Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. JÚL. 27. Lengyel vendégek Mórahalmon Tegnap látogatásának utolsó színhelyén, Morahalmon járt az az önkormányzati delegáció, amely a lengyelországi Lodzból érkezett Csongrád megyébe, a megyei közgyűlés meghívására. A háromtagú küldöttség az elmúlt napokban a magy ar rendszer önkormányzati típusainak munkájával ismerkedett. A vendéglátók programja szerint a megyei közgyűlés, a szegedi megyei jogú önkormányzat és a csongrádi városi önkormányzat után tegnap egy nemrég várossá lett település, Mórahalom helyhatósága volt soron. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A lengyel küldöttség összetétele a programhoz hasonlóan épületes volt. Tagjai, Jerzy Janczak, mint a lodzi vajdaság alispánja, Benedykt Czuma, a vajdasági helyhatóság általános ügyeinek irodavezetője és Leszek Brzozowsky, Aleksandrow városka önkormányzati képviselője kívánságuk szerint a Szeged és Lodz között 22 éve meglévő - de azóta alaposan megváltozott - viszony felélesztése céljából tájékozódtak. A mórahalmi tapasztalat alapján látogatásuk nem nevezhető holmi udvariassági gesztusnak. Alig hangzott el Katona László polgármester és dr. Günther Béla főjegyző összefoglaló ismertetése Mórahalom múltjáról és helyzetéről, mindjárt a gyakorlatias lengyel kérdésekre kellett válaszolniuk. Mekkora a munkanélküliség mértéke, és ki fizeti a segélyeket? Van-e a város vezetésének konkrét elképzelése a helyben megtermelt mezőgazdasági termékek helybéli feldolgozóiparának kialakítására? Alkalmaznak-e magyar technológiát a szennyvíztisztítás és a hulladékhasznosítás terén? Milyen a város polgárainak jövedelmi helyzete, és prosperál-e a gazdasága? (Utóbbi kérdést Jerzy Janczak, látván a mórahalmiak zavarát, vissza is vonta, de Katona László végül nem tágított; a város, mondta, amióta megszűnt a régi szövetkezet kényelmes monopolhelyzete, e téren fejlődésnek indult.) Az eszmecsere után Jerzy Janczak alispán a Délmagyarország kérdéseire válaszolt. - Az eddigiekből úgy tűnik, a Csongrád megyei gondokban többször a saját nehézségeikre ismert. Melyek ezek közül a lodzi régió legsürgetőbb problémái? - Valóban nagyon sok gondunk egyezik, s ez érvényes a két ország egészére is. De ami jelenleg mind közül a leginkább foglalkoztatja a lengyeleket, az a privatizáció és a kárpótlás kérdésköre. Tulajdonképpen Szegedre ebben az ügyben is jöttük. Szeretnénk megismerni a ma• i t gyar tapasztalatokat, bevezetni a privatizációs szakemberek kölcsönös látogatásait, s egyáltalán: pontosítani ismereteinket_az itteni elképzelésekről. - Látogatásuk három napja után hogyan látja, a lodzival öszehasonlítva eiőrehaladottabb-e a szegedi térség az átalakításban? - Nehéz erre válaszolni. Hasonló ugyan a helyzetünk, de arányaiban mégis másak a gondok. Nálunk, főként ha a kereskedelemre és az ipar átalakítására gondolunk, egy kissé előrébb tart a privatizáció. Mert már van rá törvény. A kárpótlási ügyekben viszont még csak most folyik a vita a Szeimben, így ebben nyilván nagyobb a bizonytalanság. A társadalmi hatások is ennek függvényében különböznek. A munkanélküliség, például. Lengyelországban, a privatizáció hatásaként, majdnem 9 százalékos a munkanélküliség. Lodzban pedig még ennél is nagyobb, 14 százalékos. Hetvenötezer munkanélküli van a városban jóval több, mint Szegeden. - Kialakult-e már. legalább a magyarországihoz hasonló mértékben, a lengyel önkormányzati rendszer? - Igen, az működik. Ami változás ebben nemsokára bekövetkezik majd, az az ország területi újratagolásával jár együtt. Lengyelországban most készül egy törvénytervezet, amely az eddigi 49 vajdaságból - a legvalószínűbb elképzelés szerint 15-öt alakít ki, s ezzel, az új közigazgatási beosztással az állami és az önkormányzati jogkörök is jobban elkülönülnek majd. Úgy is mondhatnám, hogy megerősödnek a vajdasági önkormányzatok. A városi helyhatóság intézménye a lengyel településeken egyébként éppoly önálló, mint Magyarországon. Annyi különbséggel, hogy