Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

KEDD, 1991. JÚL. 30. DÉLMAGYARÓRSZÁG A HELYZET 3 Csatolt községeink (2.) Ingázás minden mennyiségben mxüém&mmat Algyői, Gyálarétet, Kiskundorozsmát, Szőreget és Tápét 1973-ban közigazgatásilag Szegedhez csatolták. Bár a döntés az öt falu múltjának vizsgálatával is igazoltnak tűnt, bebizonyosodott, hogy a városrésszé minősítés jelentős törést hozott történelmükben. A fölerősödő - s nem kis mértékben érzelmi alapon ny ugvó - önállósodási törekvések újra napirendre tűzték a városhoz való viszony kérdését, s bár a megalkotott önkormányzati törvény növelte a csatolt községek mozgásterét, az itt lakó 25 ezer ember számára úgy tűnik, nem a paragrafusokban megfogalmazottak jelentik a megoldást. Az alábbiakban a Susányi Tamással megkezdett beszélgetést folytatjuk. - Mennyivel lett nagyobb város Szeged az egyesítés után ? - Az 1973-as közigazgatási egyesítés következtében a város területe 222 négyzetkilométerrel, míg népessége 28 850 fővel gyarapodott. A döntés egyértelműen igazodott a városnövekedés koncepcionális igényéhez, a városrészek közé besorolt települések fejlődésében azonban fordulópontot jelentett az egyesítés. A csatolt községek népességének alakulása, mely 1973 előtt követte a szegedit, az elmúlt tíz évben már eltért attól. 1980-ban népességük átlagosan csupán 3 százalékkal volt több a tíz évvel korábbinál, s 1990-ig pedig mintegy 9 százalékkal csökkent. Ugyanekkor a régi Szeged lakossága 15, illetve 5 százalékkal nőtt. (A folyamat értékelésében azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a városon belül a történelmi városrészek - egy-két kivétellel szintén hanyatló népességűek, sőt itt a népességfogyás az elmúlt tíz évben a csatolt községekénél is erősebb, mintegy 13 százalékos volt.) - Hogyan alakult a kormegoszlás, lettek-e fiatalabb, illetve idős városrészek? - A népesség - különösen az elmúlt tíz évben - valamennyi csatolt községben öregedett, s e változás következtében a vizsgált településrészek többsége ma már a város hanyatló korösszetételű részei közé tartozik. A két szélső, a 0-14 éves, illetve a 60 éves és idősebb korosztály népességen belüli átlagos részaránya kedvezőtlenebb Szeged többi részének átlagánál. A fiatal korcsoport súlya Gyálaréten a legmagasabb, több mint 20, míg legkisebb Szőregen, kevesebb mint 18 százalékkal. Az időskorú népességet tekintve is e két telepü lésrész viseli - természetesen fordítottan - a szélső értékeket. - Szeged a foglalkoztatási helyzetet is alakította. - A népesség foglalkozás szerint átrétegződött. Míg 1980-ban 100 aktív kereső közül mintegy 16, addig '90-ben már majd 28 végzett szellemi munkát. Az öt volt község között azonban ma is nagyok az eltérések. Míg Algyőn 20 százalék alatti az arány, addig - másik végletként - Szőregen közel 40 százalékuk űz nem fizikai foglalkozást. A városi arculat ellenére ma is számottevő a mezőgazdaság szerepe. A településegyüttesen belül Gyálaréten, Kiskundorozsmán és Szőregen jelentős számban találhatók önálló gazdálkodók, a zöldség-, gyümölcsés dísznövénytermesztés nagyságrendje az utóbbi években sem változott. - Milyen jelentősége van az ingázásnak? - Az itt lakó aktív keresők közel 75 százaléka, mintegy 8 ezer ember jár be naponta szegedi munkahelyére. Ez a részarány a szellemi foglalkozásúak körében még nagyobb, több mint 80 százalékos. Az ingázás leginkább Gyálaréten az aktív keresők mintegy 90 százalékát érinti -, Kiskundorozsmán és Tápén életforma, míg legkevesebben Algyőről járnak be. - Milyen erős, önálló a helyi ipar? - A helyi telepek - a mintegy másfélezer főt foglalkoztató algyői kőolajipar mellett - településenként csupán néhány száz embernek adnak munkát s bár az iparteleppel egyáltalán nem rendelkező Gyálaréten kívül valamennyi csatolt községnek van önálló vállalata, ez a gazdaságban semmiképpen nem tekinthető meghatározó súlyúnak. (Folytatjuk.) KOVÁCS ANDRÁS Belgrádi építészeti triennálé Szegedi meghívott: Palánkai Tibor Ivica Mladjenovic, a kiállítás szervezője - maga is sikeres építészmérnök - már az elsó alkalommal (1985-ben) biztosra ment: csupa jónevű, a világban is jól ismert építészt kért föl a szereplésre. A sikeres kezdet után három év múlva már magyar résztvevők is bemutatkozhattak: Finta József és Makovecz Imre műveit állították ki. Őket követte az idén Szegedről Palánkai Tibor, akinek Szentmihálytelekre tervezett templomát július 21-én. vasárnap szentelte föl Gyulay Endre megyés püspök. Az építésszel belgrádi benyomásairól beszélgettünk. - Hogyan került sor a meghívásra? - A történet szinte mesébe illó: amikor Ivica Mladjenovic, a kiállítás szervezője Szegeden járt, meglátta az Oskola és Oroszlán utca sarkára épített házat. Megtudta, hogy én terveztem, és azt mondta, megnézné más munkáimat is. Megmutattam néhány megépült házamat, aztán miután ó hazautazott - elküldtem egy bemutatkozó anyagot, ebből válogattak. A mennyiségnek korlátot szabott, hogy az ötven meghívott építésznek fejenként három, egyszer egy méteres tabló jutott kiállítási felületként, mindegyikre hat képet tehettünk ki. - A politikai helyzet nem zavarta a rendezvényt? - Június 6-tól 20-áig tartott nyitva a kiállítás. A feszültséget csak az utcákon látható fokozott rendőri készültség jelezte, egyébként nem volt semi baj. Marad a frekvenciatiltás A hírközlési tárca továbbra is fenntartja eddigi álláspontját, vagyis a frekvenciamoratórium feloldásáig sem a Szabad Európa Rádiónak, sem más rádióállomásnak nem ad ki frekvenciaengedélyeket - tájékoztatta hétfőn ismételten az MTI-t Horváth Árpád, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szóvivője. Mint a szóvivő elmondta: Magyarországon hivatalos műsorszórási engedélyhez jutni az érvényben lévő moratórium miatt jelenleg nem lehetséges, annak feloldása pedig csak a médiatörvény elfogadása után kerülhet sor. (MTI) Szomorú Gallup Elszegényedés, de nagyon Hárommillió koldus országa leszünk ismét? - vetődik fel óhatatlanul a kérdés végig böngészve a Magyar Gallup Intézet legfrissebb jelentését arról, hogy milyennek látják saját megélhetési esélyeiket a magyar családok. A politikai rendszerváltástól elsősorban életük jobbra fordulását várták az emberek, s mára kiderült, a lakosság 92 százaléka rosszabbul, vagy ugyanolyan életszínvonalon él, mint egy esztendővel ezelőtt. A reprezentatív minta eredménye enyhén szólva is elkeserítő. A lakosság felének az utolsó fillérig be keli osztani jövedelmét, tizenöt százalékuk még ennél is szorongatottabb helyzetben él: a legszigorúbb beosztással sem elegendő a jövedelmük a következő fizetésig. Kétségtelen, hogy a mai Magyarországon a bérből, fizetésből élők hatalmas tömegei küszködnek napi megélhetési gondokkal. A szegénység pedig attól válik igazán elszomorítóvá, hogy perspektívátlanná teszi az embereket. A megkérdezettek ugyanis borúlátók: a válaszolók több mint fele úgy vélekedett, hogy jövőre családja anyagi helyzete várhatóan tovább romlik. Érdekes, hogy a jobb módban élők hasonló arányban észlelték jövedelmi helyzetük romlását, mint a társadalom közép- vagy alsó rétegeiben elhelyezkedők. A megkérdezettek önmagukat sorolták jövedelmi csoportokba aszerint, hogy mennyi a családban az egy főre jutó nettó jövedelem: 12 ezer forint felett 7 százalékuk, 8 és 12 ezer forint között 18 százalékuk, 5600 és 8 ezer forint között 36 százalékuk. 3200 és 5600 között 30 százalékuk, ez alatt pedig 8 százalékuk kénytelen megélni. Áz elszegényedést az emberek két harmada „nagyon", egy negyede meglehetősen súlyos problémának tartja. Tíz közül kilencen válaszoltak úgy, hogy az elkövetkező évek legsúlyosabb társadalmi problémája hazánkban a tömeges elszegényedés lesz. R~A kicsit javult: 7% sokat javult: 1% sokat romlott: 27% .változatlan. 26% kicsit romlott 39% FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Háromévenként összehívják a világ építészei közül azokat, akiknek munkáit bemutatásra méltónak ítélik. Idén harmadszor rendezték meg a triennálét: a nemzetközi találkozón Magyarországot a szegedi Palánkai Tibor képviselte. - Milyen szakmai rangja van ennek az eseménynek? - Mladjenovic ötlete volt. hogy járja a világot, és összegyűjtse azokat az embereket, akiknek munkássága a századvég építészetét reprezentálja. Minden kiállításon ötven építész mutatkozhat be, senki sem kap kétszer meghívást. Aki olyan szerencsés, hogy ide eljut, bekerülhet abba a vérkeringésbe, amelyből oly fájdalmasan kirekesztettek voltunk. A triennálét nemzetközi megmérettetési lehetőségnek tekinthetjük. Közép-Európa vonzó a világ számára. még mindig egyfajta egzotikumot jelent, figyelnek arra, ami itt történik. Mladjenovic érdeme még, hogy az első kiállítás anyagát az egész világon megjáratta: Bécsben egy hónap után meg kellett hosszabbítani a nyitvatartást. akkora volt az érdeklődés. Ennek még az is oka. hogy hasonló kiállítást nem rendeznek sehol másutt. - Ezt az anyagot is megnézi a világ? - Decemberben Mexikó, márciusban New York, áprilisban Tokió volt a helyszín, ezután következett Belgrád. Az elsó három kiállítás anyagából monográfia készül, bizonyárra ezt is sokfelé megismerik. Mindez persze sok pénzbe kerül, támogatók nélkül nem is lehetne megvalósítani ekkora terveket. A szponzorok között van a szerb építészeti szövetség, az építészek belgrádi társasága, és az egyetem építészeti fakultása is. Annyit tudok, hogy pusztán a szövetségtől 50 ezer dollár támogatás érkezett. - Melyek voltak a bemutatott munkák? - A rendezők mindenkitől a legújabb anyagokat kérték: fotókat, bár - minthogy zömmel fiatal építészeket hívtak - szerepeltek rajzok is. Én többek között a Felsővárosi templomnál, és az Oskola utcában épült lakóházaimról, valamint a szentmihálytelki templomról készült képeket tettem a tablókra. - Megmaradnak a most szerzett kapcsolatok? - Ennek kézenfekvő módja lenne, ha a mostani kiállítást meghívnánk Magyarországra is. Talán még Szegeden is be lehetne mutatni. Belgrád nincs olyan messze, városunk ily módon is része lehetne annak a bizonyos vérkeringésnek, amiről annyit beszélünk. NYILAS PÉTER mmmmms^mmiem^^mmimimmí Keserű uborka Befőzési cikklistámból két évre kimaradt az uborka. Drágállottam, nem láttam értelmét pepecselni vele. A hétvégén meglepve láttam a piacon, hogy 8-10 forintért kínálják az eltenni valót. Ennyiért három éve sem kaptam meg. Örömömben nem osztoztak azok az uborkatermelők, akik a minap kerestek fel panaszukkal. A szegedi konzervgyárral szerződtek évek óta, s most úgy érzik, becsapták őket. A 6-9 centis uborka áttételi ára 25-ről napok alatt 20, majd 16 forintra esett. Egyikük-másikuk mérgében kivitte a piacra a portékáját, de keserűen tapasztalhatta, túl sokan járnak hasonló cipőben. Ott is hamar sikerült leverni az árakat. Akadt, aki a gyáriak viselkedésének mozgatórugóiról is értesült. Eszerint a Nyírségben boldog-boldogtalan uborkát kezdett termelni, bedöglött a szovjet piac. s most áron alul kótyavetyélik el a termést. Az olcsó vételből nem akart kimaradni a konzervgyár sem, s szerződés nélkül bevásárolt tőlük, itthon meg ugyanarra