Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

4 HANGSÚLY DÉLMAQYARORSZÁQ SZOMBAT, 1991. AUG. 17. Kereszténység a rácsok mögött Az alapszabály praeambuluma (bevezetője, előszava) kifejti, hogy az egyházak börtönökben és fegyházakban végzett tevékenysége új problémák elé állította a lelkipásztorokat éppúgy, mint a büntetésvégrehajtásban hivatalból dolgozókat. Egymástól elszigetelten végzik munkájukat, nincs módjuk a többiek eredményeinek, kudarcainak megismerésére, speciális képzésük, mentálhygiénés gondozásuk sem biztosított. Dr. Majzik Mátyás, a Csillag-börtön nevelőtisztje. lelkésze és pszichológusa az eredményesebb börtönlelkipásztori szolgálat érdekében szükségesnek tartotta a Magyar Börlönpasztorizációs Társaság létrehozását. A társaság céljai között fogalmazza meg a keresztény kultúra és értékrend, az egyházi tanítások terjesztését a büntetésvégrehajtásban, és mindezen értékek példaértékű bemutatására hívja fel a társaság tagjait. Olyan szemlélet és gyakorlat szolgálatába áll, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, és személyközpontú büntetésvégrehajtás megteremtésén munkálkodik. Befejezéséhez közeledik a Magyar Bórtónpasztorizációs Társaság megszervezése. Az egyesület - amelyhez hasonló nem működött még Magyarországon - Szegeden született. Most főbb célkitűzéseiről, módszereiről számolunk be. Tevékenységi köre és módszerei kiterjednek a börtönéletre (közvetlen lelkipásztori munka, missziós tevékenység, nevelés, imakörök vezetése, kapcsolattartás a családtagokkal, stb.), valamint a börtönpasztorizáció szervezésére és koordinálására. Rendszeres és közös lelkigyakorlatokat tartanak a börtönpasztorizációt végzők számára. Szükségesnek látják a résztvevők kriminológiai, pszichológiai, pszichoterápiás és büntetésvégrehajtási ismereteinek bővítését. Elméleti és módszertani folyóiratot hoznak létre, kapcsolatot keresnek a külföldön hasonló tevékenységet folytató társaságokkal. A társaság felett védnökséget vállalt a Magyar Római Katolikus Egyház Püspöki Karának elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Magyar Köztársaság Kormányának igazságügyminisztere. Tag lehet minden magyar és külföldi természetes és jogi személy, aki az alapszabályban rögzítetteket elfogadja és azok megvalósításában közreműködik. A társaságba mostanáig már belépett a magyar katolikus, református, evangélikus és babtista egyház, a büntetésvégrehajtási testület, az evangéliumi börtönmisszió és a Magyarországi Gyermekérdekek Fóruma Tiszántúli Tagozata. A; alakuló közgyűlés szeptember 4-én lesz a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán (ennek programjáról az esemény előtt hírt adunk). Az egyesületről minden kérdésben felvilágosítást ad dr. Majzik Mátyás (Szeged-Tápé, Heller köz 6. Telefon: 25-139). NY. P. wiwmHimwMM^^ Befogadni a kitaszítottakat A Probitas Alapítvány - amely a mozgáskorlátozottak és értelmileg sérültek támogatását, segítését vállalta és végzi megalakulása óta kitartóan - rendezett kiállítást a megyeháza aulájában, ahol értelmi fogyatékos fiatalok rajzai, szobrai és mozgáskorlátozott amatőr művészek festményei, kerámiaalkotásai, hímzései is helyet kaptak. A kiállítás szervezői - miután jól tudják, hogy közönséget becsalogatni csak nagy nevekkel lehet - megnyerték az ügynek az ismert szegedi művészházaspárt : Tóth Valériát és Kligl Sándort, akik nemcsak arra vállalkoztak, hogy ők maguk is kiállítanak, hanem az aulában bemutatott és eladott szobraik árát felajánlották az alapítványnak. A művészházaspár valószínűleg nem is sejti, hogy anyagi támogatásuk „semmiség" ahhoz az élményhez képest, amit azzal okoztak a fogyatékos fiataloknak, hogy a közös kiállítás felvállalásával, őket is közönség elé segítették. Az értelmileg sérült fiatalok, akiknek munkái itt láthatók, valamennyien a fonalfeldolgozóban dolgoznak, ahol Szabó Olga - szociálpolitikai munktárs, aki maga is rajzolgat, szobrászkodik - foglalkozik velük. O találta ki, hogy a képzóművészkedéshez kedvet érzők segítő irányítás mellett - a gyárban, havonta kétszer alkothassanak, a maguk kedvtelésére. A vállalkozáshoz pénzt is került. Pályázat útján nyertek annyit, hogy ez évre kifutja az alapanyagvásárlásokat. Még egy szövőszékre is jutott, ígyhát hamarosan bővül a repertoár. Több, mint féléve rajzolgatnak a hívó szóra jelentkezők, akik számára nemcsak az alkotás, hanem az együttlét is boldogságot jelent. Az ő kevés örömöt adó életükben óriási esemény, hogy kiállításon szerepelnek, hogy ott lehettek az ünnepélyes megnyitón és végre nem kitaszították őket, hanem befogadták