Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

4 DM MAGAÜT" :-YFR SZOMBAT, 1991. ALIG. 3. DARVASI LÁSZLÓ Pompeji (részlet) (részlet) Nyelv Lenne az magyar nyelvnek magasságos temploma csontból, lenne velőből, vérből, szárnyas ürülékből, lehelteiből, kéncses küvár lenne, és por és ltomon, és szerelem, hajtogatjuk, míg élünk. De nem Mert az szó itt fölötte barátságtalan. Barátságtalanabb, mint az szőrös nagy erdei dismó. azmi nagyurunkat többszer is megdöfvén elfutó az sűrű rengetegbe. Mert az szó itt bévülről döföd Mígnem utat talál, mint kötés fejérén vérnek pirosa, embernek orcája falát által üti. És elszáll, mint kinek szárnya van. És mégis, kötés alatt az seb, hogy fáj!, hogy sajog!, mert mindig ott benn is marad Stílus Az elemek ne lenne stílusa A stílus lenne ez: írok! Swgos lélegzet, szó, szó, szó. szó. szó. írni krdig pokol, rabotasság. Pokol Pokol az, ha már Istennek gondolatja sem száll fölénk ónyi. Lemond szömélyUnkről Mi urunk, időnk áll, napra nap, örökiglen. Istennek orcájában csönd, setét, és gyász. Ezt látjuk. Nincs válasz, és nincs rózsa, szekfű, sáfrán. nincs majoránna, balsam, levendula, izsóp, bombozó figefa. virágos szőlő, cseresnye, körnél), nospolya, nincs pomagránát. berkinye szőke belűmalozsás zsemlye... A stílus az művészetnek álnokul költött képmutatása, nyelv?, szó?, nohát dögöljek bele Személyesseg A személyesség lehetőség mindenféle lényekhez Mindenféle ablakok Ne. én! Ne én' Pompeji Minden olyan várost Pompejinek nevezünk, ahol az embernek szó értéke van Babits Az if/iu, gombéitg, fejérszárnyas angyalgyermek le akarván mérni az halódó Babits Mihályt, ezképpen beszéllett hozzá: „Fáj nagyon, mesterem? Már emeljelek-é?" De nem. Ma még nem lehet, mutatta. Merthogy írt. annakutána. súlya megnövekedvén. gyermekének lett volna kevés ereje hozzá.hát maga az úr vitte föl. A kritikai kiadás műhelyéből Babits Mihály levelei A nyugalmazott (7.) - Nagyon jól éreztük magunkat. - Megvártam, amíg a csatár lefekszik nekem. - Hogyan képzeli el a jövőt0 - Hosszú évek óta vártam erre az alkalomra - Szeretnénk, ha végre szép lenne a város. Na, ez volt az utolsó mondat, amit ekkora méretű papírról elolvastam. Majd olvasok csokis papírokat, mosóporos dobozról az előnyöket, az ajánlott vízhőmérsékletet, használati utasítást, hogy ne dobáljam, mert minden ripityára törik, gondoltam akkor. Erre még esetleg visszatérek Á kezemből olvasott papírokat még jobban összegyűrtem, s abba az irány ba hajítottam, ahonnan a fény jött...Az áldott és gyűlölt fény." Ha már kinyitottam a bejárati, pontosabban a kijárati ajtót, foly tattam az utam a kert felé, legalábbis, talán hónapokkal ezelőtt, még egy jókora kert húzódott a házam mellett, különféle növények nőttek rajta, vagy gyomok, vagy dísznövények lehettek. Változatos méretükből arra következtettem, hogy lehetnek közöttük ifjabb növények és öregebbek, netán törpenövésűek meg góliátok. betegesen kicsik, avagy valamilyen fejlődési rendellenességtől nagyok. Mindenesetre, ez nagy-nagy család, mondtam magamban, csakhogy ne fokozzam tovább kutatási lázamat Ilyen élénk lázat már régen nem éreztem, csak nagyon régen, mikor még egy másik lakásban éltem, egy öregasszonnyal megosztva a falból áradó dohszagot. Az öregasszony elutazott egy rokona temetésére és én napokra egyedül maradtam a lakásban. Akkor még fizikailag nem voltam ilyen erős, mint most. Éppen úgy