Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

Szerzetesrendek Magyarországon (6.) Kolduló és betegápoló barátok A ferencesek Ki ne ismémé a barna barátcsuhás, kámzsás, tonzúrás, sarut viselő ferencrendi szerzetes jellegzetes alakját legalább valamilyen ábrázolásról? Mintha egyenesen a középkorból lépne elénk... A ferencesek rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. 1210-ben kérte a pápától szabályzatának megerősítését. III. Ince pápa először vonakodott a jóváhagyástól, ám álmában összedőlni látta a lateráni bazilikát, amelyet egy koldusféle ember néhány társával megtámasztott és megóvott az összedőléstől. A pápa a koldusban felismerte Assisi Ferencet, s másnap jóváhagyta a rendi szabályzatot. Assisi Ferenc és társai tustént megkezdték a munkát, ami az addigi, kolostorokban visszahúzódó s/erzetesi életmódhoz képest meghökkentően új stílusú volt: a világban jártak-keltek, elsősorban a szegényekkel keresték a kapcsolatot, s hirdették az evangéliumot. A népszerzetesség a ferenceseknek napjainkig érvényes, sajátos jellege. Ok az igazi koldulóbarátok. A rend Reguláját véglegesen 111. Honorius pápa erősítette meg 1223-ban. A rendet két erő formálta: az alapító szelleme és az egyház rendszerező törekvése. Assisi Ferenc a szabadságot, az evangéliumi élet gondtalanságát, s a tökéletes szegénységet hirdette. Kunyhókban laktak, énekelve kóboroltak erdón-mezőnvároson át. Az egyházjogi rendszerezés viszont klauzurás kőkolostorokat akart. Ez a két irányzat megosztotta a rendet, s 1517-ben a pápa függetlenítette egymástól a két különböző irányzatot: az eredeti szegénység érvényesült az obszervánsok (megtartók), míg a másik irányzat lett úrrá a konventuálisok (minoriták) pártjában. Később az obszervánsok kebelében újabb szigorítás követelók léptek fel, s a Szentszék engedelmével 1619-ben ezek is külön - a kapucinus - rendbe tömörültek. A ferencesek II. Endre királyunk uralkodása idejében telepedtek le hazánkban. Első kolostoruk 1228-ban épült Esztergomban. A rend elterjedésére jellemző, hogy 1232-be%,már külön magyar provinciájuk volt. A ferencrendi barátok története könyvtárakat tölthetne meg, a róluk szóló isiperetanyag bősége zavarba ejtő. Akármelyik korszakához nyúlunk hazánk történetének, mindenütt találkozunk e koldulószerzet testvéreivel. Az Ómagyar Mária-siralomtól, amely ferences barát verse. Temesvári Pelbárton át, akinek történeti és hittudományi munkái négy évtized alatt 90 kiadást értek meg, Laskai Osvátig. Kapisztrán Szent Jánosig, Tomori Pálig, és számtalan ferencesig, akiknek talán még a nevét sem ismerjük, pedig életüket adták a hitért, a magyarságért hazánkba költözésüktől a 20. század közepéig. Kis Szalézig... Természetesen a ferencesek minden nálunk dolgozó ágát feloszlatta a magyar nép nevében törvénykező állam. 1950-ben csak a kapisztrán rendtartomány kapott korlátozott működési engedélyt: Esztergomban és Szentendrén vezethetnek gimnáziumot. Az irgalmasok Jüan Ciudad - később Istenes Szent Jánosként ismerte meg a világ - Portugáliában született, spanyol katonaként Magyarországon is harcolt a török ellen, egyébként nyugtalan, kalandor mindaddig, amíg nem hallgatta Avilai János egyik prédikációját. Ekkor olyan heves, túlzó bűnbánatot tartott, hogy bolondokházába zárták, ahonnan Avilao János szabadította ki. Vértanúság helyett azt ajánlotta a megtértnek, hogy inkább gyakorolja az irgalmasságot. Jüan Ciudad megfogadta a tanácsot: összeszedte a betegeket, összekoldulta számukra az élelmet, cipelte a tűzifát, saját házában ápolta, kötözte, gondozta a senkinek sem kellő nyomorultakat, leprásokat, katonákat, utcalányokat. Tizenhárom