Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 16. Rókafarm az erdőszélen Egy rókáról hány bőr) lehet lehúzni ? A vállalkozásban ki viszi vásárra a bőrét ? Kérdések sorát testálom a régi ismerősre a rúzsai tanyán, amolyan félig tréfásan. Ha már Bálán Miklós nyugdíjas korára úgy döntött: rókafarmer lesz a tizenhat esztendeje birtokolt erdőszéli tanyán, mondaná el a nem mindennapi vállalkozás históriáját. Előbb úgy hittem, nem egykönnyen fog megnyilatkozni, de tévedtem. Mesél szívesen, barátian, aztán írjak meg belőle, amit akarok. Ingyen uzsonna és tankönyv Forráskúton / / Atokházából Aldottháza? smmmzmmsstmsmmxsmxmtmistmmsismtiffma m:?&xmmm)imtítuiem&tmmmt Példa értékű az a támogatás, amelyet a forráskúti önkormányzat rövidesen a gyerekes családoknak nyújt. Egy sikeres pályázat eredményeként ugyanis, 897 ezer forinthoz jutott a település, amelyet rendkívüli nevelési segélyként használhatnak fel a pályázatot kiíró Népjóléti Minisztérium jóvoltából. A legutóbbi testületi ülésen egyebek mellett ennek az összegnek a szétosztásáról határoztak a képviselők. Eszerint, ingyen kapják a tankönyveket a:e általános iskolai tanulók, így mintegy loo ezer forint kiadásától memesítik a forráskúti szülőket. Előbb arról ejtünk szót, miként lelt belőle régi-újmódi, könnyen idomuló nagyvárosi kiskirály sértődése okán becsüleiben ledolgozott évek után röpke néhány nap alatt munkanélküli. Ekkor már Miklós, túl bcleg^egeken és innen a rendszerváltás nagy próbáján úgy döntölt, kiköltözik a tanyára. Félig mesés módon, s igencsak egészen megkeseredve, küzdelmekbe rokkantan feleségestől az akácos takarta kicsiny tanyán él. Ott, ahol néhány malacka lur, zajong egy tucatnyi baromfi, darazsak garmadája kóstolja a mézédes szőlőfürtöket. Saját termésű vörösbor kerül a lugas asztalára. Politizálásból csak keveset, borból is csak csínján, kóstolgatva. Ha pedig a rókatenyésztés, vagy éppen farmerkedés erdekei, inkább arról kerekítsünk i rásl. Lelkemre köti, azt végképp ne higgyem, a jó kél tucatnyi ezüstróka szőrméjével egyből a felső tízezer soraiba jut. Legfönnebb a mennybe, de az meg nem itt van és ha létezik igazság az lakásul már korántsem a gazdagoké. Egyszóval rengeteg a gond az ezüstróka állománnyal, még löbb a gerezna értékesítéssel, mert a piac mostanában végképp visszaesett. Mire kezdene beállni a gazdaság - nem ám a gazdagság, komám -, addigra alaposan körül kell nézni, találni-e szűcsöt még a legprímább szőrmére is. Vésse észbe mindenki, akit a tenyésztésnek e fajtája vonz, hogy amennyiben gyors meggazdagodást akarna, előbb készül ki. mint a legelső szelídített ezüstróka prémje. Miklós se pénzhajhászás miatt kezdeti a ráérő időt keveset hagyó tanyai mesterségnek. Rókafarmer, ha így akarnám titulálni, igen egyszerű inodon IctT találkozott egy régi aSSK38SS3M«a888a»83B»« ismerőssel, aki beszélt neki a szelídített, kitenyésztett rókafajtákról. Meg is nézte Baján, illetve Mártonszálláson a törzstenyészetet. Elhitte amit mondtak, mármint a tenyésztés, a tartás, továbbá a felvásárlás egyszerűségéről. Azóta a Booscoop, mint az értékesítésben támasz, meg is szűnt. Igenám, de itt, a rúzsai akácerdő szélében. Bálán Miklós tanyáján most kereng a speciális és olcsónak nem mondható ketrecekben az első szaporulat. Ezidőtájt indulna a bolt, amit a széles határban errefelé egyedüli vállalkozónak magának kell megszerveznie. Nem panaszként mondja a gazda, s ezt többször is mondja, hogy nyomatéka legyen: ha nem figyel mindenre, s bármely részében elhanyagolja a gazdaságot, belebukhat a vállalkozásba. Pedig bizony pénzbe került az anya és apaállatok megvásárlása, rengetegbe van a felszerelés, a ketrecek, elletőládák. S nincs olyan, hogy amenynyiben a rókának nincs piaca, felszámolom az állományt és a helyükben nyulat tartok. A ketrecek semmi más tenyésztéshez nem alkalmasak. Aki egyszer belekezdett és rókafarmerkedik, igyekezzen prémesállat tenyésztő szakemberré lenni. Ki kell figyelni, mely állatokat kell a szaporulat, a legjobb fajta biztosításához továbbtenyészteni. Igen nagy gonddal jár a betegségektől való megvédésük: csak védőoltásból négyfélét kell kapniuk. Badarság arra gondolni továbbá, hogy az északi országokban már 100-120 éve kitenyésztett szelíd róka megelégszik odavetett maradékkal, csirkeaprólékkal. Speciális, bő háromnegyed részt darálthúsból készült, némi zöldfélét és vitaminokat tartalmazó tápanyagot kapnak, aminek kilója húsz forint. Ezzel a százkilométerről ideszállított zacskózott táppal van tele kél mélyhűtő láda. A rókák amúgy szépek, szentigaz. Létezik kékróka is, azok igénytelenebbek, de harmadannyiért lehet eladni a szőrmét. Az ezüstróka igazán tetszetős, mutatós. Mások már, mint Vuk rokonsága. Hogy szelídek-e ? Persze, persze. Csak épp annyira nem. hogy akarjál a fogorvosuk lenni. Na, áldja a jósors a gazdaságot! Reméljük többre jut, mint a szövetségek és szervezkedések, meg az egyetlen mutatványszámot megélt prémesállat tenyésztő szakfolyóirat. BECSEI PÉTER Ugyancsak a kétszáznegyven általános iskolai tanulót érinti az a jó hír, amely szerint, kísérleti jelleggel bevezetik az ingyenes uzsonnát, azaz naponta egyszer minden diák egy-egy sajtot, kiflit kap ajándékba az önkormányzat „megszépült" költségvetéséből. Az óvodába járó gyerekek szülein úgy könnyítenek, hogy a korábban megszabott napközis étkezési díjnak ezentúl csak a felét kell fizetniük. A többit az önkormányzat finanszírozza. Gyerekenként naponta tizenöt forint az újonnan megállapított összeg. Nem maradnak ki a támogatásból a forráskúti középiskolások sem. Akik, ha október 31-ig bemutatják az önkormányzati hivatalban az iskolalátogatási igazolásukat, egyszer adható 1500 forintos rendkiviili segélyben részesülnek. Mindent egybevetve, a tanév során közel tízezer forintot tesz ki az a juttatás, amelyet havonta, ha nem is kézhez, de különféle segítség formájában mégis megkapnak a családok. Népjóléti intézkedésekről lévén szó, nem csak a pályázaton nyert rendkívüli nevelési segélyként szétosztható több százezer forint sorsáról döntöttek a képviselők, hanem a nyílt fórumon más jellegű szociális támogatásokról is állást foglaltak a képviselők. A méltányossági alapon adható közgyógyellátási, a szociális, a rendszeres, a rendkívüli és az ápolási segélyek dolgában hallgatták meg a kérelmezőket és kinek-kinek rászorultságát figyelembevéve határozták meg a juttatás mértékét. Ezt követően a helyi adók jövő eszterdei bevezetésének lehetőségeiről folytattak eszmecserét a tanácskozás résztvevői. Abban egyeztek meg: csak indokolt esetben terhelik a lakosságot helyi adókkal. Ha mégis szükség lesz ilyen módon pótoln a falu költségvetési hiányát, az úgynevezett kommunális adó kivetését találnák a leginkább célszerűnek. Ennek koncepcióját október 31-ig dolgozza ki a testület. Megkezdődött az őszi labdarúgó idény, vagyis itt volt az ideje, hogy a községi sportkör támogatásáról is döntsenek a képviselők. Amellett, hogy takarékosságra intették a sportvezetőket, tisztes összeget, 125 ezer forintot szavaztak meg az egyesület zavart: lan működésére. A mintegy kétszázhetven tanyát számláló átokházi területrész névváltoz atásának ügyében egyelőre nem határozott a testület. Az állampolgár kezdeményezésként benyújtott indítványt, mely szerint a pejoratív értelmű Átokházából Áldottliáz/i legyen, vitára bocsájtják. Október 10-én, este 18 órakor rendezik a közmeghallgatást a Jerney János Szabadidő Centrumban. Ha a lakosság huszonöt százaléka azzal ért egyet, hogy helyi népszavazás döntsön e külterület nevének megváltoztatásáról, akkor az önkormányzat két hónapon belül köteles kiírni a népszavazást. GOMBOS ERZSÉBET Népünk hagyományvilágából Gyermeklakodalmas Balástyán Tavasszal nyílik az Orchidea Mivel akkoriban, századunk elején, sőt, még a dereka táján is, szinte minden családban volt, legalább két esztendőnként lagzi, nem csoda, hogy a gyerekek mindenben részt véve, ellesték a felnőttek lakodalmas szokásait. Csakhát a gyerekek egy délután intéztek el mindent: udvarlást, lánykérést, tésztagyúrást, bicska- illetve kendővitelt, kalácssütést és az utcai, menetes lakodalmat. A játékot tehát a felnőttektől tanulták el, ám a nagyobb lányok is segítettek nékik, hogy minden kellő méltósággal történjen, és megfelelő hitelességgel. Rendszerint a vasárnapi kismiséről kijövet beszélték meg, melyikük házánál lesz a vőlegényes ház, melyiküknél a lányhálló, s azt is, hol lesz a (képzeletbeli) templom, ahol az „ifjú pár örök hűséget esküszik" majd egymásnak. Általában egy utcabeliek tartoznak egy lakodalmas házhoz: egyik utcából választottak - általában hat év körüli - menyasszonyt, a másikból meg hozzá illő vőlegényt, aki nem volt több tíz esztendősnél. A hajdani vasárnapok délutánján, ebéd után minden család „lédűlt" egy kicsit delelni". A gyerekek is, ám az ő szemükre nem jött álom. Alig várták, hogy a család valamelyik tagja moccanjon, máris keltek, s mivel lakodalomba készültek, ünneplőbe öltöztek. Az édesanyák, akik gyermekkorukban szívesen játszották maguk is a lakodalmast, szívesen engedték, sót, a visszahúzódókat egyenesen küldték a Főként ilyenkor, betakarítás után, vasárnap délutánokon volt kedvelt gyermekjáték, elsősorban falvakban, de szívesen játszottak lakodalmast a Szeged-alsóvárosi gyerekek is. Messze már az idő, amikor rossz födök csörgésétől, tölcsérduda torz zajától, rossz fazék dobhangjától voltak hangosak a tápai utcák is. lakodalomba. Mire összejött a násznép, már teljes díszben állott az indulásra a vőlegény is, meg a kis menyasszony is. A legény általában sötét ruhában volt, fején virágosszalagos kalapot viselt. Kabátjára is tűztek vőlegényvirág gyanánt, az idősek lakodalmából megtartott művirágot. A menyasszonyra egy nagyobb lány elsőáldozás kori ruháját adták, fejére valamelyik édesanyától elkérték az igazi mirtuszt a fátyollal együtt. Olyan szép volt, mint egy valóságos menyasszony. Megbeszélt időre érkezett a menyasszonyért a násznép. Volt ott táncmester, vőfély, násznagyok és násznagynék, vendégsereg, és természetesen rezes banda is. Mindegyikük tisztségükhöz illő viseletben, és díszben. A menyasszonyos háznál a vőfély - általában nagyobb fiú, aki valamennyire tudott verselni kikérte és elbúcsúztatta a menyaszszonyt, akit, szülei és rokonai kellő szomorúsággal megsirattak. Aztán elindtulak az esküvőre. Templomnak egy utcai kiskapubejáratot használtak. ahol fekete rongypokróccal leterített, süveges pap adta össze őket megfelelő komolyságú, rögtönzött szöveggel. Esküvő után a vőlegényes ház felé mentek. Olyan szépen fújták a „rezesek", s olyan gyönyörűen daloltak a lakodalmasok, hogy az utcán kint üldögélő idősek is megcsodálták őket, s dalaikba besegítettek. A kis lakodalmasok, főként a „férfiak" vízzel telt borosüveget is vittek magukkal, s megkínálták a lagzinézőket. Esküvőről hazatérve a banda csárdást „húzott", de csakhamar előkerült egy tamburálni tudó, a gyerekekkel játszani szerető ember, aki rázendített, s a kicsik párosával táncra perdültek. Vacsora idejére képzeletbeli asztalok mellé álltak. Ettek, ittak, mégpedig tányérból, kanállal, amiket szintén csak odaképzeltek. Aztán megint mulattak. Ahol nagy lagzit csaptak, szűrösök is akadtak, a közelben imént még kiskapu előtt üldögélő asszonyok. Sőt, a kártyázó emberek is elnéztek arra egy kicsit, hadd lássák, mennyiért veszik meg a restatánc idején a mönyecskét és az újembert. Mókásabb idősek ekkor mentek csak be. Pár fillért hajítottak a restába, hogy megforgathassák az új párt. Sötétedésig tartott a lakodatom. Aztán az ifjú pár is. meg a násznép is nyugovóra tért Másnap egy kicsit fáradtan ébredtek, de kelni kellett, mert az iskolában nyolc órakor könyörtelenül becsöngetett a tanító bácsi. IFJ. LELE JÓZSEF Ha Balástyáról mostanában képeslap jelenne meg, biztosan szerepelne rajta a falu nemzetközi főutcáján megépített panzió. Még kész sincs az útmenti szálláshely, ám a szép, elegáns épület igy is vonzza az érdeklődőket. A fogadó külső arcát már megmutattuk lapunkban, gondoltuk, a házba is bekéredzkedünk egyszer. Fényképezni ugyan csak az úgynevezett rendezvényteremben tudott kollegám, de ahogyan Balázs Ferenctől, az egyik tulajdonostól megtudtam, nemsokára jóval több lesz a látnivaló. A párkányokra és könyöklőkre mészkő borítást tesznek, a házat terranovával pucolják be. A kifestett harminckét szoba egyedi bútorokat kap, a fekvőhelyekhez Hollandiából szerezték be az ágybetéteket. Kényelmes, családias jellegű kis szállót akarnak itt kialakítani. Egyáltalán nem tartarak attól, hogy az autópálya megépülésével vendég nélkül marad az E5-ös út mellett épült panzió. Tudnillik, sokat utazó kertészek lévén, megfigyelték, sőt kipróbálták, hogy a pályához közeli szálláshelyek Európa-szerte zajosak, nem nyújtanak igazi pihenést az átutazónak. Ezért az autópályától való két és fél kilométeres távolságot inkább előnynek, mintsem hátránynak érzik. Egyébként is a lejáró itt lesz a közelben, tehát nincs miért aggódniuk. A jövő esztendő tavaszán nyitnak, ám jó üzleti érzékkel addig sem hagyják üresen állni az épületet. Minden pénteken a falu fiataljai diszkóznak a már kész rendezvényteremben és alkalmanként lakodalmat tartanak Balástya jövendő kis szállodájában, amely az avatáskor az Orchidea nevet kapja. G~E