Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-29 / 176. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. JÚL. 29. Mint hónapok óta mindig, ai elmúlt hét külpolitikai történéseinek is a jugoszláviai hadüzenet nélküli háborús helyzet állt a középpontjában. Míg Szlovéniában enyhült a feszültség, Horvátország keleti és délkeleti, szerbek lakta vidékein az eddiginél is hevesebben s alattomosabban dúl a viszály. A hét másik nagy kérdésére sem kaptunk választ: sikerül-e a magyar és a szlovák kormánynak megegyezésre jutnia a már határdiplomáciai bonyodalmakkal fenyegető bősi erőmű ügyében, vagy a szlovákok által kedvezményezett terv szerint elterelik a Dunát. (Alattomos háború) Tény, hogy Szlovénia, a három EK-külügyminiszter közvetítésének köszönhetően túl van a nehezén; a hét elejére megkezdődtek a jugoszláv néphadsereg csapatkivonásai, péntekre pedig felszabadultak a köztársaság repülőterei is. Igaz, a hadsereg ez utóbbi tettéhez némi fenyegetésre volt szükség, hiszen a szlovén elnök csak e feltétellel volt hajlandó résztvenni a további tárgyalásokon. A dolgok neheze azonban nem ment messzire, a feszültségek gócpontja Ljubljanából szép lassan Zágrábba költözött. Horvátországban folytatódtak a szerb fegyveresekkel való összeütközések, főleg a kelet-szlavóniai vegyes lakosságú vidékeken. A hét végére a köztársasági elnökök, és a brioni tárgyalásokat kezdeményező nyugati politikusok is kénytelenek voltak belátni, hogy Horvátországban területekért, falvakért és városokért folyik a harc, míg a hetek kísérletei eddig csak Szlovéniával kapcsolatban jártak valamelyes, három hónapig mindenesetre békével kecsegtető eredménnyel. Horvátországba, mint arról csütörtöki sajtóértekezletén Gianni De Michelis olasz külügyminiszter beszámolt, az EK csak akkor küld megfigyelőket, ha azok biztonságát valaki szavatolni is tudja. Csütörtökön azonban nyilvánvaló lett, hogy a biztonságo't szavatolni a térségben már aligha lehet. Megkezdődött a Szerb Nemzeti Gárda toborzása, így mára nem két, hanem három, akcióiban nem egyeztetett fegyveres alakulat néz egymással farkasszemet: a horvát területvédelmi erők, a szerb gárda - hírek szerint már több mint ötvenezer taggal - és a jugoszláv hadsereg. (Ahol még élnek „jugoszlávok") Felröppent egy még nem kellően cáfolt hír is: Milosevics és Tjudman-különalkudozásba kezdett Bosznia-Hercegovina érdekek és nemzetiségek szerinti felosztásáról. Eszerint, Szerbia csak úgy tudná elképzelni Horvátország és Szlovénia függetlenségét, ha Bosznia-Hercegovinát (többségi bosnyák, tehát muzulmán szerb lakossággal) kettéosztanák. Az értesülés azért is riadalmat keltett Szarajevóban, mert egyrészt ez a köztársaság volt eddig a legcsendesebb a hat közül, másrészt pedig a szerb települések épp átellenben, Horvátország esetleges területi követelései közé beékelődve találhatók. Nyugati elemzések szerint ez volna az a konfliktus, ami átfogó polgárháborúhoz vezetne. Ráadásul egy olyan vidéken, ahol az elmúlt években a legtöbb vegyes házasság köttetett, így a népesség leginkább tartotta magát jugoszlávnak. (Kínos átfedések) A jugoszláviai válság kapcsán beigazolódni látszanak azok a balsejtelmek, melyek a szomszédos országok közötti több diplomáciai konfliktus kialakulását ígérték. A mozgatórugókat, miként a balkáni válságok idején általában, nehéz megtalálni. A szerb nyelvtörvény nemzetiségi kisebbségekre vonatkozó rendelkezései mindenesetere kísértetiesen hasonlítanak a szlovák, vagy a készülő román törvény nyelvhasználat-korlátozásaira. Szlovákiában a belügyminiszter nyilatkozatban szólította fel a magyar szülőket, hogy gyermekeik keresztnevét szlovák helyesírással jegyeztessék be az anyakönyvekbe, ha egyáltalán más választásuk lenne is. A probléma úgy merült fel, hogy a pozsonyi Új Szó című napilaphoz panaszok sokasága érkezett, mert a szlovák hivatalnokok nem engedélyezik a magyar helyesírással történő bejegyzést. Szerbiában a múlt héttől kezdve ugyanez a