Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

f 11 f • M ^ f f \ VCV —~ a DÉLMAQY ORSZÁG ALAPÍTVA: 1910-BEN KÜLÖNSZÁMÁRA: 4,50 FT OPU SZTASZERL Mégis győztes, mégis új és magyar Néhány esztendeje e késő nyári ünnep kapcsán, midőn büszkén durrogtak a színes bombák a Gellért-hegy felett, világossá téve az égboltot, és azt a tényt, hogy a magyar hadsereg igenis rendelkezik ily tűzszerkezetekkel, nos, az idő tájt a hivatalos propaganda elsősorban az „új kenyérről" és a kommunista Alkotmányról beszélt. Csupán másodlagosan említtetett meg, hogy Taksony vezér unokája, bizonyos Vajk - aki a keresztségben az István nevet kapta - Krisztus után ezerben magyar királlyá koronázattatott. S vevé feleségül bajor Gizellát, felismerve a geopolitikai realitásokat; egy évezredre.megindítván a kényszerű házasságot, egymásra utaltságot Európa közepének, sőt immár nemcsak közepének domináns népével. Aztán Búvár Kund hadi sikerei, keresztes hadjáratok, különböző keleti birodalmak hódító törekvései és az azokkal szembeni hős-magyar ellenállás fémjelezték történelmünket; s állandó harcok (rövid kiegyezésekkel) a környező szlávokkal. Ezután következett a XX. század, benne két németbarát és három szlávellenes háborúnkkal. Majd a vértelen forradalom, a marxizmus végső veresége, orosz kivonulás, s egy születőfélben lévő demokrácia - máris itt tarjunk, a kilencvenes évek elején. Midőn utána vagyunk a német kancellár, a francia és az amerikai elnök látogatásának - Bush úr pénztárcája Pesten meglehetősen lapos s épp e napokban jár nálunk a római (egyébként lengyel, tehát szláv) pápa. És Ópusztaszeren, az első magyar országgyűlés színhelyén immár nem „új kenyérről", 1949-es Alkotmányról esik szó, s remélhetőleg nem is az új és régi-új pártok küszködéseiről, hanem arról: lehetséges-e végre (sokszorosan lejáraton kifejezéssel élve) nemzeti egységet kovácsolni e közmondásosán széthúzó nép fiaiból, leányaiból. Ugyan kísérlet történt erre ama Kádár-érában is. amidőn a forradalmi munkás-paraszt kormány elhatározta: légyen Ópusztaszeren augusztus 20-án munkás-paraszt találkozó! Mintha nem is lett volna nap mint nap ilyesvalami; például boltban bevásárláskor, piacon, fodrásznál, szülői értekezleten, másutt... El kellett telni némi időnek, s meg kellett történnie egy rendszerváltásnak ahhoz, hogy beláttassék: nem szerencsés és nem is kívánatos a munkások és parasztok találkozójára egyszerűsíteni e régi hagyományokkal megáldott pusztaszeri ünnepségsorozatot. Minthogy soha nem is volt az, legföljebb annak neveztetett. Egy időben több városnak is igen fontos érdeke fűződött ahhoz: hol jelöltessék ki a szeri gyűlés emlékhelye, hiszen nem az volt a fontos, hogy valójában mely földrajzilag igencsak körülhatárolható területen gyűltek össze eleink, hanem az, hogy mely utódok képesek ezt az eseményt leginkább kihasználni, „meglovagolni". Érdemes idézni Zombori Istvánnak 1986-ban épp e hasábokon megjelent dolgozatából: „1896-ban a Millennium során gyakran emlegették a szónokok Árpád vezért és a honfoglalást, a hét vezért és Pusztaszert. Kecskemét város az ünneplésre. Az országgyűlés 1896. VIII. törvénycikkben határozta el, hogy Pusztaszeren emlékmű állíttassák a honalapítás ezredik évfordulójára. A szegediek a kecskemétieknél egy héttel későbbre, június 27-re tervezték saját emlékművük alapjainak avatását, az egykori monostor falaitól alig 50 méterre - mert itt is csak addig jutottak. Még egy évre volt szükség, míg a ma ismert Árpád-szobros építmény elkészült. Az 1896-os ünnepségek kiemelkedő rendezvénye az országos kiállítás volt, amelyet a mai Városliget kialakítása révén, az így nyert területen épült pavilonokban rendeztek meg. A főbejárattól nem messze, főhelyen készült el a pusztaszeri csarnok, Bálint Zoltán építész tervei nyomán." S mi történt a trianoni tragédia után? „Az 1920-as években újjászülető Árpád-kultusz az irredentizmus, a nagy Magyarországot vissza idea jegyében fogant. 1921-ben kezdték újra a szobori búcsút, amely az Országos Árpád Ünnep nevet viselte. Az egyesület tagjai 1922-től évente Szegeden rendezték a Nemzeti bálát. A szervezet célkitűzései nem változtak, jellege az elmondottak miatt mégis módosult. Viszont a szobor és környéke mit sem változott. Annak, hogy a pusztaszeri helyzeten nem tudtak változtatni, elsősorban pénzügyi oka volt. Az uradalom erre pénzt nem adott, az egyesület tagjai viszont nem rendelkeztek megfelelő anyagi erővel. Pedig elképzeléseik voltak, és tudták, hogy a meglévő látványért nem fog az ország lakossága idejönni. Móra Ferenc írta 1931-ben, hogy fölkereste őt a múzeumban Regdon Károly doktor és elmondta, nagy tervei vannak Pusztaszer kiépítésére. Szeretne akciót indítani egy 100 holdas Nemzeti Park létrehozására. Móra egyetértett vele, megígérte támogatását. Hosszas előkészítés után a Pusztaszeri Árpád Egyesület 1936. április 24-én szerződést kötött az őrgróffal. Az egyesület a szervezés révén jogot nyert arra, hogy ásatásokat végezzen, épületeket emeljen és kialakíthassa az emlékhelyet. A korábbi augusztusi ünnepet áthelyezték szeptember első vasárnapjára. 1937-ben artézi kutat fúrtak, amely az „Árpád kútja" nevet kapta. 1938-ban a búcsú napjára készült el a galambdúcos, erdélyi székelykapu, a liget főbejáratánál, a tetején fölvonható zászlóval (amely a 70-es évek végéig megmaradt). A II. világháború véget vetett az ünneplésnek, azután megszűnt az egyesület is. Az új kormány tagjai maguk is tisztában voltak a Pusztaszer név jelentőségével, és az ország népének megnyeréséért folytatott harcban éltek is vele. Ezért kívánták a földosztás ünnepélyes, országos kezdetét itt megrendezni, ami 1945. március 29-én megtörtént. " Ez a múlt. Immár más ez az ünnep, ám bizonyos szempontból ugyanaz is. S „mégiscsak száll új szárnyakon a dal". S meglehet: új. Biztosan: magyar. Isten tudja, lesz egyszer talán győztes is. SANDI ISTVÁN kapva kapott az alkalmon és az 1861-ben fölvetett javaslat alapján 1896-ban elhelyeztette az emlékmű alapkövét - saját területén. Tudjuk, hogy az egykori Szer helység és a székesegyház hol található - ismerték ezt jól a kecskemétiek is. De ők a saját pusztaszeri területüket szerették volna országos dicsőséghez juttatni. Ezért a korábban Kovácsné halmá-ról Árpád halommá keresztelt domb tetejére építették - az Országos Diákszövetséggel közösen a 13 méter magas oszlopot, tetején a turulmadárral, az oszlop alján pedig a hét vezér domborművű bronz arcképét helyezték el." » Tehát a kecskemétiek igen komoly erőt mozgósítottak céljuk elérésére. De nézzük, mit tett a „szerette város'? „A másik érdekelt fél, Szeged városa a Pallaviciniekkel együtt készült I 1 I Éj II *