év alatt a szó szoros értelmében elemésztette magát betegeiért. Az irgalmasokat (Ordo Hospitalarius S. Joannis de Deo) nem ó alapította, ó csak kórházat létesített, s betegápolókat vett maga mellé. A rend 1571-ben alakult Istenes Szent János szellemében. Végleges szabályzatukat 1617-ben hagyta jóvá V. Pál pápa. Magyarországon 1650-ben telepedtek le, betegápoló és kolduló rendként. Az 1856-tól önálló magyar rendtartománynak Trianon után a következő városokban maradt rendházuk, kórházuk és gyógyszertáruk: Eger, Vác, Pápa, Pécs és Budapest. 1950-ben mindegyiket feloszlatták, de napjainkban már megkezdték újjászervezésüket. (Folytatjuk.) DR. CSONKARÉTI KÁROLY Nyugat-Európában általában vallási és nemzeti identitás egymást követte, abban az értelemben, hogy a hagyományos azonosulási kereteket (az uralkodóhoz, egy dinasztiához, helyi közösséghez, vallási közösséghez) váltotta föl a modem, polgári azonosulás a nemzettel. A francia forradalomban az egyházat a régi, elmúló világ tartozékának tekintették, a nemzetet a népszuverenitás megtestesítőjének, deszakralizált közösségi formának. Közép-Európa népei körében az egyházak gyakran az anyanyelvi kultúra védelmezői, ápolói voltak, sűrűn előfordult, hogy a különböző felekezetek papjai fontos szerepet vállaltak a nemzeti ideológia megfogalmazásában, az egyházi iskolák a modem nemzet gondolatának nélkülözhetetlen műhelyei voltak. A mi térségünk nemcsak nyelvek szempontjából volt különböző mozaikok tarka egyvelege, hanem vallási tekintetben is. Egymás mellett és együtt éltek a különböző felekezetek, gyakran ugyanazon a tájon és városban. Lehetett türelmet gyakorolni, de előítéleteket és véres konfliktusokba torkolló gyűlöletet is. Hitek, vallások és felekezetek találkozóhelye volt „Köztes" Európa, egyik jellegzetes vonását épp ez adta Itt haladt keresztül az a többször említett európai választóvonal, amit Róma és Bizánc szellemi és egyházi kisugárzása húz meg, az európai civilizáció egyik legélesebb belső határa, lassan kilenc és fél évszázada. Államszervezés, kultúra, mentalitás tekintetében máig érezhető különbségekről van szó. A keleti kereszténység világában például szorosan összefonódott egyházi és világi hatalom. Együtt élt a nyugati és a keleti kereszténység a történelmi lengyel-litván köztársaság nagy területein, de a magyar királyságban is, ahol a szerbek és a románok többsége a görögkeleti (ortodox) egyházhoz tartozott. De fontos jelentőségre tett szert az az egyház is, a görög katolikus, amely elismerte a római pápa egyházfejedelemségét, de megtartotta keleti rítusát. Épp a lengyel végvidékeken (ukránok), Erdélyben (románok) és az Északkeleti-Kárpátokban (ruszinok) toborozta híveinek többségét. A nemzeti és vallási identitás összefonódását, kapcsolatát vizsgálva némi egyszerűsítéssel két csoportba oszthatjuk régiónk népeit. Az egyiket úgy jellemezhetjük: egy nemzet - egy vallás. A 17. század második felétől alakult ki a „katolikus lengyel" sztereotípiája, később még erósebb lett ez az azonosítás, hiszen a felosztások idején a katolikus egyház maradt az egyetlen nemzeti intézményrendszer, különösen a pravoszláv cári Oroszországgal és az evangélikus Poroszországgal szemben. Ugyanígy vált alkalmassá a nemzeti gondok megfogalmazására a katolicizmus Horvátországban (ahol annyira diadalmaskodott az ellenreformáció, hogy hosszú ideig még letelepedni sem engedték a protestánsokat) és a szlovénok körében. A szerbeknek, a bolgároknak pedig a görögkeleti egyház. Némileg határesetnek tekinthetők a románok. nagy többségükben az ortodox görögkeleti egyház hívei, de jelentós volt (Erdélyben) az