Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. DÉLMAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZAT 3 i Vétkesek közt cinkos, aki néma? MMMMMMMMMMMMMMMMMMI^^ A szegedi önkormányzat konzervatív frakciójának legutóbbi, hétfői ülése után köztudott volt: dr. Berekné dr. Petri Ildikó kezdeményezni fogja, a köztörvényes cselekményért valaha büntetett képviselők mondjanak le. Szerkesztőségünkben járt Balogh László, a Magyar Demokrata Fórum szegedi elnöke, önkormányzati képviselő és azt közölte lapunkkal: a közgyűlés mai ülésén a képviselőnő felszólalása után, magáról kijelentve, hogy őt soha nem ítélte el bíróság, kérni fogja, hogy a padsorokban helyet foglaló szenátorok tegyék meg önmagukról ugyanezt a kijelentést. Ha ez nem áll módjukban, hagyják el a dísztermet és a testületet. A politikában ismeretlen fogalom az elévülés. Ennek az ügynek - fűzte hozzá Balogh László - nemcsak jogi mozzanata létezik: figyelembe kell venni a társadalmi elvárásokat is. Ezek pedig rendkívül érzékenyek a közszereplést vállalókkal szemben. Úgy tartják, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Ha valaki bármikor köztörvényes bűncselekményt követett el, az ne képviselje a választópolgárok közösségét. kategória nem áll rendelkezésünkre. Fölvetődik: mi esik súlyosabb megítélés alá, egy 30 évvel ezelőtti, esetleg fiatalkori botlás, vagy az elmúlt rendszerben vállalt politikai orientáció, vagy a szakmai kompetencia? A választásokkor nem volt egyetlen pártnak se lehetősége, hogy minden szempont alapján megvizsgálja jelöltjeit. A következő választáson ez nyilván nem így lesz. - Úgy is mondják: kettős hatalom van Magyarországon, azaz a Parlamenttel ellentétben a nagyvárosi önkormányzatokban az ellenzéki pártok jutottak vezető szerephez. Dobozy úr állításának lehet-e politikai indítéka, háttere? Alkalmas-e arra, hogy „rossz színben" tüntesse fel az ellenzéki pártokat? - Meggyőződesem: kijelentéseinek nincs politikai háttere, nem célozza egyik vagy másik párt lejáratását. Igaz ugyan, hogy az ország nagyvárosaiban a liberálisok vannak többségben, de Szeged jellemzője a liberális-konzervatív egyensúly, ami a város vezetői részéről folyamatos egyeztetéssel járó munkastílust igényel. E munkamódszer kritikáját viszont jelentheti az ügyvéd űr állítása. ÚJSZÁSZI ILONA A törvény és környezete Egykori köztörvényesek a város-t atyák között? Dr. Berekné dr. Petri Ildikó emelte fel szavát legelőször a képviselők közül ebben az igen kétes ügyben. - Úgy hírlik, a közgyűlés mai ülésén öné lesz az első napirendi pont. - Minden a testület reggeli hangulatától függ. Sok a dolgunk, nem akarom kierőszakolni, hogy felboruljon a nagy gonddal összeállított napirend. Egyébként nyilatkozni fogok csupán s nem interpellálni, de ehhez feltétlenül meg kell kapnom a lehetőséget, mindegy, hogy az ülés melyik pillanatában. - A jövőben nem kivan együtt dolgozni az ügyben érintett emberekkel? - Korábbi megszólalásom nem egészen ezt jelenti. Nem vagyok vizsgálóbíró, nincs jogom felelősségre vonni másokat. A magam nevében fogok beszélni. Én színt vallok. Mindenki választóinak tartozik elszámolni. Remélem, hogy az érdekeltek levonják a megfelelő következtetést. - Vajon hogy kerülhettek he ezek a politikusok a városházára? - Ennek már jóval korábban ki kellett volna derülnie. Ha a jogszabályi szűrők áteresztették ezeket az embereket, akkor, sajnos, rossz a törvény. ól. Dobozy levelét