Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAQYARORSZÁG SZERDA, 1991. JÚL. 24. Támadások Jelcin ellen SMMSMNMKi Általános ellentámadást indítottak a szovjet konzervatívok az SZKP két nap múlva kezdődő sorsdöntő pártplénuma előtt. A központi lapokban neves írók, ismert tábornokok intéztek felhívást a néphez „a párt és a haza védelmében", éles hangú kommentárok ostorozzák Borisz Jelcin rendeletét, amelyben az elnök kitiltotta a munkahelyekről és az állami szervekből a pártszervezeteket. A Szovjetszkaja Rosszija című lap címoldalán négyhasábos címmel ellátott felhívást intézett a néphez több ismert író, tábornok, népképviselő. Az aláírók között van például Jurij Böndarev, Valentin Rasyutyin író, Valentyin Varenyikov tábornak, Borisz Gromov belügyminiszterhelyettes, Vaszilij Sztarodubcev, az SZKP KB titkára és Jurij Blohin, a Szojuz képviselőcsoport egyik társelnöke. Össznépi mozgalom útjára indítását szorgalmazzák, hogy elejét lehessen venni az ország „kiárusításának és szétdarabolásának". Felhívják a fiatalokat, a katonákat, hívőket és nem hívőket, nőket, öregeket, hogy egyesítsék erőiket a szovjethatalom védelméért. A Pravda címoldalon támadja a Jelcin-rendeletet. A lap szerint a tiltás és a kényszer sohasem volt sajátja a pártnak, ez a mostani lépés is inkább a döntéshozók szellemi gyengeségéről tanúskodik. Az SZKP központi lapja aggódó olvasói levelek tucatját közli, amelyben a levélírók - javarészt veteránok, pártfunkcionáriusok, vállalati pártbizottságok tagjai, nyugdíjasok kétségbeesetten kérik, hogy a párt hallgassa meg szavukat és ne hagyja magukra őket. A mérsékeltebb Rabocsaja Tribuna kommentárja keserűen állapítja meg: Jelcin nem véletlenül a plénum elé időzítette rendeletét, hogy ezzel nyíltan befolyásolja a /tanácskozást. Felhívja továbbá a figyelmet, hogy nemcsak az SZKP-t, hanem a most szerveződő új mozgalmakat és csoportosulásokat is nehéz helyzetbe hozza, miután a rendelet szerint egyetlen párt, társadalmi szervezet yagy mozgalom sem működhet az Orosz Föderáció területén lévő állami vállalatoknál, a hatalmi szerveknél és a hadseregnél. (MTI) Csökkent a magyar-jugoszláv kereskedelem Minimális mértékben csökkent az év első felében a magyar-jugoszláv kereskedelmi forgalom, de ennek nem a politikai események, hanem Jugoszlávia belső gazdasági helyzete, az általános devizahiány az oka mondotta Szegedi Gábor, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma jugoszláv referense az MTI munkatársának. Az elmúlt év első feléhen 196 millió dollár értékű árut adtak el a magyar vállalatok Jugoszláviába, míg 1991 elsó hat hónapjában 173 millió dollár volt a magyar export. Az importban nincs lényegi különbség, a tavalyi hathavi 94 millió dolláros magyar importot két millió dollárral haladja meg az idei első félévi. Szegedi Gábor elmondotta: korábban a szállítások 40 százalékánál készpénzzel fizettek a partnerek egymásnak. Jelenleg azonban a jugoszláv importőrök kevés keményvalutával rendelkeznek. Visszafogja még a kereskedelmet az a jugoszláv belső rendelet is, amely ez évtől az exporthoz kötötte, illetve annak 70 százalékáig engedélyezte az importot. A prognózisok szerint júliusban és augusztusban ugyanezen okok miatt Tovább nő a munkanélküliség A munkanélküliségnek a kommunizmusban ismeretlen jelensége az elmúlt hónapokban tovább terebélyesedett a kelet-európai országokban, egyre félelmetesebbé téve a jövőt, Nyugaton viszont attól tartanak, hogy keleti munkanélküli fiatalok árasztják el munkaerőpiacaikat állítják nyugati szakértők. A becslések szerint a munkanélkülieknek az aktív kereső népességhez viszonyított aránya az év végére eléri a 10 százalékot Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Romániában, nyolcat pedig Magyarországon. Jugoszláviában már most Gyorsabb lesz az Megkezdték a soproni közúti határátkelőhely építését. A korszerűsítés lényege, hogy a Magyarországra tartó, illetve az Ausztria felé irányuló forgalmat