valamennyi nagyváros önkormányzata kerületi szere vekre tagolódik. S. P. S. Közgyűlési határozatok Szeged közgyűlése csütörtökön hosszas bizalmatlansági viták után a késő esti órákban átvilágította a közterület-felügyelet munkáját, s annak további működésére nézve részletes dokumentumot fogadott el. A megyei illetékhivatal és a városi adó- és illetékhivatal összevonásával megalakította Szeged illetékhivatalát. További összegeket utalt át a peremterületek lakossági alapjára. Úgy döntött, sort kerít az Oxigén- és Dissousgázgyár privatizációjára. Igazgatókat nevezett ki a város középiskoláinak élére, s megválasztotta az egyesített szociális intézmény vezetőjét is, Zsótér Antal személyében. Új családsegítő központot s Szegedi Szabadtéri Játékokért alapítványt hozott létre 500 ezer forintos betéttel. WWIWItltlWHMIWm^^ Tizenegy dühös ember Pszichológusok nyilván pontosan tudják, mi táplálja a "tévedhetetlenek" magabiztosságát.. Azokét, akik mások helyett, mondjuk egy egész falu nevében, javára, az érintettek nélkül kívánnak dönteni. Akadnak, akik pártállásukra, netán születési anyakönyvi kivonatukra, esetleg sokéves hivatali benfenntességükre hivatkozva formálnak jogot a salamoni ítéletek kimondására. S mi tagadás, a tévedhetetlenek egy ideig el is tudják hitetni a környezetükkel, hogy karizmatikus személyiségek, következésképpen sokáig senki nem meri elvitatni tőlük a jogari és a falu almáját. Tegnapelőtt döntés született a torony alatt. A tápéi iskolaháborúnak (egyelőre?) vége, Iványi József né igazgatói kinevezését megszavazta a közgyűlés. Nagy meccs előzte meg ezt az eredményt, hiszen a tápai részönkormányzat vezetői, mint hírlik, mindent megtettek, hogy az iskola megbízott igazgatójának pályázatát ne fogadják el a városatyák. A tápai képviselőtestület többek között szerkesztőségünkbe is eljuttatott egy levelet, melyet egyik tápai képviselő írt a részönkormányzat vezetőinek nevében. A tizenegy dühös ember állásfoglalását, véleményét szerdai számunkban tettük közzé. Mint a szegedi közgyűlésen kiderült, a faluvezetők a helyi tantestület tagjait is behívatták, hogy őket meggyőzzék Iványiné alkalmatlanságáról. Tápaiak mesélték, a falu elöljárói megmxmwsmm&mmmma^mmmmísz keresték a Bálint Sándor iskola gyesen lévő pedagógusait is, hogy a pályázó ellen agitáljanak. S a közgyűlésen az is elhangzott: az egyik tápai képviselő az igazgatóválasztással kapcsolatban minősíthetetlen magatartást tanúsított. Az ügy nemcsak a falu közvéleményét. de a szakma szegedi képviselőit is két táborra osztotta. Az oktatási bizottság nemrég szintén nemmel szavazott, sőt, a pályázó a szenátustól sem kapta meg első körben a kétharmados többséget. Az egyik képviselő azonban megfordította a hangulatot, mikor felszólalt és bejelentette: úgy érzi, téves információk alapján szavazott. A tápéi kollégák többsége pedig aláírásával bizonyította, hogy időközben, új információk miatt megváltoztatta véleményét. Az ügy főszereplői azonban a szülők, akik a közül többen a közgyűlésen is megjelentek, hogy így támogassák a pályázót. Nem tudjuk, az új igazgató milyen változásokat hoz majd a Bálint Sándor iskola életébe, a gyakorlat dönti majd el, beválnak-e módszerei s elfogadja e hosszú távon is a tanári kar. Egy biztos: az érintett tápai polgárok bebizonyították, hogy képesek a dolog végére járni, ha ki akarnak állni valaki vagy valami mellett. Akkor is, ha ezért vállalni kell a megmérkőzésta „hatalmasokkal". PACSIRA „Jó szándékot nem várhatunk" Tegnap Szegeden járt Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke, és Csongrád megye reprezentáns szakmáinak szakszervezeti képviselőivel találkozott. F.gyebek között konzultációt folytatott velük a megalakítandó szakszervezeti képviselet vezetői pályázatáról. Mint megtudtuk, a három pályázó közül tegnap reggel egy visszalépett, s noha a döntést meghozták, azt csak az MSZÖSZ elnökének, Nagy Sándornak lesz joga nyilvánosságra hozni. Az alelnökkel azért volt miről beszélgetnünk... - A magyar sajtó nagy érdeklődéssel kísérte a sztrájkbizottság minapi ülését, amelyen a júniusi sztrájkkal kapcsolatos kormányígéreteket, azok végrehajtását tekintették át. Milyen volt az ülés hangulata ? - A résztvevők felháborodottan állapították meg, hogy a magyar kormány két félnek a megállapodásából a rá vonatkozókat nem tartotta be, s a sztrájkbizottság ülése óta sem reagált állásfoglalásunkra. Miután mi most a tagsággal rendszeresen párbeszédet folytatunk a szakszervezeti törvénnyel kapcsolatosan, arról is konzultálunk, mi a teendőnk ebben a helyzetben. Úgy véljük, ez a kérdés nagyobb horderejű, hogysem tizenegynéhány ember dönthessen róla. Arra számítok, augusztus végére mondjuk ki a végső szót: mit tegyünk a kormány szándékolt tehetetlensége ellenében. - A Csongrád megyeiekkel folytatott megbeszélésén, úgy hallottam, tájékoztatták arról is, számos itteni üzemben munkalassítások, leállítások kísértik a munkavállalók biztonságérzetét. Ön minek tulajdonítja e leállásokat? - Egyfelől a termelési struktúra átrendezésének természetes velejárója ez, másrészt azonban - és ez a fontosabb - az elhibázott kormányzati magatartás jelének tartom. Olyan temelési kapacitásokat számolnak fel, melyre pedig volna vevő,' valamint semmiféle új tevékenységbe nem kezdenek. Vagyis hiányolom a kormányzati ötleteket, veszélyesnek tartom, hogy eb^en az átmeneti állapotban piaci szemléletre hivatkoznak, noha ez még korai. Elvárnánk, hogy a kormány űj munkahelyeket teremtsen, ahelyett, hogy a népbutítás sajátos eszközeivel dezinformálja a közvéleményt, persze elsősorban a szakszervezeti tagságot, a szakszervezeti bankbiztosító rt.-vel kapcsolatos ügyben. Úgy gondoljuk, tagságunk 95 százalékának képviseletében, a magyar törvényeknek megfelelően tettünk lépéseket két és félmillió munkavállaló érdekében. - Az MSZOSZ ebben a helyzetben nyilván alkalmat keres arra, hogy üzenjen tagságának. Parancsoljon! - Arra kérem a Délmagyarország olvasóit, lássák be - érzékelve a hatalmi durvaságokat -, hogy egyetlen csattanós válasz van a kormányzati lépésekre, ha erejüket összetéve, ütőképes szerveződésekkel kikényszerítik a munkavállalói érdekek hatékony kormányzati szolgálatát. Úgy vélem ugyanis, jó szándékot csak úgy önmagában - és ezt a júniusi események igazolták - nem várhatunk. A sztrájkbizottság ülésének ez a legfőbb tanulsága. * (Sándor Lászlót megszólaltattuk részletesebben is a szakszervezeti bankbiztosítóról, válaszát önálló cikkben dolgozzuk-fél a közeli napokban.) P.K Kárpátalja - változások közepette Dubka Györggyel, a kárpátaljai Igaz Szó szerkesztőjével, a Kárpátaljai Magyar Szövetség titkárával beszélgettünk az ottani változásokról. - A szovjetunióbeli átalakulások közepette hogyan változik majd a kárpátaljai magyarság helyzete? -Teljes átfogó prognózist nem lehet felállítani. A birodalom széthullása, Ukrajna önállósulása esetén a kárpátaljai magyarság sorsa is megváltozna. Együttműködünk az ukrán ellenzéki körökkel, s remélem, sikerül majd elérni, hogy az itteni magyarság kollektív jogai teljes mértékben biztosítottak legyenek. így: kulturális autonómia, territoriális önkormányzati rendszer, amely Ukrajnán belül föderatív egységként működne. Szeretnénk, hogy a határok, Jégiesítődjenek". - A közelmúltban volt alkalmam beszélgetni két, Kárpátaljáról érkezett hölggyel, akik a széteső Szovjetunióból kiszakadó Ukrajna fennhatóságától nem sok jót reméltek. Attól tartottak, hogy az ukránok majd ugyanúgy fognak bánni a nemzetiségekkel, mint ahogy velük bántak a mosjcvai köyonti szenek. - Ezt naiv politikai felfogásnak tartom. Ukrajnában nem a magyar az egyedüli kisebbség. Rajtunk kívül még több mint tíz olyan nemzetiség van, amely már létrehozta érdekvédelmi és -képviseleti szerveit. Tehát ha az ukránok háttérbe akarnának szorítani minket, akkor nemcsak velünk, hanem a többi nemzetiséggel is ezt kellene tenniük. Ekkor egyfajta kollektív elnyomatás éme bennünket. De mindez fikció, politikai abszurdum. Ukrán nacionalizmus ma nem létezik. Az ukránok meg akarják nyerni az összes nemzetiséget. A régi rendszerben nem voltak nemzetiségi jogok, az újban szeretnék, szeretnénk, ha mindezek megvalósulhatnának. A nacionalizmust Kárpátalján - mint mindenütt az országban - a volt apparátcsikok szítják, abban a reményben, hogy » < »•• sikerül megakadályozniuk a demokratizálódást. Az ukránok jó szándékára bizonyíték, hogy amikor március 15-ét ünnepeltük, az Ukrán Népi Mozgalom üdvözlő levelet küldött a sajtón keresztül. Negyvenhat év alatt a kommunisták ezt egyetlenegyszer sem tették meg. Az ünnepen a sok nemzetiségi zászló mellől hiányzott egy - a sarló-kalapácsos vörös. A közelmúltban történt néhány megállapodás Ukrajna és Magyarország részéről. Egyfajta kisebbségi jogok kartáját hozták létre, amelyet az ukrán külügyminiszter Jeszenszky Gézával együtt aláírt. Magyarország volt egyébként az első ország, amely elismerte a független Ukrajnát, mely az 1600-as évek közepe óta nem volt független állam, és most újra szabaddá akar válni. Az ukránok be akarnak lépni az Európa-házba, tehát nem fognak ellenünk olyan diszkriminatív intézkedéseket hozni, amit korábban a kommunisták tettek. - Milyen manapság Kárpátalján a politikai, illetve gazdasági helyzet, ha azt a Szovjetunió egészén belül vizsgáljuk? - Gazdasági szempontból sokkal jobb, mint a belső oroszországi vidékeken. Az emberek - mind a ruszinok, mind a magyarok - keményen dolgoznak s jól is élnek a jelenlegi lehetőségekhez képest. A politikai légkört egyfajta várakozás jellemzi. Jelcin - akit Kárpátalján is nagyformátumú politikusnak ítélnek - választási győzelme után gyökeres változás tapasztalható a politikai gondolkodásmódban. Vagyis ha Jelcint megválaszthatta az orosz nép, akkor az ukránok is hasonlóképpen kívánnak cselekedni. Szeretnék feloszlatni a jelenlegi ukrán parlamentet, a megyei és területi szerveket, hogy a kommunista párt monopóliumát megtörjék. A választásokon a KMKSZ is részt kíván venni. A magyarság szervezetének több mint harmincezer tagja van, és ezzel a második legnagyobb szervezett erő a kommunista párt után. Szeretnénk tagköztársasági szinten is kiépíteni a kapcsolatot a magyarok között. Ez irányban már tettünk néhány lépést. A Szovjetunióbeli Magyarok Szövetségének jövőbeli szerepe segítene megteremteni a más területeken élő magyarok között az együttműködést, és ezáltal országos szintre emelhetnénk a magyarság politikai képviseletét. Ezenfelül anyagi támogatásban is részesíthetnének minket az országos, illetve a tagköztársasági'szervek. A választásokon pedig a Parlamentbe is küldhetnénk képviselőket. Eddig ezt nem tehettük, miveJ Kárpátalját megyeként tartották nyjlván. - Magyarország gazdasági befolyása mennyire érződik Kárpátalján? - A Területi Tanács döntést hozott múlt év decemberében, hogy e terület különleges gazdasági övezetté alakuljon át. Az ukrán parlament már tárgyalja a javaslatot, de döntést még nem hozott. Természetesen nagyon előpyös, hogy minél több vegyes vállalat jöjjön létre. Magyarország Ukrajnával különleges gazdasági kapcsolatokra törekszik, amely kölcsönös árucserét, illetve piacot biztosítana mindkét fél számára. A magyar üzletemberek egy része azonban gyors meggazdagodásra törekszik, és ezt úgy állítja be, hogy ezzel az ottani magyarság érdekeit kívánja szolgálni. Érdekes, hogy mindkét oldalon a volt apparátcsikok vegyes vállalatokat hoznak létre, és így felelevenítik volt kapcsolataikat. De ezek többsége, úgy gondolom, szakértelem hiányában hamarosan tönkre fog menni. Azok, akik igazán szeretnék előmozdítani a régió sorsát, csak később kerülhetnek majd előtérbe. PÁL TAMÁS FÉNYMÁSOLOK, TARTOZÉKOK ES KELLEKEK, TELEFAXOK, PENZTARGEPEK, SZALAGOS ES TUDOMÁNYOS SZAMOLOGEPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK SHARP IRODATECHNIKAI VEVOSZOLGALAT 166-10-32,166-74-49,201-20-44 SHARP FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK, PÉNZTÁRGÉPEK, SZALAGOS ÉS TUDOMÁNYOS SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK