Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. JÚL. 8. Polgárháborús hát Az elmúlt hetet joggal nevezhetjük fgy. Nem tartottak ezalatt világpolitikai méretű, nemzetközi szintű diplomáciai találkozót, amelyről a hírügynökségek meg ne említették volna: fő pontja a jugoszláviai helyzet áttekintése volt. A helyzet pedig egyre áttekinthetetlenebbé vált Alig érkezett meg valamely hír a szerkesztőségekbe, az információk egyensúlya a következő hírrel máris felborult Ilyen a polgárháború: legfeljebb a hfrek egyensúlyáról lehet beszélni (Egyezmények és ultimátumok) Az elmúlt vasárnapon, reggel 9 órakor, egy órával azután, hogy a jugoszláv hadsereg ultimátuma lejírt, Ljubljanában megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. Az ezt követő bombatámadásokról és összecsapásokról több biztos hír érkezett - több mint amennyi a polgárháborús helyzet megoldására esetenként ad hoc módon létrejött tárgyalások kimeneteléről. A tárgyalások kétségbevonhatatlanul folytak ugyan, de a megegyezések bizonyosságát újra és újra a fegyveres összetűzések kirobbanása tette kétségessé. A legbiztosabb egyezményt talán az Európai Közösségek válságkezelő trojkája és a jugoszláv államelnökség szombati hárompontos megállapodása jelentette, amely szerint Szlovénia és Horvátország három hónapra felfüggesztené függetlenségi nyilatkozatainak hatályát, a jugoszláv hadsereg ennek ellenében visszavonná laktanyáiba a szlovéniai harcokban részt vevő páncélos egységeit, és a szerb vezetés beleegyezne, hogy a jugoszláv államelnökség elnöki posztjára Stipe Mesic, az amúgy is soron lévó horvát politikus kerüljön beiktatásra. Ez a három pont egyben azonnali tűzszüneti javaslat is volt, amelyet az elnökség elfogadott. Az EK-javaslattervet két nap múlva, hétfőn Ante Markovics szövetségi kormányfő szállította Ljubljanába a szlovén vezetéssel való egyeztetés végett. A szlovén válasz igent mondott a hadsereg visszavonásira, nem támasztott akadályt a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztésére (éreztetvén, hogy ez amúgy is a fokozatos, megegyezéses elválásra vonatkozott) és egyértelműen támogatta a horvát Mesic beiktatását. A válasz, akár a polgárháború megoldását is jelenthette volna. Azonnali eredménye azonban nem volt. Hogy miért, annak okát ezek után már csak a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) vezetési szellemében lehetett keresni. A JNA akciói vasárnap még azzal az indokkal kezdődtek el, hogy át kell venni a szlovén határállomások őrizetét. Ez nem sikerült. És nem sikerült a szlovéniai utakon felállított barrikádok páncélos áttörése sem, s hétfőre, amikorra már a hajnalban beiktatott Mesic vette föl a tárgyalások fonalát, még valamennyi stratégiai pont a szlovén területvédók felügyelete alatt volt. A JNA-nak pedig, mivel utánpótlást sem Horvátországból, sem Bosznia Hercegovinából szárazföldön nem kaphatott, szorult helyzetében már katonái átállásával is számolnia kellett. Ilyen körülmények között rendelte el „valaki" a légitámadást. Bizonyosan máig sem tudni, ki volt az - a végsőkig folytatandó harcot később a tévében bejelentő Blagoje Adzsics tábomok-e, vagy maga Ante Markovics kormányfő. Ez ügyben már az ultimátumot bejelentő Negovanovics honvédelmi szóvivő is egy intézmény addig önállóan nem létező megnevezését használta; azt mondta: „a jugoszláv fegyveres erők főparancsnoksága nevében". A hadsereg önálló életre kelt. (Markovics a tévéből tudta meg) Nyilván nem a szlovén televízió adásából, hiszen azt már a múlt hét óta a horvát fővárosból sugározták, s hétfőn pedig a hadsereg bombatámadásai tönkretelték azokat a Ljubljana környéki átjátszó adótornyokat, amelyek e