a szintre nyomta le az árakat. Ráadásul a minőségi átvételt is megszigorították. Az ügy pikantériája, hogy a konzervgyár évek óta kapkod az uborka után. mondván, nem tud annyit összeszedni a környéken, ami el nem kelne. Ezért szervezték meg az integrált termelést. Tápén és Algyőn 26 hektárra rúg az egymás mellett sorakozó kisparcellák területe. Legtöbbjük a fizetéskiegészítés reményében ültet, locsol, kapál, permetez és szedi a termést. Megyénk más településein, sőt Békésben is kötöttek termeltetési szerződést. Egy kockás papíros könyvelésben láttam: háromszáz szögölre eddig 27 ezer forint a költség, a bevétel egyelőre alig több, mint a tizede. Mire beindult volna a szezon, az ár a padlón. A mostani szint egyáltalán nem vesz tudomást az egy év alatt szinte megfizethetetlenné drágult vetőmag, permetszer, tápoldat és üzemanyag árakról. Ha nem változik a helyzet könnyen kiderülhet a végelszámolásnál, hogy a tüsténkedő ember órabérét sem futja a bevétel. Évközben már kiszállni sem lehet az egyre előnytelenebbnek tűnő buliból. Évvégén is van vesztenivaló, hisz az alapozó beruházásokat, a kútfúratást, szivattyúvételt, villanyvezetést illene kiárulni. Ha uborkával nem sikerül, marad az alig megválaszolható kérdés: mi mással? VargrAlihálytól, a Sámson-Szeko Kft termeltetési osztályv^etőjétől arra próbáltam választ kapni, vajon miért bánnak ily mostohán a nagynehezen odaédesgetett partnereikkel. - Átérzem a termelók kétségbeesését. Nekem ötszáz négyzetméteren van uborkám. Drágán termelünk, de nem mi tehetünk róla. a szükséges anyagok, eszközök eszeveszett drágulásának csak az tudna gátat szabni, ha nem vennénk meg. A garantált árnak megfelelő átvételi áron a nullszaldót is nehéz kihozni. A gyár most nem tud ennél többet fizetni, vevőinket nem érdekli a mi inflációnk. - Ön is jobbra számított, ha uborkázik. Hol hibádzik a kalkuláció? - Senki sem tudhatta előre, hogy teljesen leáll az export. Tavaly a nyugati vevők a 3-6 centis uborkáért a 65-80 forintot sem sajnálták, most ez sem kell nekik. Ott is jó a termés, nyugodtan fitymálhatják az árunkat. Az országból kimenő első tételeket vegyszermaradványra hivatkozva küldték vissza, s azóta senkitől semmit nem vesznek. Korábbi nagy vásárlónkkal, a Szovjetunióval nem sikerült még megegyezni. - Tavaly nem találtak szermaradványt? - Akkor ott is gyenge volt a termés, szükségük volt az árura, következésképp a szabványuknak is megfelelt. - Az átvett uborka sorsa? - Konzervként elmegy, de a túlkínálatot tudva 40 pfenningnél többet nem ismernek el alapanyagköltségnek. Nem kell nagy számtantudás hozzá, látható, a gyártás így is könnyen veszteségbe csaphat. Az előző évek keresleti piacát tükröző árakkal összevetve még élesebb a kontraszt. - Mivel magyarázható, hogy a betoppanó nyírséginek ugyanannyit fizetnek, mint aki szerződött. - Tévedés, a szabad áraink 20 százalékkal alacsonyabbak. A felkínált szerződött árut mind átvesszük, mástól csak annyit, amennyire per pillanat szükségünk van. - Az éves szerződések hátteréből nem lehetne kiiktatni a sok bizonytalanságot? - Vevőink nem kötelezik el előre magukat. Ha szállítani akarunk nekik, azt a saját kockázatunkra alapozhatjuk meg. - Beleértve a termelőket is? - Nem tehetünk mást, a piaci hatásoktól senki sem mentesülhet. A szovjet export hiánya csak fokozza a kiszolgáltatottságunkat. A piacvesztés okozta túltermelési válság a tej, a hús, a gabona, a szőlő után a zöldségféléket is utóiérte. Az uborka az első áldozat, de idővel a paradicsomról, paprikáról, káposztáról is hasonlók derülhetnek ki. A belső bőség idején nem tud az ember szabadulni a gondolattól, a hopp után a kopp szokott következni. TÓTH SZELES LS TV AS