földrajzi és településnevekre vonatkozik, azonban kilátásba helyeztek egy személynevekre alkalmatos hasonló törvényt is. Ha diplomáciai bonyodalmakról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a szegedi fotóriporter, Csókási György esetéről sem, akinek perében pénteken már ítélet is született: négy hónap elzárás. Az ítélet váratlanul súlyosra sikeredett, bár a vádat előterjesztő szerb ügyész is megjegyezte a tárgyalás előtt, hogy azért nem akarnak „ügyet" csinálni a dologból, mert a jugoszláviai sajtóban naponta jelennek meg Csókási fotóinál törvénysértőbb felvételek. (Lánc, lánc.„) Hétfőre ígérték a tárgyalást, amely azonban semmi eredményt nem hozott: Magyarország és Szlovákia továbbra is ellenkező véleménnyel van a bősi erőmű megépítéséről. Eközben, mint a szervezők elmondták, a magyar-szlovák tárgyalásoktól függetlenül kifejlődött az Eurolánc környezetvédőinek s az erőmű helyi ellenzékének tiltakozó megmozdulása is - rendőrségi szemlével. Incidensek, néhány ideiglenes őrizetbevételtől eltekintve, nem történtek, a tüntetés viszont érzékeny pontján találta az építkezést erőltető szlovák politikusokat: nem sikerült bebizonyítani, hogy a tiltakozás hátteréül magyarországi támogatás szolgált. Magyar állampolgárok egy előrelátó felhívás kérésére nem vettek részt a tüntetésen. PANEK JÓZSEF Ahol az újságíró is célpont... Súlyos harcok Horvátországban Lesz-e tűzszünet? Súlyos harcok robbantak ki Horvátország déli térségeiben horvátok és szerbek között. A jelentések szerint az összecsapások péntek reggel óta szakadatlanul zajlanak, és eddig harmincan vesztették életüket. A legtöbben Zágrábtól 60 kilométerre délre, a Glina melletti Jukinacon, valamint a még délebbre eső Struga és Kuljani körzetében estek el. Az áldozatok többsége polgári személy volt. Sisak térségében is egész nap harcok folytak. Az AFP Sisakon tartózkodó tudósítójának a jelentése szerint Glina felől sűrű felhő gomolyog. Sisakon az éjjei négy robbanás történt, az egyiket egy szerb tulajdonban lévő vendéglő ellen hajtották végre. A Dvor na Uni térségében folyó harcoknak eddig 18 áldozata volt jelentette a Tanjug. A jugoszláv hírügynökség szerint azonban á Zágrábtól délre fekvő városka környékén feltételezhetően sokkal többén haltak meg. A parasztudvarokon és az utcákon mindenütt holtak hevernek írja a Tanjug szemtanúkra hivatkozva. Itt tűnt el több nyugati újságíró, közöttük Susanne Kupke, a dpa tudósítója. Egon Scotland, a Süddcutsche Zeitung tudósttója pénteken életét vesztette a harcok során. A Tanjug jelentése szerint szombaton némileg csillapodtak az előző nap kirobbant heves harcok Horvátország középső, szerb lakosságú térségében, de még mindig hallhatóak szórványos lövöldözések. Az összetűzések legkevesebb harminc halottat követeltek, közülük a sziszeki (Sisak) horvát rendőrség vezetője szerint 17 a polgári áldozatok száma. Szombatra virradóra Horvátország keleti részén, Ilok városánál horvát fegyveresek háromórás harcot vívtak a Horvátországot és Szerbiát összekötő Duna-híd katonai őrségével. Áldozatokról nem érkezett jelentés, ám - mint katonai források közölték - a hadsereg erélyesen válaszolt az ellenfél provokációjára. Időközben egyébként a pénteki harcok során eltűnt nyugati újságírók közül épségben megkerült Susanne Kupke, a dpa tudósítója, valamint két - őt kísérő - osztrák technikus. Kupke elmondta, hogy a Zágrábtól 60 kilométerre délre lévő Glina városában akartak riportot készíteni, ám alighogy kiszálltak gépkocsijukból, célzott lövéseket adtak le rájuk. Az újságírónő 14 órát töltött a szerbek és horvátok közötti harci övezetben, s mint a dpa jelentette, társaival együtt csak szombat reggel, egy félig elsüllyedt csónakkal tudtak onnan kimenekülni. A többi eltűnt újságíró sorsáról egyelőre nincsenek információk. A német újságírók szakszervezete szombaton nyilatkozatban sürgette a Süddeutsche Zeitung című lap tudósítójának haláláért felelős jugoszláv személyek megbüntetését, a