Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

SZOMBAT, 1991. AUG. 17. DÉLMAGYARORSZÁG HUNGAROLÓGIA 3 A

tegnap délelőtti utolsó előadásokkal Mejeződtek a szekcióülések; a kongresszuson összesen 300 beszámolót hallgatott meg az 522 regisztrált vendég és a hungarológia iránt érdeklődő szegediek, magyar és történelem tanárok, néprajzosok, filozófusok, szociológusok. Az itt elhangzottakat a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság által kiadott kötetbe gyűjtik össze (a bécsi kongresszus anyaga „kis" késéssel most jelent meg), Monok István rendezi sajtó alá, s a jövő év második felére várható a megjelenése. A harmadik hungarológiai kongresszus záróeseményén. a Belvárosi Moziban tegnap délután megtartott közgyűlésen kitüntetéseket adtak át. megújították a világszervezet vezetőségét és meghatározták az öt év műlva tartandó negyedik kongresszus helyszínét és témáját. Ezzel befejeződött a magyarságkutatok kongresszusa, amely az utóbbi évek Szegeden megrendezett tudományos eseményei között kétségtelenül az egyik legnagyobb jelentőségű nemzetközi találkozó volt. Megismerésre méltónak találtatva Beszélgetés Rákos Péter professzorral Viszontlátásra Rómában és Nápolyban A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság közgyűlésén, amelyet a társaság svéd elnöke, Bo Wickman vezetett, először a kitüntetéseket vehették át az arra érdemesek: a Lotz Károly-érmet, amelyet az ötévenkénti kongresszusokon az erre a feledatra fölkért bizottságok javaslata alapján ítélnek oda tudományos életművek, iskolateremtő kutatások, a magyarságtudomány terjesztésében végzett áldozatos munka elismeréseként, ezúttal nyolcan kapták meg. (A díjazottakról külön összeállítást közlünk.) Most másodszor ítélték oda a Szirmai Endre, Stuttgartban működő orvosprofesszor által alapított díjat, amellyel a világon bárhol megjelenő, jelentós tudományos értékű hungarológiai mű alkotóját jutalmazzák - háromévenként. Most Jolanta Jastrzebska lengyel származású hollandiai hungarológusnak, a magyar irodalom egyetemi tanárának ítélték, aki a közeljövőben Hamburgban veheti át a díjat. Klaniczay Tibor, a Társaság főtitkára beszámolt az elmúlt kongresszus óta végzett munkáról. Bejelentette, hogy a tagok száma a bécsi kongresszus óta 970-ről 101 l-re emelkedett, s a szegedi kongresszus ideje alatt újabb tagok jelentkeztek. A kiadási nehézségek ellenére él és szolgálja a kutatókat a társaság recenziókat és bibliográfiákat közlő lapja, a Hungarológiai Értesítő, valamint a Szegedy-Maszák Mihály által szerkesztett folyóirat, a Hungárián Studies. Kósa László néprajztudós erőfeszítésének köszönhető, hogy szerkesztésében napvilágot látott A magyarságtudomány kézikönyve. A főtitkár szervezeti kérdésekkel is foglalkozott; kifejezte elégedetlenségét a Hungarológiai Tanács néven néhány éve született szervezet, valamint a szintén nem szakmai fórum, a lektori tanács működésképtelensége miatt, és sürgette hatékony szakmai fórumok létrehozását. Örvendetesnek nevezte viszont a párizsi hungarológiai központ vezetőjének, Jean Perrot-mV. a kezdeményezését, aki e külföldi központok egymás közötti kapcsolatait eredményesen szervezi.