Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

SZOMKVÍY Wl. Jn, 27. •V. " A" " ' .? -'Ú "VYÚ.V *I VSA DÉ LM/ W, W R0RSZÁG DMMAOAZÍNS Szerzetesrendek Magyarországon (5.) A szerviták és a szaléziak Hél előkelő firenzei nemes 1234-ben elhatározta. hogy új életet, önsanyargató remeteéletet kezd élni olyan szerzet keretében, amelynek első és legfőbb célja Szűz Mária dicsérete. E célból a Firenze melletti Monté Senarión kolostort alapítottak. Firenze püspöke a Szent Szűz fájdalmának emlékére fekete szerzetesi ruhába öltöztette, és Szent Ágoston Regulájának megtartására kötelezte őket. Regulájukat később Benitius Szent Fülöp rendfőnök öntötte végső formába. A szerviták rendjét XI. Benedek pápa 1304-ben ünnepélyes megerősítéssel hagyta jóvá (Ordo Senorum Mariae, röviden 0. S. M., azaz Szűz Mária szolgái). 1320-ban a rendtagok száma Csaknem elérte a tízezer főt. Lelkipásztorkodással. Igehirdetéssel, prédikálással foglalkoztak s foglalkoznak ma is. Magyar földre 1649-ben érkeztek, mégpedig a Sopron vármegyei - ma Ausztriához, Burgenlandhoz tartozó - Lorettomba. ahol az itáliai Loretto Szűz Mária kegyszobrának másolata állt egy kápolnában. 1651-ben Nádasdy Ferenc gróf a Szeplőtelen fogantatásnak szentelt templomot és kolostort kezdett itt építtetni a szerviták részéré, amelynek belső udvarára helyezték át az eredeti kápolnát. Lorettom csakhamar keresett búcsújóráhellyé vált. A rend, fokozatosan gyarapodva, 1689ben Pesten és Egerben alapított új kolostort. II. József, mint haszontalant, megszüntette a lorettomi rendházat, a másik kettőt azonban nem bántotta. A szerviták újabb házakat is létesítettek. 1928-tól ók gondozták a máriaremetei kegyhelyet, 1938-tól Makkosmáriát, 1940tól fiúinternátust vezettek Makón, lelkipásztorkodtak a csatkai Szemkúton, 1947tól pedig Törökszentmiklóson. 1950-ben a magyar állam őket is feloszlatta. A szerviták női szerzetét, a Congregaíio Sorofoum Servarum Mariae-t (Szűz Mária Szolgálóleányait) 1332-ben Falconieri Szent Julianna alapította. A pápai jóváhagyást 1424-ben nyerték el. Magyarországon 1922-től 1950-ig tevékenykedtek. Rákosszentmihályon elemi iskolát és internátust, Feldebrón óvodát és elemi iskolát, Budapesten és Kőszegen óvodát és napköziotthont, Kondoroson és Győrött elemi Iskolát és óvodát tartottak fönn - mint a többi szerzet, 1950-ig. Giovanni Don Bosco torinói házába fogadott egy kőművesinast, akit egyre több ágrólszakadt fiú követett. Don Boscónak hamarosan segítőtársai is akadtak, s így jött létre 1859-ben Szalézi Szent Ferenc Társasága (szaléziánusok, Societas S. Francisci Salesii, röviden S. 5.), Tagjai a világi papok renverendájáf viselő papok és laikus testvérek. Alapszabályukat IX. Pius pápa 1874-ben hagyta jóvá. A rend fő célja a modern kor társadalmi bajainak orvoslása az ifjúság helyes nevelésével és a krisztusi szeretet sokoldalú gyakorlásával. Don Bosco nevelési módszere a megelőzés. Hazánkban 1900 óta működnek. Ekkor hívta be őket Eredics Ferencné Szombathelyre, ahol csakhamar fiúnevelő intézetet létesítettek. 1902-ben gróf Károlyi István Rákospalotára hívott szaléziakat, ahol megalapították a híressé vált Szalézi Nyomdát és a Clarisseum fiúnevelő intézetet. Ez a nyomda olcsó és színvonalas kiadványok ezreivel szolgáflta a fiatalok lelki életét. A szalézi diákokat és öregdiákokat az itt nyomott Szalézi Értesítő tartotta egyben. Csernoch János hercegprímás 1913-ban Péliföldszentkeresztre telepített szaléziakat. A korszerű, a legszegényebbekkel és legelhagyatottabbakkal foglalkozó szerzetre égetően nagy szükség volt hazánkban. Ezért terjedt gyorsan (1919: Nyergesújfalu, gimnázium; 1920: Óbuda, árvaház; 1925: Esztergomtábor, rendi tanulmányi ház, fiúnevelő, ipariskola; 1927: Újpest és Visegrád, fiúnevelő otthonok; 1932: Gyula, középiskolai internátus.) A magyar rendtartomány 1929-ben önállósult. 1950. évi feloszlatásakor 250 tagot számlált. A szaléziak női rendjét Segítő Szűz Mária Leányai Kongregációjának hívták. 1872-ben alapította Mazzarello Mária. Napjainkban egyike a legnagyobb lélekszámú szerzetesközösségnek: 1500 helyen több mint tizenhétezer szalézi nővér dolgozik a lelkek megmentésén. Magyarországon 1937-tól 1950-ig munkálkodtak (Olad, Mándok, Tény és Budaptest). 1990-ben megkezdték hazai újjászervezésüket. (Folytatjuk.) DR CSONKARÉTI KÁROLY Kelet és Nyugat között (4.) Régiók, országok és konföderációk A feudalizmus korában egy-egy királyság megannyi tartomány, kisebb-nagyobb autonóm területi egység tarka szőttese volt. Mini ismeretes, a régi magyar királyságnak évszázadokon keresztül társországa voh Horvál-Szlavonwmsmmmimmmmmm Európában ma sokan azt állítják, lejárt a nemzetállamok ideje. Sokkal természetesebbek a kisebb egységek, ezek alkothatják majd együtt az egész kontinensre kiterjedő konföderációt. kelet-Kozép-F.urópaban is tanúi vagy unk a .„szűkebb hazánk" öntudatosodási foly amatának. Szlovénia, Horvátország és Szlovákia önállósodni akar, de olyan történelmi tartományok is hallatnak magukról, mint Morvaország és Istria, vagy a szerb „Határőrvidék" ország, sajátos közjogi hely- (Krajina) Horvátországban. Megszólalnak a kisebb, már-már elfeledett gazdasági elképezelésekkel. zete volt az országon belül népcsoportok képviselői, nemrégiben tartották példáol első Lengyelországban és nálunk Erdélynek. De se szeri, se szá- világtalálkozójukat a ruszinok a szlovákiai Mezöfahorcon. sokkal kevesebbet lehet erről morva nemzetiségűnek vallja magát (természetesen mindnyájan csehül beszélnek). Jelenleg a regionalizmus Jugoszláviában és Csehszlovákiában tapasztalható legerősebben, nem egy esetben igen határozott politikai és ma a különböző, kisebb területre kiterjedő és szűkebb *«»mmmm jogkört jelentő autonómiáknak, mint például a kunoké, a jászoké vagy a székelyeké. A tagoltság érzékeltetésére idézzük föl, milyen önálló igazgatású területek léteztek a történelmi Szepes megye területén: Kisvármegye, Nagyvármegye, a Hoszonnégy királyi város grófsága, a Bányavidék, Késmárk városa, Lőcse városa. az elzálogosított tizenhárom királyi város. Tizenegy királyi város grófsága, Tizenhat szepesi városi grófság. A nemzetté válás folyamatában a regionális vagy tartományi önállóság lehetett eszköze és gátjd is a céloknak. A magyar nemzeti mozgalom egyik fontos követelése volt az unió Erdéllyel, a románok viszont a tartomány önállóságához ragaszkodtak. A szerbek megújították ekkor régi követelésüket, hogy Magyarországon belül önáló területet kapjanak, a Vajdaság végül a Bachkorszakban született meg. Fölfoghatjuk térségünket Európa átjáróházának is, de olyan területnek, amelynek birtoklása, összefogása döntő európai pozíciót biztosított. A középkorban több uralkodóház kísérletet tett ilyen integráció megvalósítására, a cseh Premysl-ház éppúgy, mint a mi Anjou-házunk, vagy a lengyel Jagellók, végül a kora újkorba a Habsburgoknak sikerült. A nemzetté válás korában már nem dinasztikus