Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 24. A kereskedés malmai Gabonaügyeinkről a/, utóbbi hetekben csupa optimista hírek keringenek. A búzafeleslegből eladtunk Iránba, Albániába, a Szovjetunióba, sőt külön-külön több köztársaságába is. J legutóbb a termelők megsegítésére meghirdették az állami intervenciós készletre vétel szabályait is. Eszerint a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság 100 ezer tonna étkezési és 550 ezer tonna takarmánybúza erejéig november 30-áig köti meg a szerződéseket, az ebből az alkalomból négy-ötszáz Forinttal leszállított minimáláron, tonnánként 5 ezer, illetve 4 ezer 600 forintért. A vételár 80 százalékát az ügylet létrejöttétől számított kilencven napra fizeti ki a TIG, a különbözetei az értékesítéskor, vagy legkésőbb jövő év júniusáig számolja el, ha egyáltalán lesz különbözet. Az intézkedések, üzletkötések híre a közvetlenül nem érintettekben azt a benyomást kelti, minden rendben van, szégyellhetik magukat, akik már aratás elólt pánikot keltettek. Az országban megtermett 6 millió tonna búzából 2 millió tonna az, melynek a határokon túl kell gazdára találni, ugyanis a tartalékra felvásárolandó is eladó. Ezzel szemben napjainkig 300 ezer tonna a kiszállított mennyiség. Érdemes ezzel dicsekedni? A folyamatban a legfőbb hiba: bár végül minden megoldódik, olykor magától is, csak épp jóval később, mint kellett volna. Az elvesztegetett nyári hónapok bepótolhatatlanok. Az aratás idején a felvásárlás koordinálása helyett az. igazgatók vizsgáztatását tartotta fontosabbnak a minisztérium. A június végi, 1 millió 200 ezer tonnás exportpályázatra beérkezett jelentkezéseket úgy értelmezték, mintha ez a tétel már el is lenne adva. Pedig tisztázatlan ár és támogatási kondíciókkal, a gazdasági diplomácia felderítő és előkészítő munkája nélkül komoly esély erre nem lehetett. Egy ideig úgy tűnt, abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy a KGST megszűnte ellenére a mi keretszerződésen alapuló gabonaszállításunk kivételt élvez Amikor eszméltünk, s megkezdődtek az. érdemi tárgyalások 500 ezer tonna búza eladásáról, a gazdaságokban már javában arattak. Illetve egy részük azért késlekedett, mert bizonytalan piacokról, alacsony árakról szólt a fáma. s igyekeztek legalább a szárítás költségeit megtakarítani. Pechükre, közbejött az esős időszak, az ezután betakarított termés zöme takarmányminőségűre silányodott. Ezt viszont az étkezésinél is nehezebb eladni. A Szovjetunió végre megnyitotta az akreditivet, s kezdődhet - no nem a szállítás, hanem - a bonyolítás megszervezése. Mire mindezekkel megvagyunk, már nem biztos, hogy a hazai igényeken túl van elegendő jó minőségű étkezési búzánk, amire a szerződések köttettek. A Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 50 ezer tonna étkezési bűzát vásárolt fel a harmadik negyedévben, s 30 ezer tonnányit tárol úgy, hogy azt az év hátralévő időszakában veszi meg a termelőktől. Mindez a következő aratásig elegendő a malmoknak. Takarmánybúzából 20 ezer tonnányit vásároltak meg eddig, s a jövő év első felében még 30 ezer tonnára lesz szükségük. Exportra egyelőre csak 11 ezer tonna leosztásuk van az Agrimpextől. Ezzel összevetve a Gabodessza Kft. 150 ezer tonnás ukrán üzlete jelentősnek tűnik. Ami a szó szoros értelmében tűnik. Ugyanis a puccsal felgyorsultak a szovjet belső változások, a külkereskedelem, a pénzintézetek most „válnak", így