Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám

SZERDA, 1991. SZEPT. 4. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Szegedi „minicsúcs" Antall József és Farkas László köztársasági megbízott a megyeháza előcsarnokában Szlovén és horvát politikusok várták tegnap késő délután Szegeden a köztársasági megbízott hivatalában Antall József magyar miniszter­elnököt, hogy „első kézből" értesüljenek a jugoszláviai villám csúcstalálkozóról. Az országunkkal határos két jugoszláviai köztársaság vezetőit Farkas László államtitkár fogadta. A magyar miniszterelnökkel az esti órákban tárgyalt Matia Malesic, Szlovénia miniszterelnök­helyettese, Milivoj Butinar, a magyar ügyekkel foglalkozó ottani külügyminiszteri főtanácsos, illetve Mate Granic, Horvátország miniszterelnök­helyettese és Vinco Kandzia külügyminiszter­helyettes. A szabadkai munkatalálkozóról és az azt követő megbeszélésekről tegnap a késő esti órákban Szokai Imre, a külügyminisztérium helyettes államtitkára tájékoztatta a sajtó képviselőit. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­sége elnökségével még a palicsi kastélyban két órán át tárgyalt a magyar kormányfő. Megtudtuk: tájékoztatta a vajdasági magyarokat, hogy Markovics kormányfővel teljes mértékben egyetértettek abban, hogy személyi és lokális elven működő autonómia illeti meg a nemzeti­ségieket. A VDMK-tól eredő terminológia hasz­nálata, a tartalommal való egyetértés őszinte megelégedéssel töltötte el a vajdaságiakat. A vendéglátók megemlítették, hogy magyar nemzetiségű fiatalokat kiképzetlenül vonultatnak be és vezényelnek a harcok helyszínére. A megbeszélés idején Malinovics államtitkár vajdasági magyar szülőkkel találkozott, így konkrét esetekről szerzett tudomást. Antall József biztosította a Vajdaságban élőket, hogy a magyar kormány továbbra is kész támogatni az ottani magyarokat. A VDMK vezetői köszönetet mond­tak azért, amit a jugoszláviai válság kezeléséért tett a magyar kormány, biztosították a miniszter­elnököt, hogy tevékenységüket mindenben alárendelik annak, hogy Magyarország minél előbb tagja lehessen az Európai Közösségnek. A vajdasági magyarok hangsúlyozták, nem akarnak belekeveredni a harcokba, a békés megoldás hívei. A tűzszünet nagy próbakő, ezért értesültek aggodalommal Eszék bombázásáról. Antall József azért tartotta fontosnak a szegedi megbeszélést, mert a magyar kormány rendszeres és természetes kapcsolatot tart a köztársaságokkal is, s ennek része a csúcstalálkozóról való korrekt és gyors tájékoztatás. Szabadkához való földrajzi közelsége miatt választották Szegedet a „mini­csúcs" színhelyének. A több mint egyórás tárgyaláson miniszerel­nökünk ismertette a magyar véleményt arról, hogyan lehetne elősegíteni a jugoszláviai válság rendezését, Magyarország milyen módon kíván ehhez hozzájárulni. A magyar álláspont lényege: rendkívül fontos a tűzszünet megtartása és ellenőrzése, a hadsereg visszavonása a lakta­nyákba, a külső és belső határok tiszteletben tar­tása. Azt hangsúlyozza, hogy a jugoszláviai politikai tényezők békés eszközökkel, demok­ratikus tárgyalások útján találják meg Jugoszlávia jövőjét, őrizzék meg a lehetőségét a szuverén államok szövetségének. Magyarország politikai segítséget tud adni a válság rendezésében oly módon, hogy közvetlen kapcsolataink révén szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat meg­osztjuk az Európai Közösség tagállamaival, továbbra is ráirányítjuk a figyelmet e térség problémáira ( például a nemzeti kisebbségek jogai, autonómiái, illetve ezek szükséges garanciái), han­goztatjuk, hogy