Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. OKT. 9. DARAZS József * núon 1956 WéeMKxmK+.i Rcp-4jontttwcNwKítElümfco „Hit toáe )ud Jí a Honj'* ...« couHuf J wws 9ux Wt"'i't d'j SliidKJ 7<is jtuncs <1 a í>;w,a ao vajöa Stuao Se Sí+nwndfe M<vFtMlMuKüin|lS8S| 96 TOTEMSI Hj.lt sur lOOXIOOon 3 000 E/4 000 F 97 TOTEMS II Huilf sut ow»Mi lOOXIOOcm J.000f/4.00ŰF 98 SANSTITRt Hu4e w pennesu 70 XI00 cm. 3.000 r/4.000E t» Szegedi művészek párizsi aukción Az alkotás Európában címmel magyar művészek első aukciós tárlata nyílt meg tegnap fényes protokollal Párizsban a CNIT kiállító központjában. A francia és magyar kulturális közélet jelentős személyiségeinek részvételével lezajlott koktélon Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott megnyitó beszédet. A nemzetközileg már ismert, és a pályakezdő kortárs művészek alkotásai között - 54 művész 180 munkája látható a Défense negyed kiállítási központjában - ott szerepel a szegedi Darázs János három képe is. S a kiállítók között van a szegedi Gáli Tibor, aki a Magyar Képzőművészeti Főiskola mestetkurzusának hallgatója. A párizsi Ader Picard Tajan aukciós ház, amely színvonalas nemzetközi műkereskedelemmel foglalkozik, kapcsolatot talált a magyar Euro-Art Alapítvánnyal, s az együttműködésnek ez az első eredménye. Francia művészettörténészek a tavaszi hónapokban végigjárták a hazai galériákat, kiállítótermekct és műhelyeket, s azután válogattak a kortárs magyar művészek anyagából. Ennek eredményeképpen kerültek be a szegedi alkotók munkái a mostani párizsi aukciós kiállításra. Az aukción résztvevő művészek alkotásaiból reprezentatív katalógus készült, amelyet a szervezők eljuttattak Európa legjelentősebb műkereskedőihez és műgyűjtőihez is. Az elmúlt években többször hírt adtunk már arról, hogy szegedi művészek különböző nyugat-európai országok kiállítótermeiben, magángalériáiban mutatkoztak be. De talán először fordul elő, hogy hivatalos országok közötti kapcsolat keretében nemzetközi műkereskedelmi cég szervez reprezentatív bemutatót a képzőművészet fővárosában, melynek külön értéke, hogy a magyar alkotók együtt mutatkoznak be francia kollégáikkal. T.L. KA 4M A A A fik I^l^ify f> á+liKAáBt áBllBtl A/Kl ; Erzsébet-díi 1991. Módik alkalommai nyupjak *t az Erzsabat-dijat Ezúttal la - az alapazaMiynak megteietöer - az elmúlt izinióvad kiem»>kedó müvóazl tel|eailmenyelt>öl valogattak a zsűritagok ki-ki a sai |at katagótlajaban ótól Közülük mindegyik dijat Brdemtlnc. de { nyertes kategóriánként csak agy lehal. A kozdnseg - vagyia most . Ön - dönti el: a legjobbak kórott kl legyen az alsó azzal. hogy az ö neve elé lesz (minden kategóriában) egy X Jelet. 1991 október 1 10-eig küldheti be a következő cimre: Erzaebet-dij. Budapest, 11f. i Pl. 64. 1S00 j Az 199l-es ErrtfOH Dijkioula Ca/eesfei a Magyar Altami Op*. rahaiban rendezik. 1 Ön le nyerhet, nemesek a művészek! A szavazatok szómitóge{ pes. hiteles földolgozása utón a szavazók kózötl 25 srtekes jutal| mat technikai u|donaógot sorsolnak kl I S2INHA2 (Vámos László ajanlatai) { \ { i i I < I I ( i < I : B. SZÍNÉSZNŐ J ESZTERGÁLYOS CECÍLIA, 2 HERt<AOIJUOITan.llui|«v>.i.>o» T] KOVATSAOELlIrmarnew | KÚTVÖLGYI ERZSEBET _ I S PARTOS ERZSI !«•• jóiméra A. SZÍNÉSZ • BAJOR MRE HÓM ® HAUMANNPÉTER kwk Ili SZOSOSZUrSANDORSmv [4] SZTANKA YISTVÁN i» wmroatu [j TERNYÁK ZOLTÁN FILMMŰVÉSZÉT (Nemeskudy láván ajánaUí) C. SZÍNÉSZ O SZÍNÉSZNŐ [T] EPERJES KAROLYlMmMMwvnwfil T) BÁSTIJUll (í JORDÁN TÁMAS H"«»n|il J CZINKOCZ1 ZSUZSA d; KOZÁK ANDRAS (EuMunym J ESZENY ENIK0itvw>»W«l (4j LUKACS SÁNDOR iSnemMmei r FURANIKŰ IMTÍMHIII |5] MADARASJÓZSEF wwmmi fj POGÁNY JU0IT (tueere RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ {dr. Ve .ii Jorset Nantotail E. SZÍNÉSZ F SZÍNÉSZNŐ &" ANDORAI PÉTER nmmiiMUe 3 KEREKES EVA (te IMWI 5 HEGEOUSC GÉZA IScnhMd 7 KOMLOS JUCI ItnraeMi [J- KÉZOVGV0RCY f NAGY-KAL0ZY ESHERltOn T MENSAROSLASZlO*e»mtme.ea VARGA MÁRIA s RUDOLF PÉTER ® VOITMAGI :«*!««!»M<t*M<M.: OPERA (Grsgor József sJAnlataij G ÉNEKES QJ BENDE ZSOLT NenUnmii [T JUHASZ JÓZSEF Srikri ffl KELEN PÉTER 141 KOV ATS KOLOS ikMim: 155 MOLNÁR ANORAS HAWI I SZÍNMŰÍRÓ (Czkw Iá hah sjániatai) Q] CSUPKA ISTVÁN l«"»nw>«l jj EOflSI ISTVÁN iS-M*»e«i I HUBÁT MIKLÓS 4 NAGY ANDRASumx* H. ÉNEKESNŐ a CSAVLEK ETELKA 3 KOMLOSSYILDKÓ 1 MiSURA ZSUZSA itmiMMNcÉM' j PASZTHY JÚLIA l>+ne»ll T ZEMPLEM MÁRIA >kMi J DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ (Kettet Ftrsrc ajánlatai' n BAKÓ JÓZSEF diszl IKMW Jj FEHÉR MKLOS dlizl.j^ |T GÖTZBELAdiut.ow PAPP JÁNOS |IIRl£££22W ,5] TOLCSVAT-N'JLLERmn SCHAFFER JUO T jalnv K. HUMORISTA -. {Agardy Gábor ajanWail E HOFt GÉZA [21 MARKOS-NÁOAS 0U0 [J SAS JÓZSEF [4 SELMECZITIBOR < jjj TRUNKOBARNABAS ( A BEKULOÖ NEVE £S CIME: Hangversenysorozat Seiko-szponzorálással A Nemzeti Filharmónia, a Seiko japán cég szponzorálásával még ebben az évben elindítja a „Seiko mester hangversenysorozatot", amelynek keretében Budapesten, Pécsett, Székesfehérváron, Miskolcon és Szegeden komolyzenei koncertet tartanak - jelentette be hétfőn, sajtótájékoztatón Bozay Attila, a Nemzeti Filharmónia igazgatója. Szólt arról is, hogy a koncertsorozat költségeinek mintegy harmadát vállalta magára a Seiko, és támogatásuk nélkül a Nemzeti Filharmónia aligha mert volna egy ilyen rangos zenei eseménysorozat megrendezésébe fogni. A programról elhangzott: október 8-án este fél 8-kor Pécsett, a POTE aulájában rendeznek koncertet, amelyen Mozart és Brahms művek csendülnek fel. A következő állomás Székesfehérvár. Ott október 10-én este 7 órától a Vörösmarty Színházban Mozart, Schumann, Sibeiius műveket hallhat a közönség. December 2-án este fél 8-tól a Miskolci Nemzeti Színház közönsége lehet részese a koncertsorozat eseményének. Ezúttal Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendáját mutatják be. A budapesti koncertet december 12-én este fél 8-tól tartják a Zeneakadémián. A műsoron Gardelli Concertója és Bruckner VII. szimfóniája szerepel. December 16-án ugyancsak este 8-kor „Karácsonyi hangverseny" lesz Szegeden, a Nemzeti Színházban. Bach Karácsonyi Oratóriumát tűzik műsorra. Az idei hangversenysorozatot további kulturális és sportrendezvények szponzorálása követi majd. Folyóiratszemle Gazdaság - politika J ) • i i i • F ) • ) • i t * i ) F • I F F • F t j A Valóság szeptemberi számában Tőkés Rudolf (USA) Lengyelország, Magyarország , a Cseh és Szlovák Köztársaság védelmi felállását és jelenlegi státuszát tekinti át. Hipotézise szerint a három ország egymáshoz való viszonyát a regionális biztonság, a kelet-nyugati kapcsolatok és a regionális integráció területén az együttműködés, a rivalizálás és az együttélés fogalmaival lehet megragadni. Tőkés óvatosságra int: a háromoldalú viszony átgondolása a „történelmi mítoszok és realitások, vágyálmok és előítéletekkel teli historizmus, évszázadok során rögzült nemzeti barátság vagy ellenszenv furcsa elegyéból sarjad elő". A szerző szerint a háromoldalú viszony napjainkban a közös félelmekhez kapcsolhatók: a. Szovjetunió, b. ugyanez közvetett formában (kereskedelmi összeomlás, népvándorlás, környezeti katasztrófák stb.), valamint c. a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Romániában tapasztalható belpolitikai bizonytalanság esetleges mellékhatásai. Kolosi Tamás szociológus szintén a három említett ország politikai rendszerváltását, közelebbről pedig „A 'reális' szocializmus összeomlásának társadalmi okai"-t boncolgatja, különös tekintettel az elitek szerepére. Kolosi szerint a klasszikus kapitalizmusban a tulajdonos és haszonelvű polgárság egyeduralma valósult meg, ezért a gyors gazdasági növekedés mély társadalmi igazságtalanságokkal és tömeges szegénységgel párosult. Később, az értékelvű értelmiség hatalomba emelésével megteremtődtek egy lényegi társadalmi konszenzus alapjai. A közép- és kelet-európai rendszerváltásokban a polgárság értelmiségi csoportjainak egyeduralma valósult meg, ami a liberális, nemzeti, szociális értékek terméketlen csatájába süllyesztheti a társadalmakat. A rendszerváltás sorsa ezért részben azon múlik, hogy ellensúlyként a hatalomba emelik-e a tulajdonos polgárságot. A rendszerváltás és a privatizáció témáival a Külgazdaság szeptemberi tematikus száma is foglalkozik. Csaba László arra a megállapításra jut (A középeurópai rendszerváltás és stabilizáció - vannak-e már tanulságok?), hogy még rengeteg munka van hátra ahhoz, hogy a tapasztalati anyagot általános gazdaságelméleti szinten tárgyalhassák. Voszka Éva úgy értékeli a kormányzat privatizációban betöltött szerepét, hogy: „Visszatér a „spontán privatizáció", miközben a nagyobb ügyek kezelése kormányzati (bár azon belül megosztott) hatáskörben marad". Tóth István János arra a paradoxonra hívja fel a figyelmet, hogy egy nem piacgazdaságban, a piaci feltételek híján, de mégis a piac szabályai szerint kell eladni az állami vagyon nagy részét azért, hogy megteremtődjenek a piacgazdaság feltételei. Ebben a szituációban a koncepció nélküli privatizáció végső soron nem hozta meg a kívánt eredményt, de hozzájárult egy olyan gazdasági váltáshoz, amelynek hatására vállalatalapítási láz kezdődött. A magángazdaság szervezett és szerves térnyeréséhez izgalmas adalék Wladimir Andreff cikke a francia gazdaság államtalanításáról. Andreff leszámol a harmadikutas koncepciókkal is: az önkormányzati tulajdon, a haszonélvezet és a dolgozói részvény nem eredményeznek piacgazdasági és tulajdonosi viselkedést. A szeptemberi Közgazdasági Szemle is közöl írásokat a tulajdonosi szerkezet átalakulásáról. Voszka Éva hipotézise az, hogy a közvetlen állami tulajdonlás lebontása nem teremt automatikusan versenypiacot építő tulajdonosokat, sőt a magántulajdon sem elégséges feltétele a hatékony piaci verseny kialakulásának. Dávid Stark (USA) is pesszimista, mert félő, hogy a magántulajdon létrehozásával még nem következik be automatikusan a gazdaság átfogó piacosítása. Cikkének alcíme önmagáért beszél: A tervtől a piachoz vagy a tervtói a klánhoz? Peter Koslowski (NSZK) érdekes esszéjében azzal érvel, hogy az etikai magatartás maga is gazdasági érték: a kölcsönös bizalom és az, hogy a szerződő felek számíthatnak egymásra, csökkenti a szerződéskötés költségeit. Végül pedig feltétlen meg kell említenem, hogy a Vigília című katolikus folyóirat is közöl gazdaságetikai írásokat. Tuba Iván a vállalkozói etika alapkérdéseiről, Rébay Lajos pedig a keresztény vállalkozásról értekezik. És egy érdekesség: a szegedi Farkas Beáta, aki a JATE oktatója is publikált a témából. írásának címe: Az egyház társadalmi tanítása és a gazdaságetika. TL Szakszervezet és kultúra Fenntartási dilemmák Tisztázatlan kérdések várnak megnyugtató választ: a városban működő, nagy múltú szakszervezeti művelődési intézmények további sorsáról tartottak eszmecserét a közelmúltban. Az önkormányzat vezető tisztségviselői, illetve a szakszervezetek országos szövetsége és megyei képviselete a finanszírozásról, továbbbá a város által esetlegesen adható támogatásról tájékozódtak. E véleménycsere lényegéről és a kultúra eshetőségeiről kérdezem az MSZOSZ megyei képviseletének frissiben tisztségébe került vezetőjét, Tóth Józsefet. - Úgy tudom tulajdonviták nem zajlottak, mi tehát a működtetéssel kapcsolatos probléma ? - Először is tisztáznunk kell, milyen intézményekről van szó. A Juhász Gyula Művelődési Központ, a szakszervezetek megyei központi könyvtára, mint szervezet a néptáncfesztivál és nem utolsóként a Szeged Táncegyüttes fenntartásáról, irányításáról, illetve felügyeletéről, működési feltételeiről kell egyezségre jutnunk. A többes szám használata annyit jelent: a kölcsönös tájékozódás, amelyen az MSZOSZ főpénztárnoka, Bársony András volt jelen a működéshez szükséges anyagiakat elsődlegesen biztosító és felügyeletet gyakorló szövetségi központ részéről, az épületek használatától kezdve megannyi kérdést három nézőpontból vizsgált. Az MSZOSZ, illetve a megyei képviselet szemszögéből, az önkormányzat igényei és álláspontja alapján és természetesen az érintett intézmények vezetői jogos felvetései szerint. Arról kell a közeljövőben határozni, mennyiben tartja a város életéhez tartozónak a szegedi önkormányzat történetesen a Szeged Táncegyüttest, vagy a Juhász Gyula Művelődési Központot és ezt mi módon fejezi ki. Ugyanígy a működési feltételek biztosításában és a felügyelet, esetleg a közös működtetés kérdésében is egyezségre kell jutnunk. - Netán a szakszervezetek szabadulni igyekeznének a kulturális intézményeiktől, átadva ezeket a város kezébe ? - Egyáltalán nem erről van szó, sót nyomatékosan kijelenthetem: az MSZOSZ és a megyei képviselet a jövőben is igyekszik biztosítani azt a támogatást, amit ezidáig adni tudott. Egyrészt az állami költségvetésből a szakszervezeteknek adott pénzből adott a szakszervezetek szövetsége működési támogatást, s ezen túlmenően a megyei képviselet adta a kulturális intézmények energiaköltségeinek, a víz-, gáz-, villanyfogyasztás térítésére a nem csekély összeget. Majdnem két és félmillió forintról van szó évente. Ami a lényeges, hogy felmerült az intézmények által használt épületek, helyiségek használatának bérleti díja, egyáltalában a tulajdonjog kapcsán. Mindezidáig ugyanis nem tudni pontosan miként értelmezzük, hogy a Kálvária sugárúti szakszervezeti művelődési intézmények, mint ingatlanok, kinek a tulajdonában vannak. Valójában nem megfejthetetlen, mert állami tulajdonban. Csakhogy ez automatikusan nem jelent egyértelműen önkormányzati tulajdont. Mégis a legtöbb esély arra van, hogy ez az önkormányzaté, s amennyiben úgy döntene, bérleti díjat kérhet a használatért. - Korábbi egyeztetésekkor azonban úgy emlékszem felmerült: a város úgy támogatna anyagilag, hogy nem vesz el pénzt bérleti díjként. - Ez szerencsésen most is napirenden van. Természetesen minden dologban az önkormányzat dönt majd, a vezető tisztségviselők, az illetékes alpolgármester, továbbá a megbízott jegyző támogatólag áll hozzá, hogy a bérleti díjjal ne terheljék a szakszervezeti kulturális intézményeket, s már ez is bizonyos mértékű támogatás. Mindemellett volt olyan pillanat a megbeszélésen, amikor azt kellett mondanunk: amennyiben a támogatásnak ez a minimális formája se valósul meg, akkor a szakszervezetek az épületek felújításába fektetett pénzt kérik. Különösen olyan esetben, ha történetesen a könyvtár épületrészét vállalkozásba adnák, s nem hagynák meg az eredeti, kulturális funkciót. Más kérdés az is, mit kezdene a város, ha a Szeged Táncegyüttes által összegyűjtött tárgyi, szellemi érték, úgy is mint a páratlanul gazdag ruhatár, ahogy van, eltűnne a városból, mert esetleg más önkormányzat kapva kapna rajta. Vele viszont eltűnne a 700 tagú, országosan is egyedülálló folklóregyüttes is. Ki tudja, mikor és mennyit veszíthet még ez a város a kultúrában. - Mi lehet a viszonylagosan optimális helyzet a korántsem annak nevezhető anyagi állapotokban? - Az intézmények a vezetőik kérésének megfelelően megyei, azaz helyi irányítás alá tartoznának. A táncegyüttes és a művelődési központ egyértelműen kérte ezt. Bizonnyal nem szükséges hangsúlyozni: a város életében igen hangsúlyosan vannak jelen a szakszervezeti kulturális intézmények, jelesül a Szeged Táncegyüttes és a művelődési központ kiemelten. Meg lehetne találni azt a formát, hogy a művelődési központ a frekventált helyen pótolja a casinóval lényegében elveszített Bartók központ egynémely feladatát. Közös fenntartási formula lehetne, anyagi hozzájárulással és az önkormányzat kulturális bizottságával egyetértésben létrehozott közös, hozzáértő szakmai felügyelettel. A szakszervezeti támogatást lekérnénk a megyei képviselethez, s lényegében a fenntartást vállalnánk, két-három évig valószínűleg csak a szintentartást célnak tekintve. Ha valamely intézménynél a közös fenntartás valamilyen részben megvalósulhatna, úgy gondolom a város látná hasznát. Értem ezalatt a polgárokat. BECSEI PÉTER