megírta... Nyilatkozata után több alkalommal is kerestük telefonon dr. Dobozy Leventét, hogy megkérdezzük: pontosan kikre gondol és milyen bizonyítékokra alapozza állítását? Tegnap délután sikerült elérnünk. Az újabb interjú elől nem zárkózott el, de lapunkat arra kérte, előbb tegyük közzé a Szegedi Extra szerkesztőségébe és a polgármester úrhoz eljuttatott levelét. íme: Az újságírónő pontosan rögzítette beszélgetésüket, de „olyan megállapításokat tettem, melyek alkalmasak arra, hogy az egész képviselőtestület jó hírének és tekintélyének ártsanak. Kijelentem, hogy ilyen cél nem vezérelt és ezért a képviselőtestület elnézését kérem, amennyiben személyiségi jogaikat megsértettem." Jog szerint? Esélylatolgatás Az a botrány, ami a közgyűlés mai ülésén várható, természetesen nem csak azt a morális kérdést veti fel, hogy lehet-e városi képviselő olyan valaki, aki korábban köztörvényes bűncselekményt követett el. Az „ügy" egyértelműen politikai kérdéssé vált, Dobozy Levente eredeti szándékától függetlenül is. A kérdés csak az, ki tudja-e használni a „helyzetet" valamelyik fél a városházi iszapbirkózásban. A választójogi törvény nem olyan érzékeny a felvetett témára mint a közvélemény, így legfeljebb képviselői lemondásokról lehet sző, melyek az érintettek saját belátásán múlnak. A jól értesültek szerint a liberális tábort érzékenyebben érinti az ügy - de ez a politikai erőviszonyokat feltehetően éppen nem érinti, hiszen Lippai űr már egy ideje gyakorlatilag úgyis kisebbségi pozícióból „kormányoz", de hozhat az ügy nem várt fordulatokat is (olyanok lemondását például, akik nem kívánnak „amolyanokkal" egy testületben lenni), s akkor a polgármester lemondásától kezdve az új választásokig (legalábbis elvben) minden lehetséges. E legutóbbi lehetőségtől ugyan minden józanul gondolkodó tart, de komolyan fel kell tenni a kérdést: nem ez lenne-e mégis a kisebbik rossz - a városházin jelenleg uralkodó áldatlan állapotokkal szemben? Tegyük fel, hogy az ügy kapcsán a polgármester lemond. Nem mint érintett, hanem mert végre szembesül a ténnyel, hogy támogatóinak köre olyan mértékben meggyengült. (Neki tehát az ügytói függetlenül kellene lemondania. Először akkor kellett volna, amikor nagy nyilvánosság előtt elismerte, hogy polgármesteri programját csak választási programnak tekintette, amolyan „álomnak", amit nem való rajta számon kérni, másodszor akkor, amikor a jegyzőválasztás ügye csődbe jutott. Harmadszor azért kel'ett volna lemondania, mert a liberális tábor - amely sosem volt frakció, és nem is viselkedett frakció módjára - teljesen szétesett, és nem biztosítja számára azt a támogatást, amire a város vezetéséhez szüksége lenne.) Mint ahogyan az irodavezetők kinevezése kapcsán a konzervatívok felismerték, hogy az effektív hatalmat mégis a polgármester gyakorolja a városban, úgy most Lippai ismerheti fel, hogy ezt csak a konzervatívok .jóindulatából" tehette eddig. Idézőjelben írom, hogy .jóindulatából", mert hát nagyon is kérdéses, hogy az adott helyzetben mi a konzervatívok érdeke? És itt folytassuk a gondolatot: tegyük fel, hogy a polgármester lemond - vállalhatja-e a konzervatív frakció a vezetés kockázatát? Hiszen egy MDF-es vagy kereszténydemokrata polgármester nagyon is könnyen kerülhetne olyan helyzetbe, mint amilyenben most Lippai van: a kisebbségi kormányzás helyzetében. Hirtelen kiderülhet ugyanis, hogy ellenzéki pozícióban milyen egységes tud lenni az