(Ma, szombaton. Szegeden tartják meg tanácskozásukat e hungarológiai központok vezetői.) A tisztségéről leköszönő főtitkár és Bo Wickman elnök köszönetet mondtak a kongresszus szenezőinek és rendezőinek, a vendéglátó városnak és egyetemnek. Ezután megválasztották az új tisztségviselőket. A nemzetközi társaság elnöke Rákos Péter prágai professzor lett (vele készített interjúnkat külön közöljük), a főtitkári teendőket pedig az eddigi főtitkárhelyettes, Jankovics József látja el (a vele készült beszélgetést holnapi számunkban olvashatják). A társaság alelnökei: Róbert Austerlitz (USA), Bori Imre (Jugoszlávia), Klaniczay Tibor (MTA Irodalomtudományi Intézet), Kósa László (ELTE), Petro Lizanec (Szovjetunió), Kari Nehring (Németország). Újjáválasztották a 40 tagú végrehajtó bizottságot, a számvizsgáló bizottságot, s megszavazták, kit illessen a tiszteleti tagság; tizenketten vannak a tiszteleti tagok. A tisztújítás után Sárközv Péter, a római egyetem professzora arra tett javaslatot, hogy a számos magyar emléket őrző két város, Róma és Nápoly kapja a következő kongresszus rendezési jogát. A közgyűlés elfogadta, hogy 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján a magyar kultúra és a kereszténység témakörében a római tudományegyetem és a hungarológiai központ, valamint a nápolyi Kelet-Európa Intézet rendezze a negyedik nemzetközi találkozót. A közgyűlés és a harmadik hungarológiai világkongresszus az új prágai főtitkár szavaival zárult, aki a vendéglátóknak és a szervezőknek szóló köszönet után Szent Ágostont idézte, utalva a filológusok, hungarológusok rengeteg aprómunkát, sok türelmet igénylő, kívülről nézvést kevéssé látványos, de a tudományosság biztos előrehaladását jelentő, kitartó tevékenységére: „Ám legyen kicsiny az, ami kicsiny, de a kis dolgokban való állhatatosság nagy dolog ám." SULYOK ERZSÉBET - Professzor úr, ahonnan ön érkezeti, ott, már csak a teriilet magyarlakta jellege miatt is, hagyományai vannak a hungarológiai kutatásoknak. Kérem, nagy vona-lakban térképezzük fel a központokat. - Ne beszéljünk központokról, mert nem mindig egységes ez a terminológia, mondjunk inkább kutató- és oktatóhelyeket. Szlovákiában először is működik a pozsonyi egyetem magyar tanszéke, ez a magyar ajkú lakosság valódi központja, s ugyanúgy egy kisebb pedagógiai jellegű intézmény található Nyitrán. De folyik hungarológiai kutatás a Szlovák Akadémián is, ennek jeles képviselője, Karol Tomis szintén itt van a kongreszszuson. Cseh- és Morvaország területéről kiemelném a brünni balkanisztikai és hungarológiai intézetet vezetője a kiváló hungarológus, Richárd Prazák professzor -, és hát magát a prágai egyetemet. Prágát oktatóhelynek nevezném, ahol az általános nyelvészeti tanszék keretében folyik a munka, bár újabban éppen azon dolgozom, illetve dolgoztam, mert már elmenőben vagyok, hogy valami intézményjelleget adjunk neki. Véleményem szerint valamennyi ilyen hungarológiai munkahelyen egyesíteni kell a megismerés, az oktatás, és a kulturális szolgáltatás különben nem szükségszerűen együvé tartozó funkcióit, hiszen ahol esetleg szünetel is az oktatás, egy magára valamit adó egyetemen akkor is meg kell maradnia a kutatásnak. Tehát most, azt hiszem Prazák professzorral egyetértésben mondhatom -, a brünni intézet a kutatás mellett a fokozottabb oktatás felé, a prágai egyetem pedig ellenkezőleg, az oktatás mellett a kutatás felé halad: e két intézmény fogja a jövőben meghatározni a cseh- és morvaországi magyarságtudományok fejlődését. - Ön azt mondta, elmenőben van a prágai egyetemről. Hová? - Egy földrajzilag nem nagyon távol eső helyre: nyugdíjba. Természetesen megmaradnak az egyetemhez fűződő kapcsolataim, tovább folytatom a magyarságkutatást, de FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A hungarológiai kongresszus negyedik napjának egyik ülésén a cseh-magyar irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok volt a téma - igen otthonos hangulatot találhatott az érdeklődő. Mint kiderült, nem is véletlenül, fíiszen az előadók jó része tanítványa volt a szekcióülés elnökének. Rákos Péternek. A prágai egyetem professzorát akkor még csak jelöltségének tudatában kérdezhettük - azóta öt év re a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnökévé választotta a kongresszus közgyűlése. azért úgy vélem, helyet kell adni az ifjúságnak is. - Mennyire van polarizálódva a magyar kultúra oktatása illetve kutatása Csehszlovákiában a szlovák és a cseh-morva területek felé? - Nyilván nagy tömbben Szlovákiában élnek magyarok, Csehországban és Morvaországban az idei népszámlálás szerint 23 ezer magyar él. Ennek ellenére tudatos megkülönböztetést az eloszlásban nem érzek; nem szabad elfelejteni, hogy az országrészek között milyen kölcsönhatások vannak. Prágának azért nagy szerepe van, hiszen sok magyar egyetemi hallgató ma is szívesen választja a fővárost, diákegyesületek működnek, a két háború között pedig Prága volt az újságírócentrum, hiszen ott jelent meg a Prágai Magyar Hírlap. Saját megfigyelésem szerint KeletSzlovákiából, Kassa környékéről inkább gravitálnak a magyar diákok Prágába, mint Pozsonyba. - Professzor úr, mire ez az interjú megjelenik, ön valószínűleg már a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnökeként olvassa... - Erről a Kongresszus közgyűlése dönt, de azt még meg kell vámi. - Elhangzottak igen komoly javaslatok, hogy a következő kongresszus helyszíne Róma, illetve Nápoly legyen, témája pedig a kereszténység és a magyar kultúra kölcsönhatásai - hungarológiai megközelítésben. Hogyan fogadja e javaslatokat? - Mint a társaság végrehajtó bizottságának tagja elmondhatom, hogy ezek reális javaslatok, és minden valószínűség szerint valóra is válnak majd. Annál is inkább, mert minden kongresszus úgy választja meg témáját, hogy annak aktualitása és a helyhez kötődő affinitása is legyen. - Milyen szerepe van és lesz a jövőben a társaság által képviselt eszméknek a magyarságkép külföldi kialakításában? - A magyarságkép kutatása most időszerűbb feladat, mint bármikor volt; erre szoktam és szeretek buzdítani minden fiatal hungarológus!. Az a bizonyos más nemzetekről alkotott kép valahogy a nemzetek önismeretéből és a más nemzetek róla alkotott véleményéből alakul ki. így a hungarológia nemzetközi tudomány, s nem a magyarok tudománya: benne a magyarság mint megismerésre méltó tárgy szerepel. Ezt rendkívül fontos, és eléggé nem hangsúlyozott dolognak tartom. Minden, ami haszon áramlik belőle, ami magyar szempontból fontos, és ami a magyarság hírét-nevét a világban öregbíti, esetleg ami régi babonákat, tévesen megalkotott képeket korrigál - az ennek a gyümölcse. Szabad neki örülni, az nem sérti a tudomány méltóságát, de nem szabad öncélul kitűzni. Ez nem magyar propaganda, hanem a kutatás gyümölcse: annak elismerése, hogy a világ megismerésre érdemesnek tart bennünket. PANEK JÓZSEF XVII. századi Magyarország Erdély ütközőzónában Az európai államok és Magyarország kapcsolata a XVII. században rendkívül összetett volt, helyzetét alapvetően a Habsburg-török szembenállás határozta meg. A nemzetközi kapcsolatok bonyolultságát az európai államok egymással folytatott diplomáciai manőverei és a török elleni harcok jellemezték. Az ellenállás terhei főleg a Habsburg Birodalomra és a királyi Magyarországra hárultak. Az előadó, Tatjana Guszarova (Szovjetunió) kiemelte Erdély szerepét, amely mindvégig sajátos pozíciót töltött be a nagyhatalmi ütközőzónában. Erdély felsorakozott az európai civilizáció mellett - noha érték bizonyos ázsiai hatások is -, viszont a Habsburg-ellenes tábor tagja volt. Fejedelmei ügyesen lavíroztak az „Erdélyországnál" jóval erősebb hatalmak között. Erre a sikeres manőverezésre példa, hogy a westfaliai békében a győztesek között tüntették fel. Sorsát alapvetően a nyugat-európai Habsburg, illetve francia szembenállás, hatalmi csatározás határozta meg. Erdély mindig szövetségest keresett, hiszen a három részre szabdalt Magyarország saját erejéből nem volt képes helyreállítani területi és politikai egységét. Ugyanakkor felvetődött Erdély teljes önállóságának kérdése is, oly módon, hogy ha esetlegesen Magyarország egységét nem sikerülne helyreállítani, akkor a fejedelemség önállósulása teljes mértékben megvalósulhasson - mondta Tatjana Guszarova. 1683-ban Bécs ostroma előtt senki sem tudta, hogy a török birodalom milyen gyenge, és nem meghódítani fogja Nyugat-Európát, hanem összeomlik a Bécs felmentésére érkező Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly csapatai előtt. Azt se gondolta volna még ekkor senki, hogy néhány év múltán a török csak a Balkánt birtokolja majd. A bécsi fordulópont előtt Erdélyt túlságosan is messzi országnak tekintették a Habsburgok, befolyásukat ide nem akarták vagy nem tudták kiterjeszteni, valószínűleg féltek, hogy a töröknek ürügyet szolgáltathat a provokációra. Erdély története folyamán gyakran felmerült a kapcsolatfelvétel igénye az európai államokkal és uralkodóházakkal. Érdekes módon a legtöbb alkalommal olyanformán, hogy egy uralkodót kívántak meghívni az erdélyi trónra, akinek segítségével a függetlenség, illetve egy erős állam megvalósulhatna. A Habsburg-ellenességgel magyarázható, hogy a jelöltek általában a francia király, vagy a királyi család rokonai voltak. A karlócai béke után (1699) az erdélyi fejedelemség a Habsburg Birodalom része lett. de úgy, hogy közvetlenül nem csatolták vissza a Magyar Királysághoz. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Lotz-érmesei Dung Troung Dang (Vietnam) Műfordító, irodalomtörténész. A magyar irodalom alkotásainak szinte egyedüli fordítója és népszerűsítője hazájában. Futaky István (Németország) A göttingeni egyetem finnugor tanszékének tanára. Kitüntetése sok évtizedes sikeres oktatómunka elismerése: generációkat tanított meg egyetemén a magyar nyelvre. Jakó Zsigmond Váradi Sternberg János (Románia) (Szovjetunió) Launonen Hannu (Finnország) Egyetemi tanár, műfordító. Évek óta oktatja a magyar irodalom történetét, népszerűsíti országában a magyar műalkotásokat. Rákos Péter (Cseh- és Szlovák Köztársaság) A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak az alapítás óla tagja, újonnan megválasztott elnöke. A prágai Károly Egyetem magyar tanszékének vezetője, jelentós irodalomtörténeti munkák szerzője. A kolozsvári történész, a paleográfia és a diplomatika neves szakértője, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, aki sokakat tanított történelmi gondolkodásra, utóbbi munkás éveit a hungarológia művelésének szentelte. Sass Kálmán (Belgium) Brüsszelben tolmácsképző intézetben, Loe- enben pedig az egyetemen tanít. Fáradhatatlan a hungarológiai diszciplínák népszerűsítésében. 1988-ban magyarságtudományi konferenciát szervezett Belgiumban Az ungvári történész áldozatos munkával nemzedékeket tanított a magyar történelemre és ukrán, illetse orosz nyelven népszerűsítette a magyar történetírás eredményeit Sivirsky Antal (Hollandia) Az utrechti egyetem oktatója, a magyar irodalomi művek fordítója. Sokat tett azért, hogy a nyugateurópai országban számosan megismerkedtek a magyar kultúra értékeivel. PÁL TAMÁS