Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

SZERDA, 1991. OKT. 9. INTERJÚ 5 - A 70 évvel ezelőtti törvénycikk szerint Szegeden „ ideiglenesen " elhelyezett tudományegyetem valóban universitas volt, jog-és államtudományi, bölcsészet-, nyelvés történettudományi, matematikaés természettudományi, valamint orvostudományi karral. 70 év, s az utóbbi évtizedek széttagoltsága után most ismét az universitas létrehozása a cél. Rektor úrnak milyen az egyetem-eszménye? - Én a szó eredeti értelmében az egyetemességben gondolkodom. Nagyon súlyos okaim vannak arra, hogy úgy képzeljem, az egyetem valóban a tudományok egyetemessége. A 19. század egyik legjelentősebb változása az volt, hogy elkezdtek önállósulni az egyes szakmák. a tudományok egyre kisebb részdiszciplínákra oszlottak, s lassanként az emberek ismeretanyaga is töredékessé vált. Természetesen ma már lehetetlen, hogy valaki a tudomány egész világát képes legyen felölelni. De igenis törekedni kell a tudomány különböző ágainak együttműködésére, s arra, hogy az egyetem olyan ismereteket adjon, amelyek legalábbis nyitottá tesznek különféle tudományágak iránt. - Mikorra jósolja az új szegedi universitas létrejöttét? - Többlépcsős folyamatról van szó. Az egyik feltétel, hogy az egyetem polgára bármelyik órára bemehessen, bármely diszciplínát hallgathasson, nagyon hamar megvalósulhat. A második lépcső, hogy tudniillik szervezetileg is összehozzuk az intézményeket hosszabb folyamat lesz. Elsősorban a gazdasági szűkösség a gát, ámbátor ugyanez ki is kényszerítheti a folyamat meggyorsítását. Az intézmények működésében fölösleges párhuzamosságok léteznek, hatékonyabb és olcsóbb ezeket közösen megoldani. Azt hiszem, úgy 3-5 éven belül lesz olyan típusú universitas Szegeden, amely megüti az európai mércét, még akkor is, ha a fizikai-gazdasági alapjai nem lesznek európai színvonalúak. - Elképzelhetjük ezt úgy, hogy a 18 éves beiratkozik az egyetemre, elkezd hallgatni valamely tudományágat, majd egy másikhoz kap kedvet, esetleg harmadikhoz... Szóval többször is pályát módosíthat, s annyi év alatt, amennyire ehhez szüksége van? - Az egy kérdés, hogyan lehet bejutni az egyetemre; bízom benne, előbb-utóbb eljutunk oda, hogy lesz egy standard magyar érettségi, ami alkalmassá teszi a diákot az egyetemi tanulmányok elkezdésére. A nyitott egyetem híve vagyok, de látni kell, hogy gazdasági akadályok mian még sokáig nem lesznek nálunk olyan intézmények, amelyekbe mindenki befér, aki erre alkalmas. Másik dolog, hogy milyen lehetőségeket biztosítunk a pályamódosításra. Azt mondanám, az elemi lehetőségeket biztosítani kell, de arról nem álmodom, hogy valaki 15 évig, igen magasan kvalifikált tanároknál koptassa a padot államköltségen. Azt kell elérni, hogy lehetőleg minél kisebb idő- és ráfordításveszteséggel ki-ki megtalálja a képességeinek leginkább megfelelő szakot, s azért emellett kitekintése legyen a szakmájához közvetlenül nem tartozó egyetemi diszciplínákra is. - Melyek azok a célok, amelyeket rektorsága idején szeretne megvalósítani? - Az egyetem színvonalát az oktatói kar színvonala jelenti, s nekem meggyőződésem, hogy a JATE színvonalas egyetem. A rekFOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hetven éve van Szegeden tudományegyetem 99 • •• a nagy magyar Alföldnek szellemi központja..." Róna-Tas Andrással beszélget Sulyok Erzsébet Az egyetem feladata hármas... de a mi egyetemünknek van még egy negyedik különleges hivatása is: hogy a nagy magyar Alföldnek szellemi központja legyen." Szent-Györgyi Albert rektori székfoglalójából azért idézzük ezt a mondatot, mert Szeged egész lakosságának régi ambícióját fejezi ki. A város oly makacsul, olyan kitartással ragaszkodott annak idején a tudományegyetem létesítésének gondolatához is, mint később a minőség igényéhez, a „Tisza-parti Göttinga" álmához. A tudományegyetemért már az árvíz évében, 1879-ben megindult a küzdelem. 1921-ig, amikor a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta, hogy a volt kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet Szegeden helyezzék el, kilencszer kezdeményezte a város egyetem létesítését. Pontosan 70 évvel ezelőtt, 1921. október 9-én ünnepélyes külsőségek között megnyílt a Szegedi M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem. Ebből az alkalomból beszélgettünk a mai tudományegyetem rektorával, Róna-Tas Andrással. tornak az a feladata, hogy megváltoztassa a mechanizmusokat, amelyek gátolják a színvonalas oktatást, s felszabadítson olyan erőket, amelyek segítik a minőségi munkát. Ezek részben szervezési feladatok. Át kell alakítani a gazdasági hivatal munkáját, az egyetem szolgáltató tevékenységeit, meg kell változtatni a hallgatókkal való foglalkozás kereteit, ki kell jelölni az egyetemi közélet kereteit és a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítani a döntéseknek. Támogatni kell az egyetemi polgárok kreativitását: merjenek és akaijanak önállóan kezdeményezni az egyetem érdekében. És folytathatnám... - Mit jelent a hallgatókkal való foglalkozás megváltoztatása? - Az eddigi, 5 éves monolit egyetem megváltoztatását jelenti. Ha egyszer fölvettek valakit és kibírt 5 évet, nem lehetett megmenteni a diplomától. Nem szükségszerű, hogy mindenki 5 évig vegye igénybe az állami erőforrásokat. A „három emeletes egyetem" a képzés szakaszosságát jelenti. Piramist kell elképzelni: az első emeleten, a hároméves elsőfokú képzésben vesznek részt a legtöbben, s nyernek egy első fokú diplomát, a második fokon már a kiválasztódott jobbak tanulnak, s a harmadikra, a posztgraduális, tudományos szakképzés szintjére csak a legkiválóbbak jutnának be. Mindez újfajta gondoskodást is jelent, megváltozik a pedagógiai munka is. - Sokkal inkább szolgáltató intézmény lesz az egyetem? - Abban az értelemben, hogy diplomákat szolgáltat, természetesen szolgáltató intézmény. Másfelől technikával, infrastruktúrával, informatikával el kell látni az egyetemen belül is a polgárainkat, minél színvonalasabban. - Rektor úr a vállalkozó egyetem híve, vagy teljes egészében állami feladatnak tartja az oktatás finanszírozását? - Ez a legfejlettebb országokban is állami feladat, legföljebb hosszú fejlődési folyamat után azt engedhetik meg maguknak, hogy kiegészítő forrásokat is bevonjanak az állami pénzek mellé. Nálunk ugyanez olyan mérvű gazdasági átalakulást feltételez, amilyent legföljebb 10-15 év múlva tudok elképzelni. A magyar felsőoktatást még évtizedekig az államnak kell finanszírozni. - Van-e rendszerváltás az egyetemen? - Annyian élnek ezzel a szóval és annyian élnek vissza vele, hogy én már nem tudom, mit jelent. A mi feladatunk egyszerűen az, hogy megfeleljünk a változó világnak. Magyarországon megváltozott a történelem, a társadalom struktúrája, az ország helye Európában. Ennek az új helyzetnek kell megfelelni, s ez folyamat, nem kell azt képzelni, hogy az ember ránéz az órájára és azt mondhatja, most megváltozott az egyetem. - A két-három évvel ezelőtti diákmozgalmak idején mégis volt egy fa határidő: diákok és oktatók azt mondták akkor, 1992-ig meg kell változni, mert nem jutunk az egyesült Európába. - Aki 88-89-ben azt gondolta, hogy az anyagi feltételek fognak drasztikusan megváltozni, az álmodozó optimista, vagy utópista volt. Radikális változásokat az egyetemet működtető mechanizmusokban lehetett elérni. Ma autonóm módon működhetünk, nem a pártközpont, a minisztérium, a megye mondja meg, mit hogyan csináljunk. Ilyen értelemben volt rendszerváltás az egyetemen is, s a folyamatnak egy újabb állomása lesz a felsőoktatási törvény elfogadása, hiszen komoly harc folyik azért, hogy a jogszabály milyen mértékű autonómiát biztosítson az egyetemek számára. Amíg a felsőoktatást az állam finanszírozza, gazdasági autonómiáról nem lehet szó, de szellemi, oktatásikutatási és személyi autonómiáról igen. - Bő egy évvel ezelőtt újságírókat hívott meg frissen berendezett rektori szobájába, ahol feltűnően sok órát helyezett el. Változott-e azóta az időhöz való viszonya? - Nem, most is azt hiszem, hogy az időt nagyon ki kell használni. - Ön elismert tudós, kutató, alighanem a feje sem fájna, ha ma is altajisztikával foglalkozhatna. Mi a vonzó a rektori teendőkben? - Nem tudom, hogy valami vonzó-e benne. Én sose kedveltem azt az embertípust, aki folyton a pálya széléről kritizál; mivel mindig voltak elképzeléseim arról, hogyan kellene ezt csinálni, amikor olyan helyzet adódott, hogy azt mondták, tessék, ráadásul biztos lehettem benne, hogy én már nem kaphatok olyan utasítást, amit lelkiismeretem szerint ne tudnék végrehajtani, erkölcsi kötelességemnek éreztem elvállalni ezt a tisztet. Amint ez a helyzet megváltozik, én nem leszek rektor. - Ki mondja most meg, hogy jó-e az, amit a rektor csinál? - Az egyetem polgárai természetesen. - Önnek volt már néhány eléggé visszhangos intézkedése, például a volt marxista tanszékek úgynevezett átvilágítása. Akkoriban azt mondta, lesz folytatás, a többi tanszék is sorra kerül. Hol tart most ez a folyamat? - Kijelöltük a következő két tanszéket, ez a biotechnológia és a pszichológia. A magyarázat pedig az, hogy olyan gondok merültek fel a működésükkel kapcsolatban, amelyek megoldása hasonló vizsgálódást igényel, mint korábban a társadalomtudományi tanszékeken. Erről egyébként utólag is csak azt mondhatom, hogy tisztességgel sikerült megcsinálni, összhangot találni az egyetem, a színvonal és a negatívan érintett oktatók érdekei között. A humánus eljárás is fontos volt számomra, bár azt nem várhattam, nem is vártam, hogy azok, akik negatív megítélést kaptak, örüljenek. Mindenesetre már most látszik, hogy legalább 6-8 másik tanszéken is szükség lesz hasonló átvilágításra. - Nem tart attól, hogy eluralkodik a félelem légköre? Időnként rémhírek terjengenek az egyetemen arról, hogy kinek mikor szűnik meg a státusa... - Nem hallottam rémhírek terjengőséről, s furcsállnám is, hiszen a legteljesebb nyilvánosság előtt zajlik minden, belső tájékoztató kiadványunk van és személyesen is szívesen adok bárkinek felvilágosítást. - Kívülállónak úgy tűnik, hogy a diákokat viszont nem hozza lázba mostanában semmi... Milyennek látja a mai hallgatókat? - Jónak tartom, ha azzal foglalkoznak, ami a dolguk, vagyis tanulnak. De nem kell azt gondolni, hogy valóban olyan passzívak, mint az kívülről nézve látszik. Ha az érdekeikről van szó, vagy az egyetem minőségéről - mindig megtaláljuk egymást. Ilyen szempontból a szegedi egyetem most kivételnek látszik; kollégáim, más egyetemek vezetői sokat panaszkodnak a hallgatók passzivitására. Én nem tapasztalok érdektelenséget, az önkormányzat képviselőivel jő a kapcsolatom. Éppen mostanában is nagyqn kemény vitákat folytattunk az egyetemi statútum cs a törvénytervezet témáiról, s néhány kérdésben fönn is tartottuk eltérő álláspontunkat. A diákok persze csak akkor aktívak, ha tudják, hogy számít a véleményük. S nálam számít. - Az a benyomásom, hogy ön jóban vap a környezetével, önmagával; már-már meglepő, hogy zaklatott világunkban itt egy elégedett rektor dolgozik... - Nem kell elfelejteni, hogy én a rektori székfoglalómat a kelet-európai pesszimizmusról tartottam. Abból kiderült, hogy az optimizmust nagyon fontos polgári sajátosságnak gondolom. Az egyetem pedig polgárokat nevelő intézmény. Én tehát elvi szempontból is fontosnak tartom, hogy a vezetője optimista legyen, de szerencsémre optimista alkat is vagyok. - Segít önnek ebben a szakmája? Valamelyik keleti filozófia tanítása? - Nem. Nagyon jól ismerem a keleti filozófiákat, eredetiben olvastam ezeket, de nagyon határozottan szeretném megmondani, hogy nem vagyok a híve egyiknek sem. Ismerem és sok értékét tisztelem ennek a világnak, de mindig idegen volt a személyiségemtől. Én abban hiszek, hogy az ember cselekvő, alkotó, kreatív lény és nem a Nirvána az, ami a legfőbb jót jelenti számára. Ha úgy tetszik tehát, én nyugati típus vagyok. Egy pillanatra azért még visszatérnék az előbbi kérdésre:optimistának igen, de elégedettnek azért nem mondanám magamat; az ember munkabírása is véges és kudarcok is érik. De amennyit meg lehet tenni ebben a helyzetben, azt igyekszem megtenni és nyugodtan fogom átadni az egyetemet a következő vezetőjének.