Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 10. Parlamentben a Kónya-ügy Indulatos napirend előtti felszólalásokkal kezdte meg hétfői plenáris munkáját az Országgyűlés. Elsőként Gali Ákos kért szót, s a Ház nyilvánossága előtt megindokolta, hogy miért is ült át az MDF padsoraiból a független képviselők közé. Kilépésének oka, mint elmondta, az volt, hogy Kónya Imre frakcióvezető közölte vele: személye megbízhatatlan a Demokrata Fórum számára, minthogy közismerten rossz véleménny el bír Antall József miniszterelnökről és félő, hogy ezt esetleg külföldön, újságírók előtt is közreadja. Végül kijelentette: amíg Kónya Imre és társai határozzák meg az MDF erkölcsét és megbízhatóságát, nem tudja szívből támogatni a frakció munkáját. ímsmüssssíssssBMísss* Kónya Imre a honatyák előtt - Gali Ákos szavaira közvetlenül nem válaszolva ismét felidézte az MDF augusztusi frakcióülésére készített tanulmánya körül az utóbbi napokban kirobbant botrányt, és visszautasította az ezzel kapcsolatban ót ért, megítélése szerint otromba és méltatlan, félremagyarázáson alapuló vádakat. Kijelentette: a vádaskodók célja hamis látszatok keltésével a magyar alkotmányos demokrácia stabilitásának megkérdőjelezése. A „Kónya-ügy" kapcsán hosszabb vita bontakozott ki, amelyben több frakcióvezető is szót kért. Gadl Zoltán (MSZP) elmondta, hogy frakciójuk nem tudta magát túltenni a Kónya-tanulmány nyilvánosságra került részein, s a megfogalmazottak aggodalommal töltik el őket. Hisz miközben a lakosság nagyobbik része amindennapi megélhetés súlyosbodó gondjaival küzd, addig a politikai hatalom egyes hangadó képviselőit láthatóan más kérdések foglalkoztatják. Pető Iván (SZDSZ) furcsállotta Kónya Imre azon meglátását, amelyben a dokumentum nyilvánosságra hozatalát kifogásolta. - Nem szerencsés megközelítés, amely szerint a legnagyobb baj az, hogy beszélünk róla, nem pedig a tanulmány tartalma - jelentette ki. Majd hozzáfűzte: félrevezeti saját magát az, aki szerint néhány törvény megalkotásával megoldhatók a magyar társadalom problémái. Ebből a zavarból adódik az a kényszerpálya, amely a tanulmányból kitűnik. - Pótcselekvés az, ha valaki a problémák jelentkezése és megoldhatatlansága nyomán politikai kampányokkal igyekszik választói figyelmét elterelni, s másokban keresi a hibát - hangoztatta. isssvm'ssüMsasísss A fiatal demokraták frakcióvezetője, Orbán Viktor határozottan visszautasította azt a Kónyatanulmányból kivilágló szemléletet, amely szerint a demokrácia alapja nem intézményekben, hanem a személycserékben van. Miként nem fogadják el azt sem, hogy a parlamenti többség joga túlterjeszkedni a végrehajtó hatalom gyakorlásán és a parlamenti többség birtoklásán. Ha a kormánypártok túl akamak terjeszkedni szokásos feladatukon, óhatatlanul átlépik az alkotmányosság kereteit. Összességében úgy látta: illúziók tűnnek ki az írásból, s az utóbbi időben az MDF gondolkodásából is az állam lehetséges szerepeit illetően. Mindezek alapján a Fidesz elvárja, hogy a kormány nyilatkozzon: mennyiben tartja magáénak a dokumentumban foglalt szöveget és stratégiát. A kereszténydemokrata Füzessy Tibor új szempontot vetett fel a Kónya-ügy kapcsán. Felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi jogi gyakorlatban bizonyítékként nem vehető figyelembe a nem hivatalosan napvilágra került adatok, így esetünkben is etikátlan lenne ezek alapján ítélkezni. Azt javasolta: akkor folytassák a vitát, amikor már hivatalos és félreérthetetlen MDF-állásfoglalás áll rendelkezésükre. Az elhangzottak nyomán kért szót - ugyancsak napirend előtt - Józsa Fábián (MDF), bejelentve, hogy délelőtti frakcióülésükön foglalkoztak e témával, és kialakították állásfoglalásukat. E dokumentumot ismertetve határozottan visszautasította azokat a támadásokat, amelyek Kónya Imre frakcióvezetőt belső megvitatásra szánt politikai vitairatával kapcsolatban a demokrácia veszélyeztetése ürügyén érték. A Kónya-ügy utolsó hozzászólójaként Tamás Gáspár Miklós áthidaló megoldást javasolt: amenynyiben az MDF nem kívánja hivatalos színben feltüntetni a frakcióvezető vitairatát, tagadja meg azt. Mire Kónya Imre ismét emlékeztette a plénumot arra, hogy bármelyik politikai vezető megnyilatkozása a megvitatást megelőzően nem tekinthető hivatalos iratnak. Bár a vita elhúzódott, kis malíciával szólva, a Tisztelt Háznak maradt még ideje három határozathozatalra. Az Országgyűlés Katona Tamás külügyi államtitkár előterjesztése után, a honvédelmi bizottság támogatásával egyhangúlag megszavazta az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló 1990. november 19-én Párizsban aláírt szerződést megerősítő határozati javaslatot. Ezt követően a gyermekek jogairól két javaslat is került a képviselők elé: A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény megerősítéséről szóló, valamint az egyezménynek a magyar jogrendszerbe illesztését indítványozó határozati javaslatok. Szavazásra - és elfogadásra - mégis csak az utóbbi került, mivel az elnökló Szűrös Mátyás időközben felhívta képviselőtársai figyelmét, hogy a kormány visszavonta A Gyermek Jogairól szóló egyezmény megerősítésének törvényjavaslatát. Amint Katona Tamás elmondta, ez később újra a T. Ház elé kerül majd. (MTI) Burgenlandi úttorlaszok A burgenlandi parasztok traktorjaikkal, mezőgazdasági gépeikkel hétfőn délelőtt lezárták a nickelsdorfi határátkelőhelyhez vezető utat. A blokád mindkét irányban megbénította a közlekedést Hegyeshalomnál. Az osztrák határőrizeti szervek azonban időben jelezték magyar kollégáiknak a várható demonstrációt, így a magyar határőrizeti szervek a rendőrséggel együttműködve nyomban megkezdték a forgalom elterelését. Győr nyugati határánál Sopron és Kópháza felé. Mosonmagyaróvárnál pedig Rajka felé irányítják az autósokat. A déli órákban azonban már a blokád megkerülésére sem volt mód Nickelsdorfnál, mivel a traktorok addigra már a nemzetközi főút menti dülóutat is eltorlaszolták. A blokáddal a gabona alacsony felvásárlási ára miatt tiltakoznak a burgenlandi parasztok. Július közepén már tartottak egy, a mostanihoz hasonló figyelmeztető demonstrációt Hegyeshalom osztrák oldalán, az azonban mindössze három órán át tartott. Mostani akciójuk időtartama még nem látható előre. Tekintettel eltökéltségükre, arra lehet számítani, hogy ha nem tudnak megegyezni az illetékesekkel, tiltakozó demonstrációjuk kiszélesedik Burgenland egész területére, így a többi határátkelőhelyre is átterjed a magyar-osztrák határon. Ezért a határőrség az utazni akaróknak azt tanácsolja, hogy elindulás előtt az utazási lehetőségekről tájékozódjanak. A burgerlandi mezőgazdasági kamara elnöke elhatárolta magát aí önvédelmi szervezet megmozdulásától. Mint mondta, a tartomány gazdáinak gondjait a kormányzattal való nyugodt tárgyalásokon kell rendezni, s a fontos nickelsdorfhegyeshalmi határállomás forgalmának megbénítása nem éppen alkalmas mód a paraszti követelések érvényesítésére. (MTI) Antall József Japánban Előadás a gyáriparosok szövetsége előtt A kommunista nacionalizmus és a katonai erő utolsó bástyája ma Jugoszlávia - figyelmeztette Antall József miniszterelnök japán hallgatóságát, és az „európai biztonság legkritikusabb pontjának" nevezte Jugoszláviát. A szabad világot, köztük Japánt egységes és átfogó nyomás gyakorlására szólította föl, mert - mint mondta kellő eltökéltség hiányában sok kis .Jugoszláviai konfliktus" keletkezhet Európa keleti felén. A magyar miniszterelnök hétfőn az üzleti élet mintegy száz képviselője előtt tartott előadásában igyekezett feloldani a japán vállalkozók óvatosságát, aggodalmait. Hangsúlyozta, hogy sem az ország külső biztonsága, sem gazdaságpolitikája, vagy belpolitikája nem ad alapot a befektetéseikkel mindeddig igen óvatosnak bizonyult japánok magatartására. MMMMMIWMtíilHMIMIMMMNMI^^ Magyarország biztonságával kapcsolatban elmondta, hogy mivel,elvágtuk a közvetlen függőség kötelékeit a Szovjetunióval", így a puccs idején sem fenyegetett bennünket veszély. De - mint hangsúlyozta - a konzervatívok puccsa arra is rávilágít, hogy lehetnek olyan politikai erők, amelyek átmenetileg mobilizálhatók. Antall József fontosnak tartotta az ország külpolitikai orientációjáról beszélve hangsúlyozni japán hallgatóságának, hogy Magyarország elkötelezett az európai integráció mellett, de - mint mondta - nem egy befelé forduló Európa mellett. Részletesen vázolta a miniszterelnök a piacgazdaság kiépítésére a gazdaság liberalizálására, a privatizációra - tett eddigi intézkedéseket, majd szólt arról, hogy az ország felgyorsítja a gazdasági törvénykezést. Ezzel kapcsolatban utalt a gazdasági átalakítást lassító tényezőre, arra, hogy jogalkotási rendszerünk széles körben írja elő a törvénykezési eljárást, a rendelkezések helyett, de - mint mondta a törvénykezés kiszélesítése több évtizedes diktatúra után természetes reagálás. Külön kitért Antall József arra, hogy miért nem írták alá a Kaifu Tosiki miniszterelnökkel vasárnap folytatott tárgyalásokon a japán-magyar beruházásvédelmi megállapodást. - Szimbolikus jelentősége lett volna csak a megállapodásnak, hiszen Magyarországon az alkotmány és más törvények védik a beruházásokat. Magyarország azért nem írhatta alá a megállapodást, mert ez érintené közös piaci tárgyalásainkat, és ürügyül szolgálhatott volna azoknak, akik ezeket a tárgyalásokat el szeretnék húzni. Japán viszont szimbolikus jelentősége miatt tartotta volna fontosnak a megállapodást, mintegy precedensnek tekintve azt a Közös Piac kirekesztési politikájával szemben - érvelt a miniszterelnök. Nincs döntés Az Alkotmánybíróság tegnap egész napos teljes ülést tartott. Á zártkörű tanácskozáson a testület folytatta a honvédelmi miniszter indítványának, azaz a köztársasági elnök hadsereg irányításával kapcsolatos jogállásának alkotmányjogi értelmezését. Az MTI értesülése szerint az ülésen délelőtt felszólalt Sytbad György, az Országgyűlés elnöke, Für Lajos honvédelmi és Balsai István igazságügyminiszter, valamint Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Göncz Árpád köztársasági elnök - mint azt az elnöki sajtóiroda közölte -^mélyesen nem jelent meg az Alkotmánybíróságon. A témával kapcsolatos állásfoglalását írásban küldte meg, amelyet dr. Sólyom László, a testület elnöke ismertetett az ülés résztvevőivel. Az Alkotmánybíróság hétfőn késő délutánig ülésezett, de nem hozott határozatot a honvédelmi miniszter indítványával kapcsolatban. A testület ma folytatja teljes ülését. (MTI) Szovjetunió - a működés módszertana (8.) Felbőgnek a rockerek motorjai A kommunistáknak nevelt ifjak, akikhez apáik oly nagy reményeket fűztek, ott napoznak és beszélgetnek a hippik törzshelyén, a Szadovaja zöldjében álló Gogol-szobornál. Tőlük légvonalban alig 100 kilométerre, egy poros kisváros pepitanadrágos fiataljai edzőtermekké átalakított pincékben badibildingeznek, hogy erővel söpörjék ki a fővárosból a hosszú hajú huligánokat. Az ifjúság ott van a vadállatokat megszégyenítő közép-ázsiai vérengzők soraiban, de fiatalok fekszenek a puccs ideje alatt a földön a lánctalpak előtt is. A Szovjetunió ifjúsága egyidőben álmodik és dühöng, üzletel és ellenzéki újságot szervez. Timur és csapatát, Makarenkó telepeseit, az Ifjú Gárdát és az Arbat gyermekeit magába szippantotta a történelem. Mennyi mindent megtudhatnánk, ha mindazt el tudnánk olvasni, amit a regényekből kihagytak, kihúztak vagy cenzorok parancsára egyszerűen átírtak. Kiderülhetne például, hogy Timur pajtásai a húszas évek több millióra duzzadt csavargó gyerekeinek megszépített realitásai. Makarenko pártfogoltjai, akiket a mester az új, boldogabb világnak nevelt, szociális érzékenységük és fogékonyságuk folytán a GULag foglyai lettek. Az ifjú gárdisok, akiket a felnőttek és a békeidők nagyhangú, határozott poltisztjei magukra hagytak, a megszállt város romantikus forradalmáraivá váltak. Az arbati fiúk lettek a háború első napjainak névtelen katonái, akik a patetikus háborús filmekből ismert módon testükkel borultak az ellenséges géppuskacsövekre, nem is sejtve: csak hazájuk további rabságát hosszabbítják meg ezzel. És mit mond középkorú barátunk, egy elhanyagolt közép-ukrajnai város lakója? - „Nyomorúságos körülmények között nőttünk fel, ezt még gyerekfejjel is érzékeltük. Kristálycukrot alig láttunk, volt idő, hogy napokig csak „vízbegrizt" ettünk. Nem a boldogságos kommunizmusban hittünk, hanem abban, ennél csak jobb lehet. Szüleink azt tartották a legbiztonságosabbnak, ha lelkes komszomolistának nevelnek bennünket. Csak az iskola végén tudhattam meg: Kolja nagybácsim nem pénzt keresni ment keletre, hanem egy lágerben vágta a fát. Nagyapám közeli rokonságából senki sem halt meg természetes halállal, még csak nem is a sokat emlegetett honvédő háborúban. Nagymamán családja sem járt sokkal jobban. Csak azután kezdett bennem motoszkálni, hogy is van ez tulajdonképpen?" Ballagunk lefelé az Andrejevszkij lejtőn, Kijev régi városrészében. Itt gyalogolt mindennap iskolájába Bulgakov és ide költöztette be szívének oly kedves Turbin családját is. A durva, újkeletű kőművesmunka, az üresen ásítozó ablakok ellenére is látjuk, egykoron tényleg Kijev ieghangulatosabb városrésze lehetett itt. Ha a régi kövezetet nem állították volna helyre, nehezen tudnánk eldönteni, hol is tart most a rekonstrukció: a rombolás vagy az újjáépítés időszakában. A lakóitól megfosztott negyedben csak egy - a megalomániás újkori épületekkel elrontott főutca helyett ezt a negyedet választó - japán cég irodája és néhány kávézó jelenti az életet. Billegő, ideiglenesen összetákolt falépcsőn jutunk fel egy fiatalokkal teli presszó teraszára. A szovjet utcára annyira nem jellemző nevetés és jó hangulat fogad bennünket. Fényképezni akarunk, de rájövünk, ilyen fotót Európa bármelyik, fiatalok látogatta helyén is tudnánk készíteni. A hangszórókból nyugati slágerek szólnak. Mindenütt az utolsó divat szerinti frizurák, lezser pólók és extravagáns napszemüvegek. Csak a beazonosíthatatlan színű üdítők árulkodnak arról: a Szovjetunióban vagyunk. A nagyvárosok fiataljai jóval előbb teremtették meg a maguk új világát és többpártrendszerét, mint a felnőttek. Az oroszországi diák a századelőn sem sokban különbözött európai társától. Ugyanazon szerző anatómiai atlaszát tanulmányozta, a lexikonok és szótárak színvonala sem maradt el a tudomány akkori élvonalától. Talán csak valamivel sápadtabb és éhesebb volt, mondjuk, prágai társánál. A századelő felhalmozott társadalmi problémáira is éppúgy reagált, ahogy az egy fiataltól elvárható volt. Néhány csoport sztrájkokat szervezett az egyetemi autonómiáért, és voltak, akik a politikát akarták távol tartani iskolájuktól, mondván: „az egyetem a tudomány, nem pedig a politikai szentélye". Oroszország utolsó nagyarányú, ismertté vált diákmegmozdulása a tolsztoji gyász napjára esik, amikor is a halálos ítéletek eltörlését követelik. A fogadalom mindent átszervezni akaró lendülete nem kerülte el az iskolarendszert sem. Felszámolják a gimnáziumokat és líceumokat, még a mindennapok lexikonjából is törlődnek a szeminariszt (szeminarista), unyiverszant (egyetemista), realiszt (reáltanoda növendéke) szavak. Egyre szaporodnak az úgynevezett munkásfakultások, rövidítve rabfak-ok, melyek - talán véletlenül magunkban hordozzák a rabság asszociációját. A konzervatív, liberális és még ki tudja hány irányzathoz tartozó diákokat felváltják az új korszak lelkes, de annál kevesebb előképzettséggel rendelkező munkásfiataljai. A Péter vágta ablakon, melyet Lenin bedeszkázott, Sztálin befalazott, csak a hatvanas években billen be egy kevés friss levegő. Ekkor már nem tartóztatják le a Jeszenyin-imádókat, de még elítélik és lágerbe küldik munkakerülés címén a későbbi irodalmi Nobel-dijas Brodszkijt, akinek bűne annyiból áll, hogy költő és műfordító. Egy házibuli kellékeit, a jó bort és olcsó kolbászt meg lehet venni a sarki közértben, de Ahmatovát még kívülről kell tudni, akár Bradbury hőseinek. Rejtő Jenő csontbrigádjának embere (az, akinek ajtaja van) materializálódik Cvetájeva verseit fejből szavaló diákká. Az egyetemeken - a kfnai kulturális forradalomból kölcsönvett minta alapján - nyilvános megbánásra kötelezik azokat, akik a tudományos kommunizmus szemináriumain kétkedésüknek adnak hangot a prágai segítségnyújtás jogi alapjait illetően. És még ők járnak jól, hiszen a kétkedők többsége örökre búcsút mond tanulmányainak és valamelyik, a Komszomol nagyberuházáson keresheti boldogulását Gorbacsov színrelépését látszólag egy ideákból kiábrándult, hazugságokba belefáradt hitetlen és csendes ifjúság fogadja. Am hamar kiderül, hogy a pusztákban felhúzott, hagyományok nélküli városokban a szórakozás és művelődés legkisebb lehetősége nélkül felnőtt és minden fájdalomküszöbön túllépett ifjúság a leghamarabb hallatt magáról. Igaz, többnyire maguk sem tudják, mit is akarnak, azt viszont annál inkább, hogy elegük van mindebből. Jellemző példa az egyik fiatalkorúak börtönében történt lázadás. A rabok, kétnapos esztelen rombolás és indulatok tobzódása után fekete ruhájukban a rendőrségi végső roham előtt óriási diszkót rendeznek a börtönudvaron. A nagyvárosokban éjszakánként felbőgnek a rockerek motorjai, a kávéházakban punkok gyülekeznek. Addig, amíg Nyugaton a hatvanas évek végén a különböző ifjúsági mozgalmak egymásra épülnek, átveszik, vagy éppenséggel elhagyják az elődök „filozófiájának" egyes elemeit, addig a szovjet nagyvárosokban az összes lehetséges ifjúsági irányzat egyszerre jelenik meg. Woodstok hangulata beköltözik a Lenin-stadionba. Igaz. még rengeteg a rendőr és a hangulat tetőfokán a rendezőgárda a teljes világítás felkapcsolása mellett dönt, de a ruházat, az extázistól kipirult arcok, a kábítószer okozta mámor hasonló. A téren két fiatal szólít meg bennünket. Valamelyik utca felől érdeklődnek, s ha már úgy alakult, kihasználva az alkalom adta lehetőséget, lejmolnak. - „Honnan jöttetek?" - kérdezzük. - Pityerből!" Először nem is fogjuk fel. Aztán megértjük. Leningrád számukra hihetetlen gyorsasággal vonult vissza a történelembe. TÓTH SZERGEJ - KOVÁCS ANDRÁS A Délmagyarország kiküldött munkatársainak ukrajnai riportját támogatták: GABODESSZA Első Magyar-Ukrán Termeltetési és Kereskedelmi KfL (Szeged, Hajnóczi u. 18.) és a VOLÁNSPORT KFT (Forás Gyógyüdülő Szeged, Gyapjas Pál u. 16-24.)