keretekben gondolkoztak; és világos volt, hogy két nagy birodalomképző hatalom közé került térségünk. Nagy mozgósító ereje volt a szláv népek összetartozását, kölcsönösségét hangsúlyozó gondolatnak, hiszen a kisebb népeknek biztatást adott a jövőhöz. Viszont az orosz cári expanzió lehetőségét ís előrevetítette. Voltak olyan politikusok, akik a Habsburg-monarchiát kívánták szövetségi állammá átformálni, főleg a szláv érdekeket szem előtt tartva. A lengyel emigráció - különösen 1848-tól - szlávok és nem szlávok közép-európai együttműködéséért munkálkodott, Kossuth dunai konföderációt (elsősorban Délkelet-Európa felé tekintve) tervezett. Mégis, mind a 19.. mind a 20. században nagyhatalmi célok érdekében történt meg a terület „megszervezése", általában kijátszva egymás ellen az itt élő népeket. Ezt tette a német fasizmus és a sztálini bolsevizmus is. Nem véletlen, hogy a kommunista rendszer évtizedei alatt minden internacionalista propaganda mellett országaink egymással lényegében csak Moszkván keresztül tartották a legfontosabb politikai és társadalmi kapcsolatokat. A kommunizmus óriási méretű központosítást hozott, a helyi autonómiák tudatos fölszámolását, a tájakhoz fűződő érzelmek, hagyományok lebecsülését. Nem véletlen, hogy térségünkben a politikai változások nyomán újraélednek a regionális tudatok. Egyre többet hallhatunk olyan tájakról, amelyeket legfönnebb történelemkönyvekből ismerünk. Morvaországban komoly erőt képez az autonóm morva mozgalom: készült nemrégiben olyan fölmérés, amely szerint a terület lakóinak 40 százaléka hallani. Romániában kényes kérdés, hiszen Erdély bárminemű különállását a román politikai közvélemény szeparatizmusnak tartja. A regionális törekvéseket jellegük szerint két fő csoportra lehet osztani. Részben az etnikai-nyelvi azonosság tértyére hivatkozva kívánnak önállósággal bíró területi egységei létrehozni, részben pedig hagyományos tartományi keretekben gondolkodnak. Kérdéses, hogy a két szövetségi állam (Csehszlovákia. Jugoszlávia) tagköztársaságai mennyiben tekinthetők régióknak, hiszen Szlovákia vagy Horvátország konföderációt szeretne, a nemzetközi kapcsolatokban önálló szubjektumként kíván föllépni. Az utóbbi hónapokban az említetlek mellett hallani lehetett regionális törekvésről Kelet-Szlovákiában. Szlovénia Stajersko-nak (a történelmi stájer tartomány szlovénok lakta része) nevezett részében. Kétségkívül a régiók ébredése napjaink egyik fontos tendenciája. Közép-Európa keleti fele évtizedek - vagy évszázadok? - után elsősorban önmagáért felelős ma. Senki sem kételkedik abban, hogy szükség van a térség népeinek az együttműködésére. Úgy tetszik, a gyakorlati lépések megtételéhen bizonytalanok és késlekedők vagyunk. Akárhogyan vélekedik bárki is. a térség európai integrációjának csökkenti az esélyeit, ha a szomszédok nem találják meg a megértés és megegyezés módját. (Folytatjuk.) Kiss GY CSABA MMMtMNMNNMMMMMNMMMMMMIttlII A barakkok között csak nehezen találjuk meg á Csongrád Megyéi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet algyői otthonát. Ugyanis errefelé minden építmény egyformán szürkészöld, legfeljebb a drótkerítések színe különbözik. A kavicstól, gaztól foltos, hepehupás udvart vasrácsöS kapu választja el a falutól. Az emeletes panelházak, melyek az út másik oldalán magasodnak. azoké a rendezett életű, irigylésre méltó falusiaké, akik elmondhatják magukról: saját lakással rendelkezhetnek. Fotóriporter kollégámmal legelőször Bea és Péter „lakásában" vendégeskedünk. A cirka tizenhat négyzetméteres helyiséget a házaspár csinosan berendezte. A szekrénytől, fotelektől a szinte alig maradt talpalatnyi hely a szobában. - Színes tévénk is van, csak most elromlott - magyarázza a férj, aki kétévesen került intézetbe és nem régen él Csak igazi családban. Petra, a gyönyörű szemű, tizenhárom hónapos kislánya a kiságyban játszik. - Ismeri a szüleit? - kérdezem a tizenkilenc éves apától. - Találkoztam velük úgy öt-hat évvel ezelőtt, nem kívánom őket többször látni. Ha lesz lakásunk,, meg tudunk állni a saját lábunkon. Szívesen mesélek, de engem ne fotózzanak le. mert szégyenlem, hogy így élünk. Én a Londoni körúti gyermekotthonban nőttem föl, Bea meg a vásárhelyi intézetben. Három évig jártunk együtt, néhányszof meg akartunk szökni, de végül is, ha meggondolom, sokkal könnyebb életünk volt az intézetben, mint itt. Mindenünk megvolt, gondoskodtak rólunk. - Végül is ez a szükségmegoldás is a gondoskodás eredménye, nem? - Igen, mert különben az utcán kezdhettük volna - kapcsolódik be a beszélgetésbe Bea. aki néhány nap múlva lesz tizennyolc Nekem meghaltak a szüleim, a bútorokat az árvasági és az életkezdési segélyekből vettük, havi négyezer méltányossági gyest kapok. Péter, ha jó hónapunk van, megkeres nyolcat, kilencet. Abban reménykedünk, hogy három éven belül megkapjuk a „tanácsi" lakást. A házaspártól a közös konyhába visz az utunk. A nyitott, vasrácsos ablakon betódul a délutáni hőség, a harminc fokra még ráfejel a gáztűzhely melege. Egy fiatalember serpenyőben krumplit süt. kíváncsi tekintetű kisgyerekek rohangálnak „Mi barakkosok vagyunk" Nem tudom, hány gyermek él Csongrád megyében, így azt sem tudom, az összes kiskorú számának hány százaléka az 1027. Enny ien élnek errefelé édes szülők nélkül, állami gondozásban. Az elmúlt évben 103 gyereket vett föl a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, és 208-nak szüntette meg a gondozását. Ennél valamivel kevesebb azoknak a száma, akik végleg kiléptek a nevelőotthonok kapuján, akik kezdik úgy az életet, hogy mögöttük nincsen család, ahonnan elrugaszkodhatnának. A nagy ugrás a felnőttkorba azoknak az ifjú embereknek sem könny ű, akiknek apuka, any uka tart biztonsági hálót. Akik állami otthonban nőnek fol, tizennyolc évesen egy ik pillanatról a másikra magukra maradnak, s honnan is tudhatnak. hogyan kell élni. «MMMMMMSMMaMMMMItMM ki s be az ajtón. Kérdéseimre egy csinos, 24 éves hölgy, Mária válaszol készségesen. - Tudja, ez a hely menedéknek nagyon jő. Én a két gyerekemmel azért jöttem az otthonba, mert egyedül nem bírtam volna az albérleti díjat fizetni. Gyerekkoromban állami gondozott voltam, mikor az intézetből kikerültem, férjhez mentem, de sajnós a házasságom nem sikerült. Szerencsére ide visszajöhettem. Itt minimális összeget kell fizetni a gázért, villanyért, dehát ez nem végleges megoldás. Az emberek azt hiszik, az állami gondozottak mind gengszterek lesznek. Ez nem igaz. Van rendes munkahelyem, a szalámigyárban dolgozom. Megkeresem a kilenc-tízezret, de két gyerekkel nem tudok belőle megélni. A kisfiam őszre lesz első osztályos, csak a beiskolázása ötezerbe keiül Mária kisfiával is összeismerkedünk. A távirányítású autóját és a tolltartóját is megmutatja. A kissrác láthatóan jól érzi magát, hiszen a 20 kiskorú között akad játszótárs. A lakók legifjabbika Sanyika, csak pár hetes. Édesanyja, Márta tizenéves kismama. Mikor megtudja, mi járatban vagyunk, megoldódik a nyelve. - Azt is írja meg föltétlen, hogy minket itt a faluban lenéznek. Mi nem emberek, csak barakkosok vagyunk. Ha a környéken valami baj történik, mindjárt minket hibáztatnak. Tudja mi van, az állami gondozott mindig csak szégyenkezik. Ha munkát keres, akkor is hátrányban van. Belenéznek a személyi igazolványába, meglátják, állandó lakhelye: Bal fasor, mindjárt félrehúzzák a szájukat és elküldik. A férj, egy fekete hajú fiatalember divatos pólójában egészen olyan, mint egy jól kereső állampolgár. Kiderül, tanult szakmája kárpitos, nemrég még a Defagnál dolgozott. Két műszakban havi 7000 bruttóért. Most inkább eljár Szóregre egy maszek kárpitoshoz besegíteni. Ott tisztességesebb fizetést kap. Á feleségtől megtudom, a nagymamáját szerette legjobban, aki falubéli volt, de tavaly meghalt. A szoba berendezését Mártáék is az életkezdési segélyből vették Ez minden állami gondozottnak jár. Kinek több, kinek kevesebb, attól függően, hogyan él, viselkedik, hány éves, van-e munkahelye stb. Az utógondozóval közösen döntik el, mit vegyenek azon a tíz-, húsz-, harmincezer forinton, amit az intézetből kilépve kapnak. A Gyivi igazgatójával. Galambos Lászlóval azokról a lehetőségekről beszélgettünk, amiket az intézet nyújtani tud, s azokról, amiket sajnos nem. Országos gond: az állami gondozottakból lesznek az állás nélküli otthontalanok - mondja az igazgató. Úgy hiszem, az önkormányzatoknak kellene ez ügyben lépni. A sokat emlegetett életkezdési segéllyel semmit, vagy alig tud valamit kezdeni a fiatal. A néhány ezer forint legtöbbször a „tanácsi" lakás beugrójára elegendő, a kiutalásra pedig, tudjuk, éveket kell várni. Évente viszonylag sok pénzt osztunk ki, s mindenkinek csak egy morzsa juthat belőle. Ha az összegét egybe tarthatnánk és szükséglakások vásárlására fordíthatnánk, mindenki jobban járna. - A; algyői otthonra mennyi jut a költségvetésből? - Az intézmény hálózatában 128 „visszafogadott" él. Úgy érezzük, sokukat nem lehet egyik napról a másikra az utcára engedni. Az ő gondozásukra hivatalosan tulajdonképpen egy fillért nem kapunk. A kiskorúak pénzéből csippentjük le azt a négymilliót, amibe a „visszafogadottak" támogatása kerül. A fejkvóta szerint minden gyerekre 210 e/er forint jár az állami költségvetésből évente. Szerencsére a legkisebbek nem kerülnek ennyibe, így valami keveset sikerül a pénzből átcsoportosítani. Pályáztunk is, azt reméltük, az algyői bővítésre kapunk majd valamennyi támogatást, sajnos próbálkozásunkat a Népjóléti Minisztérium elutasította. Nemcsak a barakkokban, de egyik szegedi nővérszálláson is laknak volt állami gondozónak, sajnos az ó helyzetük is bizonytalan, mióta a szállásdíjat 300 forintról 20(X>-re emelték. Ahol csak hely van. oda próbáljuk a tőlünk távozó nagykorúakat bedugni, hogy ne az utcán kezdjék meg az önálló életet. Azóta, hogy az otthon, helyesebben szólva a menedékhely lakóitól elbúcsúztunk, jobban értékelem télen hideg, nyáfón meleg panellakásunkat. S azon is elgondolkodtam, végül is csupán véletlen, ki hova, milyen körülmények közé születik. Dániában például nincsenek árvaházak és szülő nélkül nevelkedő gyerekek, mert évtizedek óta olyan jól működik a szociális védőháló. Nálunk egyelőre sokak kénytelenek beérni a barakkal. S be kell látnunk, még mindig jobb innen indulni, mint az aluljáróból, vagy a pályaudvarról, ahonnan a mi vonatunk még soká érkezik meg Európába. L.P.