érdemi üzletkötésre egyelőre nincs mód. Pedig az ellentételek, a szén, a cement, és olajoshal zöme már előre elkelt. Más félkész ügyletekből is akad szép számmal, nem csoda, hogy nem ugranak a termelők a TIG-tárolásért. A GMV-nél 30 ezer tonna elférne, az új minimáláron és az azt csökkentő módosító feltételrendszerrel olyannyira rossz boltnak tűnik ebbe beugrani, hogy mindezt csak az utolsó lehetőségként veszik igénybe. A termelők egyelőre keresik az utolsó előttit. íme, így fest közelről a gabonaválság megoldása. TÓTH SZELES ISTVÁN FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Itt a privatizáció! Nem kelt el a Búbos és a Viva Eredetileg hat üzletének bérleti jogát árverezte volna a vagyonügynökség megbízásából a múlt héten a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat, közülük azonban csak három - az Alpesi sörbár, a Easor és a Mátyás vendéglő talált vevőre első nekifutásra. A Búbos étteremre és a Viva gyorsétkezőre nem érkezett pályázat, a Birka csárdáról pedig vitatott alapterülete miatt nem sikerült megegyezni. A vártnál vontatottabban halad a privatizáció, s ez nemcsak a vendéglátóipari üzlethelyiségek értékesítésére vonatkozik. Az Állami Vagyonügynökség még a magánkézbe adandó vagyon felértékelését sem győzi, s idő hiányában egy-egy üzlethelyiség, bolt kikiáltási árában nem mindig tükröződik a helyi sajátosság. Ez azonban csak a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy az esetek döntő többségében csak a bérleti jogot kínálják eladásra. Milliókat pedig kevesen fizetnek úgy, hogy ellenértékként ne szerezzenek tulajdonjogot. A legutóbbi árverésen az Alpesi sör hám ketten jelentkeztek, egyikük visszalépett, s így a korábbi üzemeltetőé lett a bérleti jog, a meghirdetett 4 millió 250 ezer forintos kikiáltási áron. A Fasor vendéglőnél ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy itt a 4 millió 400 ezer forintos árból 2 millió 600 ezer volt a privatizációs költség. A régi-új bérlőtől azt is megtudtuk, hogy ez utóbbi összegbe az a kétmillió forint is szerepel amelyet az ü zlet korszerűsítésére - többek között például a terasz kialakítására - maga költött. Ha nem a korábbi bérlő a vásárló, ezt a nem kis öszszeget nyolc napon belül készpénzben kell letenni, hiszen az esetleges banki ígérvény ebbe nem számít bele. Feltételezhető, hogy a nagyon magas privatizációs költség miatt nem jelentkezett vevő a Vivára, itt a szűk nyolcmilliós kikiáltási árból 6 millió 200 ezret kémek készpénzben. Ebből több mint ötmillión az az öt magánvállalkozó „osztozik", aki fizette az üzlethelyiség felújításának költségeit, valamint a berendezéseket. Ok az első körben nem szálltak ringbe, bár, mint kiderült, ellenfél nélkül tehették volna. A Vivát és az ugyancsak megmaradt Búbost tehát kénytelen lesz újra meghirdetni a vagyonügynökség, feltételezhetően olcsóbban, mint az első nekifutásra. A Mátyás elkelt, mégpedig a kikiáltási ár felett összesen szűk I millió 300 ezer forintért. A Birka csárdára hárman is jelentkeztek, közülük azonban a régi bérlő óvást nyújtott be, az üzlet alapterületének hibás feltüntetése miatt. A valóságban 143 négyzetméteres felső és 111 négyzetméteres pincerész helyett téves adatokat, 193, illetve 35 négyzetmétert szerepeltettek a kiírásban. Volt, aki ezt egyszerű alaki hibának minősítette, mindenesetre így is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy zavart okozzon az árverés