féltem éjjel az éjszakától, mint nappal a nappaltól. Erre jó okot adott, hogy a padlástérből folyamatosan kaparászást és nagyobb testre valló mocorgást hallottam. Hogy a félelem elől az utcára meneküljek, semmi értelmét nem láttam, ki tudja, mi vár rám az utcán. Behúzódtam az egyik sarokba és mindenféle önvédelemhez használható tárgyat pakoltam körém: asztallábat, merőkanalat, virágcserepet, hurokra állított kötelet, friss virágfölddel megtöltött szappantartót. Ezekre a tárgyakra volt szükségem, mert ha elbóbiskoltam, ne adj' isten elaludtam volna, álmomban meglehet, veszélyesebb eszközökkel magamban okozok kárt. így talált rám az öregasszony, mikor visszaérkezett a temetésről, a kimerültségtől ájultan feküdtem önvédelmi eszközeim között. Az öregasszony felöntött egy vödör vízzel és mondta, indulása előtt ő maga kötötte ki a padláson a nagy tyúkját, nehogy távolléte alatt levágja valaki. Örülök, hogy így történt, mondtam neki, s ahogy utánaszámoltam az ébrenlétben s ájult állapotban eltöltött napok arányának, megjegyeztem az öregasszonynak, aki a nagy tyúkot vonszolta maga után a padlásról, hogy az ébrenlétem felé billent a mérleg nyelve, s ilyen kondícióval akár munkát is vállalhatnék. Nahát, így indult karrierem, amit még mindig nem én nevezek kerriernek. az éjjeliőr pályán. Persze nem ilyen könnyen. Sovány, csontos testalkatom miatt először mindenhonnan elutasítottak. Azt mondták, ha meglátok egy hullócsillagot, vagy komolyabb betörőt, menten összeroppanok, és ók nem azért akarnak fizetni engem, hogy összeroppanjak, bár megvallom, először kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy az összeroppanásomért is megérdemelnék egy kis pénzt Mert ahogy én összeroppanok, az kii lön látványosság, persze ne gondolják, hogy fényjelenséggel is jár. Most ezt nem írom le. majd ha a helyzet úgy hozza, hogy tényleg összeroppanok, tán' még élvezni is fogják, én pedig majd itt fekszem néhány mondatban kiterítve, a hitelesség kedvéért. Kutatási lázam nem hagyott alább, eszembe jutottak a pincében tartott szerszámok, mind sorban: ásó, gereblye, csákány, lapát. Ismét lezuhantam a pincébe, hogy magammal ragadjam a felszereléseket. Mindent kivittem, ki tudja előre, melyik eszköz mire lesz jó. Ledobtam őket a földre, megkerestem a kertben a kutatásra leginkább alkalmas helyet, visszamentem a csákányért és tiszta erőből verni kezdtem a földet, hogy utána az ásóval és a lapáttal a porhanyósság látszatát keltve magam köré hányjam az anyaföldet PnnvAMCZKY Szít árp Klasszikusaink - nemcsak a huszadik századiak - kiadottsága, hozzáférhetősége a jelentós mértékben irodalomközpontú kultúránk különleges szegénységi bizonyítványa. Nincs olyan jelentós alkotónk, akinek összes műveit - ha egyáltalán készült ilyen sorozat - egyszerre, s nem több éves antikváriumi búvárkodás után. meg lehetne vásárolni, de még csak „paperback"-féle válogatások sincsenek a könyvpiacon... Babits Mihály halálának ötvenedik évfordulóján, azaz életművének lezárulta után fél évszázaddal még nem vehetjük kézbe összes műveit, pedig az egyik legteljesebben megőrzött írói hagyaték az övé, csupán a folyamatban lévő munkáról számolhatunk be. (E sorok írója jelenleg az ELTE Soros Alapítvány posztgraduális ösztöndíjasaként Babits levelezésének sajtó alá rendezésében is közreműködik. így a munkáról és annak Szegedhez kapcsolódó részleteiről első kézből tudósíthat.) Az. összes művek, a tulajdonképpeni kritikai kiadás munkálatai 1986-ban indultak s ma két csoportban folyik a kutatás. A levelezést sajtó alá rendező részleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén dolgozik. Sipos Lajos docens vezetésével, főszerkesztésében, tagjai: Téglás János - akinek áldozatos, nehezen túlértékelhető munkásságát a Délmagyarország is többször méltatta -, Csíkvári Gábor. Farkas Mónika, Illés Sándor és Zsoldos Sándor. (Az előkészítés során többen dolgoztak még itt hosszabbrövidebb ideig.) Az előkészítő munkálatokat - kéziratból átgépelés, összeolvasás, fénymásolás stb. a Soros Alapítvány támogatta 300 000 forinttal. Ez évtől kezdődően pedig OTKAtámogatással (800 000 ezer forint) dolgozhat a csoport. E szűkös keretből kell finanszírozni a mintegy 7500 - 1890 és 1941 között íródott - levél kiadásához szükséges kutatások időarányos részét, mely körülbelül négy kötetre lesz elegendő. Mire az összes műveket kiadjak, majdnem minden igazán jelentós írás ismertté válik, de az űj fölfedezések, a kéziratban maradt alkotások, a teljessé váló életmű számos jelentős összefüggést hozhat napvilágra, melyek végső soron átrajzolhatják az eddig ismert képünket az alkotóról. A filológiai aprómunkában, amilyen egy kritikai kiadás elkészítése, a mai értelemben vett igazi szenzációra már igen nehéz ráakadni, noha a szakma eddig ismeretlen kéziratok, levelek előkerülését, helyükre illesztését joggal tarthatja szenzációnak. Ilyen értelemben a Babits kritikai kiadás számtalan szenzációval fog szolgálni. Az életműsorozat elsó levelezéskötete sajtó alá rendezői Illés Sándor és Zsoldos Sándor - a kezdetektől, 1890-tól 1909 áprilisáig, a Levelek Iris koszorújából című kötet megjelenéséig közli az ..összes leveleket", a Babitshoz írottakat is. Rendkívül gazdag és izgalmas anyag: a korai családi levelezés először jelenik meg együtt, a Babits-Juhász-Kosztolányi levelezés is tovább gazdagodik, pontosodik. és ami a szegediek számára külön érdekességet jelenthet: Babits szegedi tartózkodásának teljes levéldokumentációja is ebben a kötetben lesz megtalálható. (Az előzetes tervek szerint a jövő év folyamán elkészül a nyomdakész kézirat: a megjelenés idejét korai jósolni.) A kritikai kiadás előmunkálataiból most három érdekes szegedi, hely- és irodalomtörténeti vonatkozású dokumentumot mutatunk be. szemléltetendő a filológiai műhelymunkát is. (A leveleket betűhíven közöljük!) 1. Mikor költözött Babits a Vitéz utcai albérletébe? Babits élete szinte minden apró mozzanatában nyomon követhető, minden adatnak, ténynek megvan a maga helye az életrajzban, de az életműben is. Egy hiányzó vagy téves adat tovagyűrűző hibák, feltételezések forrása lehet. Apró Ferenc kiváló alapművében (Babits Szegeden) megbízható dokumentumok híján kénytelen volt közvetett adatok alapján valószínűsíteni Babits beköltözésének időpontját özv. Schmidt Imréné Vitéz utca 16. szám alatti albérletébe. A részletesen ismertetett előzményekből Apró 1906. november l-re tette ezt. A végeredményt két, most előkerült levél pontosítja, illetve teszi egyértelművé, hogy Babits december 14-én foglalta el albérletét. Ez a magyarázata annak, hogy anyjának írott november 26-i levelében, és más, ez időben született írásában még igen rossz hangulatban van. így szól az elsó levél: Kedves Misi! Mivel a Kálmán esküvője már december legelején meglesz. Elgondoltuk