Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 26. Faló: GYENES KÁLMÁN Mórahalmi közellátás Több áru kevesebb pénz Tanácskozott Mórahalom Város Képviselőtestülete. Korábbi határozataik végrehajtásának számbavételekor a legtöbb szó a gyerekeket, illetve a művelődést érintő témákról esett. A művelődési, közoktatási és sport bizottság tételesen beszámolt arról, kiknek, s mennyi nevelési segélyt, illetve ebédtérítési díjat ítéltek oda. Tájékoztatást kaptak a képviselők arról, hogy az általános iskolában miként valósul meg a gyerekek egészséges életmódra nevelése, testedzése. Az iskolások, illetve a felnőtt lakosság nyelvi kultúrájának fejlesztését célul tűző határozat végrehajtásáról is beszámoltak az illetékesek a képviselőknek. A tájékoztatóból az derüli ki, hogy a legtöbbet az iskolában tehetik és teszik sajátos eszközökkel: irodalmi, nyelvi vetélkedőkkel, szép kiejtési versenyekkel, rendhagyó irodalmi órákkal. A felnőttek körében a TIT, a könyvtár és a művelődési ház elsősorban nyelvtanfolyamok szervezésével próbálkozik, de egyenlőre nincs túl nagy érdeklődés irántuk. Élénk érdeklődés kisérte viszont a képviselők részéről az ülés fő témáját, a város közellátásának és a szolgáltatások helyzetének felmérését. A vitaalapul szolgáló beszámolóból az derült ki, hogy a városban jelentősen emelkedett a vállalkozók száma (73-ról 141 főre). Legtöbben a kereskedelemmel próbálkoznak, mégpedig úgy, hogy igyekeznek gyorsan alkalmazkodni a vásárlók igényeihez, rugalmasabb a nyitva tartásuk és az árubeszerzésük, kisebb a haszonkulcsuk, s még udvariasak is. Bővült az ipari ágazatban gyakorolt tevékenységek köre is, bár a 103 iparos szolgáltató között mindössze egy-egy víz-, illetve gázvezeték-szerelő van, autószerelő pedig egyetlen sincs, s akadnak más hiányszakmák, és sajnos kontárkodók is. (A vállalkozások mórahalmi helyzetének részletesebb elemzésére lapunkban hamarosan visszatérünk. ) A városban a társas vállalkozások többsége italforgalmazással foglalkozik. A mórahalmi közellátásból és a szolgáltatásokból a legjelentősebb részt a helyi áfész vállalja magára: 16 bolti, kiskereskedelmi, 5 vcndéglátóipari egységgel, egy kölcsönzőbolttal, valamint egy-egy zöldség-gyümölcs, illetve tojás-, és nyúlfelvásárló teleppel és egy nagykereskedelmi egységgel. Tavaly az áfész 560,9 milliós forgalmából Mórahalom 290,7 millió forinttal részelt. Az idei mérlegre valószínűleg negatív hatással lesz a piaci kapcsolatok átrendeződése, szűkülése, valamint a vásárlóerő viszaesése. Ez utóbbi különösen az építőanyagoknál, az építkezésekhez szükséges műszaki cikkeknél és a ruházati termékeknél mutatkozik máris. A kereslet, a forgalom visszaeséséhez hozzájárul az is, hogy csökken az idegenforgalom, elmarad a jugoszláv bevásárlóturizmus. Valamint az áfészesek szerint az, hogy a központi üzleteiknél, vendéglátóhelyeiknél nincs parkolási lehetőség . A képviselők úgy vélik, az áfész üzleteinek külcsinje nem elég vonzó, nem vcvócsalogatóak a reklámjaik sem, s az áruválaszték is hagy kívánnivalót maga után. A papírboltban például - hangzott el a testületi ülésen - „már minden! lehet kapni", de az általános iskolásoknak szükséges füzetek hiánycikkek. Végülis a képviselőtestület úgy határozott, hogy a Felszabadulás utca