úgynevezett unitus (görögkatolikus) egyház szerepe is. A romantikus dákoromán elmélet például görögkatolikus teológusok gondolata, ók kerültek kapcsolatba Rómával, a vatikáni könyvtárakkal. Egy másik típushoz tartoznak szempontunkból a magyarok, a csehek és a szlovákok. Itt ugyanis a nemzeti eszme kétféle vallásfelekezet fogalomrendszerében születik meg, van egy katolikus és egy protestáns változata. Megfogalmazzák (a barokk kortól kezdve), hogy mit jelent magyarnak lenni protestánsként, és mit jelent katolikusként. Más-más történelmi hagyományokat választva, más magatartásmintákat előtérbe helyezve. Mondjuk: a magyar szentek az egyik oldalon, a másikon pedig a 16-18. századi függetlenségi harcok hősei; Pázmány Péter itt, ott pedig Bethlen Gábor. A modern cseh nemzeti tudat megalapozásában fontos szerepet szántak a huszita hagyománynak (főleg a németellenes mozzanatokat kiemelve). A szlovákoknál is mindmáig megvan ez a kettősség. A nemzeti ideológia megfogalmazásából mind az evangélikus (ez a kisebbség), mind a katolikus lelkészek jócskán kivették részüket. Katolikus pap volt az egyik első nyelvújító, Anton Bernolák; evangélikus lelkész volt Ján Kollár, a szláv kölcsönösség apostola (Pesten szolgált), vagy Jozef Miloslav Húrban, a nemzeti harc vezetője. A vallási szimbólumok egyben nemzeti szimbólumokká is váltak, a „nemzeti" szentek kultusza például mozgósító erejű lehetett a nyelvi-kulturális és a politikai küzdelmekben. A szerb Szent Száva, a cseh Szent Adalbert (a szlovákok is tisztelték), a lengyel Szent Szaniszlá, a magyar szent királyok a 19. századi utódoknak a dicsőség, a nagyság példáit mutatták. A velük való azonosulás erős nemzeti színezetet kapott a 18. század végétől, s akadály nélkül lehetett ápolni kultuszukat. A templomok akkor is helyet tudtak biztosítani a nemzeti gondolatnak, amikor a politika ezt nem tett lehetővé. A lengyel Szolidaritás ellenállása elképzelhetetlen lett volna a katolikus egyház támogatása nélkül. A kommunista totalitarizmus korszakában az egyházak gyakran léptek föl az emberi jogok és a nemzeti méltóság képviselőjeként. Lengyelországban, Csehszlovákiában - más-más módon és mértékben - a társadalom támasza volt a katolikus egyház; különösen Lengyelországban, ahol sikerrel tudta megakadályozni a nemzeti tradíciók elsorvasztását. (Folytatjuk) KISSGY CSABA SZOMBAT, 1991. AKÍ. 3. • •>W>-- i. :;>:•• , t MTi f .. < •'•• ' (i/' • > iV É 1§S mmm Auxiliatrix Szegediensis Havas Boldogasszony ünnepe alkalmával augusztus 4-én ebben az évben éppúgy, mint évszázaduk óta mindig, ezrek fogják felkeresni az alsóvárosi ferences kolostor templomát. Katolikus hívek sereglenek a havi búcsúra, s fordulnak áhítattal a templom védőszentjét, Szűz Máriát ábrázoló kegykép felé. MMMW8UMN8MMMNMMM A templom dús aranyozású, monumentális barokk főoltárának központi helyére beillesztett kegykép Szűz Máriát a bibliai Jelenések könyve alapján ábrázolja. A Jelenések könyve 12. fejezetének 1. versében ezt olvashatjuk: „Az égen nagy jel tSnt föl: egy asszony, öltözete a nap. lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona." A képen ennek megfelelően Máriát a napfény aranysárga ragyogása veszi körül, lába pedig a holdsarlón nyugszik. Bal karjával a gyermek Jézust öleli magához. Jobb kezében jogart tart. Az oltáron a kép felett Máriára utaló felirat olvasható: Auxiliatrix Szegediensis (vagyis Szegedi Segítő). A felírás egyben idézi a szegedi és a távolabb élő, a kegykép csodatevő erejében hívó katolikus emberek évszázados gondjait, átélt megpróbáltatásait. Az alsóvárosi templom ugyanis még a török hódoltság idején lett híres