elkülönítik, szétválasztják. Eme ugyanis jelenleg nincs lehetőség. Az átépítés után 9 kifelé és 7 befelé vezető forgalmi sávon haladhatnak a járművek. Ezzel leiietőséget teremtenek ama, hogy az utas a zöld, illetve a piros folyosó közül válasszon. Gyorsul is a forgalom, mivel egyszerre történik majd az útlevélellenőrzés és a vámolás. Kollegális tiltakozás Csókási jól van Kémkedett-e Csókási György Jugoszláviában? Akik ismerik, ezt nem tartják valószínűnek, sőt, a vádat abszurdnak tartják. Bizonyosságot egyelőre csak amól szerezhettünk, hogy a szegedi fotográfus (már amennyire ez a fogságban lehetséges) jól van, s hogy ügyében a belgrádi katonai bíróságon még e héten megkezdik a tárgyalást. Csókási Györgyöt, úgy tudjuk, a múlt hét végén hozzátartozói meglátogathatták. Reméljük, a vádak alaptalannak bizonyulnak, s bízunk az eljárás tisztaságában. Mégis érthetetlen, miért pont Csókási vádolják olyasmivel, amit Szlovéniában, Horvátországban naponta több száz kollegájára ráfoghatnának és mégsem teszik. A szegedi fotográfust több mint két hétig diplomáciai külképviseletünk elöl is elzárva tartották, s ez mindenképp felháborító. A Nemzetközi Újságíró Szövetség magyar kezdeményezésre levélben fordult Stipe Mesichez, Jugoszlávia elnökéhez a nemzetközi jogi normák betartását kérve tőle. V. I. további minimális visszaesésre lehet számítani. Jugoszlávia az elmúlt évben Magyarország hatodik legjelentősebb kereskedelmi partnere volt. A forgalomban Szerbia fele arányban, 20-20 százalékkal Horvátország és Szlovénia, tíz százalékkal pedig BoszniaHercegovina és Macedónia részesedett. A Szerbiával folytatott kereskedelem felében a vajdasági vállalatok az érdekeltek. A 173 millió dollár értékű magyar exportból, 68 millió dollárt a mezőgazdasági termékek, zömében élő állat és húskereskedelem jelentették. A napokban Szlovéniából érkezett az NGKM-hez az a jelzés, hogy amennyiben a hagyományos csatornákon, Bácskából és Bánátból az aratás meghiúsulása miatt nem sikerül a gabonát beszerezni, versenytárgyalás útján, esetleg Magyarországról'is vásárolnának. A partnerek egyelőre nem jelezték, milyen mennyiségű gabonáról lenne szó. 20 százalékos e ráta, s várhatóan tovább növekszik majd. A munkanélküliség növekedése elsősorban a belső munkaerő-kereslet jelentős visszaesésének köszönhető, amely viszont a vásárlóerő és a reálbérek csökkenésének, a Szovjetunióval folytatott kereskedelem összeomlásának és az állami vállalatok sorozatos bezárásának a következménye. Az a legrosszabb állítja a bécsi Nemzetközi Gazdasági összehasonlító Intézet (WIIW) hogy még mindig csak az út elején tartanak, az alagút végét pedig még nem látja senki. átkelés Sopronnál Egyelőre az útszélesítéshez szükséges földmunkákon dolgozik a kivitelező szegedi Kész Kft. és a győri Útépítő Kft. A rézsű bontásából származó földet erdei úton szállítják el, hogy minél kevésbé zavarják az idegenforgalmi főszezon forgalmát. Komolyabb forgalomkorlátozásra az ígéretek szerint nem kerül sor az építkezés idején, a pápalátogatás napjaiban pedig szűnt teltetik a munkálatokat. A határátkelő korszerűsítésére egyébként 80 millió forintot költenek, és az átépítéssel a tervek szerint november közepéig végeznek. (MII) Előrejelzés a világnépességről 2025-ben várhatóan 8,6 milliárd ember él majd a Földön, s közülük több mint másfél milliárd kínai lesz - olvasható az ENSZ hétfőn Párizsban nyilvánosságra hozott demográfiai előrejelzésében. A jelentés szerint ma is Kína a Föld legnépesebb országa a maga 1,15 milliárd lakosával. Kína után India (859 millió) és az európai tizenkettek következnek 344,8 millió polgárral, megelőzve a Szovjetuniót (292 millió) és az Egyesült Államokat (252 millió). Az ENSZ-kiadvány szerint 2025ben India megőrzi a második legnépesebb ország címet, azonban a Szovjetunió meg fogja előzni az európai tizenketteket, amelyek országaiban 363, illetve 248 millió ember él majd. Az előrejelzés említést tesz azokról az országokról