Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFÓ, 1991. JÚL 8., 81. ÉVF. 158. SZÁM. ALAPÍTVA: 1910-BEN HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Törökvilág a határon A béke biztosítására csak olyan erő állt rendelkezésére, amely a háborút sem tudta megvívni A vállalatok, a vállalkozók inkább négy ezer forint ebéd-hozzájárulást adnak dolgozóiknak A sportegyesület langyos drámájában azok kaptak főszerepet, akik a megyei főrendező szellemi és politikai ágyasai voltak Két halott az eszéki ütközetben Szlovéniából vasárnap sehonnan sem jelentettek összecsapásokat, az Eszék környéki Tenja falu térségében viszont halálos áldozatokat követelő összecsapások voltak. A belgrádi rádió jelentése szerint az összecsapásokban 2 személy életét vesztette, hárman megsebesültek. A horvát belügyi alakulatok a horvát Nemzeti Gárda egységeivel tegnap délelőtt összehangolt akciót indítottak a falunál szerb fegyveresek ellen, akik már napok óta elbarikádozták a település egyik részét. A jugoszláv hadsereg egyik alakulata az eszéki laktanyából elindult, hogy szétválassza a harcoló feleket. Ennek során - a hadsereg állítása szerint agyonlőtték az egyik katonát. Más források szerint viszont a katona átállt a szerbekhez. Az eszéki polgármester a helyi rádión keresztül a hadsereg elleni tüntetésre szólította fel a lakosságot, majd később visszavonta a békés megmozdulásra szólító felhívást. Ennek ellenére 16 óra körül Eszék több ezer lakosa vonult az utcákra. A A hét végén Göncz Árpád meghívására hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Francesco Cossiga, az Olasz Köztársaság elnöke. Cossiga a Parlamentben a magyar köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásán elmondta: Olaszország mindent elkövet, hogy mielőbb létrejöjjön az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország között a társulási szerződés, a teljes jogú tagság lehetőségeit azonban a tizenketteknek és Magyarországnak közösen kell tanulmányoznia. Az olasz elnök biztosította Göncz Árpádot arról, hogy Nyugaton már senki nem gondolja, hogy Magyarország, Lengyelország és Cseh-Szlovákia nélkül politikai döntéseket lehet hozni. Amint a Jugoszláviában kialakult helyzetről elmondta, a Balkán destabilizálásától tart, s attól, hogy emiatt robbanás fenyeget más európai etnikumi közösségekben is. Az államfők tárgyalása után a magyar és az olasz külügyminiszter, Jeszenszky Géza és Gianni De Michelis - a köztársasági elnökök jelenlétében - magyar-olasz barátsági és együttműködési szerződést írt alá. Ezt miniszteri levélcsere követte az I990-es, a vízummentességről szóló megállapodás módosításáról. Cossiga elnök találkozott Antall József kormányfővel is, akitől - a jugoszláv helyzetről szólva - megtudhatta, hogy magyar részről a szuverén köztársaságok konföderációját tartanák elfogadható kompromisszumos megoldásnak, ha ezzel Jugoszlávia népei egyetértenek. Az olasz politikust a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták. A tegnapi napon Cossiga a rákoskeresztúri temetőben koszorút helyezett el az I. világháborúban elesett olasz katonák sírkertjében, majd a 301-es parcellában 1956 mártírjainak emléke előtt tisztelgett. Az olasz vendég ezután Paskai László bíboros prímással, esztergomi érsekkel, majd az esti órákban Szabad Györggyel, az Országgyűlés elnökével találkozott. nap folyamán bejelentették, hogy sikerült tűzszünetet életbe léptetni a harcoló felek között. A horvát köztársasági védelmi miniszter rádióbeszédben szólította nyugalomra a köztársaság lakosságát, s annak a véleményének adott hangot, hogy a nagy szerb erők provokációikkal meg akarják zavarni a brioni megbeszéléseket. (MTI) Szabad-Cossiga találkozó Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke tegnap este hivatalában fogadta Francesco Cossigát, az Olasz Köztársaság hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnökét. A megbeszélésen jelen volt Katona Tamás külügyi államtitkár is. A megbeszélés középpontjában a magyar és az olasz törvényhozás működésének tapasztalatai álltak, illetve azok az elemek, amelyek e tapasztalatokból hasznosíthatóak a másik fél törvényhozási munkájában. Francesco Cossiga a különösen szívélyes eszmecserén nagy érdeklődéssel hallgatta a magyar házelnök beszámolóját a honi törvényhozás működéséről, a fiatal magyar demokrácia alapintézményeinek felépítéséről. Ennek ismertetése során Szabad György kiemelte, hogy a szabad választásokon létrejött magyar Parlament kettős célt tűzött maga elé: egyrészt az ország stabilitásának megőrzését, másrészt a gazdaság dinamizálását a törvénykezés eszközeivel. Francesco Cossiga, az olasz belpolitikai élet doyenje még szenátusi elnökként szerezte azt a tapasztalatot, amelyet jótanácsként most a magyar házelnökkel is megosztott: a jó parlamentben erős házelnöki intézményre van szükség annak érdekében, hogy a törvényhozási munka ne váljon parttalan viták színterévé. A mintegy háromnegyed órás megbeszélésen a magyar vendéglátó és az olasz vendég érintette a jugoszláviai helyzetet is, és egyöntetű véleményként fogalmazták meg, hogy mind Olaszország, mind Magyarország a konfliktus békés rendezésében érdekelt. Ezzel kapcsolatban mindkét részről várakozással tekintenek a jugoszláviai Brioniban folyó politikai konzultációk elé. mmmmmsmt^ mmmmmmmim Helyzetjelentés a röszkei útról Kit sajnáljunk igazán? Az, ugye, magánügy, hogy az ember mikor kezdi meg a szabadságát, hol kívánja azt eltölteni, s míg céljához ér, mely útvonalat választja ki a lehetségesekből. Az is magánügy, mekkora rátartással pakolja össze útiholmiját, mily találékonysággal veszi az űtközbeni akadályokat és így tovább.... Van azonban úgy, hogy az ember - pláne ha Némethonban dolgozó, török vendégmunkás az istenadta tíz- és százezrekkel egyidőben, s minő dőreség! - odahaza szeretne pár nyugodalmas hetet. S van - hát még ha 1991. július 7-ét írunk -, hogy csak Dél-Magyarországon és Szerbián át visz a hazaút. A dolog innentől kezd nem magánügy lenni. Oly értelemben például, hogy van-e tíz-tizenkét órás egyhelyben topogásra elegendő étel, víz, üzemagyag, gyógyszer a kocsiban, oly póriasságokról már nem is beszélve, mint az ember természetes higiéniai szükségleteinek némely, nélkü lözhetetlen kelléke. Ha mindez nincs, talán abban reménykedik: kapható helyben, a váratlanul előteremtődött útakadály helyszínén, hogy lesz, aki mindezekről gon- doskodik - akár nem túl magas színvonalon is. Tegyü k fel, ez megoldható lenne az E75-ösön, Szegedtől a röszkei határállomásig. Nem tévedés kérem: az útakadály tegnap délelőtt a vasúti felüljárón innen kezdődött, s tartott folyamatosan a nemzetiszín sorompóig. (Azon túlról nincs információnk.) Sót, olykor visszirányban is. (Ne dicsekvésnek vegyék, de a bedugult rendőrségi kocsi előtt magam is segítettem szétterelni az amúgy már Tegnap akár nyugodalmasan kánikulai is lehetett volna azok élete, akik Szeged déli városrészeiben, s a röszkei tanyavilágban laknak. Hogy nem így volt, az persze nem véletlen, s talán az érintettek számítottak is a - finoman szólva - megnövekedett forgalomra. Ok ugyanis figyelik a külpolitika híreit, s következtetnek. Nem úgy, mint azok, akiknek e soha nem látott torlódás-sorozat oldására, megkockáztatjuk: megelőzésére meglennének az eszközeik. Munkatársunk a délelőtti órákban önként és dalolva vált a röszkei úti káosz szemtanújává - az ő morfondírozása után délutáni, hivatalos értesüléseinket adjuk közre. RFLUMNTK fásultnak tűnő „nyájat".) S éppen mert nem szenvedő, hanem újságírói kíváncsisággal motorizált nézelődő volt e sorok írója a tumultusban, megdöbbenéssel hallotta a rádió Déli Krónikájában a jelentést: Röszkén két óra az átjutási idő. Hohó, kisbarátaim, a tízest elfelejtettétek hozzámondani! Es ez szerintem nem a rádiósok, nem a határállomás hősleg közreműködő szolgálattevőinek hibája, nem a sorban rekedt kék-fehér Volkswagen vezetőjének a bűne, őket inkább szánni, mint okolni kell. (Vajon szülő nőt, infarktusos beteget ki hozhatott volna földön gurulva ki a sorból?) Igazából azonban mégis azokat sajnálom, akiknek módjuk és kötelességük volna például Kecskemétnél, de legalább a Nagykörútról Tompa felé terelni és megfelelően tájékoztatni a Jugoszláviába tartókat. Hogy mégis, mire számíthatnak, ha önfejűen és csökönyösen a röszkei táj szépségeiben akarnak gyönyörködni a kellemesen forrpontra hevült autókból. Azokat szánom, akik békésen röpködtették ez idő alatt a balatoni út felett a helikoptereiket, ahelyett, hogy azok a Szegedre belógó kocsisor fentről irányított feldarabolásában segítenének. Azokat furcsállom, akik menekülthullámra számítva táborhelyekkel bü szkélkednek a rádióban, de egy lajtkocsinyi szánalmuk sincs a Szegedet éppen hogy csak elhagyó, az országot legálisan elhagyni akaró utazók iránt. Nekik ugyanis most - ha ezek a mieink normális viszonyok megköszönik...