Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

SZERDA, 1991. AUG. 28. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Ezt már ne te énekeld meg, Zsenya!" FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ / Evadnyitás a színházban Augusztus vége a színházi szezon nyitánya. Sorra-rendre tartják társulati üléseiket az ország teátrumai. A Szegedi Nemzeti Színház művészei tegnap találkoztak a nyári szünetet követően, s az évadnyitó társulati ülésen meghallgatták az igazgató, Nagy László beszédét (melyet alább közlünk), bemutatták a társulat új tagjait. Olvasóink megismerkedhetnek az évad bemutatóival, felújításaival s közöljük az új tagok névsorát. Minden bizonnyal vízválasztó lesz a most kezdődő szegedi színházi szezon, hiszen hónapok óta forrnak a színház körüli viták, az átalakulás pro és kontra érvei lapunkban is követhetők. Persze a publikumot talán más érdekli: a jó előadás. Ez a felszólítás valamikor '85-'86-ban hangzott el, a „glasznoszty" kezdetén, címzettje pedig Jevgenyij Jevtusenko, a hruscsovi olvadás dalnoka és világjáró népszerűsítője, aki - bár a magyar '56-ról egy szava sem volt és minden bírálatához hozzátette: „Tartsatok engem kommunistának.'" - álbátorságával több ízben kiérdemelte a kopasz főtitkár rosszallását. Talán ennek köszönhette, hogy a brezsnyevi fellendülés (ma pangásnak nevezik) idején is megőrizhette előkelő pozícióját, s míg olyan igazán nagy költők, mint Borisz Pasztemak vagy Anna Ahmatova életük végéig nem tehették ki lábukat a Szovjetunióból, ő tovább járta a világot az épphogy megtűri „ellenzéki" költő hamis pózában tetszelegve, Voznyeszenszkijjel együtt folyamatosan átejtve a hiszékeny Nyugatot, miközben otthon igazi nagyságok (Arszenyij Tarkovszkij, Viktor Szosznora, Gennadij Ajgi és mások) senyvedtek a szörnyű szovjet társbérletekben, levegőhöz - azaz kiadáshoz - csak nagy ritkán és a hatalom hazug kényéből jutva. A '70-es évek elején fiatal leningrádi költő panaszolta, hogy „Zsenya" szóba sem áll se vele, se más „kezdőkkel", hogy a saját nagyságán, szereplésein kívül semmi sem érdekli. Ezen én - kezdő magyar költő - meglepődtem, mert a mi akkori „nagy öregjeink" (sőt, még az igazi nagyok is) akkoriban látták be, hogy legitimitásukat éppen az ifjú követők raja biztosítja/ezért nyakra-főre fedezték fel a tizen-huszonéves zseniket, egész antológiasorozat (Költők egymás közt, A magunk kenyerén stb.) épült erre a nem mindig őszinte ölelkezésre. De Zsenyának nem erre a hamisságra volt szüksége, ő tovább járta a maga útját - Moszkvától Los Angelesig és Peregyelkinótól Párizsig -, és a szovjet viszonyokat többé-kevésbé már ismerő közép-kelet-európai értelmiséget hányinger fogta el a nyilatkozataitól - a verseit, méllesleg, sose becsülték túl sokra ezen a tájon. Aztán jöttek a sorozatos fótitkártemetések, melyek alatt Zsenya - becsületére legyen mondva - hallgatott -, majd jött Gorbacsov, és a mi nagy oppozícionista barátunk cikksorozatot kezdett írni „Oroszország tiszta nemzedéke" címmel, értve ez alatt az orosz - tessék figyelni, már nem szovjet - ifjúságot, valamint annak tanítóját: önmagát. És a hiszékeny Nyugat ezt is