mindkét oldalán még az idén leállósávokai építtetnek a polgármesteri hivatal pénzéből, hogy a parkolást megkönnyítsék. Az önkormányzat az áfésszel közösen rendbeteszi a területet (járda, csapadékvíz-elvezetés), amit az áfész fog tisztántartani. Mindent összevetve a képviselők azt a következtetést vonták le, hogy a városban az alapellátás jelentős részét sikerült biztosítani, a vállalkozási kedv élénkülése bővebb áruválasztékot eredményezett. Néhány alapvetően fontos szakmában viszont mielőbb törekedni kell iparosoknak a városba telepítésére. A képviselők utasították a polgármestert, illetve a hivatalt, szabjanak gátat a kontárok tevékenységének, szigorítsák az ellenőrzéseket és a büntetéseket. Egyéb döntéseket is hozott ülésén a képviselőtestület: Elhatározták, hogy a második világháború áldozatainak állítandó helyi emlékműre központi pénzalapból pályáznak támogatásra. Döntöttek arról, hogy a volt pártházat a közeljövőben közösségi házként nyitják meg. Azt is meghatározták, hogy a vásárokat a következő esztendőben is az ideihez hasonló rendben kívánják lebonyolítani a szokásoknak megfelelően. Sz. M. Szomszédolás „Rossz szomszédság török átok" - így a közmondás és igaz is! Most, mikor az erszény egyre üresebb és nincs mód távolabbi vidékeket felkeresni, legalább a szomszédi kapcsolatokat ápoljuk! A szomszéd iskolák közt szép hagyomány a „kirajzás", amikor évente egyszer felkeresik egymást. Vetélkedők, sportesemények színesítik találkozóikat. Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani a felnőtt lakosság körében is?! Évente változó helyszínnel, néhány falu összefogásával szinte hagyományossá is válhatna a falvak nemes versengése. Mindehhez ötletgazdag szervezők és vállalkozó lakosság kell, akik évente egyszer mindennapi gondjukat félrerakva „átruccannának a SZOMSZÉDBA". Akik szívesen segítenének egy falvak közti vetélkedő megszervezésében, illetve ötlettel segítenék a szervezés munkáját, kérjük jelentkezzenek a Zsombói Művelődési Házban. MONORI GYULA / „En, Dupca Flórián..." „Szóval, maga magyar... Én, Dupca Flórián itt és most egy álltó helyemben mondom magának magyarul: jön még a kutyára dér! Milyen nyelven folytassam? Én, Dupca Flórián bulgárul elmondhatom, ha ragaszkodik hozzá, de látom, nem ragaszkodik, hogy egy-két napig jó a fekete kenyér, utána fehérre éhezik az ember. Én, Dupca Flórián, ha valaki óhajtja, németül szavalok Lenau Miklós verseiből. Erről a tájról írta, ezekről az emberekről. Az én kedves kiszombori, makai és magyarcsanádi rokonaimról is. Talán. Akik elfelejtettek engem, Dupca Flóriánt. Akarja, uram, hogy a horvát himnuszt elénekeljem? Nem kérek semmit , még egy szál cigarettát sem. Nem akarja? Mitől fél? Én, Dupca Flórián, sohasem féltem az árnyékomtól. Akkor elmondom szerbül Marko Kraljevics történetét. Árulásról és szeretetről szól. Ez sem érdekli magát? Én, Dupca Flórián a Csiriklia cigány tábornokká ütését is megéltem, esküszöm, úgy feszített a lopott egyenruhában, mint egy próbababa. Ezt cigányul mondom el, uram, fordítom, ha kell! Nem láttam ilyen érdektelen embert... Románul meg sem próbálom elmondani azt, ami fáj. Én, Dupca Flórián semmitői sem félek. Dolgoztam Szőregen is, a virágkertésznél, jól megfizetett, nem éltem a rokonok nyakán, Isten