Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. DÉLMAGYARORSZÁG immm DM MELLÉKLET 5 „- Az igazat mondom, az igazat mondom!... Megbocsát Krisztus. Bűnök száradnak a lelkemen bűnök... De vajon könyöröghetek-e magamért az Úrhoz? Szégyen magamért könyörögni! Magamért könyörögni bűn, bűn, Borisz! Én érted imádkozom, Jegoruskáért imádkozom, Glebuskáért imádkozom, Ligyijáért imádkozom, mindenkiért, mindenkiért, anyuskáért, Szilveszter érsekért... mindenkiért!... - az apa szeme őrületben ég, vagy, meglehet, eksztázisban? - Az en bűneim pedig azok velem vannak mindig! Itt, körülöttem, körben! Nagy bűnök, szörnyű bűnök... És mégse imádkozhatok magamért. Bűn! A büszkeség nem engedi! A büszkeség! De a tüzes gyehenna szörnyű!... Szörnyű, Borisz!... Csak a böjttel menthetem magam... Mi ékesebb az ékes napocskánál? - nem látom őt, és nem látom már soha... Szeretnék még egyszer kihajtani trojkán a fagyba, még egyszer inni, édesen szédülni a bortól... Meg a többi kísértés - mind elutasítom! A halálba nézek. Krisztus segíts! - Az apa gyorsan és görcsösen hányja a keresztet. - Krisztus segíts!..." Borisz Pilnyak: Meztelen év