Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

4 KAPCSOLATOK B3 DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. BilSf LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Kopácsoljanak hét óra után Több kismamatársam nevében fordulok most már önökhöz. A Kálvária sugárúti autójavító a szomszédságunkban van. Reggel 6 órától folyamatos a kopácsolás és a kompresszor (?) kifújatása. Csak kizárólag a reggeli órákban hallani, 7 óra után szinte semmi zaj. A problémánk éppen az időponttal van. mivel több kisgyerek lakik a házban, így a zajra állandóan felébrednek. Az autójavító igazgatójához már írtunk egy levelet, hogy amennyiben lehet, tegyék át más időpontra a kopácsolást. Sajnos, a helyzet változatlan, így most az önök segítségét kérjük. Nem hinnénk, hogy egy kis átszervezéssel ne lehetne több kisgyermek reggeli pihenését meghosszabbítani. K. J:-NÉ Gazdaaggodalom Igaz, párttag nem vagyok ugyan, de gazdatársaimmal együtt a kisgazdapárt jövőjéért én is aggódom, melynek egy mondatban így adok hangot: Isten óvja a Független Kisgazdapártot a nemzetiek bábáskodásától! CSÁNYI SÁNDOR SZATYMAZ, RÁKÓCZI U. 30 Hivatalos-e a MÁV menetrendje? A Délmagyarország augusztus 15-iki számában, fenti címmel megjelent olvasói panaszban foglaltakat kivizsgáltam. Megállapítottam, hogy tisztelt olvasójuknak, Szabó Istvánnak igaza van, amikor kifogásolja azt a tény, miszerint a MÁV Hivatalos Menetrendjének Díjszabási tájékoztatójában megjelentek sajtóhiba miatt nem egyeznek meg a díjszabási előírásokkal. A tájékoztató értelmében a diákok csoportos utazása esetén a 14 évesnél fiatalabb tanulók jogosultak 75 százalékos menetdíjkedvezményrc. az érvényes díjszabás értelmében az a korhatár a 10. életév. A hivatalos menetrendet felettes szervünk szerkeszti és adja ki. annak helyesbítése, módosítása az ő feladata. El kell ismernünk, hogy a MÁV Vezérigazgatóság illetékesei hibát követtek cl akkor, amikor haladéktalanul nem intézkedtek a sajtóhiba helyesbítésére. A sajnálatos sajtóhibától független itt szeretném felhívni a tisztelt utasaink szíves figyelmét arra, hogy a díjszabással kapcsolatos vitás esetekben - ahogyan ez a Hivatalos Menetrend 34. oldalán az Általános tudnivalók szövegében megtalálható - az érvényes és nyilvános Magyar Vasúti Személy-, Poggyász- és Expresszárudíjszabásban a Személydíjszabási Kilométermutatóban találhatók a mérvadók. Az olvasói levél megjelenése után a sajtóhibát ismételten jeleztük a felsőbbségünknek, akiktől olyan tájékoztatást kaptunk, hogy azt a legrövidebb időn belül korrigálják. ÁBRAHÁM LAJOS. A MÁV SZEGEDI IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓHELYETTESE. Köszönet az adományokért A Szabad Demokraták Szövetsége Szegedi Szervezete köszönetét fejezi ki azoknak a szegedi polgároknak, akik a jugoszláviai menekültek javára meghirdetett segélyakciót adományaikkal támogatták. Ennek eredményeként szeptember 4-én és 10-én egy-egy teherautónyi ruhaneműt indítottak útnak a békéscsabai menekülttáborba. ROVATÜNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET, LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A rokkantsági nyugdíjról H. M. Szeged. Azzal a kérdéssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy 10 év munkaviszony és havi 7000 forint fizetésem alapján mennyi rokkantsági nyugdíj illet meg. Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki egészségromlás, illetve testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét 67 százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy, évig nem várható. A szükséges szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy dolgozik ugyan, de keresete lényegesen kevesebb a megbetegedés előtti kereseténél. A rokkantsági, illetőleg munkaképc Öli: lértékének ipontjaból uz Oi.wagos Orvosszakértül Intézet orvosi bizottságának a szakvéleménye az irányadó. A III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességét 67 százalékban elvesztette - de nem munkaképtelen: a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul; az I. rokkantsági csoportba tartozik, aki teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul. A rokkantság foka ugyanis a szolgálati idő és az átlagkereset mellett meghatározó a nyugdíj összege szempontjából. A társadalombiztosítás szempontjából a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő - életkortól függően a következő: a 22. életéve betöltése előtt 2 év szolgálati idő szükséges, 22-24 éves életkor 4 év, 25-29 éves korban 6 év, 30-34 éves korban 8 év, a 35. év betöltésekor 10 év szükséges. Levélírónk a fentiek figyelembevételével - ha az orvosi bizottság rokkantnak minősíti - jogosult rokkantsági nyugdíjra, melynek összege havi 5200 forint. DR V.M Fejvadászoké a jövő? A farkas bejött a kertkapun Végül mégis csak kerül valami. Telefonkábel fektetésre haminc embert keres egy kft. Igaz, már több mint kilencven munkanélkülit küldtek a címre, de a bácsika lelke már attól is megnyugszik, ha legalább halvány reményt lát arra, hogy kiegészítheti valamivel a nyugdíját. - Ez a legnehezebb, azt mondani életerős embereknek, hogy nincs munka!- mondja a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ egyik közvetítője, Balázs Gáborné. Kinn a folyosón tömeg. Fegyelmezetten, csendben vár mindenki a sorára. Látszik, a többség nem először jár itt. Néhányuknál munkakönyv, soknak azonban már hónapok óta itt őrzik az okmányait: munkanélküliek. - Eddig mindig csak azt mondtuk, a farkas a kertek alatt jár, most már bejött a kertkapun - mondja az iroda vezetője, Vladiszavlyev András. - Az év első napján 2684 munkanélküli segélyesünk volt, most meg elértük a tízezret. Sajnos, több mint háromszáz olyan is van köztük, aki még soha életében nem dolgozott. Úgy fejezte be az iskolát, hogy utána semmi reménye nem volt arra, hogy állást találjon. - Hány munkahelyet kínálnak a tízezer várakozónak? - Most mindössze csak 804 ajánlatunk van. - Nem valami sok! - Pedig Szegeden még nem is igazán rossz a helyzet. A munkanélküliség még a 4 százalékot sem éri el. Csongrád megyében 5 százalék, de akadnak olyan települések is, mint Kistelek, ahol minden tizedik ember már állás nélküli. A sültgalamb nem repül Vajon mit hoz a jövő, tépelődöm magamban, miközben a folyosón figyelem az arcokat: megtört negyvenes férfiak, még bizakodó fiatal lányok, kétségbe esett nyugdíjasok, munkanélküli segélyre váró ügyeskedók. A kép csöppet sem idilli. Bosh festményeire emlékeztető riadt tekintetek: elszántság az először itt lévők arcán, beletörődés a visszajárók szemében. - Az első hét egészen jó volt. Kipihentem magam. Még jól is esett munkanélkülinek lenni - elegyedik velem szóba a középkorú úr. - A második héten már evett a fene, miért nem kellek én senkinek? Mit mondjak a két gyereknek' apátok - Kazánfűtő voltam, de bármit elvállalok! - gyűrögeti az asztal alatt papírjait az idős bácsika - Tudja jön a tél, nem tudom megfizetni a lakbért, a fűtést. - Munkanélküli? - Á, dehogy. Nyugíjas vagyok. - Nyugdíjasoknak sajnos nem tudunk ajánlani semmit. Próbálja az újságot figyelni. - Nézném én, de nem tudom. Tavaly a Délmagvart is le kellett mondanom. Hatezer forint nyugdíjból nem telik már olvasnivalóra. Valósággal könyörgőre fogja a bácsika a dolgot: - Jó fizikumom van, bírnám még a nehéz munkát is. Negyvenhárom év alatt egyetlen napot se voltam táppénzen... itthon ül és várja a sültgalambot? Ez a reménytelenség a legrosszabb, meg az, hogy feleslegesnek érzi magát az ember. Az első hónapban még számoltam a napokat és bíztam, ma már tudom, csak a csoda segíthet rajtam... Csodák pedig itt sem léteznek. A helyzet csak romlani fog, mondják a szakemberek. Jövőre kétszer ennyi munkanélkülire számíthatunk: a piacgazdaság velejárója, hogy a munkaképes lakosság 8-10 százaléka nem tud elhelyezkedni. - Meg kell tanulnunk együtt élni a munkanélküliséggel - állítja Vladiszavlyev András. - Arra kell törekednünk, hogy a szereplók gyorsan változzanak, azaz tartósan senki sem maradjon munka nélkül. - Pedig első hallásra nem is rossz üzlet a munkanélküli segély! - De csak első hallásra. Gondoljon bele, akinek van négy éves munkaviszonya és utcára kerül, az egy évig kapja a fizetése 70 százalékát, utána újabb egy évig már csak a felét. Közben nem fizet munkanélküli járadékot, s felélt két évet. A kondíciói folyamatosan romlanak. Egy év múlva pedig kétszer ilyen rossz munkaerőpicon kellene elhelyezkednie. - Ki indul ma is jó eséllyel? - Szinte senki. Talán még a számviteli területen lehet aránylag könnyebben elhelyezkedni. Általában mindenütt az univerzális emberek kapósak. A kis kft-k nem fognak külön gépkocsi előadót alkalmazni. Olyan embert keresnek, aki tud kommunikálni a számítógéppel, könyvel, munkaügyeket intéz és a fennmaradó idejében kocsival szaladgál a cég ügyei után. Szóval, a sok mindenhez értő embereké a jövő. - Ha idehaza nem kelendőt a munkáéról, miért nem próbálnak szerencséi kulföióm ? - Nekünk is volt több ajánlatunk.Egy darabig küldtünk is embereket Németországba mezőgazdasági munkára. De az ottani munkaadók visszaküldték őket, még annyit sem értettek meg, hogy mit kellene csinálniuk. Privatizáció után kilincselés Mint ahogy idehaza is egyre értetlenebb a többség: hogyan változott meg ilyen gyorsan a világ? Néhány évvel ezelőtt ugyanis még válogathattak a munkahelyek között. A vándormadarak pedig ma már igazán nem szeretnek repülni, mert nincs hová. - A leépítésekkel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik. - mondja Borbélyné Nagy Mária osztályvezető - Ez pedig egy minőségi csere. A vállalatok ma már minden indok nélkül kicserélik azt a munkást, aki nem megtelelő. Akinek pedig szinte betelt már a munkakönyve, annyi helyen dolgozott, azzal akkor sem állnak szóba, ha nagyon kellene a munkaerő. A fejvadászoké a jövő! mondhatnánk. Hiszen ma már aligha vesznek fel valakit az utcáról. Egy állásra húsz jelentkező is akad. Egy jó helyre még ennél is több. A személyzetisek pedig válogatnak. Nem takarózhatnak ma már azzal, hogy ilyen embert kaptak, ezzel elégedjen meg a cég. Nincs idő hosszabb beszélgetésre az irodában, az állást keresők egymásnak adják a kilincset. Most éppen hárman egymás után ugyanonnan kerültek az utcára: - A Gabi cipőboltban dolgoztunk. mondja az egyikük - A privatizáció után az űj tulajdonos kisöpörte a boltot. Pillanatok alatt az utcán találtuk magunkat. Kereskedőt pedig alig keresnek most Szegeden. Egyedül a Centrum foglalkoztatna egy élelmiszereladót havi 11 ezerért. - Mennyi volt a régi helyén a bére? - kérdezi az ügyintéző a harmincas hölgyet. - Huszonkétezer nyolcszáz. - Annyit sajnos sehol sem ajánlanak. A számítógép a legtöbb kérdésre nem éppen optimistán válaszol: „Nincs ajánlat!"- olvasható a képernyőn. Hal helyett, halászni! Felsorolni is nehéz, ki mindenki nem kap állást: a segélyezettek között akad diplomás, gépkocsivezető, szövőnő, kereskedő épp' úgy, mint egykori állambiztonsági ügynök. A leépítés senkit sem kímélt. Mint mindenben, itt is a végletek uralkodnak: - Kiléptem, mert beosztottak húsvétra dolgozni. - mondja cseppet sem idegesen egy középkorú hölgy. - Az ünnepet a három gyerekkel akartam tölteni. Tudja egyedül nevelem őket... O még munkanélküli segélyt sem kap három hónapig, hiszen saját hibájából szűnt meg az állása. - Ma Magyarországon egy millió forintba kerül egy új munkahely. A munkanélküliséget pedig egyszerűbb megelőzni, mint kezelni - mondja búcsúzóul a központ vezetője Csongrád megyében 130 milliót költünk az idén átképzésre, munkahely teremtésre, a munkanélküliek segítésére. A segélyek pedig meghaladják a 200 milliót. Nem sokáig lesz fedezet ekkora kiadásra. Ma még senki sem tudja igazán, hogyan is kezeljük majd a munkanélküliséget egy év múlva. Azt gondolom, nem halat kellene adni az embereknek, hanem megtanítani őket halászni. A folyosón százával állnak még délben is a munkát keresők. A levegő fülledt. Minden súlyos, minden nehéz - akár a reménytelenség. Kilépek a kapun, nagyot szippantok a friss levegőből, egy pillanatra fellélegzek. Szemben a sarkon diákok állnak sorba a tankönyvbolt előtt. Vajon milyen jövő vár rájuk a nekilódult időben'' Még jó, hogy ók nem ezen gondolkodnak. RafaiGábor