engem úgy segéljen. Tápéra is csábítottak, csak azért nem mentem, mivel Szőregen a másik kertész jól megfizetett. Uram, könyörgöm, egy latin deklamációt hallgasson meg. Négy sor, nem több, egy csodálatos Ovidius-gondolat van elrejtve benne! Uram, magát nem érdekli, látom, jön hogy sírjak ennyi érdektelenség láttán, pedig annak idején a petrozsényi szénbányák mélyén a maszatos-koszos vájároknak lefordítottam, ráéreztek a szöveg dallamára, dinamikájára... Én, Dupca Flórián ezennel üzenem a kiszombori, makai és magyarcsanádi rokonoknak innen, Nagyszentmiklós főteréről, hogy megállok a lábamon, nincs nekem semmi bajom, talán csak az, hogy minden nyelven karattyolok, magyarul már hetek óta nem dicsekedtem ennyit..." PATAKI SÁNDOR Domaszéki cserkészcsapat Uniformis, az egyéniség színeivel Egy-egy családban talán szó eshetett róla. Lehet, a megmaradt, „Légy résen " feliratú szíjcsat apropóján. Domaszéken még ily nyomokról se nagyon lehet indulni, hogy a jelenbe jutva alapját tudjuk, miként alakult az újtemplomos kisközségben cserkészcsapat. - Hagyománya e helyen nem volt - kezdi Jáger István, a cserkészcsapat parancsnoka. - Talán valami igazság sejthető, hogy éppen a mozgalom ismeretlensége, a keveset tudás sejtelmessége indított sokunkat arra, hogy felnőttként szervező, vezető részt vállaljunk a cserkészet beindításában Domaszéken. Valójában az volt a kiindulópont, hogy egy alkalommal Kovács Mihály atya, Szeged-Felsővárosi plébános Mórahalmon beszélt a cserkészet hagyományairól és hogy az újbóli felvirágoztatás érdekében segédtisztképző tanfolyamot indítanak. Erre jelentkeztünk néhányan a községből is, s azután 1990 telén elkezdtük a gyerekekkel a foglalkozásokat. - Mi jelentett vonzerőt a cserkészetben, amiről korábban élménye nem volt ? - Kiindulópont a vallásos neveltetés, az a lelkiség, amit életvitelével is kifejez az ember. Ahogyan visszaemlékszem a saját gyerekkoromra, a meghitt ünnepekre, szeretném, ha más gyerekek, mind többen megéreznék azt, amit a vallásos közösség nyújthat, túl a családon, de azzal együtt. Nem szabad szégyellnie az embernek a meggyőződését, az emberszeretettel együtt létező keresztényi hitet. Egészséges szellemű, teljesség felé törekvő gyerekek növekedésében szeretnénk részesek lenni. Emberebb embert, magyarabb magyart, ez is a jelmondataink közé tartozik. Mindezt cselekvő, tevékeny módon értelmezzük, s nem divatos kifejezésként, merthogy magyarkodni ma föltétlenül előnyös. - Nemde éppen ezzel a problémával kell szembenézniük, hogy tünékeny divatként fogadják a cserkészetet is, mint mindazt, amiről tudatosan igyekezett a korábbi politika elterelni a figyelmei ? - Van ilyen veszély. De talán mégsem a veszély kifejezést használnám, hanem azt: téves fölfogás lehet a cserkészmozgalommal kapcsolatban is, eligazodást a valláserkölcs alapja ad. A cserkészet tíz törvénye és a vallásos ember elé maradandó véHullgathatnánk élménybeszámolót: milyen is egy cserkésztábo a sümegi erdőkben. Végigélnénk, ami az ifjonti játékos ember számára maradandó, s a jó levegő, a kirándulás fizikai valóságán túl táborbéli hatásként lelket is gazdagító. A cserkészmozgalomnak része ez, de nem teljessége. A gondolatok, kérdések bizonnyal sokakban megfogalmazódtak már: ugyan mit jelenthet ma cserkésznek lenni, egyáltalában alapja, léte, célja mit örökített át abból, ami a majd fél évszázaddal együtt nemzedékek életéből kimaradt, ismeret szintjén sem tudatosult. setként állított tízparancsolat igen nagy tartalmi közelségben vannak. Ha gyerekeket kérdezünk meg arról, az öltözék, vagy a cserkész élet lényegi része a fontosabb, ízlelgessük a választ. Lám, már mód van rá, kérdezzünk meg két cserkészfiatalt, Szűcs Ritát és Dobó Tamást, koruk szerint nyolcadik osztályos diákokat. - Nekem nem a ruha a fontosabb, bár jól érzem magam olyan öltözékben, amiről tudom, hogy a már történelmi időnek számító években büszkén hordták. Fiatalok, felnőttek, akik arra érdemesek voltak. Mert ezt ki kell érdemelni. Vizsgákat tenni, a cserkészélet fegyelme, törvényei tiszteletben tartásával élni - mondja Tamás, hozzátéve még azt is, hogy a két nyári tábort magába foglaló nem (úl hosszú idő már eddig több és szebb emlékeket ad, mint az iskolásévek során kisdobos, meg úttörő titulus. - Erre tényleg csak azt lehet mondani, hogy névleg volt kisdobos, meg úttörő, mozgalomként nem. Számunkra legalábbis, mert semmit se csináltunk. De egyébként is olyasmi kiindulópont kell egy mozgalomhoz, amibe kapaszkodni tud valaki. Kötődni hozzá, meri a családi élet is ahhoz igazodik. Szerintem a vallásosság és hogy segítő szándékkal, szeretetben éljünk, ez ad olyan alapot a cserkészmozgalomban való részvételhez, ami nem változik divatokkal - toldja meg Rita a mondandót, s még nem feledkezik meg hozzáfűzni, hogy nem kötelező cserkésznek lenni, s aki nem vállalja annak önkéntes fegyelmét, nem is lehet. Lám, ezek után már okkal kezdünk, kissé ugyan töredezett diskurzusba: mitől jó a cserkészmozgalom, ha a fegyelmet, törvényeket hallja kihangsúlyozódni az ember, s a tanulnivalók okán tán még a hittanórákhoz is hasonlatos. Fogós kérdés, nem is igen akar vele birkózni egyik gyerek sem. Pedig mindkettőjük vezet egy őrsöt, nyolc-tíz kisebb társ viselkedéséért, képzéséért felelős. Csoda-e vagy sem, így érzik jól magukat. Pedig Rita odahaza sincs mindig kibékülve nyolcesztendős kishugával. De abban biztos lehetek: senki nem erőltette, hogy a cserkészcsapatba lépjen, s éppen szabad idejében még tanítgasson nála kisebbeket. Hogy mit lehet és kell tanulni a cserkésznek, hogy kiscserkészből cserkész, netán valamilyen vezető legyen, az bizony meghatározott. A próba része a tíz törvény értelmezése, a magyar mondavilág ismerete, de tudni kell a cserkészet történetét, praktikusan eligazodni térképtájoló segítségével, megtanulni csomókat kötni. A legjobb dolog az, amikor ez utóbbinak veszik hasznát: táborban sátorveréskor. Az év többi részében pedig jó visszaemlékezni a táborozásra. Nem száll tova persze az esztendő a nyári tábor múltával sem. A hat segédtiszt Laczkó Ferenc plébános atya támogatásával gondoskodik arról, hogy a 45 körüli változó létszámú cserkészcsapatban mindig történjék valami vonzó. A hit talaján álló gyakorlatias, játékos, egészséges közösség az egyéniség színeivel tárulkozik. A túrákon, hétköznapi foglalatosságokon nem öltenek ünnepi ruhát. A csapathoz, közösséghez tartozás lényege, öröme úgyis a bensőben van, s a tettekben látszódik. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN BECSEI PÉTER