(Érthető talán, hogy értem!) Ha állás nélkül maradnak, ajánlom nekik - mert én megértő vagyok magánügyük, állástalanságuk iránt! - , gyorsított tempóban váltsanak vállalkozói engedélyt, szerezzenek árusítói státuszt, s álljanak ki az E75-ös mellé. Kínáljanak szakadt WC-papírt, poshadt csapvizet, másnapos kenyeret, törött lapátú autóventillátort, mit tudom én, mit, azt garantáltan több haszonnal teszik majd - a köz hasznát értem persze mint amiért tegnap voltak felelősek. PÁLFY KATAUN FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Tegnap délután telefonon hívtuk fel Szemán Béla határőr ezredest, a röszkei határátkelő parancsnokhelyettesét: mint elmondta, a határátkelő forgalma ritkán tapasztalható méreteket öltött. A hétórás várakozási idő, a napi 18 ezer utas kiléptetésnek - a napokban újra jelentkezett török vendégmunkásáradnak - köszönhető. A határon feltorlódott végeláthatatlan gépkocsikaraván Szeged határáig kígyózik, a kamionok és a gépkocsivezetők tülekedésének köszönhetően szombat éjszaka óta gyakran alakulnak ki közlekedési dugók. Mivel egyes németországi körzetekben július 4-ével ért véget az iskolai tanév, további, legalább egymilliónyi török állampolgár átutazására lehet számítani. Nagylakon tegnap négy, Tompán pedig három órát kellett várni a határátlépésre. Komolyabb incidensről ezeddig nem kaptunk hírt. mmmm ifi „ \ LG <> /J- x I • :-- : : : Négyezer forintos étkezési hozzájárulás .....2 .. ' T Összeállítás a Tiszáról ....3 Nitrát a kútvízben 4 Miért nem hívják? Miért ment el? Színházügyek 5 Csak egy gólon múlt? ....6 Szolgáltatás 10 Televízióés rádióműsorok 11 Kétmillió az ablakon át 12 Podmaniczky Szilárd tárcája 12 Drága reggelik Nagy érdeklődéssel kísért tizenegyesrúgó-bajnokságot rendeztek Magyarországon 1990 nyarán. Tiszteletet parancsoló nevezési díjon, sok-sok ellenfélen keresztül vezetett az út a dobogós megyei helyezésekig, ahol már jutalom is dukált, például Bonusbreaks. A kétszemélyes szabadidőcsekk tulajdonosa Európa több mint 200 szállodájában luxushotelekben is - gyakorlatilag ingyen éjszakázhat. A hozzákapcsolódó tájékoztató is világos: „Önnek csak a fogyasztást kell fizetnie, tehát csak azt. amit Ön naponta reggelire és egy étkezésre kiad... Minden szállodában van egy úgynevezett minimális fogyasztás naponta... A szálloda fenntartja magának a jogot, hogy azokat az ételeket, amelyeket nem fogyasztottak el, ennek ellenére felszámolja. " Ingyenszállás, csak a kaja kerül pénzbe, valutába - tervezgetett a tavasszal egy átlag szegedi, zárószinten lakó panelcsalád, egészen addig, míg tüzetesen át nem tanulmányozták a szállodák listáját, pontosabban a kötelező étkezés díjait. Ausztria 210-450 schilling, Németország 31-87 márka, Olaszország 45-54 márka, természetesen naponta. Ennyiért nem utaznak, nagyon drágák a reggelik. Pedig két hétre készültek, sőt úgy érzik mintha átverték volna őket. Mások sem utaznak, s ezt onnan lehet tudni, hogy az újságban is hirdettek már ilyen szabadidőcsekkeket. Egyelőre azonban még nem alakult ki a Bonusbreaks másodlagos piaca. (A lényegen mit sem változtat, hogy a szállodák listáján a magyar hotelek, mi több igazán csendes, pihenési kínáló kastélyok is szerepelnek, 16 és 95 márka között, vagyis egy jó IBUSZ-szoba ára és másfél heti átlagkereset között). A hosszúra nyúlt várakozás, tervezgetés után nehéz valakit meggyőzni arról, hogy ez tényleg kedvezmény, csak nem az átlag magyar pénztárcához méretezték. Ausztriában schillingben keresnek annyit az emberek, mint nálunk forintban, ott egy ilyen kedvezménnyel tényleg útra kelnek az emberek. Lehet, hogy hiba volt Magyarországon rendezni tizenegyesrúgó-bajnokságot? Aligha. Mindenesetre - a rossznyelvek szerint valahol feleslegessé vált maréknyi szabadidőcsekkel jutalmazni a dobogós helyezéseket, már annál inkább. KOVÁCS ANDRÁS