nem-e lenne jobb ha december közepén hurczolkodna hozzánk, - s már mikor rendbe lenne a szobájával, nyugodtan menne haza az ú nnepekre. Szívélyesen üdvözli özv. Schmidt Imréné Szeged, 1906. december 29. én A dátum nyilvánvaló elírás, csakis novemberi lehet a levél. A következő érteítés, melynek napra pontos keltezését csak találgatni lehetne, adja meg a végső választ a beköltözés idejére. Kedves Mist! Először is tiltakozom a „Nagys. asszon " megszólítás felett én magának és hozzátartozóinak csak Irén néni voltam mindég, most is kérem ugy legyen. A szobai 15. Decembertől kezdve atadom, és mondhatom örömmel intézkedjen kérem ugy, már 14. behurcolkodhat a szoba. rendbe, várja magát akkorra, csak jöjjön. Sokszor üdvözli Irén nem mikor latogat meg bennünket ? További bizonyíték, hogy édesanyja november 13-án. Kosztolányi Dezső november 26-án továbbra is a Szent György utca II-be címzik leveleiket, sót Babits Angyal még december 13-án ts az iskolába ír Babitsnak. Új címére csak 1907 elejétől érkeznek levelei. 2. Ismeretlen Juhász-levél Babitsnak Kedves Babits, nagyon sok a restantiam. azért megbocsátasz hogy búcsúzatlanul búcsúzom. Levélben többet' B. görög u. é. k! Jávor György. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Babits-hagyatékban a keltezetlen levelek között maradt fönn ez. a Jávor György aláírást! levél, a levélírók betű rendje szerint készült nyilvántartásban önálló személyként fölvéve. Jávor György közismerten Juhász Gyula egyik álneve. A szövegösszefüggések alapján teljesen bizonyossá vált. hogy csakis Juhász Gyula írhatta, mégpedig nagy valószínűséggel 1907. január 6-án - e nap jelent meg utolsó januári cikke a Szeged és Vidékében mindenképpen január 12-e előtt, mikoris Babits válaszol Juhásznak, talán pontosan erre a levelére. Kedves Jávor! megszólítással, utalva távozására („mióta elmentél"). (Vö. Juhász Gyula összes Művei 9. kötet 107. levél.) Apró mikrofilológiai módosítás: valójában ez az első tegeződő levelük; 1906/7 fordulóján tegeződtek össze Szegeden. 3. Ismeretlen Babits-levél Juhásznak Kedves Barátom' Itt küldők néhány verset: válassz belőlük a Holnapba! Azonkívül karácsonyi novellámat küldöm: tán ez is használható: ha nem. azonnal küldd vissza, hogy karácsonyra máshol elhelyezhessem. A versekből sincs több kéziratom, tehát jól őrizd meg Mi hír a darabról? A Nyugat múlt száma gyengébb verseimet hozta: miért nem inkább a Repülő templomot vagy a Recanatit? Kérlek írj többet! Kuntól a napokban hosszabb levelet kaptam több olyan irodalmi újsággal, melyekről fogalmam sem volt. Kosztolányi is írt. Ölel Babits Fordítást nem küldök most, hanem legközelebbre: sokat kell úgyis másolnom azt küldöm miből kész kézirat van, hogy gyorsan menjen. Ha nem közlöd valamelyik verset vagy a novellát: esetleg küldd el Te valamelyik másik lapnak vagy küldd vissza! Ez a levél nemcsak keltezetlenül maradt fönn. haneni címzettje is ismeretlen volt. A kritikai kiadás előmunkálatai során Illés Sándor azonosította a címzettet és állapította meg keletkezésének idejét: 1908. december eleje, abból kiindulva, hogy ez válasz Juhász Gyula 1908. november 16-a után írott levelére. Babits ekkor már Fogarason tanít. Juhász Gyula pedig Nagyváradon. Babits életének, munkásságának más. föltáratlanabb szeletében valószínűleg több és nagyobb szenzációra is akadhatunk majd. A filológia szerencse dolga is... ZSOLDOS SÁNDOR