bonni kormány pedig a belgrádi német nagykövetség révén felvilágosításokat követelt a jugoszláv hatóságoktól ebben az ügyben. (MTI) A horvát legfelsőbb államtanács szombat esti ülésén Horvátország egész területére vonatkozó azonnali tűzszünetet hirdetett, s ezzel elfogadta a jugoszláv államelnökség pénteki tűzszüneti felhívását. Figyelembe véve a konfliktus szélesedését és a Horvátországra kényszerített háború áldozatainak magas számát mindkét oldalon, a Horváth Köztársaság úgy véli, hogy el kell fogadnia a jugoszláv államelnökségnek és az Európai Közösségnek a tűzszünetről és a politikai rendezés feltételeiről kidolgozott állásfoglalását - hangoztatja a horvát közlemény. Horvátország nem vállalhatja az Európai Közösség közvetítői tevékenységének meghiúsulásáért a felelősséget. A tűzszünet csak pártatlan ellenőrzés mellett lehet sikeres, amiben az EK megfigyelőinek különleges szerepet kell játszaniuk hangsúlyozza a hírügynökségek által ismertetett közlemény. A horvát vezetés ugyanakkor követeli, hogy vonják felelősségre a jugoszláv hadseregnek azokat a tisztjeit, akik parancsot adtak a terroristákkal való együttműködésre, a lakosság elleni gátlástalan támadásokra, a horvát és magyar falvak elpusztítására. Horvátország kártérítést is követel az okozott károkért. Meg nem erősített jelentések szerint legalább 100 ember vesztette életét szombaton a Glina környéki hegyvidéken folytatott harcokban (MTI) Az elfelejtett légió Jugoszláv források szerint az albán hadsereg két hadosztályát a jugoszláv-albán határ közelébe irányították. A koszovói albán ellenzék neves képviselői pedig már korábban kijelentették: ha Szlovénia és Horvátország „elmegy" Jugoszláviából, akkor Koszovónak sem lehet maradása. A 90 százalékában albánok lakta szerb tartomány lakossága, ha tehetné, kiállna Koszovó független kötársasággá nyilvánítása mellett. A koszovói albánok - az abszolút többségben lévő kisebbség helyzete mindenképp tarthatatlan, s 1971 óta vészterhes politikai feszültségek hordozója. Az alapvető emberi jogokért vívott küzdelem jegyében tevékenykedő albán ellenzéket Belgrádban szeparatizmussal vádolják, s ezért Szerbia megvonta Koszovó amúgy is korlátozott autonómiáját - feloszlatta a pristinai parlamentet. Ha Koszovó kiválna Jugoszláviából, feltehetően nem maradna tartósan független az anyaországtói, Albániától, a két köztársaság bizonyára államszövetségre lépne, s így létrejöhetne a Tiranában rég áhított nagy Albánia - vélik Belgrádban. A napokban a crna gorai televízió esti vitaműsorában szóba jött a kérdés: mi lenne, ha a jugoszláv válságot kihasználva, Albánia megtámadná Jugoszláviát. Crna Gora elnöke ezt képtelen ötletnek minősítette, míg a műsorban közreműködő katonai szakértő kissé gunyorosan a következő adatokkal spékelte meg a politikusok helyzetértékelését: Albánia jelenleg 41 ezer katonával, 90 harckocsival, közel 70 lökhajtásos vadászrepülőgéppel, 3 tengeralattjáróval, s egy 40 naszádot számláló flottával rendelkezik. A tüzérség és a légvédelem adatai is elhangzottak, de azokat (elnézést) nem jegyeztem fel. A katonai szakértő szerint a 90 harckocsi 70 százalékát a második világháborúban ismertté vált T 34-esek alkotják. Ezeket a „modernebb" T 54-es tankok egészítik ki. A szovjet haditechnika letűnt korszakát fémjelzó páncélosok azonban kínai gyártmányúak. A légierő hasonló kvalitásokat mutat; gerincét MIG 17-es és a már szintén muzeális ereklye-számba menő 19-esek képezik. A három tengeralattjáróból egy biztosan mozgásképtelen, kettő pedig valószínűleg nem bírna ki hosszabb időt a víz felszíne alatt. Igy azután Jugoszláviát sok minden fenyegeti, de az albán hadsereg semmiképp. VARGA IVÁN Görögország messze van (1.) Jugoszlávián keresztül A határátkelés tulajdonképpen zavartalan, csak arra kell ügyelni, hogy az utazás ne essen egybe a török vendégmunkások áradatával. Választék ebben az esetben is van: Tompa vagy Röszke. A határállomások telefonon hívhatók - Tompa csak a