Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1991. JÚL. 31. START és start Jugoszlávia - ésszel és erővel Interjú Milovan Gyilasszal Milovan Gyilasz, a jugoszláv politika nagy öregje, micisapkában jött be a szerkesztőségbe. Ahogy ő maga mondja, illegális kommunista korában hordott kalapot, s már egy ideje nem az. - Milyen különbség van ama Jugoszlávia között, amely ellen Ön harcolt és a mostani között? - Óriási! A királyi Jugoszláviában nagyobb volt a rend, sőt úgy is mondhatnám, hogy az nagyobb mértékben volt jogállam, mint a titói állam Még akkor is, ha beleszámítjuk a háború utáni legjobb időszakot. - Emlékeztetik-e Önt a mostani etnikai összetűzések az 1941-ben kialakult helyzetre? - Ez a mostani szituáció csak a háborús állapotokhoz hasonlítható, s ennek a háborús történetnek az ismétlődéséről beszélhetünk, noha sok a különbség is. Az első az, hogy akkor itt voltak a megszállók, akik ellenőrzésük alatt tartották a politikai életet az országban. Ami viszont a nemzetiségi viszály megnyilvánulási formáit illeti, azok ma sokkal élesebbek, mint a háború kitörése előtt. - Elkerülhetetlen volt-e, hogy Önök, kommunisták a háború után nemzeti államokat hozzanak létre? - Nos, mi kommunisták valójában ezeknek a köztársaságoknak a programjával győztünk. Ha nem ezt az utat követjük, a szerbeken kívül senkit sem tudtunk volna magunk mögé állítani. Egy dolgot azonban szeretnék hangsúlyozni: Szlovéniának különleges helyzete volt a régi Jugoszláviában. Nem jogi, nem alkotmányos, hanem ama tények miatt, hogy külön nyelve van, külön kultúrája s, hogy az uralkodó szerb politikának szüksége volt rá a horvátokkal való birkózásában. Amikor Sándor király a bánságokat csinálta, felszabdalták a szerb és horvát területeket, hogy ne alkossanak egységeket, a szlovéneknek pedig megmaradt a tiszta, etnikai egész. Tehát, a Drávai bánság etnikai bázisát a szlovének képezték, míg az összes többi bánságot etnikailag feldarabolták. - Ön szerint lehetséges-e a csetnikek győzelme Szerbiában? - Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Megerősödhet nagymértékben Vuk Draskovic, pillanatnyilag azonban nem erősödik, mint hírlik. Egy Seseljéhez hasonló csoport megjelenése a hatalom felé vezető úton azonban nyomban polgárháborút idézne elő Szerbiában. Elképzelhetetlen, hogy létezzenek csetnikek, s hogy ne jelenjenek meg a kommunisták, a radikális csetnikellenes mozgalom valamilyen változatában. Lehet, hogy azt maga Milosevics vezetné. - A kommunisták. Ön szerint, csakugyan eltűntek vagy átalakulnak valami mássá? - Hát maga a tény, hogy átalakulnak, azt jelenti, eltünedeznek. A kommunizmus olyan mozgalom, amely nem tud megváltozni. Ez, ami átalakult, a hatalomnak egy új formáját találta meg, ám ideiológiailag szétesett. A kommunizmus elképzelhetetlen többpártrendszerrel. A kommunizmus köthet megállapodást más mozgalmakkal, de mindig abból a meggondolásból, hogy ezek egy adott pillanatban elvonulnak a történelem színpadáról. - Lát-e különbséget a szerb szocialisták és az európai szocialisták között? - A nagy különbség a történelmi örökségben van. A szerb szocialisták már nem kommunisták, illetve ók reformkommunisták. De megmaradt a mentalitás, a munkastílus még nagymértékben kommunista. Szeretném azonban leszögezni: nem teszek lényeges különbséget a mostani jugoszláv rezsimek között. Vegyük Horvátországot: a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, akárcsak itt, a hírközlő szerveket ellenőrzik. Nemrég többé-kevésbé úgy volt, mint Szerbiában, most viszont ott a helyzet ebből a szempontból jobb. Parlamentjeink a gyenge ellenzéki pártokkal majdnem egypártiak. Itt, természetszerűleg, az uralkodó párt szocialista-nacionalista eszméi kerekedtek felül; ott a nacionalista konzervativizmus a klerikalizmus erős elemeivel vegyítve. Hasonló a helyzet Szlovéniában is. Tulajdonképpen, amikor a horvátok és a szlovének azt állítják, hogy ők nyugati demokráciák, itt pedig barbárság van, ázsiai állapotok, bolsevizmus - ez badarság. Szólam, amely a Nyugat megnyerését szolgálja. Tudjman abban az illúzióban él, hogy megteremtheti a tiszta nemzeti horvát államot. Ez az ó ábráiyija. Semmiképpen sem teheti meg. erővel sem. A hjbá. nevezzük hibának, abból a merev ideológíiSi koncepcióból fakad, amelyre a politikáját építi. Ez a hibá az alkotmánnyal kezdődött, amely már nem tartalmazza, hogy: „A horvát állam a horvátok és szerbek állama". ahogy az a korábbi alkotmányokban volt. Az elsőben is, a háború idejében. Ez annak a z elismerését jelentette, hogy a szerbek rendkívüli fontos szerepet játszottak a fasizmus elleni harcban és a szövetségi antifasiszta Horvátország megteremtésében. - Persze ha tisztán jogi szempontból elemezzük, a szerbek Horvátországban kisebbséget képeznek és nem is lehetnek más, mint kisebbség. De nem lehetnek olyan kisebbség, mint a többi. Mert, minden háború befejeztével valakinek a háborúban játszott szerepét jogilag kodifikálják, vagy a békeszerződésben vagy az alkotmányban. És ezt nem lehet utólag megváltoztatni) - 5 ha Honátország mégis elszakad? - Horvátország nem tud elszakadni. Elszakadna, lAa bírna. Ezért úgy vélem, hogy a mostani határoknak, nofy nem ideálisak és itt-ott önkényesek, meg kell maradniuk, - Önnek vannak tapasztalatai arról, hogyan kell lecsillapítani a kedélyeket: mennyi időre lenne szükség erre, és milyen módszerek kellenek hozzá? - Úgy gondolom, hogy szervezett erővel és okos politikával gyorsan lecsillapíthatok a kedélyek. - Mire gondol ? - Hát pillanatnyilag nem látok más erőt a hadseregen kívül. - Voll kél utópisztikus Jugoszláviánk: ha lesz még, milyen Jugoszlávia következik? - A reális. Az, amilyennek a horvátok és a szlovének képzelik el - nem sokat ér. Az valójában csak ürügy-^z elszakadásra, és nem funkcionálna. Nek'em tetszett, amikor egy alkalommal Meszics azt mondta, hftgV csináljunk a föderáció és konföderáció közötti valaAnú csak nem világos, mit. Úgy vélem, hogy a föderációs vagy konföderációs álláspontok dogmatikus módon vannak kidolgozva. Itt szintén a hatalomra való törekvés nyilvánul meg, nem pedig a problémák megoldásának szándéka. Mindannyian hűbérurak akarnak lenni: nagy Szerbia, nagy Horvátország, nagy ez. nagy az. Meg kellene határozni konrkétan, hogy milyenek legyenek a közös kapcsolatok, hogy a köztársaságoknak ezen belül legyen meg az önállóságuk, s hogy ezt így hívják majd vagy úgy, az teljesen mellékes. (Részletek a belgrádi NIN című hetilapnak adott interjúból.) tmaamm&mmsí&siMsifMMSssit Folytatódik az erőmüellenes tüntetés Sokadik szovjet-amerikai csúcs ez a mostani, mégis különbözik valamennyi előzőtől. Itt nem javítgatják a két ország kapcsolatait, hanem új alapokra helyezik. Bush és Gorbacsov szándéka szerint: baráti alapokra. + Kibékül a tűz a vízzel? Baráti kapcsolatok a tőkés és a szocialista szuperhatalom között? Szó se róla. Először is, a Szovjetuniót ma még irányító párt a szemünk láttára kezd átalakulni szociáldemokratává, rózsaszínűvé, ami még a washingtoni konzrvatívok számára is elviselhető színárnyalat. Az ország közben megindul a piacgazdaság útján. Másodszor, a gazdasági, szociális színvonalát tekintve a harmadik világ szintjére lesüllyedő Szovjetunió hovatovább már katonai értelemben is megszűnik szuperhatalom lenni. Mindkét folyamathoz a maga eszközeivel az Egyesült Államok is hozzájárul. Beruházásaival, hiteleivel, ösztöndíjaival, tanácsaival a gazdaság privatizációját ösztönzi, vagyis éppen ezt a folyamatot, amelynek végén a Szovjetunió megszűnik szocialista (államszocialista, kvázi-szocialista - kinek-kinek ízlése szerint) állam lenni. S eközben megpróbálja - ugyancsak amerikai segítséggel - polgári termelésre átállítani hadiiparát, amelynek révén eddig szuperhatalom volt. Bush elnök elképzelése szerint ezek az irányok és feladatok határozzák meg amerikai részről az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát a következő időszakban. Erre üríti poharát a moszkvai Moszkvában megkezdődött Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush amerikai elnök négyszemközti eszmecseréje. Előzőleg a két államfő a Kreml György-termében megtartott ünnepélyes fogadáson rövid beszédet mondott, amelyben mindketten kijelentették: a partnerségen alapuló, ígéretes, űj korszakot akamak nyitni a két ország kapcsolatainak történelmében. Mihail Gorbacsov röviden visszaemlékezett az egy évvel ezelőtti amerikai utazása óta eltelt időszakra. Sazvai szerint először tanúja a világ egy olyan nagyhatalmi viszonynak, amikor az általános emberi és a saját nemzeti érdekek egyszerre, egymásnak nem ellentmondva fejeződnek ki ebben a viszonyban. Gorbacsov nagyra becsülte az amerikai elnök szerepét a világpolitika kulcsfontosságú kérdéseinek megoldásában. A szerdán aláírandó HTF-szerződést olyan történelmi okmánynak nevezte, amely „nemcsak egy lépés a leszerelés ütján, hanem egyben a fordulat jele is" a két ország kapcsolatiban és általában a világpolitikában. George Bush válaszában az elmúlt időszakban kibontakozott politikai együttműködést említette, mint jó díszvacsorán az immár tegeződő két barát: Mihail és George. Hogy az előbbinek miért van szüksége az utóbbira, az a napnál is világosabb. De vajon miért kell Bushnak Gorbacsov? Azért, mert benne látja a legkisebb kockázatot, illetve a viszonylag legnagyobb esélyt arra, hogy többé vagy kevésbé képes egyben tartani a Szovjetuniót és elkerülni a polgárháborút. Egy polgárháború ugyanis abban az országban, amelyben még a START szerződés után is tízezrével lesznek atomrobbanófejek, aligha maradna belső esemény. Hosszú évtizedekre destabilizálná - más hasonló eseményekkel egyetemben Kelet- és valószínűleg nemcsak Kelet-Európát, mi több, fizikai értelemben is fenyegetné az egész földrészt. És történne ez éppen az után, hogy Moszkva katonailag térdre kényszerült, Washington barátja lett, akkor, amikor az Egyesült Államok hosszú évtizedekre az egyetlen szuperhatalma lehetne a világnak. Ezért egy ilyen káosz igazán nem kell Amerikának! Ezen az apróvá zsugorodott glóbuszon ma valóban minden összefüggBush elnök tehát igyekszik a maga módján támogatni Gorbacsov elnököt, a Szovjetuniót, segít azt kapitalistává formálni. Ez verseny az idővel, verseny a javából! Ennek a versenynek a startlövése dördült el Moszkvában a START-szerződés aláírásával. KULCSÁR ISTVÁN jelet a továbbhaladáshoz. Ehhez voltak sorolhatók például a Öbölháború idején megtett közös lépések, illetve a különböző regionális konfliktusok rendezéséről hozott fontos döntések. A két államfő négyszemközti találkozója után plenáris ülésen vitatta meg kedden Moszkvában a szovjet és az amerikai küldöttség a leszerelési kérdéseket, a kétoldalú kereskedelem fejlesztésének lehetőségeit, a Jugoszláviában kialakult súlyos helyzetet és a közel-keleti nemzetközi értekezlet összehívásának esélyeit. Az orosz elnök szóvivője egyébként közölte: Gorbacsov és Jelcin még hétfőn este, George Bush megérkezése előtt tárgyalt egymással. A nap folyamán George Bush ellátogatott Borisz Jelcin oroszországi elnök kremlbeli rezidenciájára, ahol hírek szerint beható eszmecserét folytattak az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció politikaigazdasági együttműködésének fejlesztéséről. Jelcin demonstratívan távol maradt a délelőtti plenáris ülésről, bár Gorbacsov előzőleg külön felkérte, hogy vegyen részt rajta. (MTI) Törvénysértések Tovább a a • * gyűrűzik a szegedi jegyzőválság Szeged közgyűlése már több ízben is kísérletet tett, hogy megválassza a város jegyzőjét. A próbálkozások előbb kettészakították az addig stabilnak mondható konzervatívliberális nagykoalíciót, az azt követő nyilatkozatháború pedig egyre jobban elmérgesítette a viszonyt a két nagy frakció között. Úgy látszott, a jegyzóválság végképp holtpontra jutott, s hogy ezzel együtt a közgyűlés is szétesett, hiszen a „hetek" mellé újabb kis csoport alakult, az el nem kötelezetteké. A konzervatívok azonban szilárdan felsorakoztak a volt vb-titkár mögé, a „kicsik" pedig csatlakoztak. Döntésre azonban még így sem sikerült vinni a dolgot, hiányzott a szükséges kétharmados többség. Ekkor az „egyszerű többség" feletti kétséges lépésre szánta el magát. A volt vb-titkár mandátumát, amely a törvény szerint a jegyző kinevezéséig szól, 1993. július 31-éig hosszabbította meg. ugyanis erre az időpontra helyezte a pályázatok benyújtásának végső határát. A polgármester már akkor elhatárolta magát a törvény kijátszásától, ám alávetette magát ezen többség, azaz a közgyűlés akaratának. A döntésről értesítést kapott a köztársasági megbízott is. Dr. Farkas László a következőképpen foglalt állást a kényes ügyben: a törvény „határidőt nem állapít meg a jegyző kinevezésére, és szankciót sem helyez kilátásba e kinevezés elmulasztása esetére, de ennek, a jegyzőnek az önkormányzat működésében betöltött szerepéből adódóan, a lehető legrövidebb időn belül meg kell történnie. A jegyzői álláshely betöltésére kiírt pályázat több mint kétéves elhalasztásával a közgyűlés elmulasztja a törvényben előírt kötelezettségének teljesítését." Szeged önkormányzatánál a jegyzői feladatok ellátása megbízás útján történik: a közgyűlés október 23-án úgy határozott, a vb-litkárt a továbbiakban megbízott jegyzőként foglalkoztatja. Ám megbízott jegyzői státus egyszerűen nem létezik, a közgyűlés kreációja törvénysértő így az államtitkári döntés -, a törvénysértő határozatra felépített összes többi konstrukció pedig ugyanúgy törvénysértő: például a vb-titkár munkajogi helyzete is. A jelen állapot tudniillik így írható le: a közgyűlés a jegyzői mandátum időtartamának (négy év) háromnegyed részére stabilizálta a vbtitkárt, holott annak „nincs kinevezésen alapuló közszolgálati munkaviszonya, ezért munkavégzésre irányuló megbízás joghatályosan nem adható részére." A megbízott jegyző-táblát ajtajáról le kell szerelni s azon újfent a vb-titkárit elhelyezni. A köztársasági megbízott legkésőbb a közgyűlés soron következő második ülése után várja Szeged szenátorainak válaszát. ól. A bósi erőmű megépítése ellen hetek óta tiltakozó környezetvédők kedden Pozsonyban sajtóértekezletet tartottak. Egyebek között felelni akartak a szlovák lapoknak is, amelyek közül többen mind szélsőségesebb hangon pártfogolják az erőmű egyoldalú üzembehelyezését, sőt némelyikük olyan hangulatot igyekszik kelteni, hogy a tiltakozás egyértelműen csupán a szlovákiai magyar kisebbség ügye, és beláthatatlan károkat okoz Szlovákiának. A szlovák tudományos akadémia tájvédelmi intézetének egyik munkatársa a sajtóértekezleten elmondta, hogy munkacsoportjuk szakvéleményére a szlovák kormány nem voll kíváncsi. (A környezetvédőkkel a pozsonyi kormány nem hajlandó szóba állni, és vasárnap óta várnak arra, hogy petíciójukat átadhassák Jan Carnogursky szlovák kormányfőnek.) Csölösztőnél közben folytatódik a tüntetés, amelyhez Szlovákia mind távolabbi vidékeiről is csatlakoznak. Hétfőn kiderült, hogy a kivitelező vállalatok telephelyeire kiadott használati engedély lejárt, és mivel felújítását nem kezdeményezték, az építők ottléte jogtalan. Jan Babey, az Eurolánc mozgalom egyik vezetője, aki egyúttal Somorja alpolgármestere is, elmondta, hogy a felvízcsatorna feltöltését jóváhagyó vízjogi engedély visszamenőleges hatályú. Mivgl ez az érvényes csehszlovák jog; szabályokkal ellentétes, a tiltakozók, kedden törvénysértésért feljelentési tesznek - jelezte. Eközben a Doborgazt, Bodát és Vajkát a külvilággal összekötő mederalji úton emelkedik a víz szintje, és a három falu lakossága harminc kilométeres kerülőre kényszerül, ha akár kőhajításnyira fekvő szomszédos településekre el akar jutni. (MTI) . „ _ CL1ADD IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT CLJADD anmr 166-70-32,166-74-49,201-20-44 öiimiw Fordulattal felérő lépés Csúcson az együttműködés diplomáciája FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK, PÉNZTÁRGÉPEK, SZALAGOS ÉS TUDOMÁNYOS SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK, PÉNZTARGÉPEK, SZALAGOS ÉS TUDOMÁNYOS SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK