Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 30. RIPORT 5 Nem akarunk amerikai olvasztótégelyt Akkor a viaszgyertyát most bedugom a konnektorba... Ez volt a zárógondolatom szombaton késő délután, amikor Valéry Giscard d'Estaing elnöki záró szavaival, az Európa minden polgárához intézett felhívással befejeződött a Parlamentben a Közös jövőnk - az egyesült Európa című kétnapos konferencia. Jelenünkön még jobban látszik a múlt, mint a jövő. Egy kicsit kíméletlenül tekintsünk az agyunkba, próbáljuk megnézni, mi él a fejünkben, hogyan neveltek („képeztek!") bennünket a heti két orosz óra országában? (Ahol a túlpolitizáltság és néhány közismert történelmi esemény miatt Tolsztoj nyelvét sem volt hajlandó megtanulni az ifjúság, máshoz meg nemigen juthatott hozzá, vagyis maradt neki a semmi.) A ma is forgalomban lévő idegen szavak szótárában például mi szépet olvashatunk Páneurópa címen az egyesült Európáról? A kérdés nem fölösleges, hiszen még a mostani harmincasoknak is ebben a szellemben kellett kollokválni, szigorlatozni. „Az Európai Egyesült Államok megalakítására irányuló különféle imperialista mozgalmakban az egyesített Európa neve" olvashatjuk az egyenruhakék akadémiai kiadványban, s a vizsgáztatónak ebben a szellemben kellett válaszolnunk, ha egyesnél jobb jegyet akartunk kapni, mondjuk filozófiából. Dehát mi is a filozófia? A proletariátus elméleti fegyvere, amit Lenin és Sztálin köszörült „még élesebbre". Ugyan a mi időnkben Sztálin neve már esett, de a lényeg maradt. Az egyén pedig egy senki, hiszen a közösség kovácsolja a végső harc fegyverét, építi az új társadalmat, aminek egyik lényegi tulajdonsága volt egyébként, hogy igazi közösséget sem tűrt meg. (Ami az egyén semmibe vételéből következik.) Életünkön, gondolkodásunkon vörös fonalként húzódott végig a hülyeség, s ütöttkopott bőröndjeinkkel most elindulnánk az európai úton. Kapkodva gyűjtjük az információkat, a rendszerezésükhöz kevés időnk van, mert közben meg kéne birkóznunk egyéni és közös szegénységünkkel. Zilálja a napjainkat, hogy a fővárosunktól két órás autóútra harcok zajlanak, ezek a haitok valójában a második világháború utolsó csatái, új torkolattüzek a régi fegyverekből, új halottjai a régi háborúnak. Mit tehet ebben az ügyben a Nemzetközi Európa Mozgalom? Elnökének, Giscard d'Estaingnek több jugoszláviai újságíró föltette ezt a kérdést a sajtótájékoztatón, amit az elnök szombaton délben tartott abból az alkalomból, hogy a tizenkettek határain túl először gyűlt össze Európa. Egy olyan horvát újságíró is volt a kérdezők közt, akit már kirobbantottak a lakásából. „Az Európa Mozgalomnak nem feladata hangzott a felelet -, hogy ítéleteket mondjon drámai helyzetekről. Elgondolkodik és javaslatokat tesz a fórumokon. A mozgalom óva int mindenkit, hogy nemzeti identitását erőszakkal nyilvánítsa ki. Az a célja, hogy a történelmi Európa területén fekvő országokat mihamarabb befogadja. Ennek legfontosabb feltétele a demokratikus rend, a szabad piacgazdaság." Budapesti tanácskozásán a mozgalom négy témakörben csoportosította „gondolkodását": integráció és kooperáció, gazdaság, európai integráció a nevelésügyben, kül- és biztonságpolitika. Egy protokolláris konferencia, ahol annyi fontos ember jön össze, nem menekül meg a közhelyektől, a szócsépléstől. Ha ezt a fölösleget kivonjuk, bízvást vehetjük a két napot egynek. De ezen az egy napon érdemi dolgok hangzottak FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Véget ért szombaton késéi délután az Európa Mozgalom kétnapos budapesti tanácskozása. Eló'ször tartottak a tizenkettek határain túl tanácskozást. Megállapították, hogy a kommunista rendszer összeomlásával megszűnt a szovjet katonai fenyegetés. Elemezték, hogy az új helyzetben milyen kooperációs és integrációs, gazdasági, nevelésügyi, kül- és biztonságpolitikai feladatok vannak. Az évtized végére a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország és hazánk az Euroközösség rendes tagja lehet. el. Például Európa nyelvi megosztottságáról. Nyugaton az angol, keleten az orosz a domináns, s a térség boldogtalanabbik felét egyáltalán nem jellemzi, hogy a sok kis nemzet beszéli a szomszédai nyelvét, ismeri kultúráját. A vágyott kooperáció együttélésre kényszerít, ami elképzelhetetlen eme ismeretek nélkül. Az oktatásr nem lehet az iskolára korlátozni: iskola az egész élet. (Nekünk vajon mennyi pénzünk lesz az életre az alium mundum, a másik világ, Napnyugat megélve tanulására? Ez máris az ifjúság legnagyobb gondja, ki képes segíteni neki?) A konferenciának nem volt sokkal jobb ötlete annál, minthogy a nyugati tanároknak együtt kell működniük a kelet-európai pedagógusokkal. És: több tanárt, több nyelvtanárt! Az élet oktatásánál kezdődik az új európai identitás kibontakozása; az új identitás pedig a biztonság lényeges eleme a történelmi ellenségeskedések meghaladásában, és abban is, hogy a védelmi politika az európai egységen belül fogalmazódjon meg, ne nacionalizálódjon. A cél az európai polgár. Számos negyedórás kávészünet szakította meg a fel- és hozzászólásokat, mi is tartsunk itt szünetet, s tekintsünk meg egy európai polgárt! Az eurogyülekezet sajtószolgálatát a Philip Morris cég szervezte meg, s állta a sajtóbüfé, a tíz ingyenes telefon és a tíz ingyenes telefax összes költségét. Az egésznek egyik vezetője Rudi Geyer volt Németországból. Körülbelül igazgatóhelyettesi beosztásban. Mindenre ügyelt, s ha a túlterhelt személyzet nem győzte, összeszedte az eldobált papírokat, cigarettás dobozokat és kiürítette a hamutartókat. Ez itt a reklám helye volt. De nem a Philip Morrist reklámoztam, hanem a stílust, a mentalitást. Kedves magyar aligazgató urak, ki tette volna ezt meg önök közül? Európáról tanácskozva Oroszország nemigen került szóba, annál többet a széthullott Szovjetország, s az így megszűnt keleti katonai fenyegetés. De mi nem hagyhatjuk ki gondolkodásunkból a kozák Európát, az orosz földet, aminek Ázsiában, a Csendes-óceánnál van legmesszibb határa. Tényleg örülünk annak, hogy Oroszország (újra) europaizálődni akar. De a történelemben ez a szándéka mindig a katonai és a politikai erősödés, a terjeszkedés érdekében ment végbe. III. Iván, Nagy Péter, II. Katalin európaiságában épp úgy benne volt ez az expanzív katonai-politika motívium, ahogy később. A technikával, vasútépítésekkel, ma a kozmikus programokkal beszivárogtak nyugati szokások, gondolatok, erkölcsök is, amiket nem akartak ugyan bevezetni, de a felsőbb társadalmi körökben, a vezető értelmiségiek között mégis gyökeret eresztettek. Mit hoz az orosz rejtély? Europaizálódásának mai gondolatával mire készül Oroszország? Mit gondol titokban, amikor újra be akar kapcsolódni az európai fejlődésbe? A fejlődőképesség a hatalom egyik biztosítéka. (Ez ott ma látszik a legjobban.) Az a térség is támogatást kap nyugatról. Ursula Seiler-Albring német államminiszter azonban arról beszélt, hogy nem lehet az erőszakot premizálni. Nem szabad azokat támogatni, akik erőszakot alkalmaznak. A lengyel nép szabadságvágyáról és élni akarásáról üzent Lech Walesa, amit a délután közepén Giscard d'Estaing olvasott fel. Sikerült legyőzni a Jalta utáni rendet, szólt az üzenet, de sikerüljön az is, hogy az új Európában megmarad a közép és kis államok önazonossága. Ha igaz, a három kis állammal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Lengyelországgal és Magyarországgal még az idén meglesz a szabad kereskedelmi egyezmény. Erről Georg Reisch, az EFTA, az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás főtitkára szólt. Stílusa ugyancsak figyelemre méltó: „Hajlunk arra - mondotta -, hogy tanácsokat adjunk, miképp lehet szabadon kereskedni." Az új demokráciák érezzék, a nyugat befogadja őket, megkapják a kellő gazdasági és politikai támogatást, kinyílnak számukra a nyugati piacok. Jó néhány segélyprogram működik. Gerald Hinteregger, az Európai Egyesült Nemzetek Gazdasági Bizottságának titkára szerint kooperációs intézetet kell létrehozni, amelyik a különféle segélyprogramokat összehangolja. Szerencsére nem csak mi vagyunk kicsik. Nyugaton is szép számmal léteznek kis nemzetek, amelyeknek szintén vigyázniuk kell, hogy ne vesszenek el a nagy népek tengerében. A mi gondjainkhoz így onnan is jön szellemi segítség. Többen elmondták, olyan keretre van szükség, amelyen belül az eltérések megmaradnak. Hans Peters, az Európa Parlament elnökhelyettese ehhez azt tette hozzá, hogy a kisebbségi jogokat számonkérhető európai konvencióban kell megfogalmazni. Ruud Lubbers, a Holland Királyság miniszterelnöke sem akar amerikai olvasztótégelyt az egyesült Európában. Az egyén, a kisebbségek, a népek, a zsidókeresztény kultúra tiszteletéről tartott előadást a hallgatóságnak, európai polgároknak szólítva az egybegyűlteket. Eközben bejött hazánk miniszterelnöke, az MDF elnöke, vagyis a prezidenciális Antall József, néhány szót váltott Giscard d'Estaing elnökkel és kifelé indult. Giscard d'Estaing belekezdett záróbeszédébe. Antall József visszafordult, újra fölment az emelvényre, huszárosán magához ragadta Giscard d'Estaing elől a mikrofont. Elmondta, hogy Amerikába repül, mert fölszólal az ENSZ-ben, s hogy most pedig tévéfólvétele lesz, ezért nem tudja megvárni a tanácskozás végét. Hozzátette még: „Európa szégyene, ami a szomszédban folyik." És tényleg kiment. Jön-e demokratikus és békés Európa? Ez a záróbeszéd nagy kérdése. E tanácskozás végre Európában volt, nem pedig a kontinens kerítéssel elválasztott kertjében. Ma új geopolitikai összefüggések vannak születőben, de a közös Európa képe - ahogy Catherina Lalumiere, az Európa Tanács főtitkára fogalmazott szombat délután - még nem rajzolódott ki. Olyan intézmények kellenek nyugaton, amelyek az új demokráciákat fogadni tudják. Itt pedig olyanok, amiket fogadni lehet! Ezen kell munkálkodni, élve a hatalmas lehetőséggel, hogy a medve a szomszédban most önmagával van elfoglalva. Ha azonban az egyének nem teszik magukévá ezt a gondolatot, s nem dolgoznak érte, semmi nem fog sikerülni. ZELEI MIKLÓS Valéry Giscard d'Estaing Helmuth Schmidt, volt nyugatnémet kancellár