központos kisasszony segítségével -, az így megszerzett információk azonban csak a legritkább esetben egyeznek meg a későbbi tényleges várakozási idővel. A helyzet óráról órára sokat változhat, ugyanakkor el kell ismerni, hogy az első figyelmeztető törökös hétvége után a másodikat már sokkal rugalmasabban sikerült megoldani. A tranzitúthoz dinár kell, e valuta konvertibilitása azonban - immár sokadszor - újra megbicsaklott. A legutolsó kezdet, a hivatalos 1 márka 7 dinár szabad átváltási árfolyama nem sokáig tartott, a jelenlegi 1:13-as hivatalosnak minősített arány is teljesen elrugaszkodott már a valóságtól. Két héttel ezelőtt a szegedi feketepiacon egy márkáért 46-47, ezer dinárért 2400 forintot kellett adni. Ilyen átváltási árfolyam mellett a 14 dínáros jugoszláv benzin 34 forintba se került literenként, ami VKmmmimmsmmtstsr> Görögország mostanában Jugoszláviával kezdődik. Ez korábban is így volt, ma azonban az áttekinthetetlen belpolitikai helyzet, a polgárháború kiszélesedésének veszélye megfontolásra kényszeríti a nyaralni induló tranzitutasokat. Nagy választék nincs, az egyetlen szárazföldi kerülő út Románián és Bulgárián keresztül visz. Ezt a megoldást kevesen választják, marad tehát a Szerbián átvezető - harci cselekményektől eddig még nem érintett - európai főútvonal, vagy az otthon maradás. Az utazási irodák a megmondhatói, hányan döntenek (döntöttek) a törlés mellett, a hazatérők mindenesetre eddig nem panaszkodtak. akár csábítónak is minősíthető. A paradicsomi állapot időközben valamelyest romlott, a benzin ára 4 dinárral, azaz szűk 10 forinttal emelkedett nemrég déli szomszédainknál. Ez figyelmeztető jel mindenkinek, aki úgy számol, hogy a görög határig - benzinre és autópályára - elköltött dínármennyiség visszafelé is elegendő lehet. Az autópálya-díjra sok panaszunk nem lehet, márkára vetítve utaztunk már drágábban is dél felé. A legnagyobb tétel változatlanul a BelgrádNis szakasz a maga 300 dinárjával, a többi apróság, 30-35-40-50 és 55 dínáros adagokban. Benzin van. Lényegében csak a kutak egyenetlen elhelyezése zavarhatja meg valamennyire az autóst. Ez is elsősorban a visszaútra jellemző, ami egyértelműen a görögországi elkényelmesedésnek köszönhető. Ott ugyanis szinte látótávolságon belül követik egymást a BP-k, a Shellek és a Texacok, s nincs olyan kicsi tengerparti település, amelynek ne lenne legalább két benzinkútja. Ehhez hasonlítva visszafelé, úgy Skopje, később Újvidék - azért sem Noviszad - környékén már van ok némi bosszankodásra, különösen naplamente után. A görög határt követően működik iónéhány benzinkút, Skopje alatt azonban egészen hosszú szakaszon egyszerűen elfogynak. A nagyvárosi elágazást már inkább világító mint villogó ü zemanyagjelzővel megközelítő autós elsősorban magát hibáztatja, miért nem állt meg korábban, harmadnegyed tanknál. Azután feltűnik a megváltó kút - az előrejelző táblákat arrafelé alig ismerik természetesen az autópálya túloldalán jó félméteres korlát védelmében. Üres kannával ez egyszerűen átléphető, enélkül azonban tovább megy az utazó és az első korlátmentes helyen visszafordul. Ezt a manővert a tankolás után aluljáró, építési terület, portás és sorompó közbeiktatásával - újra megismételheti. Természetesen 5 kilométeren belül, mindenféle előjelzés nélkül, talál működő kutat a jobboldalon is, majd 80 kilométeren belül még négyet. Hasonló a helyzet Újvidék körül is, ahol szintén baloldalon van a kút, természetesen megfordulást tiltó táblákkal, s legközelebb csak Feketicsen lehet tankolni. Nappal! Éjszaka feltehetően valamivel távolabb. (Folytatjuk) KOVÁCS ANDRÁS FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK, PÉNZTÁRGÉPEK, SZALAGOS ÉS TUDOMÁNYOS SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK SHARP IRODATECHNIKAI VEVOSZOLGALAT 166-70-32,166-74-49,201-20-44 SHARP FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK, PÉNZTARGÉPEK, SZALAGOS ÉS TUDOMÁNYOS SZAMOLÓGEPEK, MENEDZSERKALKULATOROK