is, ahol a tudósok szerint ugrásszerűen nő majd az ország népessége: Nigéria lakossága 122 millióról 305 millióra, Indonéziáé pedig 181 millióról 226 millióra nő majd. Európát ezzel szemben elkerüli a nagy gyermekáldás: Németországban és Franciaországban 35 év alatt csak kétmillióval növekszik majd a polgárok száma. Még nincs szerződés A külgazdasági minisztérium illetékesének nincs tudomása arról, hogy szerződés jött volna már létre a Szovjetunióba irányuló gabonaexportra. Tamás István főosztályvezetőhelyettes a távirati iroda kérdésére elmondta: vannak olyan információk, hogy a Szovjetunió 1-1,3 millió tonna gabonát vásárolna tőlünk hasonló mennyiséget, mint a korábbi években ám még nem kezdődtek meg a tárgyalások. így azt sem lehet tudni, hogy készpénzzel, áruval, vagy más konstrukcióban fizetne a szovjet megrendelő a magyar búzáért. Az NGKM egyébként támogatja a Földművelésügyi Minisztériumnak azt a javaslatát, hogy a kormány vállaljon garanciát a szovjet exportra. Ez mintegy 9 milliárd forintot jelent. Ha viszont a vevő nem fizetne, az súlyos következményeket okozna az ország költségvetésének. Nyári Egyetem '91 Kell-e nekünk nemzetállam? Tegnap délelőtt Szabó Miklós előadásával folytatódott az Értelmiség '91 Nyári Egyetem rendezvénysorozata. Az SZDS-ts országgyűlési képviselő, történész, a Nemzetek-nemzetiségek Európája címet adta előzetesen mondandója témájaként. Szabó Miklós elmondta, hogy a modern demokráciáknak megoldatlan kérdése a nemzetiségi kérdés, tudniillik a fejlett Nyugaton máig sem tudják, milyen az, ezért nincs is rá politikai technikájuk. A mai modem társadalmak két utat járhattak végig a nemzetté alakulás folyamatában. Az államnemzeti út a francia példa, ahol a fejlődés lendülete elfogadhatóvá tette a „franciaságot", akárcsak az USA-ban a „jenkiséget", hiszen aki áthajózott az óceánon, nyilvánvalóan azért tette, mert más akart lenni. Anglia a maga ír-kérdésével egyedi példa, itt elsősorban a vallási különbözőségek és az ír emberek proletarizáltsága és csökönyös kívülállása lehetett a majdani társadalmi feszültségek táptalaja. A másik út a német nemzettéválás útja, amely a sok-sok német nyelvű abszolutista államocskában az egyetemektől függött, ezért neveztetett ez kultúmemzeti útnak. Szabó Miklós is, akárcsak a tegnapi előadó, Ágh Attila s a keddi második, Csepeli György határozottan megkérdőjelezte a nemzetállamok szükségességét. Igenis, mondta Szabó Miklós, ki kell követelni annak a jognak az elismerését, hogy a kisebbségek az anyanemzethez tartozónak vallhassák magukat, az állampolgári státus elismerése és törvény szerinti gyakorlása mellett természetesen. Közhelyes kérdés, miért jó egy adott országnak a nemzetiség. A Szent István-i intelem, hogy tudniillik az idegen nyelvű nép a határon belül színesség és bokréta az állam kalapján, manapság már nem meggyőző érv, akárcsak a Híd-koncepció, mert az két állam között akkor funkcionál, ha a nemzetiségek aránya megközelítőleg egyenlő. A liberális felfogás a nemzetiségi szerződésekkel szemben is mértéktartó, mert kifogásolható, hogy az adott államban milyen alapon privilegizálják az egyik s miért nem a másik nemzetiséget. Csepeli György szociológus, az ELTE oktatója nemzeti és kisebbségi előítéletekről tartott előadást. A roppant szellemes és tanulságos előadás talán legfontosabb gondolatmenete az volt, amikor Csepeli György arról a kegyelmi pillanatról beszélt, amiben a szovjet csapatok kivonulása után részesülhettünk. Csakhogy ezt a kegyelmi pillanatot könnyedén el lehet játszani. Magyarország csak egy a százötvegyegynéhány szuverén államból, s nem is biztos, hogy a legbefolyásosabb, ezért aztán figyelni illene a nemzeti lét egyetemes közlekedési szabályaira. Arra például, hogy archetipikus törzsi szemlélettel nemigen lehet Európába vonulni. Megpróbáltuk mi ezt már, és az aZ igazság, hogy túlzottan nem örültek nekünk. A magyar államiság története arra int bennünket, hogy nem kell mindjárt