Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. AUG. 28. Kiknek csönget a pedellus? Jó néhány ösztöndíjas fiatallal beszélgettem az elmúlt hetekben, s dóit belőlük a panasz, éppen most vonták meg tőlük a támogatást, nincs az önkormányzatoknak pénzük, nincs a nagyüzemeknek sem, ahová pedig igyekeztek volna a diploma megszerzése után. Minek tanuljanak, ha nincs már, vagy nem lesz munkahely? Minek az olyan egyetem, főiskola, amelyik munkaerófelesleget képez? Nem ilyen reményekkel, ígéretekkel vágtak az iskolapadoknak. De nem ám! Jogos a panasz, még fájóbb a félelem: valóban mi lesz a fiatal, az iskolákból most kikerült agrárértelmiséggel? Hiszen az egész agrárágazat feje tetejére állt, maholanp már azt se tudjuk, sok gabonánk, sertésünk, tejünk, borunk van-e, vagy éppenséggel kevés? Az évszázad aszályát kiáltottuk, s kiderült, bőven van a magtárakban gabona, el se győzzük adni! Aztán a sok disznóhúsra panaszkodtunk, az át nem vett, túlsúlyos sertésekre, s amikor meg leszállítják az árát, mindjárt kitűnik, nincs is elég hús az üzletekben, raktárakban? Ki érti ezt? Most sok disznóhús van vagy kevés? És mi lesz a szőlővel, borral? Alapjában rendült meg az agrárszakember-képzés is, a régi szerkezet nem felel meg a jövő farmereinek, inkább az olyan iskolatípusra lenne szükség, mint amilyent hajdanán a jó öreg Tessedik Sámuel tiszteletes úr megalapozott. Önéletrajzában így vallott erről: „Figyelő szemmel néztem magam körül, a költők által oly gyönyörűen megénekelt falusi élet egyszerűségét keresve, de ehelyett korlátoltságot, csökönyösségét, a leghasznosabb tervek iránti bizalmatlanságot, s a legszükségesebb dolgokban való fogyatékosságot találtam. A gyakorlati ismeretek terjesztésére külön súlyt helyeztem, tanítványaimat rávezettem arra, hogy istent alkotásaiban ismerjék meg. s ezzel őket gondolkodó emberekké neveltem." Tény, hogy igen sokáig Európa-hírű iskola működött Szarvason, ahol az elméleti tudás mellett gyakorlati munkán is részt vettek (trágyahordástól kezdve az új technikák kezeléséig) a diákok, s nem esett le kezükről az aranygyűrű, ha a lapátot, villát meg kellett fogniuk. Idegen országból is jöttek a tájra tanulni, s akik végeztek, megálltak helyüket a legnehezebb időkben is, nem kopogott szemük az éhségtől. A mai képzésben is erre mozdulnak az iskolák. Ugyanis az nem megoldás, hogy négy esztendő múltával, diplomával a zsebükben, állás és hivatás nélkül csatangoljanak a fiatalok, vagy az sem, hogy meghosszabbítják a tanítást öt évre, s az utolsó esztendőben csak idegen nyelvet oktatnak, esetleg külföldi gyakorlaton is részt vehetnek a magyar agrárszakemberek. Ennél jobbnak látszik a gyakorlati munkára való nevelés terve. Mit is jelent ez? Fokozatosan tért hódítanak azok a tantárgyak, amelyek ismeretében akár vállalkozóként, akár farmerként megállják majd a helyüket a végzett fiatalok. Szakközépiskolákban, egyetemeken egyaránt találkozni most a farmerképzés igényével és tantervmódosítással. Nincs ebben semmi elvetendő, sót. mivel alapjában változik meg az agrárágazat termelési szerkezete, jobban boldogulhatnak azok, akik nem esnek a túlzott szakosodás áldozataivá. Mire lesz jobban szükségük a tanulóknak? A marketingszemlélettől kezdve, a számítógépes oktatásig, az alapvető szakmai ismeretekig, fogásokig, olyan gyakorlati órákra, időre, amelyben megismerhetik, hogy lehetséges (esetleg) mintafarmot létrehozni, üzemeltetni, vagyis olyan életszerű körülményekre van szükség elsősorban az agrároktatásban, amelyről eleddig hősiesen elfeledkeztünk. Az elméleti tudás valóban hasznosuljon a gyakorlatban. Az állatokat, gépeket ne csak a könyvekből ismerjék meg, hanem azok gondozása, ellátása hozzátartozzon az iskolai évhez. Már csak azért sem új elképzelés, módszer a fenti, hiszen eszünkbe véshettük volna: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ezután sikerülni fog? Sz. LUKÁCS IMRE Ajánlatok alaperőmíívekre Magyarország egyoldalú villamosenergiaimport-függőségének felszámolására várhatóan az ezredforduló táján áj alaperómű üzembe helyezése válik szükségessé. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban három erómútípus - atomerőmű, a bükkábrányi lignitvagyonra telepíthető ligniterómű és import szénnel üzemelő kószénerómű - megvalósítását vizsgálják. Az alaperómű-építésnél a típustól függően 1500-2000 dolIáiAilowatt fajlagos beruházási költséggel számolnak a szakemberek. így 1000 megawatt kapacitás létesítése legalább 1,5-2 milliárd dollár beruházási költséget jelent. Ekkora összeg hagyományos konstrukcióban, a '90-es évek során hazai forrásból nem biztosítható. Azonban mind a három erőműtípusra több külföldi ajánlat érkezett. Ezek alapján különböző pénzügyi konstrukció jöhet szóba a megvalósításnál. Az egyik az úgynevezett zárt konstrukció, amelyben, a befektetett tőke osztaléka, illetve a felhasznált kölcsönök törlesztése fejében Magyarország villamos energiát exportálna NyugatEurópába. A másik lehetséges mód, hogy a külföldi mint részvénytulajdonos befektetőként lép be az iparágba, s a befektetett tőkéje után kap osztalékot. További lehetőség még a beruházás hitellel történő finanszírozása, ami azonban az ország adósságállományát közvetlenül növelné. Konkrét ajánlatokat, illetve tanulmányokat eddig a következő külföldi cégek tettek. Atomerőműre a francia Electricité de Francé, a német PreussenElektra, a Westinghouse cég által vezetett USA-spanyol és olasz cégekből álló konzorcium, a szovjet Atomenergiaexport és az OntarioFlydro-AECL kanadai cégek. Kószénerómű építésére a német PreussenElektra és VKR cégek, az ugyancsak német RWE villamos társaság, valamint a STEAG cég vállalkozna. Ez utóbbi két vállalat ligniterőmű építésre is tett ajánlatot. A benyújtott tanulmányok, illetve ajánlatok értékelése jelenleg is tart, s tartalmuk nagymértékben befolyásolhatja azt is, hogy a szakemberek végül melyik alaperómű-típus mellett teszik le voksukat. Mire költünk ? 38% 19% 6% i6%_y m Lakás,fűtés,világítás E Közlekedés • Ruházkodás • Tartós javak 0 Egyéb kiadások S Élelmiszer,ital,dohány Lyuk a rostán? Zsebbenéző Kiderült, a bér és fizetés éppen csak az életben maradásra, a napi szükségletek minimális kielégítésére elegendő. Túl sarkos lenne azonban így a kép. Az árnyalathoz az is hozzátartozik, hogy még mindig akadnak t^^mmm lyukak szép számmal a fogyasztás rostáján. Fizetésünk jelentős részét továbbra is alkoholra, cigarettára és élvezeti cikkekre költjük. Ha az élelmiszereket is hozzászámoljuk, akkor az „átlagember" jövedelmének több mint a harmadát erre költi. Tetemesen megugrott az elmúlt években az otthon fenntartására fordított összeg is. A közlekedési költségek, a világpiaci árakra történő áttérés nyomán, szintén jelentós tételt képviselnek a fogyasztási Már szinte közhelyszámba megy a kijelentés: hónapról hónapra nehezebben élünk. Minden bizonnyal így is van, hiszen a gazdasági rendszerváltásnak még igen csak az elején járunk. Az elmúlt évek hiánygazdálkodásához képes alaposan megváltozott a kép: egyre nagyobb árukínálat az egy ik oldalon, fizetőképes kereslet hiánya a másikon. Mire is költünk valójában? Erre a kérdésre kereste a választ a KSH egyik felmérése a közelmúltban. szerkezetben. Egyre kevesebb jut azonban tartós fogyasztási cikkekre: mindössze a jövedelmek 12 százalékát fordítjuk erre. Ruházkodásra még ennyi sem jut, csak 8 százalék. Nem tudni, hogy az egyéb kiadások között megbúvó tételek pontosan mit takarnak. Csak valószínűsíthető, hogy rendkívül kevés jut kulturálódásra. művelődésre, szórakozásra. A családi fogyasztás szerkezetéből ugyanis ezek a tételek tűnnek a leginkább nélkülözhetőnek. A jövőnket szem előtt tartva viszont ez az egyik legnagyobb torzulás mai fogyasztási szerkezetünkben. Mi várható? Az elkövetkezendő néhány esztendőben aligha számolhatunk komoly változással. Később azonban elképzelhető, hogy az élvezeti cikkek rovására emelkedni fog a szórakozásra, pihenésre, művelődésre fordított összeg. Mint ahogy előbb-utóbb tartós fogyasztási cikkekből is többet vásárolhatunk majd. Ehhez azonban nem elegendő pusztán a fogyasztási szerkezet átalakítása, hanem a jövedelmek jelentős növekedése hozza majd magával a változást. Legalábbis reméljük„. R. G. ÜSSNMMKISÍssssassss-sts-sa mmammm A Uj cirok - jól seper A kalászosok és a kukorica mellett a cirok is fontos takarmánynövényünk. Az elmúlt aszályos években növekedett a népszerűsége, hisz szárazságtűrő és alkalmazkodó képessége révén akkor is jó termést adott, amikor más növények csak senyvedtek. A tegnap, kedden a Gabonatermesztési Kutatóintézetben megtartott takarmánycirok-bemutató tanúsága szerint az idén sem okoz csalódást e növény, legyen az szemes vagy takarmánycirok, netán szudánifű. Igaz most a kukorica is jó terméssel kecsegtet, így nem kell azon bánkódnunk, hogy túl erős a kontraszt. A vetőmag-előállítók bíznak abban, hogy a 60-65 ezer hektáros vetésterület jövőre sem csökken. Szemes cirokból négy hibridet ajánl a nemesítő, közülük homoktalajra a GKNapsugárt, kissé jobb földbe az Álföldi-1-et. A Róna silófajták közül a 4-es számmal jelzett vizsgázott jól homokon. Szudánifűből az Akklimat mellett ígéretes jelölt a Gk-Zsombó. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Haszon: kulcsszó Bolondos szófacsarással játszódhatnánk a kifejezéssel. Az etimológiában jártas és fölöttébb tehetséges mivoltunk tehetné csupán érvényessé a szórendet: a haszonkulcs a fontosabb, vagy egyáltalában a haszon, mint a reményteli többlet kifejeződése tárgyiasult formában. Marad még annak eldöntése, a haszon kinél képződik és kit hogyan talál meg, közösség számára is gyümölcsözik-é, vagy csak magánzsebben lapul. Itt már a tárgyilagosság követelményével találkozunk, mert az érdekviszonyok kevéssé dönthetők el azzal a pragmatikus filozófiával, amely a saját zsebre vezeti vissza az anyagi lét minden tételét, különöst a jólét szükségszerű kikövetelését. Badar beszéd, legyinthetne rá a mindentudó és mindenben járatos egyed, s nyilván igaza van. Hiszen a jövedelemadó mindenképpen megsarcolja az egyéni hasznot, így a közérdek - ha van ilyen - nem szenved csorbát. Tárgyszerűen követve a haszon természetrajzát mégiscsak meg kell állnom annál a pontnál, ahol a félig gazdasági képződmény, félig hivatal tulajdonosváltása igényli. Értelemszerűen gondol az immáron tulajdonossá lett önkormányzat arra: ha már új önkormányzatként frissiben reá testál jogilag tulajdont az önkormányzati törvény, hasznát mindinkább lássaRemélhetőleg azért, hogy a bármily bádogkongású, de mindeddig fizetőeszközként használatos magyar forintokat az e vidéken lakók hasznára fordítsa. Gondoltam eddig: az a jó haszon, amely mentül nagyobb, s folyvást jelentkezik. Rosszul hittem, s még némely megyei képviselők is elámulhattak, amint az idegenforgalmi hivatalvezető érzékletesen vázolta, milyen a nem olyan. Mondván, nem az a jó. ha a bevétel egyre tetemesebb, hanem a közepes haszon sem megvetendő, mert akkor az ígéretesebben képződik jövőre, meg azután is. Mintha egyben kizárná egyik a másikát, s a haszonkulccsal éppen a hasznot kellene kamrába csukni, mert így elspájzolva, s módszeresen adagolva jutna belőle hosszú esztendőkre. Nem érdemes versenytárgyalást se kiírni az étterem és motel üzemeltetésére, mert esetleg valaki úgy vélné, sróf alá kell venni a vendéget. Az elhasznált érvrendszer nem hatott, sem annak rémisztő előadása: a szerződő partnerek nem átallnának egymás ellenében ravaszkodni, s a vewdégek élelmezóje-szórakoztatója trombitás mulatságot rendezne a földszinten, holott az emeleten aludni szeretnének, esetlegesen egy másik vállalkozó aludni érkezett vendégei. Sürget az idő, meg aztán így, az eddigi közös üzemeltetés a jó vendég a visszatérő vendég elve alapján megfelelőnek ígérkezik. A zord képviselők nem így gondolták, hiszen a visszatérülő vendég se megvetendő. Lehet a véletlen műve is, hogy eleddig a hivatal alkalmazottaiból álló társaság üzemeltette (üzemelteti) az idegenforgató etető-altató egységet. Pech vagy szerencse, mégis versenyre szorítkoznak az év végétől. BECSEI PÉTER y