ezek megoldása nélkül nem teremthető meg az egységes Európa. A köz­társasági kormányok képviselői alapjában egyetértettek e megközelítéssel, s köszönetet mondtak a magyar kormánynak eddigi tevékeny­ségéért, különösen azért, amit a menekültekért tett. Az országunkkal határos harmadik tagköztársa­sággal, Szerbiával a magyar kormány rendszeres érdemi kapcsolatot kíván fenntartani. A minisz­terelnöki csúcstalkozóról ma tájékoztatja a belg­rádi magyar nagykövet a szerb külügyminisztert. E találkozón - tudtuk meg végül a sajtótájékoz­tatón - előkészítik a szerb külügyminiszter közel­jövőben esedékes magyarországi útját. UJSZÁSZI ILONA Az Antall József meghívására Szegedre látogatott horvát miniszter­elnökhelyettes a háromoldalú megbe­szélés előtt kapta az aggasztó hírt: Eszéket ágyúzzák, veszélybe került a polgári lakosság is. A magyar kor­mányfővel folytatott közel egy órás tárgyalásukat követően, míg a horvát miniszterelnökhelyettes Zágrábba telefonált, a szlovén miminiszter­clnökhelyettest, Matia Malesicet és a horvát külügyminiszter helyettesét, Dr Vinco Kandziát kértük meg, elutazásuk előtt válaszoljanak kérdéseinkre. Erre Matia Malesic szívesen vállalkozott. -Elégedettek a tárgyalással? -Nagyon örülünk, hogy itt lehet­tünk és első kézből értesülhettünk Antall József és Ante Markovié megbeszéléséről. -Miért kellett ehhez városunkba látogatniuk? Szabadkán nem talál­kozhattak volna? -A mostani háborús körülmenyek között, még diplomáciai gépkocsival is veszélyes Zágráb és Szabadka kö­zött közlekedni. Szegeden amúgy is nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. - Ante Markoviétól nem kaphatták volna meg ugyanezeket az információkat, mondjuk telefonon ? mmmmmm Európa cinizmusa Dr. Vinkó Kandza Matia Malesic -A magyar miniszterelnök való- hatjuk úgy is, jobban bízunk benne, színűleg tárgyilagosabban, elfogulat- Bár ilyen típusú személyiség lenne a lanul tájékoztatott minket, mond- jugoszláv kormányfő! Magyarország menekültgondjai Ha a jugoszláviai helyzet tovább romlik, és növekszik az onnan elmenekülök száma, akkor az ezzel járó problémák megoldásában Magyarország nemzetközi segítségre szorul - jelezte Csáti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, az MDF egyik vezető politikusa kedden Bécsben, a jugoszláviai válság magyar vonatkozásairól tartott nemzetközi sajtóértekezleten. Mint elmondta, magyar területen jelenleg 3500 jugoszláv állampolgár kapott helyet menekülttáborokban, és további tízezer tartózkodik magán-szá'láshelyeken. - A táborokban lévők száma nem emelhető 5000-6000fölé, és a menekültek ellátásának pénzforrásai is korlátozottak A gondok megoldásához mégsem csupán nemzetközi pénzügyi támogatás válhat szükségessé, hanem más államok sok más irányú, például a mene­kültek befogadásában megnyilvánuló közreműködése is - mondta ímmmmmmixmsmmm -Az elmúlt egy órában kötöttek valamilyen konkrét megállapodást? -Csak kölcsönösen tájékoztattuk egymást. Mint kiderült, nézeteink, ami Jugoszláviát, vagy Európát illeti azonossak. - Paradox, de ettől még igaz lehet: Horvátország kerülné a vérontást, de csak úgy tudja elismertetni függetlenségét, ha háborúba keveredve nyomást gyakorol Európára, mely szintén nem akar polgárháborút Jugoszláviában ? - A megközelítés Európa ciniz­musára vall, és talán éppen ezért alakult ki eza helyzet. -Vajon az új tűzszüneti egyezség betartatható? Szétválaszthatóak a hadban álló felek? -Szkeptikus vagyok. Véleményem szerint csakis a külföldi mgfigyelők számárnak mihamarabbi megnövelé­sével ellenőrizhető a