búcsújáró hely. Abban az időben messze vidéken az alsóvárosi kolostor ferences szerzetesei látták el a katolikus hívek lelki gondozását, mert a törökök egyedül a kolduló barátokat tűrték meg az elfoglalt vidéken a katolikus egyházi személyek közül. A tőrök uralom alatt élő hívők pedig a templom búcsújára elzarándokolva kéréseikkel a „Segítő Szűz Máriához" fordultak. A templom a törökök kiűzése után is közkedvelt maradt a bűcsújárók között. A kegyképhez kapcsolódó számos legenda közül talán leghíresebb a kép megmenekülésének története. Eszerint 1552-ben a török hadaktól való félelem miatt az összegöngyölt kegyképet a templom közelében levő Csöpörke-tóban rejtették el. Azonban a veszély elmúltával hiába keresték, nem találták. Majdnem nyolcvan év múlva. 1630 táján egy (örök katona lelt rá. amikor a tóban a lovát itatta A ló azon a helyen, ahol a kép rejtőzött, nem akart a vízbe belemenni. Majd gazdája sarkantyúzására beugrott a tóba, és egyik patájával a szentképet kirántotta abból. A török látva a képet, azt az alsóvárosi ferencesekhez vitte, akik nagy örömmel tették vissza régi helyére a sértetlenül maradt alkotást. Jordánszky Elek 1836-ban megjelent könyvében, mely a magyarországi Máriakegyképek leírását és történetét adja, a szegedi képről többek között ezt írja: „Ennek tulajdonították későbben sokan a zentai diadalmat is 1697-ben, azt állítván, hogy az ütközet alatt a levegőben lobogott volna a Szegedi Boldogasszony képe láthatólag; és hogy e jelenet megrémítette a törököt, a keresztény harcolókat pedig megbátorította állandóul; amint ezt maguk a csatamezőről Szegedre elszaladott törökök a szegedieknek beszéltették." Jordánszky a néhány évvel korábban Ordinansz Konstantin szegedi ferences szerzetes által a kegyképről írt könyv alapján beszámol még a szentkép gyógyító hatásáról, és a tűzvészek idején tapasztalt védelmező erejéről. A művészettörténészek véleménye szerint a templom mai kegyképe nem származhat a XVIII. század elejénél korábbi időből. Ebből következik, hogy a leírt legendák nem ehhez a képhez kapcsolódnak, hanem elődjéhez. A ma látható kegykép festőjének nevét nem ismerjük, de egyetérthetünk Juhász Gyula róla szóló soraival: „Goethe azt mondotta, hogy a csodatevő képek többnyire rossz festmények Hát ez a kép igen szerencsés kivétel. Nemes arcú. előkelő tartású, méltóságos mennyei királynő." Gtczi ZSOLT Járt-e már pápa Magyarországon? Arra természetesen az idősebb honpolgárok még emlékezhetnek, hogy a színpompás külsőségek között, hazánkban 1938. május végén rendezett nemzetközi eucharisztikus kongresszuson, a néhány hónappal később (1939. március 2.) XII. Pius nevében pápai trónra került Eugenio Pacelli bíboros is részt vett. Sót a jelenlegi pápa is járt már egyszer nálunk, amikor krakkói érsekként, félhivatalos formában meglátogatta a Kabai Cukorgyár építkezésén dolgozó lengyel híveit. De járt-e egyházi személy pápaként Magyarországon? Igen. Egyetlenegyszer ilyen eset is előfordult. Igaz, ehhez közel ezer évet kell visszamennünk történelmünkben, és rendkívüli körülmények között került rá sor. 1052-t írtak akkor. Vérzivataros évek voltak ezek. A Szent István halálát (1038) követő utódlási harcokat, és az új rend még kellően meg nem szilárdult voltát kihasználva, III. Henrik német csás/ár megpróbálta uralma alá hajtani az országot. Először - a Szent István által utódként kinevezett, de a magyarok által 1041-ben elűzött - Orseolo Pétert vazallusaként 1044-ben visszaültette a trónra, amikor pedig a magyarok Pétert 1046-ben, megvakítva, másodszor is elűzték, nagy büntetőhadjáratot szervezett Magyarország bekebelezésére. A hosszas készülődés után, 1051-ben megindult hadserege előtt azonban a magyarok mindent fölégettek, élelmiszerszállító hajóit pedig egy elfogott levél alapján, csellel visszafordították. A kiéheztetett hadsereget állandóan zaklatva végül menekülésre, az ország elhagyására késztették. Henrik császár azonban ezek után sem hagyott fel a magyar hűbéri viszony II. János Pál pápanak augusztus második feleben sorra kerülő magyarországi látogatását nem csupán nagymértékű készülődés előzi meg. de a közvélemény részéről is széles körű érdeklődés kíséri. Nem is csoda, hiszen nem mindennapi eseményről van szó. Még a legidősebb magyarországi állampolgárok sem emlékeznek ugyanis arra, hogy a katolikus egyház feje Magyarországra látogatott volna. SSKTOWSÍWÍiSiíJÍÍKWtfííií&W:^^ fegyveres kikényszerítésével. Újabb hadjáratra készült Magyarország ellen. I. Endre magyar király ekkor a pápához fordult segítségért, közbenjárását kérve. Ez a segítségkérés meglepőnek tűnhetett, hiszen IX. Leó papa, az egykori Eggesheimi Brúnó, elzászi grófi családból származott, Henrik császár távoli rokona volt, és a császár segítségével jutott a pápai trónra. A pápa azonban nem ügy viselkedett, mintha a császár alattvalója lenne, valószínű ezért bátorkodott Endre hozzá fordulni. A magyar király György kalocsai érseket küldte a pápához, és főleg azzal az érveléssel hatott rá. hogy a németek uralma Magyarországon könnyen eredményezheti a népnek a kereszténységtói való elfordulását és az ősvalláshoz való visszatérését. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Hugó Clunyi apátot küldte a magyar király udvarába és az ő révén igyekezett a királyt rábeszélni, hogy a béke fejében fizessen évi adót a császárnak. Endre még ebbe is beleegyezett volna, de Henriket ez nem elégítette ki. Eltökélte, hogy fegyverrel vesz elégtételt a magyarokon. Igaz, célkitűzései szerényebbek lettek, mint 1051-ben, csak Pozsony várát akarta elfoglalni. Serege hajókkal jött a Dunán, és ostrom alá vette Pozsony várát. A vár azonban keményen ellenállt, és két hónapos ostrom után sem engedett. Közben IX. Leó pápa, hogy Endre király közvetítő kérésének eleget tegyen, személyesen is megjelent Henrik Pozsony alatti táborában. Ekkor járt először és utoljára római pápa Magyarországon. Rendkívül szokatlan körülmények között, egy ellenséges hadsereg táborában, még ha békeközvetítési céllal is! A békére ekkor már - az elhúzódó, sikertelen ostrom után - a császár is hajlandó lett volna, a magyar király korábbi föltételei, tehát az adófizetés alapján. Ebbe viszont most már Endre nem volt hajlandó belemenni. Az erőviszonyok ugyanis jelentősen megváltoztak a magyarok javára. Ebben döntő szerepe volt annak, amiről a Magyar Krónika ügy emlékezik meg, hogy egy Zotmund nevű búvár (búvár Kund) egyik éjjel megfúrta a császár hajóit, azok „hirtelen megteltek vízzel és a németek ereje odaveszett". Az adófizetés megtagadásával Endre a pápát is maga ellen ingerelte. IX. Leó a magyar királyt az egyházból való kiközösítéssel fenyegette meg, de az mégsem volt hajlandó az adófizetésre. A pápa végül mégis lemondott a kiközösítés alkalmazásáról. A magyar király nyakassága miatti méltatlankodással, III. Henrikkel és annak hadseregével együtt hagyta el az országot. Hát ekkor és ilyen rendkívüli körülmények között esett meg az első és egyetlen magyarországi pápai látogatás. Reméljük, II. János Pál pápa közeljövőben sorra kerülő látogatása után nem kell újabb ezer évet várni, és a mostanihoz hasonlóan, békés körülmények között kerül majd arra is sor. PÁL JÓZSEF •WMMMmMNMNMlMMNií^^ Kelet és Nyugat között (5.) Vallás és nemzeti identitás