műsort továbbították volna. Ante Markovics, akit Szlovéniában már vasárnapi tárgyalásain mint a „támadó állam kormányfőjét" fogadtak, egy későbbi sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, csak a belgrádi televízióból értesült Blagoje Adzsics tábornok szavairól, miszerint a Jugoszláv Néphadsereg, Jugoszlávia határainak védelmében" kész a végsőkig elmenni a harcban. Tegyük hozzá: Szlovénia ellen. Hogy igaz-e amit Markovics mondott, az ellenőrizhetetlen. A szlovén vezetők mindenesetre fontosnak tarthatták, hogy azzal a politikussal tárgyalnak, aki a formális támadási parancsot kiadta. A jugoszláv alkotmány értelmében - ha e két utóbbi szót még hitelesen használhatjuk egymás mellett - viszont e parancs csakis így keletkezhetett volna. A frissen beiktatott Mesic mindezt átlátva, mindjárt első megnyilatkozásában arra utalt, hogy a szlovéniai összetűzések miatt kezdeményezni fogja Markovics kormányfőnek és a hadsereg vezérkarának felelősségre vonását. Mesic az áldozatokért Dragoje Adzsics vezérkari főnököt tartotta a fő felelősnek. (Ha egy háború beindul) Mesic beiktatásival egy napra ismét a válság politikai rendezése látszott valószínűbbnek Az új szövetségi államelnök és az államelnökség macedón tagja kedden este Ljubljanában a Szlovén Köztársaság elnökségi ülésén ötpontos rendezési tervet fogadtatott el. Benne azonnali tűzszünet, a bekerítés és az blokádok megszüntetése, a szlovén határőrizeti vita három hónapos felfüggesztése, a hadifoglyok és a túszok szabadon engedése s a szlovén-jugoszláv tárgyalások államelnökségi folytatása szerepelt. Az elfogadott öt pont alapján Milán Kucan szlovén elnök még aznap éjjel bejelentette, hogy Szlovénia egyoldalúan visszavonja területvédelmi erőit és beszünteti az ellenségeskedést. De a tárgyalások még folytak, amikor a jugoszláv szövetségi hadsereg ötödik katonai körzete páncélosokkal és légierővel indult a szlovén területvédelmi egységek által körülzárt csapatai felmentésére. Ezúttal sem sikerült. Ami a megegyezést illeti, bár Szlovéniában viszonylagos fegyvernyugvást hozott, a JNA vezérkara annál kétkedőbben fogadta. Másnap délelőtt már Horvátországból érkeztek aggasztó hírek. Újra csak nem tudni kinek a parancsára, de Belgrád felől szerdán Horvátország felé kétszáz harckocsiból álló, három irányba tartó hadoszlop indult el. Nyilván ezúttal is a JNA önálló akciójáról lehetett szó, ám ekkorra már az addig egységes katonai vezetés sem volt mentes a zűrzavartól, s az sem tűnt kizárhatónak, hogy mindez a hadseregen belüli összecsapásokhoz is vezethet. Kadijevics szövetségi honvédelmi miniszternek napokra nyoma veszett a nyilvánosság elől, sőt egyesek azt találgatták, vajon Jugoszláviában van-e még. így Kadijevics nyilván azokra a kérdésekre sem tudott választ adni, hogy a hadseregen belül Horvátországban miért különítették el egymástól nemzeti és vallási hovatartozás szerint a katonákat, és mi indokolta, hogy a horvát területen állomásozó egységek élére a horvát nemzetiségű tisztek helyett szerbeket neveztek ki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, hiába tárgyalt békéről az államelnökség elnöke, ha a béke biztosítására csak olyan erő állt rendelkezésére amely a háborút sem tudta megvívni. A hadsereg vezetői közül egyedül Adzsics tábornok nem hagyott kétséget szándékai felől, ő pedig újfent kijelentette: Jugoszlávia egységéért kész fegyverrel is megtorolni a horvát és szlovén önállósulási törekvéseket. A kétszáz tank tehát folytatta útját Horvátország felé. S. P. S. A The New York Times újabb 250 millió dolláros kölcsön Magyarországról Hat pénzügyminiszter Magyarország egymilliárd dollárral, 20 százalékkal tudná