Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 26. A torta zsugorodik Exluzív interjú Surján László népjóléti miniszterrel FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Népjóléti annak a minisztériumnak a neve, ahova a betegek ellátásának vagy a hátrányos helyzetű társadalmi rétegeknek az ügye tartozik. Milyennek látja e minisztérium első embere, dr. Surján László a népegészségügy és a szociálpolitika helyzetét, jövőjét? A kérdésre tegnap délelőtt választ kaptak a megyeháza dísztermében összegyűlt közigazgatási és egészségügyi szakemberek. A közszolgálati szeminárium nyitó előadása után dr. Surján László interjút adott a Délmagyarországnak. - A népegészségügyi adatok Európa keleti felében ijesztőek. Ebből milyen tennivalók következnek ? - Európa szegénynegyedének nevezhető ez a térség, ahol korán halnak az emberek: például szü letésükkor a férfiak várható élettartama csupán 64 év. A népjóléti miniszter azonban a pozitív tendenciákra is fölhívja a figyelmet: több gyerek születik, kevesebben halnak meg, mint korábban, azaz a népesség fogyásának üteme lassult, 1989 óta csökkent a válások száma, kevesebben követnek el öngyilkosságot. Ezek az adatok a társadalom belscshangulatára utalnak, jelzik a megelőzés fontosságát. - Az egészségügy reformját már a Csehák Judit vezette minisztérium is tervezte. Mi a sorsa az akkor kidolgozott elképzelésnek? - A minisztérium akkori reformtitkárságát - félállásban - az az orvoskolléga vezette, aki jelenleg főállásban - az államtitkárom. Akkoriban teoretikus irányba csúszott a reformfolyamat. Most meg kényszerhelyzetben vagyunk: e területen is erős a változtatás igénye, nincs idő minden részletre kiterjedő előtanulmányt készíteni, majd annak bevezetésére kísérletet tenni. Hazánk egy országúton rohanó gépkocsihoz hasonlít, amely elromlott, de amelyet úgy kell megjavítani, hogy nem állítható meg. Ez a hasonlat az egészségügyre is igaz. - Ebből az is következik, hogy csak rövid távon látják a tennivalókat? - Az egészségügyi reform az alapellátás szintjén indul, mert a beteg először ezzel találkozik. Ha az alapellátás magasabb színvonalú. olcsóbb az egész rendszer. Azt tudom, tni a következő lépés (a kórházi finanszírozási reform), de nem sejtem, mikor és melyik változatát léphetem meg. Engedni kell. hogy az élet maga szabályozza. milyen irányba kell menni. - Induláskor viszont tudni kell, mi a végcél. - Társadalombiztosítás-alapú egészségügyet akarunk. - Az érintettek ennek tartalmáról keveset tudnak. Gyakran hallani félelemről tanúskodó kérdést: mit jelent ez a biztosítás, kifogja megfizetni mondjuk a gyomorműtétemet? - A biztosítási rendszerből senki nem esik ki. Biztosított a dolgozó, annak a gyereke, a felesége a nyugdíjas, a munkanélküli. A biztosítási alapú egészségügy szemléletváltozást jelent, nem anyagi terheket. - Az 53 százalékos társadalombiztosítási hozzájárulás azért nem semmiség. - Ennél többet. 57, sőt 59 százalékos tb-járulékot is fizetnek egyes nyuga-curópai országokban. De boldog lennék, ha kevesebbet, mondjuk 1 százalékot kellene fizetni, mert olyan nagyok lennének a fizetések, hogy az egészségügyet és a nyugdíjat ennyiből is el lehetne intézni. Most viszont nyugati áron, nyugati piacról kell megvásárolnom a műszereket, a gyógyszeralapanyagokat és még sok mindent, ami az egészségügyi ellátáshoz kell, s ezt keleti fizetések százalékából kell megcsinálni. így nyilvánvalóan nem csökkenthető az a járulék? ami ehhez szükséges. Természetesen nem az a cél, hogy a társadalombiztosítás óriási profitot hozó intézmény legyen, de szükséges, hogy például a lakosság negyedét kitevő nyugdíjasokat emberhez méltó módon lássa el egy fogyó aktív dolgozói réteg. - A hét elején a Parlamentben a kormány tb-koncepcióját élesen kritizálták, de az is fölmerült: a társadalombiztosítás reformját több ellenérdekelt csoport - a mai apparátus, a hálapénzhez jutó orvoscsoport - gátolja. - Az apparátusi tehetetlenség nem ellenérdekeltség. A paraszolvencia mértéke csökken, a benne részesülők köre szűkül. Tapasztalatom az, a 40 ezer orvos többsége szívesen venné, ha valóban teljesítményorientált, az eddigi hivatalos fizetésnél jobb jövedelme lenne. - Az egészségügyben a jövő év januárjától bevezethető a teljesítményelvűfinanszírozás ? - Ennek elsó lépése januártól papírral és ceruzával levezényelhető, mert számítástechnikai rendszer egyelőre nincs. Az alapellátásban dolgozók többletteljesítménye a következő módon mérhető: hány és milyen életkorú beteget lát el az orvos, milyen az orvos szakképesítése, milyen fizikai nehézséget jelent a körzet ellátása, ahol dolgozik. Az orvosok alapfizetésének ilyen szempontokon alapuló negyedévi kiegészítésére fordítjuk januártól az ágazat minden többletbevételét. Az alapellátás műszerezettségét és számítógépesítését világbanki segítséggel szeretnénk megoldani. A Világbank csak olyan beruházást támogat, mely a lakosság egészségi állapotát és az egészségügy hatékonyságát javítja. E kikötések egybeesnek céljainkkal. - Egyre több adakozási és alapítványi felhívás lát napvilágot. Mit szól ehhez a miniszter? - Szeretné, ha ezekre nem lenne szükség, de helyén valónak tartja. Azért, mert a mai gazdagok jórészt adózatlan jövedelemből élnek jól. Az alapítványok egyfajta lelkiismereti adóra alapoznak. Sajnálatos viszont, hogy e nagy, közösségi megmozdulásokban az egyszerű, kisjövedelmű emberek intenzívebben vesznek részt, mint az a réteg, mely ezt erkölcsi kötelességnek foghatná föl. Mindenkinek látni kell: a szétosztható torta zsugorodik. - A lyukas szociális védőháló foltozása vagy az új szociális törvény életbe lépése mikorra várható? - A védőháló létezik, mert elfogadható a biztosítási ellátás. A jogosultsági vagy rászorultsági elv különbözősége álvita. Ami hiányzik: a rehabilitáció. A szociális törvény koncepciója elkészült, talán még ebben az évben a Parlament elé kerül. A törvény célja, hogy ne a segélyezettek országává tegye hazánkat, hanem a rehabilitációval segítse az elesettek felemelkedését. - A minisztérium épít-e az egyházak karitatív szolgálataira ? - Az államnak szektorsemlegesnek kell lennie, vagyis egy szociális otthon normatív támogatást kap, függetlenül attól, hogy önkormányzat, egyház, vagy alapítvány tartja fönn. Az egyházak az embert szolgáló, karitatív cselekvésre jobban tudják mozgósítani a hívőket. Tehát ha ilyen értelemben az intézmények működtetésébe beszállnak, belső indíttatásukból következik, s a társadalom ezért csak hálás lehet. Az