tűzszünet, vagyis a rendelkezések maradéktalan betartatása. - Ez azt jelenti, a jugoszlávok képtelenek egymás között tárgya­lásos úton rendezni problémáikat? -Attól tartok, sajnos ez így van. VARGA IVÁN A rendszerváltás bikinije Nem vittek minket a kísértésbe..." A statisztikusok megyei vezetője az igazmondó számokról BBSSSSSiSSSSiSSÍSf^^ Útban Újszeged felé a kocsiban egy régi kabarétréfa járt a fejemben. Még az ötvenes években kiadta Rákosi valamelyik bizalmasa, hogy minden disznónak tfz malacot kell fialnia. Azután elindult a jelentések, statisztikák darálójában a valóság. Fialt ötöt a koca, a tanácson felkerekítették hatra, mégis csak jobban mutat a fél tucat. Hozzátettek egyet a városon, kettőt a megyén, a minisztériumban pedig újra átírták, hogy túlteljesítse a tervet a szocialista malac, tizenegyre. Ezzel már könnyen jótékonykodhatott a pártvezér. Ki is adta azonnal az ukázt: tizet exportáljanak, egy pedig maradjon meg a parasztnak. A hatalom és a statisztikusok ilyen-olyan viszonyban, de mindig szorosan kapcsolódtak egymáshoz. A rendszerváltás új helyzetbe hozta a Központi Statisztikai Hivatalt is. Púderozták-e a számokat régen, mit vár a mai hatalom a statisztikáktól? - többek között ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Klonkai Lászlóhoz, a statisztikai hivatal megyei igazgatójához. MaMülttMMMMMMNN -Én 1955 óta koptatom ennek a hivatalnak a küszöbét és akár hiszi, akár nem harminchat év alatt egyet­len telefont sem kaptam, hogy javít­suk át az ötöt, hatra. - Ennyire szeretné a hatalom az igaz számokat? - Ha egy hatalom már konszolidá­lódott, szívesebben veszi, ha az eredményekről szólnak az adatok, így van ez az egész világon. Az az igazság, hogy mi sosem voltunk politikai nyomás alatt, de régen csak egy szűk hatalmi elithez jutottak el a jelentéseink. Szinte minden bizal­mas volt. Senki nem várta el tőlünk, hogy mi torzítsunk, megtették he­lyettünk a politikusok. A régi veze­tőgárdának is az volt az érdeke, hogy reálisan lásson. - Az már más kérdés, hogy mi ke­rült a valós számokból nyilvános­ságra! - Ha huszonöt adat közül 13 nega­tív volt, 12 pedig pozitív biztos, hogy az utóbbiak hangzottak el a nyilvánosság előtt, vagy szerepeltek a sajtóban. Minden csak viszonyítás kérdése. - Mondana példát? - Jó pár éve egy jelentésbe leírtuk, hogy egy éves késéssel sem készült el egy kórház. Egy ünnepi szónok­latban ezt úgy hallottam vissza, hogy átadás előtt áll a megyében egy kor­szerű egészségügyi intézmény, amely jelentősen növelni fogja az ellátás színvonalát. És még nem is hazudott a szónok. A nyilvánosságra került adatokat, híreket pedig már igazán nem a statisztikusok fogal­mazták... - A hatalom szerkezete megválto­zott, milyen számokat várnak ma? - A legjelentősebb változás, hogy megszűntek a fiók mélyére rejtett statisztikák. Azelőtt jó volt, ha har­minc megyei vezető megkapta a bi­zalmas adatokat, ma bárki elolvas­hatja, minden nyilvános. Pénzért is áruljuk a kiadványainkat. Az új ha­talom meg sem próbálja, hogy koz­metikáztassa velünk a számokat, legtöbbször komolyan sem veszik, a jelentéseinket. - Miből gondolja ezt? - Itt volt például a húsügy. Meg­kockáztatom, hogy egészen másként alakult volna a helyzet, ha előtte szá­mításokat kémek tőlünk. - A: állampolgárok , kis túlzással, nem bíznak igazán a statisztikákban. A nagy viták mostanában a létmini­mum számítás körül alakultak ki a közvélemény és a szakma között. Éljen meg a létminimumból az, aki kikalkulálja- hallani minden felől. - Az öröklött elnevezés, hogy létminimum, valóban nem szeren­csés. Nyugaton