az egészségesek. K. K. MMRNMMMMMIIiiMMM^^ Morzsák a Bibliából „Mi Atyánk,... jöjjön el a Te országod!" (Máté cv. 6:10) \ hegymászás szerelmesei fantasztikus fáradozások között, életveszélyes helyzeteken át törekszenek arra, hogy egyik hegycsúcs után a másikra eljussanak; és eltöltse lényüket újra az a csodálatos érzés: ismét ott vagyok, ahonnan feljebb lépni embernek nem lehet; ahonnan körülnézve el lehet, sót kell kiáltani: Ez csodálatos, ez a valóság. Hasonlóan juthat lelkében az átélések csúcsaira, amit ember elérhet - aki Jézus szavára hallgatva és segítségére támaszkodva imádkozik. Lehet, hogy ezek közben az élet eseményei sok fáradozás vagy életveszélyes helyzetek között haladnak. Betölthet az érzés: van atyám, aki nem ember, nem is hasonló senkihez, a „Ml ATYÁNK", aki a valóság, aki volt. van és lesz. A gyermeki bizalom és vágy szólal meg az újabb csúcson: „jöjjön el a te országod!" Légy meglapasztalhalóbb, lássék meg bölcsességed, hatalmad. Fogalom- és kifejezéstárunk szegényességébe ütközünk szüntelen Isten dolgaival kapcsolatban, most is. Isten országa nem földi országhoz fogható, körülhatárolt terület, hanem hatalmi uralmi - hatáskör, ami nemcsak a teremtés, birtoklás jogán áll, hanem a szeretet melegében, bizalomban feloldódott boldog engedelmességet is magába foglalja. Ezt nem emberek teremtik meg az Isten számára, ahogy sok téves vallásos elképzelés próbálkozik valami rendszert alkotni és abban helyet adni az Isten trónjának. Keresztelő János még úgy hirdette, ahogy még sokan ma is: ne tegyetek rosszat, legyetek jobbak, becsületesebbek, adakozóbbak. Azaz: ti valósítsátok meg, mert közel van. így térjetek meg. Jézus ügy kezdte hirdetni: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. Az evangélium az 0 szava, amivel követésére hívott, amivel betegeket gyógyított, démoni lelkeket emberekből kiűzött, halottakat felélesztett, embereket személyiségükben, magatartásukban, gondolkodásmódjukban megigazított. Tehát az O tettei, uralma az Isten országának megjelenése az emberek között. ..Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „A; Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondják: íme itt. vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa már közöttetek van!" (Lukács ev. 17:20-21). Itt személyében van jelen az Isten országa, mint tetteiben látható: „Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa." (Máté ev. 12:28). Jézus szavai határozott döntést kívánnak az Isten akaratának engedelmes elfogadására. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram. hanem csak az. aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Máté ev. 7:21) Határozott cselekvésről van itt szó, nem tétlenségről a várakozásban, de nem saját elgondolások megvalósításai ezek, hanem engedelmesség annak\,AJ;i mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint..." (Efezus 3:20). Ezért vallja Pál apostol: „Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak neki feszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának jutalmáért a Krisztus Jézusban". (Filippi 3:14) „Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (I. Korinthus 4:20) Akik ezt a kérést imádkozzák, maguk és mások számára az újonnan születés kegyelmében részesedési kérik, mert .. Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (János ev. 3:5) Egyben kérik uralmának győzelmét a gonosz és minden bűn felett e világban: „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." (I. Korinthus 15:25-26). Kérik hittel és reménységgel a Jézus visszajövetelét, a megígért feltámadást és örök életet. (Filippi 3:20-21) (Folytatjuk) PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Kép-zavar TANDI LAJOS A Kolozsvári testvérek keze nyomán született Szent György lovag tekint ránk ezen a képen. A múltból előre nézve, napjainkra, s talán a jövőbe is. Ha az egyetem Béke épülete előtt járok, azon a bizonyos kis háromszögletű téren, amely a Dóm teret megálmodó Rerrich Béla nevét viseli, sohasem mulasztom el, körbejárjam ezt a sárkányölő szentet megjelenítő szobormásolatot. A napokban ismét elmentem, szembesülni és szembesíteni. Hónapok óta forgatom a Magyarországra áttelepült művészettörténész és kritikus Banner Zoltán összefoglaló munkáját, az Erdélyi magyar művészet a XX. században című monográfiát. Ennek történeti áttekintésében emlékeztet az erdélyi történelem és stílus összefüggéseire, s a múlt jelentős mestereire. Itt olvasom: „A festő Kolozsvári Miklós nyitja a név szerint ismert mesterek sorát: talán ő népesítette be a magyar Fenesi szentélyképek Golgotáját, a Trecentóból ismerős arcokkal, alakokkal: fiaiban, Márton és György szobrászi művében viszont csodálatos bizonyság ölt testet: a Kolozsvári testvérek 1373-as Szent György lovagja kétségtelen az első európai szabadtéri lovas szobor, s a mintázásban, a mozdulatban és a természeti elemek megjelenítésében, az ötvösségi és szobrászi mesterség e páratlan kongruenciájában, Donatellot, Verocchiot és Leonardot megelőző életerővel buzog fel a reneszánsz századok emberfelfedező öröme, szenvedélye. (Miközben az a tény, hogy a szobor lószerszámja egy 1942-es kolozsvári ásatás honfoglalási leleteivel mutat azonosságot - a hátrahagyott századok tárgykultúrájába világít, pontosabban: az erdélyi habitus örök ellentmondásosságára, amely a régi formák és eszmék iránti konzerváló ragaszkodás, s a lehetetlen lebírásával, a lehetetlennel vívott küzdelem hevében váratlanul fellobbanó, európai rangú, példamutató kezdemények pólusa között feszült, századokon át.)" Fantasztikus pontossággal fogalmazta meg Banner azt az élményt, amit ez a könyv szerezhet mindazoknak, akiket érdekel a magyar - s itt a határokon túli magyar művészet egységére utalok - képzőművészet. Mert mily tragikus, hogy egy történelmi ív évezredén át szerves egységben fejlődő, tematikájában kölcsönhatásban élő, gyökereiben azonos és virágaiban színpompás művészet egyszerre fölszabdaltatik s bár a gyökerek azonos vagy hasonló nedveket szívnak, a termés fejlődése más irányú, sót egymás számára évtizedeken át ismeretlen. Mindezt a gyanakvás, a sértettség, a mesterséges elszigeteltség politikai indíttatásai teremtették, mint egy torzszülöttet. Banner éppen ennek legizgalmasabb fejezetét, az eredélyi magyar művészet 20. századi viszontagságait elemzi. Érdekes, hogy a századelő, sót még a harmincas évek erdélyi művészete a nagybányaiaktól Kós Károlyig és Zsögödi Nagy Imréig szerves egység, majd utána a mesterségesen felhúzott falaktól elszigetelten kis csoportok hagyományőrző s néha föllobanó kísérletsorozata. A 20. századi történet talán legizgalmasabb része a két világháború közötti időszak, melyben az erdélyi művészet - funkciója, formakultúrája és szemléleti tájékozódása tekintetében egyaránt - a Kós Károly által újra és újrafogalmazott Transzylvania-modell. Ennek a modellnek olyan programpontjait fogalmazza meg a kiváló polihisztor, hogy Ezer esztendős erdélyi szerszámainkkal, próbált, ősi erőnkkel új utakat kell vágnunk, de magunknak csupán. Régi szerszámokkal új fegyvereket kell kovácsolni, a lerakottaknál, az összetörteknél, a kezünkből kicsavartaknál jobbakar." igazi művész kötöttség nélkül nem is lehelne: kell. hogy kösse őt a maga kora. a maga társadalma, korának látása, hite vagy hitetlensége... Az igazi művész ezért jár mindig elölte a korának, mert azt tudja megvalósítani, amit a megrendelője csak akarna, de nem tud elképzelni." Ez a lokalitás, ez a történeti örökséghez való makacs ragaszkodás, ez a romantikus utópia és illuzórikus elképzelés egyszerre erénye és gátja is Erdély művészetének. Banner rendkívül jó stílusérzékkel, hatalmas ismeretanyaggal és precíz szerkesztésmóddal követi végig azokat a szellemi mozgásokat, amelyek alapvetően meghatározták ennek a tájnak képzőművészetét. Figyelme nemcsak műfajokra, művésztelepekre és alkotói pályákra terjed ki, de mindenekelőtt a gondolatok kapcsolódásaira és az erdélyi psziché változásainak követésére. Hatalmas élmény volt számomra, amikor múlt tavasszal kitárultak előttem a temesvári művészek műteremajtajai. Azt gondoltam - mit is tehettem volna a Ceausescu-féle rezsim propagandisztikus újságjainak és folyóiratainak ismeretében -, hogy az erdélyi művészet vagy kiszolgálja ezt a propagandisztikus szocialista realizmust, vagy rejtőzködve őrzi a népművészet és a képzőművészeti örökség egyre halványuló lángját. S kiderült, európai szívonalú alkotások készülnek tőlünk néhány tíz kilométerre, olyan művek, amelyek természetesen csatlakozhatnak a legfrissebb európai áramlatokhoz. S akkor világosodott meg számomra, hogy az igaz művészt nem lehet gúzsba kötni, nem lehet megbéklyózni, képtelenség megkötözni szárnyait. Örömmel fedeztem fel a lapokon a jólismert alkotókat és műveket. S némi szomorúsággal vegyített örömmel találtam rá olyan alkotók neveire, akik immár Magyarországon dolgoznak, a Szervatiuszoktól Váró Mártonon át Kofsis Nagy Margitig. Tanulságos és megrendítő könyv Banner Zóltáné, igényesen szerkesztett, szépen tipografizált - csak a címlapját tudnám feledni! Mindenesetre megerősített hitemben: sárkányölő Szent Györgyökre ma is szükség van.