állam, ha erre alapoz, nem saját feladatkörétől menekül, hanem egy olyan emberi tényezőt kapcsol be, ami a közösség egészének javára válik. - Szegeden azt beszélik: ön az itteni orvosegyetem kórbonctani intézetének óraadója, s talán vezetője lesz— - A pletyka eredete, hogy egyszer elszóltam magam, egyetemi docensként, a politikai változások előtt terveztem. Ormos professzor nyugdíjba vonulása esetén megpályázom az intézetvezetést. Most kizárt, hogy itt vendég előadó legyek. Egy aktív miniszternek, aki ráadásul a kereszténydemokraták pártelnöke, nincs energiája, hogy szakmájában naprakész legyen. Ezért ilyen, szakmai jellegű felkérésnek nem tudnék eleget tenni. Egyszerre nem lehet két urat szolgálni. ÚJSZÁSZI ILONA Villámzárak csattogása BAKA ISTVÁN Azokban a régi szép időkben, amikor Lenin képéi csak azért akasztották le a falról, mert összeszarták a legyek (bocsánat, tévedtem, az Ferenc Józsefé volt a Svejkben... de nem mindegy?); tehát: azokban a régi szép időkben - alig néhány éve - időnként megesett, hogy az egypártot képviselő kultúrpolitikusok némelyike „baráti" beszélgetésbe elegyedett velem (veled, velünk, veletek stb.), s ilyenkor résen kellett lenni, mint a jó cserkésznek. Mert ő így gondolkodott: én tudom, hogy te tudod, hogy én nem azt mondom, amit gondolok, hanem azt, amit gondolnom kell, de azt úgy mondom, hogy te tudd, hogy én mit gondolok valójában, s ezért neked erre úgy kell válaszolnod, hogy én is tudjam, hogy te sem azt mondod, amit gondolsz, hanem azt, amiről azt hiszed, hogy én azt hiszem, hagy neked ezt kell gondolnod a mi elvárásaink szerint, tekintetbe véve azt is, hogy én csak hivatalból vagyok „mi", amúgy én is „én" vagyok, mint te, aki úgy beszélsz, mintha a „ti" nevetekben hallgatnád el, amit gondolsz és gondoltok valójában... Erre az ember, ha vette a lapot, hasonlóképpen fonta a körmét, s ebből aztán kialakulhatott az a párbeszéd, amit anno dacumál (Romániában anno Decebal) közmegegyezésen alapuló kultúr- (gazdasági stb.) -politikának neveztek. Beszélgetőpartnerem (-ed, -etek, -ünk) csak akkor jött zavarba, ha valóban azt mondtam (-tad stb.), amit gondoltam (stb.), mert akkor azt hihette, hogy ezt azért mondom, mert ezzel vagy egy még titkoltabb gondolatomat akarom elrejteni, vagy egyszerűen hülye vagyok (vagy, vagytok, vagyunk). Az ilyen párbeszédekről nekem egy ötvenes évekbeli kupié jutott eszembe. Pontos szövegére nem emlékszem, de a lényegére igen. Eszerint bíróság elé állítanak egy férfit, mert felpofozta a villamoson mellette utazó nőt. Miért tette? Hát mert, amikor a nő felszállt és jegyet akart váltani, elővette a táskáját, a táskán lehúzta a cipzárt, kiemelte belőle a retiküljét, lehúzta rajta a cipzárt, kivette a retikülből a tárcáját, lehúzta rajta a cipzárt, kivette a pénzét, amin - hálistennek - nem volt cipzár, fizetett, eltette a jegyet, majd visszahúzta a tárcán a cipzárt, visszatette a retikülbe, visszahúzta rajta a cipzárt, betette a táskába, és visszahúzta a táskán is a cipzárt. De aztán eszébe jutott, hogy nem számolta meg a visszajárót, ezért fogta ismét a táskáját, lehúzta-kivette-lehúzta-kivette-lehúzta-kivette-megszámolta-visszatette-visszahúzta-betette-visszahúztabetette-visszahúzta-betette-visszahúzta. Majd jött az ellenőr... De ezt már nem bírta tovább a kupié lírai hőse, és egy akkora, de akkora pofont kevert le!... Csak évekkel később jöttem rá, hogy ez a dalocska nem más, mint Móra Balázs a bürgével című karcolatának „urbánus" változata, illetve, hogy a gü gyére vett szöveg mélyén a „kor"-hoz szóló üzenet lapul - ilyen cip-, magyarul villámzárlehúzogatós-visszahúzogatós módszerrel társalogtunk mi az aranyfestékkel bevont gipsz Felszabadulási emlékművek és a légyszaros Lenin-képek idején - no, nem egymással, hanem azokkal, és azok velünk. És most? Amikor mindannyian mi vagyunk, még azok is, ha idejében színt (egyet háromra) váltottak? Azért most se könnyű! Mert - ha én leülök veled beszélgetni, aki MDF-es, SZDSZ-es, Fidesz-es, MSZP-s, illetve kereszténydemokrata, kisgazda, szocdem stb. vagy, akkor én, aki szocdem, kisgazda, kereszténydemokrata, MSZP-s, SZDSZ-es, MDF-es stb., stb. vagyok (megjegyzés: e sorok írója e téren aszkéta, illetve poligám); tehát: úgy kell veled beszélnem, hogy meg ne érezd, mennyire utálom a te pártvezéredet meg az egész pártodat, különben te is - érvek helyett - azt éreztetnéd velem, mennyire utálod az én pártomat és annak vezérét, sőt: ha te is független vagy, én is független vagyok, még jobban kell vigyáznunk, mert korántsem biztos, hogy ugyanattól vagyunk függetlenek (egyikünk a kormánykoalíciótól, másikunk az ún. ellenzéktől, azaz a tegnapi ellenzék ma, illetve holnap kormányzó pártjaitól), s ezért - ha csak teljesen „egymás közt nem vagyunk" - nem is tudunk mit mondani egymásnak. Csak húzogatjuk a nemzeti érzelműeknek villám-, kozmopolitáknak cipzárakat: le-vissza, vissza-le, amíg egyszer csak azt vesszük észre, hogy akaratlanul már mindegyiket lehúztuk; villámzáraink nemcsak a gondolatainkat rejtő táskákon, retikü lökön csattogtak végig, hanem alsóbb régióinkon is, és végül ott állunk a világ szeme előtt - ÜRES TÁRCÁVAL, LEGATYÁSODVA. Holnap útnak indul a Kis Herceg Szerda délelőtt, éppen tíz óra huszonöt perckor a keresni. Meg kell tanulni!, énekli az Énekes - Jáger Kis Herceg elhagyta a finnyás és hisztérikus Rózsát, András - Bródy János zenéjével. A gyermek Kis és elindult a nagy és különös világban. Mindez a Herceg, hiszen jól tudjuk, épp ezt az érzést kutatja, Kisszínházban történt, ahol éppen a Saint-Exupéry egyszemélyes bolygókról további egyszemélyesekre meseregényéből készült zenés játékot próbálták. Az utazva. Ahol a Király, a Hiú, az Iszákos, az alcím szerint a darab gyerekekhez szól elsősorban, bár Üzletember, a Lámpagyújtogató, a Tudós él. Persze nem hinném, hogy egy-két felnőttnek kárára válna. hogy a szeretről, a barátságról van szó. A Molnár Talán furcsán hangzik, de a Kis Herceg már-már 2suzsa berendezte színpadháttérben pedig ott sötétlik klasszikusan katasztrofista alkotás. Leginkább a a hatalmas lila ég, sárga csillagok pislákolnak, hinta távolság hangsúlyozása miatt, mely elválaszt emeh, hozza a címszereplő Téglás Juditot. A darabot egymástól létezőt és létezőt. Mert van a magány, a Varm Má{yás rendeztei a főpróba ma lesz< a premier magába forduló rögeszmék és tévhitek hideg világa, és ^ ^^ este ha( órakor van - vagy nincs - ama érzés, amely kitöltheti az emberek közötti űrt. Mármost ha nincs, meg kell DAL