inkább társadalmi minimumot számítanak. Ha szó sze­rint vennék a fogalmat, már egy mil­lió ember nem élne, hiszen ennyien tengődnek valahogy az általunk szá­mított értéknél kevesebből. A hazai közvélemény valóban sokszor bizal­matlan a stisztikákkal szemben. Nyu­gaton sokkal inkább elfogadják a KSH adatait, mint idehaza. Ez egy furcsa beidegződés. Én most is nyu­godtan előveszem azokat a számí­tásainkat, amelyeket tíz, húsz, vagy harminc éve végeztünk. De említet­tem már, hogy nem vittek minket a kísértésbe, legfeljebb elzárták a valós adatokat. - A rendszerváltás új helyzetbe hozta a KSH-t is Régen kötelező volt az adatszolgáltatás, ma egészen más a helyzet... - Papíron ma is ragaszkodhatnánk ehhez. De nem akarunk hivatalt ját­szani. Nem lenne értelme, hogy - kis túlzással - háromévi pereskedés után, kétezer forintra megbírságol­tatnánk azokat, akik a szemétkosárba dobják a kérdőíveinket. Az átmeneti időben nem lehet szankcionálással tekintélyt szerezni. Amerikában a ki­küldött kérdőivek kilencvenkilenc százalékát visszaküldik, pedig senki sem büntet. El fogunk jutni oda, hogy a gazdaság szereplői rájönnek, nekik maguknak fontos egy-egy döntés előtt az információ. - Recseg ropog a hazai statisztikai stuktúra - halljuk mostanában egyre többször. - Ebben van némi túlzás. Tény, hogy a gazdasági rendszerváltás minket is új helyzetbe hozott. Régen 400 nagyvállaltól beküldték az ada­tokat, mi összesítettük, feldolgoztuk. Ma 1600 társaság, vállalat működik a megyében. Jószerével a többségüket nem is ismerjük. Sűrűn előfordul, mire megtalálunk egy céget, már meg is szűnt. Az állampolgárok pedig bizalmatlanok, félnek. Sokszor hittek már bennünket adóellenőrnek. A falusi ember kiszámolja, hány hízót írjon a kérdőívre, hogy bizto­san beleférjen még a félmilliós adó­kedvezménybe. - Tényleg, az adóhatóság nem ol­vas statisztikát? - De. Csak mi személyre szóló adatot nem közlünk. Feldolgozzuk, összesítjük, majd közzétesszük a számokat. Higgye el, attól még sen­kinek sem emelték fel az adóját, mert kitöltötte valamelyik kérdőívünket. - Úgy tűnik, kormányok mennek, kormányok jönnek, a KSH-ban vi­szont minden változatlan. - Ez csak a felszín. A számok persze függetlenek a politikai rend­szertől. Már a Bibliában is van utalás a statisztikára. József és Mária egy népszámlálás miatt kénytelen vissza­menni szülőhelyére, Betlehembe. De a páros páros volt '57-ben is, meg '90-ben is. A valóságban nagyon is komoly változások zajlanak a leg­nagyobb hazai statisztikai szerveze­tben. Egyre inkább áttérünk a repre­zentatív mintavételre, hiszen egyre kevesebb a pénzünk. Fel kell térké­peznünk a kisszervezeteket, most dolgoztuk át nyugati mintára az ága­zati osztályozási rendszert. A külke­reskedelemi termékek osztályozása is változik. Európában például nem a fizikai és szellemi munka elkülöní­tésén alapszik a statisztika. A rend­szert most nálunk is át kell alakítani. Arról már nem is beszélve, hogy jócskán vannak elmaradásaink. A pártállam vezetői a szociológiai fel­mérések nem mutattak nagy ér­deklődést: a szegénységről, a társa­dalom rétegződéséről teljesen űj sta­tisztikákra, módszerekre van szükség. - Azt mondják, a statisztika olyan, mint a bikini. Mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. - Én abban bízom, hogy most, amikor a szépségkirá|ynóból is töb­bel mutatnak az újságok, mint a leg­merészebb kivágású bikini, akkor nyugodtak lehetünk: a statisztikák is maradnak nyilvánosak és mindenki számára láhatók. RAFAI GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents