Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

SZERDA, 1991. AUG. 28. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Szovjetunió helyett valami más tudósítónk jelenti Moszkvából Legjobb, ha fogalomtisztázással kezdjük ezt a moszkvai beszámolót. A jobboldali itt ugyanis egészen mást jelent, mint amit nálunk. Az ókonzervatív, egykor Ligacsov-párti kommunistákat nevezik jobboldaliaknak, vagyis a jobboldali elnevezés egyenlő azzal, amit mi Magyarországon szélsőbalnak hívunk. Baloldaliaknak pedig a radikális reformerek tartják magukat. Például Jelcin és csapata. Gorbacsov a kettő között próbált egyensúlyozni, afféle centrista módon, ebből születtek a korábbi konfliktusok, például a januári vilniusi események és a mostani puccs, amin szerencsére már túl vagyunk. A barikádok maradékai azonban még ott vannak az orosz parlament, a Moszkva-parti Fehér Ház épülete körül. És a csönd lehet, hogy újabb izgalmak előjele. Ezért talán hasznos, ha megpróbáljuk elemezni a lebukott junta előzményeit. Az eszmei előkészítésben például a Szovjetszkaja Rosszija nevű jobboldali újság vett részt, ebben jelent meg körülbelül egy hónapja a Szózat a néphez című felhívás, ami arról szólt, hogy az ország katasztrófa szélén áll és azonnali gyors intézkedésekkel kell megakadályozni a Szovjetunió szétesését. A nagyorosz nemzeti gondolat ugyanis kizárólag a birodalmi keretek között tudja elképzelni a Szovjetunió létezését, amiből kiderül végre feketén-fehéren, hogy a sztálinizmus valójában nem volt más, mint a cárizmus egyenes folytatása, csak egy alapvetően más szóhasználat, avagy mondhatjuk így is, ideológia jegyében. Valószínűleg a nagyorosz nemzeti gondolat most megbukott és a moszkvai utca embere úgy gondolja, hogy a Legfelsőbb Tanács ülésén hétfőn kiderült, a Szovjetunió szétesett és valami alapvetően másnak kell következnie. Jelcin kifejezetten demokrata csapata arról van meggyőződve, hogy Oroszország érdekeit ők képviselik és Oroszország nem egyenlő a Szovjetunióval, nem egyenlő a Birodalommal. Amiből az Orosz Köztársaságnak sajátos problémái is lesznek majd. hiszen az orosz határokon belül vannak területek, amelyek ugyancsak ki akarnak válni és önállósodni akarnak, ahogyan például a tatárok Kazány központtal. Mi úgy tudtuk, hogy az SZKP most esett szét azzal, hogy Gorbacsov megszüntette. Holott már fél éve, egy éve is csak egy legenda volt, hogy a Szovjetunióban tízmillió pórttag van. Az utóbbi egy év folyamán több millióan kiléptek, nem fizettek tagdíjat, de az adminisztráció mégis számon tartotta őket, mint párttagokat és a párt intézményrendszere megmaradl, fönntartva a létezés látszatát. Valójában most ez a látszat szűnt meg. Noha az elnevezések tovább élnek. A Moszkovszkij Komszomotec című újság például valaha az ifjűkommunisták lapja volt. ma az egyik legradikálisabb moszkvai újság. A párt formális fölszámolásával 114 kiadóhivatalt és 81 nyomdát államosítottak, ezt kedden reggel az Eho Maszkvi nevű rádióállomás mondta be. E Moszkvában és ma már a moszkvai területen (megyében) fogható rádióállomást fiatalok alapították, talán tízen sincsenek és egy lakásban működnek. Hogy ez a lakás hol volt, hol van, nem tudni. Az elmúlt napokban gyakran változott, ugyanis a puccs napjaiban is folyamatosan tájékoztatták Moszkva népét az eseményekről, közvetítettek a tankok által körülzárt orosz parlamentből és a titkosrendőrség, az azóta ugyancsak szétzilált KGB hol itt csapott le rájuk, hol ott. De néhány óra múlva újrakezdték az adást egy másik lakásban. A puccsisták közül egyedül Krjucskov, a KGB leváltott elnöke következetes és az elmúlt napokban is úgy nyilatkozott, ha elölről kezdhetné, ugyanezt tenné. Kevesen tudják nálunk, hogy Krjucskov valójában magyar specialista volt. 1956 novemberében ő is ott volt Budapesten Andropovval együtt és szervezte a november 4-e utáni magyar kormányt. Nyelvünket kitűnően érti, amikor annak idején a kinevezése előtt megkérdezték tőle, mi a kedvenc időtöltése, azt válaszolta, hogy magyar regényeket szeretek olvasni eredetiben. De úgy látszik, hiábavaló volt a magyar kurzus, mert 1956 eseményeiből Krjucskov nem tanult. A szovjet demográfusok a rendelkezésükre álló adatok alapján kiszámították, hogy a hadseregben és a KGB-ben együttesen tíz millió ember tevékenykedett. Tudni lehet, hogy a hadsereg létszáma mintegy 5 millió, úgyhogy a KGB-s létszám ugyancsak 5 millió, s úgy tűnik, hogy ha a nemzetbiztonság új módjait szervezik meg, ennyi embernek kell majd valamilyen munkát találni. A nyitás szándéka nagyon érezhető, még az is lehet, hogy az elkövetkező időkben lesz Moszkvában telefonkönyv. „Ha polgári társadalom leszünk, a moszkvai telefonkönyv létezése elengedhetetlen követelmény lesz" - mondta egy kitűnő irodalomtörténész. Érdekesen reagált a puccsra a moszkvai vállalkozók újdonsült rétege. A moszkvai tőzsde a régi főposta épületében működik, augusztus 20-án itt gyülekeztek a vállalkozók és egy 6 méter széles, 3-4 méter hosszú fehér-kék-piros orosz nemzeti trikolorral vonultak a Fehér Ház épületéhez azzal, hogy a puccsnak véget kell vetni, mi urak vagyunk és az urakhoz nem illik, hogy otthon üljenek. És augusztus 20-án úrnak lenni Moszkvában nem volt veszélytelen vállalkozás. A tudósító Moszkvában a Peregyelkino elnevezésű, íróknak épített dácsavároskában lakik. Hétfőn délután innen, Peregyelkinoból jöttünk be az írók különbuszával a szovjet írószövetség központi épületébe, a Hercen utcába egy tanácskozásra. Egy ukrán író útközben arról beszélt, hogy azok a moszkvai fiatalok, akik az orosz parlament épületét a saját testükkel védték a puccs napjaiban, 1956-ra kell hogy emlékeztesse a szovjet népet. „Én egyébként - mondta az idős férfi - 1956-ban nem voltam Budapesten, de a barátaim közül és a rokonságból sajnos, voltak. Az én kezem tiszta, sohasem voltam az SZKP-nak sem a tagja és azt szeretném, hogy ha néhány év múlva elmegyek Budapestre, ahová az unokahúgom férjhez ment, ajándékokat, és barátságot vigyek. Szerintem ennyi kell. két-három év, hogy minden rendeződjön az országunkon belül és kívül." A hétfő esti tanácskozást a moszkvai írószervezet szervezte és a mindig talpára eső Jevgenyij Jevtusenko elnökölt. Tanulságos momentuma volt az ülésnek, hogy Jevtusenko hosszú szónoklata közben egy ismeretlen fiatalember fölrohant a színpadra és elvette Jevtusenko elöl a mikrofont, fel akart olvasni egy deklarációt. De sajnos, csak addig jutott, hogy hölgyeim és uraim. A mikrofont visszaszerezték tőle és visszatessékelték a helyére. A tanácskozás a szovjet írószövetségi apparátus titkárságának a működéséről szólt, tehát azoknak az embereknek a ténykedéséről, akik nem írók, akiket a hivatal nevezett ki az írók feje fölé. Ilyen például Szergej Kolov, akin valamilyen dokumentumokat keresnek. A dokumentumok néhány nappal ezelőtt tűntek el egy páncélszekrényből és a vélekedések szerint különféle gazdasági ügyekre, olcsó dácsaeladásokra vonatkoznak, de mások szerint még arra is, hogy a három izgalmas napban a titkárság apparátusi része hogyan kompromittálta magát a junta mellett. A gyűlésen néma felállással emlékeztünk meg arról a három fiatalról, akik a Fehér Ház védelmében elestek s akiket szombaton délután temettek a vaganykovói temetőben. Úgy látszik, Moszkva a saját könnyeinek már hinni fog. Tegnap délután a Moszkovszkij Komszomolec főszerkesztőjét, Pavel Guszevet kerestük föl az 1905-ös forradalomról elnevezett moszkvai utcában, a 7-es számú házban, ahol több szerkesztőség működik. A portán elolvassuk a táblát, de már tudjuk, hogy a Leninszkoje Znamja, a Moszkovszkaja Pravda és a Vecsernaja Moszkva nem működik. A többi pártlappal együtt betiltották óket. A pártlapok betiltásával egyébként a szovjet papírmennyiség mintegy 60-70 százaléka fölszabadult. A Moszkovszkij Komszomolec második emeleti szerkesztőségében a folyosón a bejárat előtt még ott vannak a nagy téglarakások, amiből a puccs első napján a szerkesztőséget védő barikádokat emelték. Ez volt az az újság, amelyik a puccs első napjától kezdve hősiesen kitartott, számait röpcédulaként jelentette meg és terjesztette. Az ellenálló szerkesztőség az új korszak egyik hőse lesz. Ugyanis amikor kedden délután eljöttünk a szerkesztőségből, akkor ült össze az az értekezlet, amely privatizálja a lapot. Az újság ma Moszkvában jelenik meg másfél millió példányban és főleg a szovjet fővárosban terjesztik. De fölvették a kapcsolatot Jelcinnel és bejelentették az igényüket arra, hogy az egész Orosz Köztársaságban megjelenő napilappá akarnak átalakulni. Ez a tervük szeptember-október táján teljesül. Nevet nem fognak változtatni, mert hősies ellenállásukért Moszkovszkij Komszomolecként ismerte meg óket az egész világ. ZELEI MIKLÓS Campus-kérdőjelek Sokáig azt hittem, a volt szovjet laktanya Campus-szá „berendezésének" ötlete a jótékony feledés homály ába vész. Nem így történt, hanem ellenkezőleg. Amolyan öngerjesztő folyamatban, a mi viszonyaink között szokatlan sebességgel követték egy mást azok a ténykedések, amelyek eredményeként ma már elintézett ügy nek tetszik, hogy az öthalmi úti objektum a jövőben a szegedi egyetemisták és főiskolások „otthona" lesz.Belátom. hogy nem oszt, nem szoroz, ha ettől némely szegedi polgár idegenkedik; az sem, ha mások - magam is - a rációra apellálva, ám mégiscsak laikusként kifejezik: valószínűleg oly sok pénzbe kerül az új szerepkörre alkalmassá tenni a laktanyát, amennyiből új, eleve felsőoktatási célokra tervezett épületeket is vidáman föl lehetne húzni, ráadásul netán az egyetemek és a város szimbiózisát megerősítő helyen... De számít-e vajon a szakvélemény? Egyáltalán: van-e ilyen mostanában minálunk, ahol nem túl sok Campus virágzott eleddig? Kit tartsunk ebben a dologban szakembernek? Első nekifutásra a közigazgatás szakmailag általam legilletékesebbnek tartott emberét, a városi főépítészt, Kiss Lajost kérdeztem. MMtttMMMMMIMMMMM^^ - Információim szerint a volt laktanya olyan 100-150 hektáros terület, vagyis, saccra, egyötöd vdrosnyi. Ekkora terület fejlesztését nyilvánvalóan össze kell hangolni az átfogó és a részletes városfejlesztési lenekkel. Hol tartanak? - Mi dolgozunk a városfejlesztési tervek módosításán. Egyelőre azonban nem tudjuk figyelembe venni a volt szovjet laktanya átalakításával kapcsolatos igényeket, mert ezekről nincsenek ismereteink. Való igaz, hogy ekkora területen a városi közigazgatás megkerülésével nem partizánkodhat senki, hiszen bármiféle új célokra alakítják át, a minimális infrastrukturális változások is hatással vannak a városi infrastruktúra egészére. Ha az Öthalmi úton valóban Campus lesz a Szegedi Universitas kezelésében, akkor meg kell oldani a közmű, a közlekedés, a környezetvédelem problémáit, és egyéb, a város egészét érintő, s ilyen módon az önkormányzatra tartozó ügyeket. De nem tudjuk pontosan mit, hiszen még azt sem mérte fel szakszerűen senki, hogy a hely alkalmas-e arra a célokra, amelyre a kormány júlis 9-én kelt határozata szerint átadták, vagyis, idézem, a felsőoktatási intézmények elhelyezése céljára. Nincs egy alaprajz a területről, nincs térkép, s hiányzik az a nagyszabású műszaki munkát igénylő felmérés is, amelyből tisztán lehetne látni az objektum jelenlegi állapotát, amely után hozzá lehetne fogni bármiféle, az új használók igényei szerinti tervezéshez. Valakik megsaccolták, hogy a laktanya alkalmas felsőoktatási célokra. - Ha mégsem, vagy csak igen sok pénz befektetése árán, ez akkor is az egyetemek ügye... - Nem egészen. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet hivatalos nyilatkozatot vár az önkormányzattól, arról, hogy az objektum a megjelölt célra alkalmas. Vagyis az eredeti, egyetemi ötlet életképességét nekünk kellene igazolni, s ilyenformán legalizálni egy döntést, amelyet szakmailag senki sem készített elő. - Talán nem volt rá idő. - Tavaly nyár óta? Tudomásom szerint az építészek különféle helyi szervezetei tiltakoztak amiatt, hogy laikusok ötlete nyomán, mindenféle szakmai elemzést mellőzve született döntés olyan ügyben, amely pedig komoly építészeti, műszaki, kommunális, közigazgatási, környezetvédelmi, városfejlesztési, szociológiai előzetes megfontolásokat igényelt volna. Az érintett intézmények mintegy belehajszolódtak, hogy viseljék e szakszerűtlenség összes következményét. - Ismereteim szerint az önkormányzat 40 kérdésre kért választ az egyetemektől és a főiskoláktól, hogy így szerezzen tudomást a tervezett Campus-szal kapcsolatos városi teendőkről. Visszakapták már az iveket? - Nem mindegyik intézmény küldte még vissza. - Mi a személyes véleménye: alkalmas a volt laktanya egyetemi városnak? - Elméletileg nem zárható ki, hogy sok pénzzel alkalmassá lehet tenni. De azt gondolom, nem lesz annyi pénz, hogy a sokat hivatkozott nyugati Campusokhoz hasonló infrastruktúrájú egyetemi központot lehetne fölépíteni a mi városunk szélén. Akkor pedig nem csodálkozhatunk, ha úgy mennek majd oda a hallgatók, mintha száműzetésbe, s azon sem, ha megszakad a város és az egyetemek együttélése, amit pedig más összefüggésekben mindenki hőn áhít és büszkén hírei. SULYOK ERZSÉBET FOTÓ: GYENES KÁI.MXV i