Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

6 DM MAGAZIN G SZOMBAT, 1991. JÍ'L. 6. Önzés és önzetlenség DR. IGNÁCZ PIROSKA n ámtalan jelből tapasztalhatjuk ismerőseink önző szűkmarkúságát vagy önU Z zctlen bőkezűségét, a családi életen vagy a munkahelyi közösségen belül. Ezenkívül van két olyan terület, ahol személyes ismeretség nélkül is szinte számszerűen lemérhetjük ezt a két ellentétes tulajdonságot. Az egyik terület a manapság szaporodó gyűjtések, illetve adományozások, a másik a véradás. Vannak emberek, akik ilyen alkalmakra szívesen adnak pénzt, élelmiszert, használt ruhát, játékot, illetve elmennek a véradásra, és vannak, akik mindezt következetesen megtagadják. Az. hogy az emberek kinyitják-e a pénztárcájukat bizonyos adakozásra, illetve feltűrik-c ruhájuk ujját a véradáshoz, a körülményektől is függ. Például attól, hogy látják-e értelmét az áldozatnak: mekkora a baj: milyen formában történik a kérés; mennyire kap nyilvánosságot az ügy; hogy viselkednek más, ismert emberek Bizonyos fokig mégis állandó jellemző személyiségvonás, hogy adnak-e vagy sem. Aki nem. ritkán vagy kelletlenül ad az ilyen kérésekre, az az esetek többségében csak a saját érdekeit tartja szem előtt, mások bajával nem törődik, tehát alapjában énközpontú, mondhatjuk hogy önző ember. Azért nem ad vért, mert fél a szúrástól, vagy kényelmetlen számára a várakozás; azért nem ad pénzt, mert kevesebb maradna neki, vagy egyszerűen nem érdekli az egész, nem is akar segíteni. Az sem mindegy persze, van-e az embernek egyáltalán adnivalója. De azért igen sokszor látjuk, hogy azok is adakoznak, akik maguk is szükséget szenvednek. Hogy miért ad, aki ad. talán bonyolultabb kérdés. Akár hisszük, akár nem, ebben az önzetlenségben akadhatnak önző elemek is. Például van, aki azért adakozik, hogy mások jó embernek tartsák. Akad. aki az adóalapját igyekszik csökkenteni. Van olyan is, aki a másvilágon szeretné ezért elnyerni a megérdemelt jutalmát. Lehet, hogy azért ad. hogy maga is kaphasson. Nemegyszer az embernek egyszerűen az önbecsüléséhez kell a saját jószívűségének érzése. Az igazi önzetlenség az lenne, ha kizárólag a másik ember javát szolgálná az adakozás, tehát azért adnánk a pénzt, hogy embertársunk jóllakhasson és ne fázzon, ha azért adnánk a vért, hogy megmentsük egészségét és életét. Szerencsére igen sok adakozónál valóban ez a fő hajtóerő. Az önzőség és önzetlenség erkölcsi tulajdonság. A szülői példa és a nevelés hatására alakulnak így vagy úgy, de a későbbi környezeti minták és személyes tapasztalatok is alakítják valamely irányba. Az önzetlen segítségnyújtásra szükség van mindenképpen. Néha az anyagi javak bizonyos célokra más forrásból nem szerezhetők be, csak közadakozásból. Vért pedig semmi másból nem lehet előállítani, kizárólag éló emberi testből nyerhető. A segítségnyújtás egyébként forgandó (mint a szerencse): aki ma ad, holnap rászorulhat, illetve aki ma kap, lehet, hogy holnap busásan visszatéríti. Kétszer ad, aki gyorsan ad. tartja a közmondás. Ezt a gondolatot továbbfűzhetjük úgy, hogy aki ma ad, nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is nyújt valamit. A jelenlegi közvetlen segítségnyújtás egy bizonyos hosszabb távú befektetést is jelent. Ugyanis példája nyomán a következő nemzedék számára is átmentheti az önzetlenséget. Ez azért fontos, hogy húsz év múlva is legyen friss vér és egyéb anyagi javak a majdani rászorulóknak. Hogyan lehet megváltoztatni a lakást? A lakás falai többnyire nem rakhatók át, és - sajnos - nincsenek gumiból. Ugyanakkor mégis inkább a lakást idomítsuk az igénycinkhez, mint mi alkalmazkodjunk az elavult, korszerűtlen lakásbeosztáshoz. Ezzel, ha nem is teljes mértékben, de jelentősen csökkenthetjük gondjainkat. Egy példát mondok erre. Ismerőseim régi, budai bérházban, egyszobás lakásban éltek. A ház akkor épült, amikor még a konyha jelentősége nagyobb volt. Az akkor benne lakó pár nőtagja vezette a háztartást, főzött. Majd változott a család összetétele; kisfiúk született, s néhány év múlva a férj elköltözött. Míg a fiú kicsi volt, az asszony természetesen vele élt egy szobában, s az is természetes volt, hogy az asszony dolgozni ment. A fiúcska megnőtt, egyre inkább elvált élete az anyjáétól. Mivel a konyhát már keveset használták, elhatározták, hogy átrendezik fiúszobává. A teakonyha jó helyet kapott a meglehetősen tágas kamrában. Kényelmetlenséget csak az okozott, hogy a kamra a fiúszobából nyílt; de a külön fiúszoba megszámlálhatatlan előnyével szemben ez az egy elhanyagolható hátrány volt. A lakás funkeóit tehát élettevékenységeink határozzák meg. Kettős alkalmazkodásra van szükség: mi alkalmazkodunk a lakás alapvető tulajdonságaihoz - méreKuncogó família Jósnőhöz megy Kisné. A jósnő azt jövendöli: - Egy jóképű férfi keresztezi az útját Kisné felkiállt: - A keresztezés nem elég. álljon is meg! - Hová készülsz? - kérdezi a férjétől Zarekné. - A tengerhez! Van ott egy sziget, ahol olyan kevés a férfi, hogy a nőknek minden alkalomért húsz márkát kell fizetniük. Szó nélkül csomagolni kezd az asszony is. - Hát te hová készülsz? - kérdezi a férje. - Veled megyek! Látni akarom, hogyan tudsz megélni havi húsz márkából... Fekete-fehér A fekete-fehér örök divat, örök elegancia. Időnként mégis elfeledjük. De csak azért, hogy aztán újult erővel felfedezzük. Most is ez történik. A tavasz, a nyár színei közé valósággal berobbant a két „nem-szín", a fehér és a fekete. Együtt, egymást kiegészítve, kiemelve. Nemcsak azért, mert újból felfedeztük az op-artot az ünnepi és hétköznapi viseletben. De azért is, mert variálható eleganciára törekszünk. Egy. fekete szoknya, egy fekete ruha minden női ruhatárban kötelező. Csakúgy, mint egy fehér selyemblúz, egy fehér (vagy tojáshéjszínű, bézs, ekrü, krétafehér) kiskabát. Ezekből aztán egy fehér csipkegallérral már könnyen összeállítható az alkalmi, a színházi, a hivatalos öltözék. Ezen a nyáron nagyon divatos a vakítóan fehér - ruha, szoknya, blúz, fürdőruha. De mellette mindig feltűnik egy kevés fekete. Kiegészítők, díszek, szalagok, gyöngyök, bizsuk formájában. Es ugyanez a szabály, ha uralkodó ruhadarabunknak feketét választunk. Az archoz közel - gallér, sál, masni, pánt, zsabó, paszpól formájában - különben is érdemes világos, fehér vagy tört fehér díszt elhelyezni. Ez fiatalít, fényt, ragyogást kölcsönöz az arcnak. Természetesen nemcsak az egyszínű fekete és fehér van jelen a divat palettáján. Nagyon kedvelik az apró mintákat is, a pettyeket, a virágokat, a csíkokat, kockákat. Mindezt fekete- fehér variációban. Az op-art szellemében megjelennek a szabálytalan zebra-csíkok, a sakktáblaszerű meg a pierrot-minták. Az anyagok könnyű szövetek, fényes selymek, laza szövésű vásznak, flokonok. Díszítményül előszeretettel használnak düssezt, tüllt, csipkét, horgolt textilt. A fekete-fehér elegancia természetesen nemcsak a nőké. Ezen a nyáron szívesen viselnek majd a férfiak is fehér öltönyt, kismintás, de fekete-fehér színharmóniában tartott inggel. A fehér öltöny aztán variálható fekete pantallóval vagy kabátkával. Ezek az elegáns öltönyök is felettébb lezser szabással készülnek, többnyire bélés nélkül, nagyon puha, könnyű kelmékből. Komoly? „Az élet úgynevezett komolysága a legtöbb embernél azt jelenti, hogy élvezeti és luxuscikkeket szerez meg." < F. Hebbel j Fertőtlenítő takarítás TTFÓMMMFÓMINIIMTT Nyári lábbelik - spárgából leihez, fekvéséhez stb. -, a lakásnak viszont hozzánk kell „alkalmazkodni". Ahhoz, hogy lakásunk a kívánatos funkcióknak megfelelően működjön, tudnunk kell változtatni is rajta. A lakás négy tényezőjén nem lehet változtatni: a helyén, a fekvésén, az alaptetületén és fő szerkezetén. Ezen kívül tulajdonképpen a lakás minden összetevője többé-kevésbé megváltoztatható. Változtatni lehet - de olykor nem ajánlatos. Például a régi házon a modernizálás idegen hangulatot hoz létre, a ház és a lakás egysége megbomlik. Változtatni lehet nagyobb befektetéssel a lakás: alaprajzi elrendezésén (lépcső, galéria); belsőépítészeti adottságain (válaszfalak, nyílászárók); belső méretén (álmennyezet, padlóemelés, galéria); burkolatán (fali tapéta, padlószőnyeg, csempe); épületgépészeti ellátottságán, komfortfokozatán (fűtés, hűtés, elektromosság, víz, gáz); kisebb befektetéssel: tagolásán (térelválasztók, függönyök); burkolatán (festéssel, színnel, mintával); díszítésén (mely a változtatás hatását kelti). A kisebb és nagyobb változtatásoknak ugyanaz a céljuk: a lakás működésének igényeink szerint való átszervezése. T. A. Minden lakásban helyet talál maginak különösen nyáron - három ellenségünk: a piszok, a kórokozók és a kellemetlen szag. Gyakoribb előfordulási helyük a WC és a fürdőszoba. Éppen ezért különös gondot kell fordítani ezek tartozékainak, eszközeinek - időnként fertőtlenítéssel történő fokozottabb tisztán tartására. A hétvégi alaposabb takarítás alkalmával, amikor végigmegyünk a lakás valamennyi mellékhelyiségén is, a felmosó-, illetve lemosóvízbe tegyünk Neomagnol tablettát - ez gyógyszertárban kapható I liter vízhet 2 tabletta szükséges. (Az is megfelel, ha a vízbe kevés Hypót teszünk, és azzal takarítunk, természetesen gumikesztyűben. Ez is fertőtlenít, csak ne felejtsük el erős fehérítő hatását sem!) Elsőnek említhetjük a fürdőkádat, hiszen azt mindennap használjuk, s bár feltételezhetően mindenki kimossa maga után, hetenként egyszer sikáljuk ki, a fent említett fertőtlenítő vízzel. A mosdókagyló legalább ilyen ápolást igényel, hiszen fölötte általában még fésülködnek, borotválkoznak is. (Ahol nincs fürdőszoba és a tisztálkodáshoz lavórt, dézsát, stb. használnak, ott természetesen ezeket kell sorra venni.) A lefolyórács (a kórokozók „paradicsoma") kiemelhető, tehát kívül-belül alaposan súroljuk le durva szálú kefével. A hulladéktároló, vagyis szemétvödör forró vizes fertőtlenítése szinte kézenfekvő. A kisgyerek bilijét (ahol még szükségképpen előfordul: öregek, betegek éjjeliedényét) legalább kétnaponta fertőtleníthetjük. A WC-kagyló és -ülőke, a WC-tisztító kefe nagyon alapos, gondos tisztítást igényel. nem is kell magyarázni, hogy miért. Amire talán kevesen gondolnak: a virágváza. Nem elég kiöblíteni, mert egy idő után a kellemetlen szagon kívül zöld algás réteg is rárakódik. Végezetül még idetartozik, hogy a felmosóvödör, a különféle tisztítórongyok, mosogatóruhák, szivacsok, kendők, kefék is hetenként, de legalább kéthetenként kerüljenek ilyen alapos „szervizbe", s akkor nyugodtak lehetünk, hogy ezeknél mindent megtettünk a tisztaság és egészségünk védelmében. BÜÜ Spárgából készült fonattal divatos nyári cipót és szandált készíthetünk, ha van némi kézügyességünk. Ehhez szükségünk van kaptafára, valamint vastag és középvastag puha spárgára, ami copfszerűen jól fonható, illetve hajtogatható. , íKJíajtogatott fonattal ésMrráSsal készül 5 ííandál. Ezt utólag bélelhetjük ki úgy, hogjra kaptafára szorosan rávarrjuk a vászonbélést, majd szépen levesszük, és a kész felsőrészbe belehelyezzük. A talp természetesen vastagabb fonatból készül, mjnt a felsőrész. Deszkára rajzolt cipő körvonalaira l-l szöget ütünk (fent a talptól 2-3 cm-re, és a saroktól 3 cm-re), a fonatot a két szög körül tekergetjük, míg a talp körvonalától körkörösen legalább egy centiméternél jobban kiáll. Ha így készen vagyunk, nagy kárpitostűvel vagy egy hegyén lyukas árral összevarrjuk, a fonat végét elvágjuk, elvékonyítjuk, és hozzávarrjuk a talphoz. 2. Varrott felsőrésszel ügy készítünk cipót, hogy az előbb ismertetett módon felvarrt bélésre dolgozzuk rá a fonatot, fent a fűzőrésznél kezdve. A fonatból kis hurkokat képezünk, amibe majd a cipőfűző keríjl. Három-négy pár hurkot hagyunk, majd •5'4MySW(itdiári körbevarrjúlríá fonatot a bélésre. A cipó taíprészét is kitöltjük, itt egészen hagy öltésekkel dolgozhatunk. Ha mind a két félcipő készen van, akkor - a vastagabb fonatból - vízszintesen fektetve, körkörösen rávarrjuk a rámát. Amikor az egyik félcipó kész, a rámát hozzámérjük a másikhoz, nehogy felemás legyen a cipó. 3. A sarkat úgy készítjük, hogy a fonatból ,ji" betűt formálunk, ezt körültekerjük fonattal, majd elvágjuk, elkötjük. A kész sarkat a talphoz varrjuk, a talpat az erősen felvarrt rámához, vagy egyenesen a cipőhöz, szandálhoz erősítjük fel. B~ÍC ..lítt.'W •*'«.• Nyár az erkélyen A lakótelepi lakások erkélyeinek többsége lomtár. Ide kerül minden, ami nem fér már a lakásba, vagy forhend edény, bútordarab. Pedig a balkon nem sufninak készült. Ha kicsi is, elég terület lehet arra, hogy környezetünket, közérzetünket kellemesebbé tegye. - Különösen nyáron kínálkozik erre lehetőség. Akiknek nem telik már üdülésre, nyaralásra, szabadságuk eltöltéséhez, pihenésükhöz vegyék számításba az erkélyt. Mindenekelőtt lomtalamtsanak, takarítsanak. Azután pihenést szolgáló célszerűséggel ..rendezzék be" maguknak a balkont napozónak, olvasónak, kávézónak, beszélgető helynek. Egy, a korlátra szerelt lecsapható asztalka, egy kényelmes nyugágy, kempingágy, kéthárom kisszék, néhány cserép virág - s máris kellemes környezetet teremthetnek maguknak. Könnyen mozdítható, kicsi bútordarabokat tegyenek ki az erkélyre, s olyan virágokat, amik jól tűrik a napot. A székeket, napozóágyakat vidám mintás párnákkal kényelmesebbé lehet tenni. Kempingszéken, gumimatracon egy lavór víz „ társaságában " is lehet kényelmesen napozni. Ha a Nap elvonul a balkonon lehet üldögélni, olvasgatni, beszélgetni, levegőzni. Ez utóbbi - a levegőzés - legjobb szolgálója az erkély, használják ki. A napfényre, a levegőre ne csak a szobanövényeket tegyék ki a balkonra, hanem magukat is! Az utcára, játszóténe le nem engedett gyerekeknek is berendezhetnek itt játéksarkot. (Kisebbek esetében megfelelően magasított korlátul vagy ráccsal védve őket.) A virágos erkélyre kitett langyos vízzel töltött babakádban fonó napokon szívesen pancsolnak a kicsik. A legidősebbeknek pedig estefelé, a báég szűntévd ajánljuk az erkélyt pihenésre. *••«* ..^^^w^Bae-uftithNtixMiíiA«Ml»nÍíiin ímralaiÉto