a liberális tábor, az pedig kérdés, hogy a két nagy táborhoz nem tartozók megnyerésének mi lenne az ára. Ha viszont a konzervatívok a vezetést nem vállalják, el lehet még játszadozni egy ideig független polgármesterekkel stb., de ez gyakorlatilag a hatalmi vákuumot jelentené - s ennél jobb az új választás. Megjegyzendő: egy ilyen választáson a konzervatívok nem indulnának rossz esélyekkel. Tavaly a helyhatósági választásokat nyilvánvalóan az Antall-kormány ballépései döntötték el a liberálisok javára. Mostanra azonban a helyi liberális vezetés mutatta fel ballépések és főleg megoldatlan problémák olyan sorozatát, ami „leszavazásukhoz" vezetne. A konzervatívoknak tehát érdekében állna új választások kiírása. Hogy a városnak érdekében áll-e, ezt nem tudom megmondani. Azt viszont tudom, hogy az semmiképpen nem áll a városnak érdekében, hogy a jelenlegi viszonyok konzerválódjanak a városházán. Hogy van-t harmadik megoldás? Természetesen. Egy értelmes megegyezés - „paktum", ha úgy tetszik -, de ennek esélye egyre halványabbnak tűnik... ÖKRÖS TAMÁS Mit mond a polgármester? Legalább féltucat szegedi képviselő állt korábban bíróság előtt köztörvényes cselekményekért - állította augusztus végén a város hirdetési újságjának adott interjújában dr. Dobozy Levente ügyvéd. Kijelentését találgatás, két országos napilap botrányszagú újságcikke követte. - Mit szól az állításhoz dr. Lippai Pál polgármester - mint a város első közjogi méltósága? - Megdöbbenéssel olvastam a Dobozy Leventével készített interjú ezen részét. Jóbarátok vagyunk. Az ügyvéd űr a polgármester tanácsadó testületének tagja - kifejezetten az én fölkérésemre. Mégis: úgy ítélem meg, hogy nagyfokú felelőtlenség a részéről olyan kérdésekben nyilatkozni, amelyekről nincs pontos tudomása. Ilyen állítás az egyes képviselők esetleges elítélésére és a bizottságok tagjai által fölvett költségtérítésekre vonatkozó. Ezért írtam meg neki szeptember 5-én kelt levelemet, melyben fölhívtam, hogy az egész testület tekintélyét csorbító és jóhírnevét veszélyeztető, köztörvényes cselekményekre utaló kijelentései miatt a hetilap következő számában kérjen elnézést. Kilátásba helyeztem: amennyiben erre nem kerül sor, úgy a közgyűlés meg fogja vizsgálni, hogy hatósági eljárást kezdeményezzen-e ellene. - Milyen jogi következményekkel járhat a közgyűlés ilyen értelmű döntése? - A polgári törvénykönyv a személyhez fűződő jogok - így a jóhírnév - védelmét az úgynevezett természetes személyek és a testületek esetében egyaránt biztosítja, fgy a közgyűlés polgári eljárást indíthat a nyilatkozóval szemben. Fölmerül azonban a büntetőjogi következmény is, ugyanis a Btk. szerint a hatóság vagy hivatalos személy megsértése az, ha valaki olyan tényt állít vagy híresztel, mely alkalmas az érinett iránti bizalom megingatására vagy becsületének csorbítására. - A választópolgárokat ez ügyben talán nem is a jogi következmények izgatják. Sokkal fontosabb lehet, hogy a fejlemények hogyan hatnak az önkormányzat munkájának, a helyi hatalom funkcióinak megítélésére ? - Kétségtelen: az önkormányzatokat támadják. Három oldalról is. Kívülről olyan személyek vagy csoportok, akik (amelyek) politikai ambícióikat a választások során nem tudták érvényre juttatni. A testületeken belül pedig olyan személyek, akiknek nem sikerül politikai elképzeléseiket kiteljesíteni. A lakosság, a választók részéről is „támadás" érkezik, mivel nem javult, inkább romlott a gazdasági helyzet, ráadásul az önkormányzatokban - (gy a szegediben is - politikai küzdelmek, viták folynak ahelyett, hogy együttes erővel a szakmai kérdésekre koncentrálnánk. Meg kell mondanom, ez utóbbit, a lakosság bírálatát magam is elfogadom. Dobozy Levente felelőtlen kijelentéseit azonban éppen azért tartom elítélendőnek, mert alkalmasak az önkormányzatokat érhető támadásokat - a maguk egészében - fölerősíteni. Sőt mindez ürügy lehet az önkormányzati szisztéma működőképességének megkérdőjelezésére is. Ahelyett, hogy megpróbálnánk kiszűrni e testületek munkájából a demokratikus rendszer gyermekbetegségeivel együttjáró rossz vonásokat... - Tudomásunk szerint két képviselő már a közgyűlés előtt jelezte észrevételeit... - Annyiban osztom véleményüket, hogy a képviselőkkel szemben magasabb erkölcsi elvárás indokolt, mint más állampolgárokkal szemben. Ennek megragadására viszont jogi A törvény szerint „nincs akadálya", hogy egy parlamenti vagy önkormányzati képviselő büntetett előéletű legyen. Pontosabban: a választójogi törvény szerint képviselőnek választható minden olyan nagy korú magyar állampolgár, aki nem áll cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, akit bíróság nem tiltott el a közügyek gyakorlásától, aki nem tölti szabadságvesztés büntetését, aki nem áll büntetőbíróság által elrendelt kényszer gyógykezelés alatt. Tehát jogilag nincs jelentősége annak, hogy valaki büntetett előéletű vagy sem, mert választhat és választható - tudtuk meg dr. Maráz Vilmosnétól, a megyei híróság elnökhelyettesétől. A képviselők előéletét firtató nyilatkozatok azonban olyan jogi szakkifejezésekkel élnek, melyek pontos értelmezése iránytű lehet a véleményalkotásban. A bírónő kérdéseinkre adott válaszai alapján rögzítjük, hogy a feddhetetlenség régi, elavult fogalom. Még szabálysértés miatt bírságolva, figyelmeztetve se lehetett az az illető, akinek a feddhetetlenségét megkövetelték. Két különböző katerógia a büntetlen előélet, illetve hogy valaki volt-e elítélve. A törvény, illetve a bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítést ad, illetve adhat. Azaz, ha valakit a büntetőbíróság elítélt, a büntető törvénykönyvben meghatározott várakozási idő (mely a bűncselekmény, illetve a büntetés súlyától függ) elteltével a törvény alapján beáll a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés. Létezik a mentesítésnek bíróság áital adható formája is. Ez rövidebb várakozáshoz kötött, viszont a bíróságnak érdemben kell vizsgálnia, hogy az elítélt érdemessé vált-e a mentesítésre. A mentesítés mindazon hátránytól „megszabadít", melyet bármilyen törvény vagy jogszabály az elítéléshez fűz. Tudni kell, hogy az ily módon büntetlen előéletűnek tekintett személy nem köteles számot adni arról az ügyről, melyben mentesítést kapott. Ha az illető erkölcsi bizonyítványt kér, akkor megkapja az óhajtott bejegyzést: „bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel". A bűncselekmények típusai: az államelleni és a köztörvényes. Ez utóbbi csoportba tartozik például az emberölés, az erőszakos nemi közösülés, a lopás, az ittas járművezetés, a tartás elmulasztása. Fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen bűncselekmény miatt bűnösséget, büntetőjogi felelősségrevonást csak a bíróság állapíthat meg és szabhat ki. Tehát a paragrafusok szerint csak azt tekinthetjük bűnösnek, akit jogerős ítélettel a bíróság elmarasztalt. ii Ú.I.