menetében. Először bejelentették: vége, majd tanácskozás következett. Ujabb bejelentés: mégsincs vége. Ismét tanácskozás, amelynek eredményeként mégis berekesztették az árverést. Kifelé jövet Puskás Lászlót, a Kék fekete söröző bérlőjét faggatom, mikor következnek? - Szerdán lejárt a bánatpénz befizetésének határideje, én nem pályáztam. -És más? - Más sem. Irreálisan drágán kínálják a bérleti jogot, panelvárosban ennyit nem ér. Sokan tehermentesítették a lakásukat, megvásárolták az államit, és hol van még az energiaár-emelés. Egyszóval kevesebb a vendég. - És csak másodosztályú a csapat. - A kupamérkőzésre bevásároltam, azután vihettem vissza a sört. Lényeg az, hogy 30 százalékos bérletidíj-emelés várható, és ezt már nem tudom hozzátenni a jelenlegi havi 50 ezerhez. Ehhez már el kell adni néhány rántott szeletet. KOVÁCS ANDRÁS Leányvállalatból gyár Ikarus rózsaszínben A pont egy éve csődöt jelentett Ikarus nagyvállalat szanálásának, privatizációjának jelentős állomása, hogy szeptember elsejétől rt.-formában működik tovább. Vagyonuk 30 százaléka a szovjet Atex Rt.-é, emellett a Mogürt és magyar bankok is részesedést szereztek. így a 11,5 milliárd forintra értékelt cég 4 milliárdos tőkéhez jutott, melyet a bejegyzést követően használhatnak föl. A felgyülemlett adósságok tisztázását követően ismét normális kerékvágásba terelhető a beszállítóikkal hagyományosan kialakult partneri kapcsolat. A változás a szegedi leányvállalat életét is érinti, hogy miként arról a nemrégiben megtartott munkásgyűlésen tájékoztatták a dolgozókat. A nagyvállalat vezérigazgató-helyettese, Nagy Károly bejelentette, a leányvállalat ismét az Ikarus gyára lett. Erre azért volt szükség, hogy a szegediek se maradjanak ki a privatizálásból, körön belül maradva nagyobb az esély, hogy a buszgyártás változásai közepette is számíthatnak feladatokra, s lesz munkája az ittenieknek. A szervezel nem végleges, átvilágítás készül a célnak leginkább megfelelő belső kapcsolatrendszer kialakítása érdekében. A tulajdonosok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az rt. minden dolgozót, beleértve a vezetőket is, átvesz. A vállalat és a szakszervezet vezetői a szanálás idején sem tétlenkedtek. Sikerült elérniük, hogy szervezeti elbocsátásokra nem került sor. Kritikus időszak volt, amikor felmerült a Csepel Autóval való összevonás eshetősége. Mindenki tudta, évi 6-8 ezer autóbusz gyártása esetén az. egyik gyár fölösleges. Ezt a változatot elkerülve az rt. joga lett az. önálló buszépítés. Az Ikarusosok joggal örülhetnek e fejleménynek, hisz nagyvállalatot megmentő szanálásra eddig nemigen akadt példa. A Csepel Autó, a Videoton, a Rába vergődése igen éles kontraszt. A szovjet tulajdonosi részvétel növeli annak esélyét, hogy az évi 6 ezer busz átvételére szóló kormánygarancia valóra váljon. A jelen még az átmenet nehézségeivel terhelt. A 2500 darabos szovjet megrendelésből fizetési gondok miatt csak 900-at sikerült kiszállítani. Ha nem lenne az iráni üzlet, komoly foglalkoztatási nehézségek jelentkeznének. Ezekkel a buszokkal szemben komoly minőségi követelményeket támasztottak, s egy kis lazítás, igénytelenség veszélybe sodorhatja a következő tételek átvételét. Egyébként az egyik üzemcsarnokban a magyar ízlésnek kissé furcsa, rózsaszín buszajtókra lettem figyelmes, a „rózsaszín" jövőből egyelőre ennyi a kézzelfogható valóság. Kovács György szakszervezeti titkár bejelentette, óvodáik, üdülőik és egyéb létesítményeik az rt. keretében is működni fognak. Telihay László, a szegedi gyár igazgatója II 500 darab százezer forintos kedvezményes formában megvásárolható dolgozói részvény kibocsátásáról tájékoztatott. Az 1985-től napjainkig élő leányvállalati formát sikeres időszakként értékelte. A dolgozók segítségét kérte a nagyvállalati rendszerre való áttérés zökkenőmentes lebonyolításában. Az események sűrejében az idén ez volt a negyedik munkásgyűlésük. Jó lenne, ha ismét a termelés juthatna főszerephez, s minél kevesebb lenne a fontos bejelentenivaló, T. Sz. I. A pálya még hiányzik Magyar szupervonat? A Ganz Hunsiet Vasúti Járműgyár megkapta a Nemzetközi Vasúti Szövetség (UIC) minősítését arról, hogy legújabb fejlesztésű forgóváza alkalmas a nagy sebességű vasúti pályákon való közlekedésre. A minősítő vizsgálatot a Deutsche Bundesbahn müncheni kísérleti üzemében végezték el. Az UIC szabványainak megfelelt GH 250 néven jegyzett futómű a minősítés szerint 280 knvöra sebességgel továbbíthat vasúti járműveket, a próbamérések szerint azonban még 350 knvöra sebességnél is jó tulajdonságokat mutat. A nemzetközi színvonalnak megfelelő forgóváz kétéves kutatómunkával készült el, a fejlesztés eddig 25 millió forintba került. Magyarországon egyelőre nincs igény a nagy sebességre alkalmas szerelvényekre, mivel nincs meg hozzá a megfelelő vasúti pálya. A tervezett Budapest-Bécs, illetve Budapest-Belgrád közötti nagy sebességű pályaszakasz kiépítése azonban 2-3 éven belül új üzletekhez juttathatja a Ganz Hunsletet. (MTI) / Állástalan diplomások Ma már talán nincs is olyan foglalkozási csoport, olyan iskolázottságú réteg, amelyet ne érintett volna meg a munkanélküliség szele, ne fenyegetne az utcára kerülés veszélye. Az alig írástudó betanított munkás éppen úgy elveszítheti állását egyik napról a másikra, mint a kétdiplomás, nyelveket beszélő mérnök vagy tanár. Szegeden, illetve környékén a pályakezdő orvosok, jogászok vagy tanárok eddig is nehezen találtak munkahelyet, mára azonban a más felsőfokú végzettséget igénylő pályák is telítődtek. Gyors, üdvözítő megoldás nem létezik, egy szegedi kezdeményezés azonban megpróbál előremutatni. A közelmúltban vált ismertté az a jelentkezési felhívás, amely alapítványt kíván létrehozni Szegeden, „Állástalan Diplomások Alkotó Társasága"- címmel. A kezdeményezés célja: „1. A munkanélkülivé vált diplomások foglalkoztatása az általuk kiválasztott témakörben, lehetőséget adva arra, hogy szakmai ismereteiket önmaguk és hasonló sorsú társaik hasznára gyakorolják. A foglalkoztatás témánként kijelölt szakmai csoportokban történik, melynek működtetéséhez a feltételeket az Alapítvány biztosítja. Ugyancsak az Alapítvány téríti a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket (beleértve a csoport munkájával összefüggő kül- és belföldi tanulmányutak költségeit is). 2. Az elhelyezkedni nem tudó kezdő diplomásoknak a szakmai gyakorlat megszerzéséhez nyújt segítséget a csoportban végzett munka." Az Alapítvány tőkéjét az alapítók, valamint a külföldi és belföldi támogatók adományai képezik s ehhez járul még a csoportmunkák hasznosításából származó bevétel is. A csatlakozni kívánók jelentkezését várja az Állástalan Diplomások Alkotó Társasága (ADAT): 6723 Szeged, Kereszttöltés u. 13. alatt, vagy a Csongrád Megyei Munkaügyi Központban, 6720 Szeged, Fekete sas u. 4. Felvilágosítás telefonon: 62/27-973. K.A.