növelni nyugati kivitelét, ha a korlátozások feloldásával megkönnyítenék bejutását a nyugati piacokra - mondotta a The New York Times-nak Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. A lap vasárnap a kelet-középeurópai térség gazdasági helyzetével foglalkozva rámutatott, hogy csehszlovák, lengyel és magyar illetékesek panaszai szerint az EK éppen azon a területen állapít meg szigorú kvótákat, magas vámokat, ahol a térség erős: az acélnál, textíliáknál és a mezőgazdasági termékeknél. Miközben a gazdasági változások meghozzák első gyümölcseiket, az átmeneti korszak növekvő nehézségei miatt növekszik a nyomás a kormányokra - állapítja meg a cikk. - A legnehezebb arról meggyőzni a közvéleményt, hogy a tok, rövid távon elszenvedett hátrány hosszú távon nagyon is kifizetődik jelentette ki a Csehszlovákiáról, Lengyelországról és Magyarországról szóló körkép készítőjének Kupa Mihály pénzügyminiszter. A The New York Times szerint a térségben egyes kormánytisztviselők - fél szemmel a választási eredményeket figyelve - lassítani akarják a radikális reformokat, hogy csökkentsék a lakosság terheit - ám ez egyúttal lelassítaná a piacgazdasági átalakítást. A gazdaságpolitika irányítói viszont teljes lendülettel meg kívánják valósítani a kemény programokat, azzal érvelve, hogy a reformok enyhítése csak további évekre széthúzná az áldozatokat és a zűrzavart - írta a lap. (MTI) találkozója Szovjet-amerikai egyeztetés Késik a csúcs George Bush amerikai elnök javasolta: tárgyaljon a jövő héten a szovjet és az amerikai külügyminiszter Washingtonban, ha ezzel fel lehet gyorsítani a megállapodást a START-szerződésről. Erről számolt be vasárnap a The New York Times. A lap értesülése szerint Bush Mihail Gorbacsovnak szombaton továbbított üzenetében rámutatott: James Baker és Alekszandr Besszmertnih találkozójának csak akkor van értelme, ha a szovjet fél kész az érdemi tárgyalásra, és Besszmertnihnek megfelelő felhatalmazása van. A két fél az elmúlt 10 napban külügyminiszter-helyettesi szinten tárgyalt Genfben, de az amerikaiak tapasztalatai szerint a szovjet képviselőknek nem volt felhatalmazásuk a szükséges döntésekre. A hadászati támadórakétákat korlátozó, kilenc éve készülő megállapodásban még néhány, főként az ellenőrzésre vonatkozó fontos kérdés vár megoldásra. Amerikai részról hangsúlyozzák, hogy a február óta halasztott szovjet-amerikai csúcstalálkozó előfeltétele a megállapodás a START-egyezményben. Bush üzenetének nem volt célja a fenyegetés, hanem az elnök pusztán reálisan összegezte: mi a teendő ahhoz, hogy még a nyáron - a közös szándéknak megfelelően - megtarthassák a csúcstalálkozót - idézett a lap egy amerikai kormányforrást, aki szerint egyik fél sem kíván a csúcs érdekében olyan engedményt tenni, amilyent egyébként nem tenne. Jó szerződésre van szükségünk, olyanra, amelyet a szenátus jóváhagy - mondotta az illetékes. Minkét törvényhozási pártban hallatszottak már bíráló hangok, hogy a kormány elsieti a dolgot, és előnytelen START-szerződést köthet - e szemponból a késedelem előnyös Bush számára, tette hozzá az újság. A The Washington Post értesüléseiben felelevenítette az amerikai kormány részéről korábban említett lehetőséget, hogy a csúcstalálkozóra csak a szerződés alapvető kérdéseiben állapodnának meg, s azt később dolgoznák ki végleges részleteiben. A lap szerint az eddigi késedelem mindenesetre arra utal, hogy szeptember előtt aligha lehet csúcstalálkozó. Újabb világbanki kölcsön Magyarországnak, eredményes olaszországi, illetve vatikáni tárgyalások és fontos megbeszélések Németországban öt ország külügyminiszterével - röviden így foglalható össze Kupa Mihály pénzügyminiszter vasárnap véget ért több országot érintő külföldi útja. Kupa Mihály a Ferihegyi repülőtéren tartott rövid sajtótájékoztatójában elmondta: Rómában többek között a magyar-olasz gazdasági és pénzügyi együttműködés új lehetőségeiről, ezen belül is a mind ez idáig felhasználatlan 200 milliárd lírás olasz hitelkeret további sorsáról tárgyalt. Az olasz üzletemberekkel folytatott megbeszéléseken arról is szó esett, hogy Magyarországon rövidesen létre lehet hozni egy kelet-európai regionális bankot olasz befektetők részvételével. A vatikáni pénzintézet vezérigazgatójával eszmecserét folytatott arról, hogy a magyarországi egyházak függetlenedésével meg kell teremteni gazdálkodásuk feltételeit is, amihez megfelelő intézmények szükségesek. Várhatóan Magyarországon is megjelennek az egyházi indíttatású pénzintézetek. A pénzügyminiszter Olaszországból az Egyesült Államokba utazott tovább, ahol a Világbank vezetőivel megállapodást írt alá egy újabb 250 millió dolláros szerkezetátalakítási kölcsön felvételéről. E hitel fontossága, hogy a magyar energiarendszer átalakítását igen jó feltételekkel segítheti. A hat pénzügyminiszter hétvégi találkozója azt jelzi, hogy a Nyugat nem feledkezik meg a gazdasági és politikai reformok terén élenjáró három kelet-közép-európai országról, így összegezte útjának utolsó állomását Kupa Mihály az MTI-nek adott vasárnapi nyilatkozatában. A német, az osztrák, a svájci, a magyar, a csehszlovák és a lengyel pénz-ú ügyminiszter a Drezda melletti Moritzburgban folytatott eszmecserét. A magyar pénzügyminiszter elégedetten nyilatkozott a tanácskozásról, amelyen számos nemzetközi testülethez (Közös Piac, G-7, OECD, 24-ek) tartozó állam miniszterei előtt adhatott képet a hazai gazdaság átalakításának pillanatnyi állásáról. Egyúttal elsó kézből kapott tájékoztatást a csehszlovákiai és lengyelországi reformok eddigi eredményeiről, a tervezett további lépésekről. A Hetek (G-7) közelgő csúcstalálkozójától Kupa Mihály azt reméli, hogy a Szovjetunió londoni jelenléte dacára a vezető ipari országok figyelme a jövőben sem fog lankadni a három kelet-középeurópai reformország iránt. „Csehszlovákiának, Lengyel- és Magyarországnak legalább akkora súllyal kell bírnia a Nyugat szemében, mint a hatalmas Szovjetuniónak. Emellett szól, hogy a fenti három állam fényévekkel előbbre tart keleti szomszédjánál a gazdasági ét politikai reformok terén" - jelentette ki a magyar pénzügyminiszter. Emlékezés a holocaust áldozataira Az 1944 júliusában haláltáborokba hurcolt és elpusztult pécsi és városkörnyéki zsidókra emlékeztek vasárnap a mecsekaljai városban. Délelőtt megkoszorúzták a volt pécsi gettó falán elhelyezett emléktáblát, délután pedig a pécsi zsinagógában tartott izraelita gyászmisén emlékeztek meg az auschwitzi áldozatokról. A kora esti órákban a pécsi izraelita temetőben álló emlékműnél gyűltek össze a holocaust túlélői és áldozatainak hozzátartozói. A dél-dunántúli zsidóság 1944ben történt deportálásának dokumentumait az egykori pécsi főrabbi, Schweitzer József gyűjtötte össze, s 1988 júliusa óta - amikor emléktáblával jelölték meg a pécsi gettót - minden év júliusának elsó vasárnapján megemlékeznek a zsidók elhurcolásának évfordulójáról. (MTI) A TB reformja még várat magára Négyezer forintos ebédhozzájárulás - A TB helyzete nem reménytelen, de be kell vallanom, számtalan gonddal küszködünk. A járulékbefizetések - a gazdaságban történt jelentős jövedelemkiáramlás ellenére - elmaradnak az általunk tervezettől, bevételeink tehát nem úgy alakulnak, ahogyan kellene. A vállalatok, vállalkozók ugyanis minden eszközt megkeresnek, hogy ne kelljen fizetniük a társadalombiztosítási járulékot. Inkább négyezer forint ebédhozzájárulást adnak dolgozóiknak. hisz ez után nem kell járulékot fizetniük. -A vállalatok elmaradt tartozásait eleddig nem tudták behajtani, hiába tárták az utóbbi időben többször is a nyilvánosság elé az adósok listáját. - Eddig nem voltak eszközeink, de most a kormánytól ígéretet kaptunk arra, hogy ne kelljen a hónapokig, sokszor évekig tartó felszámolási eljárást kivárnunk egy-egy adós vállalat esetében. Nem titok, különleges jogokat kérünk, s ha e jogoknak csak töredékét megkapjuk, akkor a kintlevőségekből, a vállalatok, vállalkozók tartozásainak30 milliárd forintnak - legalább egy részét be tudjuk hajtani. Én magam azon is gondolkodom, hogy a legtöbb összeggel tartozó vállalatok A társadalombiztosítással - illetve rég beígért - változásaival kapcsolatos információhalmaz nem hogy tisztánlátást, sokkal inkább zűrzavart okoz a fejekben. Míg az egyik nap azt halljuk: kész a TB reformkoncepciója, s új biztosítás lesz '92-től, addig a másik nap a rendszer összeomlásáról szóló hírek látnak napvilágot. A pillanatnyi helyzet tömör jellemzésének célja vezetett, amikor interjút kértem pénteken, a Szegeden munkaértekezletet tartó Botos Józseftől, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság első emberétől. gazdasági vezetőinek fizetéséből letiltást kezdeményezek, azért, hogy „érdekeltté tegyem" az urakat vállalatuk TB-járulékainak befizetésében. - Mekkora bevételre számít az idén ? - A tervezett bevételünk 453 milliárd forint. Mivel kiadásunk is ennyi, bevételi többletre nem számíthatunk. - A 453 milliárdból mennyit költenek az egyes területekre? - A nyugdíjfizetésre 260 milliárdot, az egészségügyre 150 milliárdot, a fennmaradó 35-40 milliárd forintot szociális ellátásra a gyesre, temetkezési segélyre stb. fordítjuk. - Az 1990-es vagyonpolitikai irányelvek szerint már tavaly el kellett volna látni vagyonnal a társadalombiztosítást. Ez tudtommal mindmáig nem történt meg. - A pártok képviselői tavaly azt javasolták, hogy ez évben 100 milliárdot kapjon a TB, majd növeljék ezt az összegvet 300 milliárdra. Azóta - az összeget illetően - különféle változatok születtek. A Parlament döntésén és a pénzügyi tárcán múlik mekkora vagyont kapunk. - A reformkoncepció tervezete szerint a TB betegbiztosításra, illetve nyugdíjbiztosításra válik ketté. Milyen szolgáltatást kap a beteg az új biztosítási rendszerben? - A biztosító a beteg egészségének megőrzésééit, illetve a beteg gyógyításáért közvetlenül annak fizet, aki ezt elvégzi. A fizetendő összegek fedezetét a biztosítónak befizetett járulékok adják. A kötelező betegbiztosításért cserébe ugyanazokat a szolgáltatásokat kapja, amelyeket ma is nyújt a társadalombiztosítás. Abban az esetben, ha valaki kiegészítő biztosítást köt, plusz - mondhatni luxusszolgáltatás - jár számára. - Az új betegbiztosítási rendszer bevezetésének egyik elengedhetetlen feltétele az orvosok teljesítményfinanszírozása. - Én úgy tudom, hogy néhány héttel ezelőtt megszületett az orvosok teljesítményét mérő pontrendszer, amelyhez hozzá tudjuk kapcsolni a teljesítményen alapuló finanszírozást. A társadalombiztosítás átalakításához több új törvény szükségeltetik Közülük egy sem született még. - A Parlament még nem tárgyalta a TB reformkoncepcióját. Ez azt jelenti, hogy a törvények előkészítése is tolódik, s csúszik a teljesítményfinanszírozáson alapuló betegbiztosítás bevezetése is, amelyet '92 elejére reméltünk. A jövő év elején talán az alapellátásban valósulhat meg egy minimálprogram. A legvadabb elképzelések szerint is legalább hét évre van szükség egy új biztosítási rendszer teljes körű bevezetéséhez. KALOCSAI KATAUN