beszopta, mint eddig mindent, hiszen ennek a fű alatti ellenállásnak olyan „hiteles szaga" volt. S ami az irodalmat illeti: J. J. maga mutatta be a Junosztyban és másutt az orosz irodalom idáig mellőzött vagy betiltott értékeit, köztük olyanokat - Gumiljovot, Hodaszevicset, másokat akik a kollaboráns Magyarország antológiáiban már tíz-húsz éve szerepeltek s mostanában kiadás előtt áll a kötetük is, ha a „piacgazdaság" bevezetése el nem lehetetleníti... S ki szólalt meg elsőnek a moszkvai puccs csúfos kudarca után? Netán a gorbacsovi érában is csak megtűrt, „avantgárdista" csuvas-orosz Gennadij Ajgi? Vagy a „Moszkovszkoje vremja" nevű ellenzéki írócsoport valamelyik, eddig kevés nyilvánosságot (a magyarban: glasznosztyot) kapott tagja? Ugyan, mit képzelnek, hölgyeim és uraim? Kockás sapkájában, ízléstelen nyakkendőjében Jevgenyij Jevtusenko tűnt fel - többek között a magyar televízió képernyőjén, és ő mondta el azt a silány csasztuskát (Rab Zsuzsa fordításában - isten bocsássa meg neki!), melyet nemcsak egy magyar vagy orosz, de még egy némileg művelt „szovjet" költő is szégyellne. Örülünk a fordulatnak, de féltjük is - többek között a magukat mindig feltaláló, otthon a Pártot, külföldön az Ellenzéket képviselő Zsenyáktól, akiket a zsenyikkel amúgy nehéz összetéveszteni. Hadd csatlakozzam a néhány évvel (de szinte egy történelmi korszakkal) ezelőtti baráti-írótársi felszólításhoz: „EZT MÁR NE TE ÉNEKELD MEG. ZSENYA!" BAKA ISTVÁN A színidirektor beszéde Tisztelt Társulat, kedves Vendégeink, kedves Barátaim! Ha az ember ideje rövid, a dolga meg sok, ne szaporítsa a szót! - Ezt mondtam magamnak a mai társulati ülés előtt, annál is inkább, mert az idei évad augusztus 21-én a Stuart Mária próbáival kezdetét vette. S a lényeg ez, nem pedig az, hogy mit mond az igazgató. Apropó, igazgató! Távol áll tőlem, hogy ezt a címet, rangot, szerepet túlértékeljem, különösen nem a Szegedi Nemzeti Színház jelen, s a magam mostani helyzetében. A korábbiról meg csak annyit; mérhető. Objektív mércével is. Ám visszatérve: ma, ha csak egy esztendőre is, programadó beszédet illenék mondanom. Ami kapcsolódik a színház elő- és utóéletéhez, a városhoz, a pénzét fejkvóta szerint osztogató államhoz. Esetleg az igazgatóhoz. Csakhogy más van. Felemás. Állapot, helyzet, ember, eszmény, város, állam sót városállam. No és persze igazgató. És nemcsak azért, mert mindennek a fele más. Hanem azért, mert a másik fele sem az, amelyből összerakható egy tiszta egész. Ez egy mámem-mégnem hely, helyzet, amelyről már nem - még nem módon - kellene beszélni, de főként objektíven és optimistán. Hogy ezt mégsem teszem, annak csupán egy oka van. Más állapotban vagyok. Talán még a másállapotban, de nagyban valószínűsíthető, hogy terhes. Mármint vagyok. Sót az is lehet, hogy túlhordtam. Túl a kilencen. Ez most a tizedik. Év. Es nem hónap. Ami azért is lehet, mert ebben a színivilágban minden megtörténhet. Még az is, hogy egy hónap egy év. Ha pedig túlhordtam (túlhordtak), illik vigyázni! A dolgot szakirányban szakosított szakszerűekre bízni. Akik már az első hónapokban, aztán a hatodikban, hetedikben, nyolcadikban - igen főként akkor, akkor nagy a veszély, vállalták a terhes tanácsadást. Önként. Na nem dalolva, ennek ellenére kritikusan. Közönség-es tudatból. Igaz is, itt az ideje (ha még egyáltalán van), hogy mindezt megköszönjem nekik. Minden percet, órát és napot, amit elvettek (nehogy túlhordjam) az életemből. No de félre a tréfával. Semmi okom rá, meg nem is ezt ígértem. Magamnak sem. Arról van szó, az ember - a szögedi - vegykonyhájában már vegyíti új színházi vegyületét, mely vegyület már nem kövület, ezért a neve más. S ha jól hírlik, ezen túl minden olyan más. Mint a táncdalfesztiválos nótában: Ha tudom azt, hogy valahol vársz. Akkor más. Lesz. Meg, ha találkozunk. Ha találkoznak. A nagy (nem hantos nagy) ezt külön aláhúzom - elmék. Akkorra én már nem leszek. Másállapotban. Igaziban leszek... Nem igazgatóiban. Hogy mikor? Egyet ígérhetek, a dátum 1992. augusztus 1. Ezt is azért ilyen magabiztosan, határozottan és optimistán, merthogy ekkorra vagyok ki-írva. És mert szerencsém van (volt). Az alpolgármesterasszony orvos. És ó mondta. Itt, vagy háromszáz ember előtt. Ehhez tartom magam. Lehet persze, hogy előbb szabadságra kell mennem, mint veszélyeztetett. Tudják, túlhordtam. Addig azonban igyekszem mindent rendbetenni. A pénzügyektől, amit a nyáron ellenőriztettem - a szociális kérdéseken át a vendégszobákig. No és a székem. Régen billeg a lába. Nehogy aztán majd könnyen felboruljon. És persze, minden percben Önökre, Rátok gondolni. Régiekre és újakra. Ákiket, ha felemásan is, de sok szeretettel köszöntök. Egyébként ami erre a mi családunkra vonatkozik, azt mind jól előre följegyeztem S a nyáron ez mitsem változott. Látható az üveges szekrényben. Meg az Erzsi mamánál. De a fiúk is tudnak mindent. Jóska, Gyuri. Zoli. Már régóta önállóak. S még valami. Azért most is legyetek jók. Egy kicsit jobbak, mint máskor. Hogy tudjam, ha mennem kell, ha már nem vagyok is itthon, bízhatok bennetek. Bízhatnak bennetek. Ugye számíthatok rá, ugye megteszitek0 De most még itt vagyok és sürget az idő. Gyerünk gyorsan! Dolgozzunk! Dolgozzatok! A többit - majd később - szeretettel... rátok hagyom. A Szegedi Nemzeti Színház 1991/92. évadi bemutatóterve: Mozart Énekverseny (meghirdetve a Varázsfuvola 5 szerepére) 1991. szeptember 9-10. (10-e nyilvános!) - Szegedi Operabarátok szervezésében 1991. szeptember 27. Saint Exupéry-Belta-VallóBródy: A KIS HERCEG, rendező: Varsa Mátyás (Kisszínház) 1991. október 4. Presser-Dusán-Horvath: A PADLAS. rendező: Korcsmáros György (Nagyszínház) 1991. október 18. Schiller: STUART MÁRIA, rendező: Szegvári Menyhért mv. (Kisszínház) 1991. november 22. Molnár Ferenc: LILIOM, rendező: Korcsmáros György (Kisszínház) 1991. december 5. Mozart: VARÁZSFUVOLA, rendező: Békés András mv. (Nagyszínház) 1991. december 20. Kamarabalett-est (Kisszínház) 1992. január 10. Heller: A 22-es CSAPDAJA, rendező: Kapás Dezső mv. - Korcsmáros György (Nagyszínház) 1992. január 24. Harling: ACÉLMAGNÓLIÁK (Kisszínház) 1992. február 14. Verdi: TRAV1ATA. rendező: Bor József mv. (Nagyszínház) 1992. február 28. Dürrenmatt: NAGY ROMULUS, rendező: Sándor János (Kisszínház) 1992. március 13. Loewe-Lerner: MY FAIR LADY, rendező: Korcsmáros György (Nagyszínház) 1992. március 27. Gárdonyi Géza: LÁMPÁS, rendező: Sinka Károly (Kisszínház) 1992. április 9. Vivaldi: NÉGY ÉVSZAK, balettbemutató (Nagyszínház) 1992. április 24. Shakespeare-Mc Dermot: A VERONAI FIÚK (Kisszínház) Felújítások: 1991. szeptember 13. BOHÉMÉLET, szeptember 20. TOSCA, szeptember 28. LÉNA NÉNI, október 12. LEÁNYVÁSÁR, október 20. BÁNK BÁN, október 25. KAKUKKFÉSZEK, november 12. FAUST. 1992. január 17. RIGOLETTO Balettfelújítások: 1991. szeptember 28. STABAT MATER. A MÉDIUM, október 26. Stúdióbalett, november 10. SZENVEDÉLYES VISZONYOK, november 16. VARÁZSDOBOZ, AZ ÁLOM MÖGÖTT Új tagok: Tóth Ttbot segédrendezó, gyakorlatos színész. Busa Tamás magánénekes. Bagó László, Fazekas Andrea. Albert Gábor, Fekete István, Kovács Tamás, Csapó Virág színészek. Illés Róbert stúdiós, Topolánszky Tamás, Juhos István szólótáncosok. Varga Anikó, Fazekas Zoltán énekkari tagok. Körösi Róbert. Milós Imre. Tamás Tibor zenekari tagok Pozsonyi nyelvtörvény A. Nagy László, a Független Magyar Kezdeményezés elnöke, a szlovák parlament egyik alelnöke, a pozsonyi Pravdának adott keddi interjújában a következőket mondta a nyelvtörvényről. - Elfogadását akkor úgy értékeltük, mint az azok fölött aratott győzelmet, akik más nyelvtörvényt akartak. Úgy gondolom, hogy ez a nyelvtörvény sem a szlovákokat, sem a magyarokat nem disfitriminálja különösképpen. Ábban a feszült légkörben a lakosság nagyobbik része úgy vélte, hogy a nyelvtörvény majd mindent megold. Ez persze hamis ábrándnak bizonyult, hiszen önmagában semmilyen nyelvtörvény nem képes semmilyen probléma megoldására. - A megoldás csakis a jó társadalmi közérzetben van, az olyanban, amelyik megteremti a békés egymás mellett élés feltételeit. A nyelvtörvény életbelépése után jó fél esztendővel megmutatkozott, hogy mindenkinek megfelel és senkinek sem felel meg, mert mindkét oldal számára lehetővé teszi önmaga széles körű értelmezését. Úgy látszik, eljött az ideje annak, hogy a ténylegesen létező állapotok alapján most már e nyelvtörvény átértékelésére is sor kerüljön. Az interjú további részébe A. Nagy László cáfolja a szlovákok asszimilációjáról szóló mendemondákat, és a tavaszi népszámlálás adataira hivatkozva ismételten emlékeztet arra, hogy az utóbbi évtized során a Csehszlovákiában élő szlovákok száma 200 ezer lélekkel szaporodott, míg az ugyanitt élő magyarok lélekszáma csupán 7200 fővel nőtt. A. Nagy László - arra a kérdésre, hogy mit vet szemére leginkább Duray Miklósnak - a következőket válaszolta: - Nagyon magasra értékelem, kivált a disszidens évek alatti munkáját, amikor még jól együtt tudtunk működni, nem tetszik viszont a stílus, ahogy politizál. Szerintem mind a Szövetségi Gyűlés, mind a népgyűlések, mind a sajtó fórumain - mármint Duraynál - a nemzetiségi érdekek radikalizált érvényre juttatásáról van szó. Erdei iskola konferencia Ahogy mondani szokás, konferencia konferenciát követ Szegeden. A hungarológiai kongresszus rendezvényei s a Magyar Élettani Társaság tegnap kezdődött konferenciája után, augusztus 29-én csütörtökön megnyílik az „Erdei Iskola" konferencia is. Az esemény a környezetvédelmi és természettudományos oktatók, szakemberek találkozója lesz, témái között a természetben - szaktáborokban - végzett tevékenységcentrikus környezetvédelmi nevelés kérdései, az úgynevezett erdei iskolai oktatás módszerei és lehetőségei szerepelnek majd. Áz esemény háromnapos programja alatt a résztvevők a tárgyhoz kötődő előadásokat hallhatnak, illetve megtekintik a nagyszéksósi tanyai (leendő erdei) iskolát, a szegedi Fehértó természeti értékeit s az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot. A: előadások programja: Augusztus 29. - 10.00 Megnyitó; 10.40 Hasznos tudnivalók az ökológia fogalomköréből (Dr. Gallé László, JATE, egyetemi docens); 11.35 Erdei iskolai oktatási módszerek és lehetőségek Angliában (James Hindson, Field Studies Council); Zenében a természet, természetben a zene (Dr. Molnár Gyula omitológus, zenész; Dr. Molnár Gyuláné tanár). Augusztus 31. - 8.40-11.30 Társadalomtudományok és a környezetvédelem (Szekfü Imre közoktatási főmunkatárs, Csongrád Megyei Önkormányzat); Közös ügyeink (Dr. Hortobágyi Katalin, Országos Közoktatási Intézet, az Erdei Iskola Egyesület elnöke); A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola terveiről, a környezetvédelmi új szak indításáról (Dr. Ilosvai György adjunktus, JGyTF). Az előadások helyszíne az Ortutay Gyula kollégium (Boldogasszony sugárút 26-28). Közművelődési céltámogatás Helyi közösségektől, egyesületektől, önkormányzatoktól és különböző művelődési intézményektől 3 ezer 345 pályázat érkezett az 1991. évi közművelődési céltámogatás elnyerésére, s az igény 1,6 milliárd forintra rúgott. Erről kedden, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban Láng Péter szóvivő tájékoztatta a sajtó képviselőit. Hozzátette: az Országgyűlés a költségvetési törvényben a közművelődés támogatására 250 millió forintot különített el, tehát csak ennyit, pontosabban 240 millió forintot oszthattak szét. Azt pedig már a tájékoztatón ugyancsak részt vevő Kovács Sándor közművelődési főosztályvezetőtől tudták meg az újságírók, hogy a kuratóriumok 2105 pályázatot ítéltek támogatásra érdemesnek, köztük osztották szét a 240 millió forintot, a fennmaradó 10 milliót pedig tartalékolták. Várható ugyanis - jegyezte meg a főosztályvezető -, hogy a későbbiek során még akadnak támogatásra, gyorssegélyre szoruló közösségek, csoportok, egyesületek. A részletekről elhangzott, hogy a települések hagyományainak, közösségeinek, népfőiskoláinak, az amatőr művészeti mozgalom értékeinek megőrzésére 141 millió forint támogatást adtak. A települések - főként a hátrányos helyzetűek - közművelődésének segítésére 30 millió forint jutott a céltámogatásból. A nemzetközi, országos, regionális rendezvényeket 23 millióval segítik; 8 millió forintot a közművelődés, a továbbképzés és az átképzés feltételeinek javítására érkezett pályamunkák között osztanak ki; a humán információs szolgáltatás kiépítésére, új kulturális kezdeményezések, és kommunikációs technikák fejlesztésére 38 millió forint jut a rendelkezésre álló összegből. A napokban megkezdődik az összegek kiutalása is - hangzott el a tájékoztatón. (MTI)