kardot csörtetni, különösen, ha az a kard rozsdás és beleszorul a hüvelybe. Csepeli György abbéli elégedettségét fejezte ki, hogy a társadalom rendelkezik egyfajta passzív rezisztenciával, csakhogy még mindig nem bír hatásos opponáló képességgel a szocializmus romjain kivirágzó állami nacionalizmus híveivel szemben. Egy állam természetesen legyen releváns, és legyenek érdekei, csakhogy - és erre volt jónéhány közéleti, politikai megnyilvánulás - azt nem szabad hagyni, hogy az érdekek megfogalmazása privilégium legyen. Mert ez folyamatos párbeszédet, kompromisszumok sorozatát jelenti. Egy nemzetnek nincsenek barátai, sem ellenségei, ellenben érdekei vannak. Nincs megoldás az előítéletekre, mint ahogy az életre sincs. Az üdvtanok is az életen kívülre helyezik a nyugvópontot. Ama reményt mindenesetre nem szabad feladni, hogy megtanulunk együtt élni a konfliktusokkal és a kisebbségek problémáival. A párbeszéd folyamatos szituációja közös gazdasági vállalkozásokat feltételezne szerbekkel, románokkal. Például. Nem feltétlenül állami irányítással. A Nyugat is ezt várja elsősorban. A Nyári Egyetem ma délelőtt a JATE AULÁBAN Láng Gusztáv és Rehák László előadásával folytatódik. Híreink szerint a harmadik előadó, Cs. Gyimesi Éva családi okok miatt nem tudott eljönni. DAL Élet és ábránd: Közép-Európa Beszélgetés Csepeli Györggyel mttstmststasms* A térség társadalmi viszonyairól Csepeli Györggyel, az ELTE szociológiai intézete szociálpszichológiai tanszékének vezetőjével beszélgettünk. - Közép-Európa népei történelmünk során újból és újból ugyanazokkal a csapdákkal néznek szembe. Mi ennek az oka? - A történelemhez való bizonytalan viszony, amely paradox módon éppen a jelenlegi állapot bizonytalanságának a kivetülése. Képtelen versengés, hogy ki volt itt előbb, ki védte inkább a Nyugatot Kelet barbarizmusával szemben, ki nem volt Hitler utolsó csatlósa. Ma: ki a demokratikusabb, ki lábal ki előbb az államszocializmus mocsarából. Az ilyen típusú konkurenciaharcok, amelyek a régió nemzeteit, államait egymással szembeállítják, mind oda vezethetők vissza, hogy a történelem nincs megfelelően feldolgozva, nincs eléggé kibeszélve. Nem érvényesül az összehasonlítás szempontja: önmagunk megismeréséhez a másikon keresztül vezet az út. - Van-e mód elkerülni e veszélyeket? - A régió, amelyben élünk, története alatt mindvégig a központi beavatkozás színtere volt. Az autonómiának, a saját kezdeményezésnek, az egyedi álláspontnak soha nem volt becse, rangja. A rendi-korporat ív-bürokratikus modellben a hatóságok állapították meg, mi a helyes és a helytelen, mi a hasznos és a haszontalan, mi a szép és mi a csúnya. Márpedig az értékek tekintetében borzasztóan fontos volna a vita, a diskurzus. Az állami struktúra lebontása túlságosan lassú, elsősorban a gazdaságban; több mint aggasztó a privatizáció egyre lassuló csordogálása. Így bizonyosan nem alakul ki egy autonóm gazdasági szféra, nagy számú, önálló piaci szereplővel. S ha ez nincs, a többi is csak ábránd. - Milyen jellegzetes társadalmi szerkezeteket találunk Európa perifériáján? - Más a kelet-európai és megint más a közép-európai helyzet. A mi viszonyainkra alapvetően a kettősség a jellemző. Ám, hogy ez megvan, a küzdelem nem teljesen reménytelen - a polgárosodás tendenciáját tudniillik sohasem sikerült teljesen lefojtani, az egyes ember autonómiáját a rendszer soha nem tudta teljesen fölfalni. Erdei Ferenc egészen zseniálisan vázolta ezt a kettős társadalmi szerkezetet a '30-as években. S ez a kettősség - kaleidoszkópszerűen - mindig más és más színösszeállításban, de újra és újra feltűnik: ma is együtt él a piaci és a redisztributív modell, s a társadalomban nyomon követhető e kettő harca. - Hogyan írhatók le ezek a társadalmaki - Innen három dolog hiányzik, vagy csak csonkán van meg: három elv és három intézmény. A polgári szabadság, a tulajdon és az egyenlőség (nem a mechanikus, hanem az esélyegyenlőség), s ezek intézményes korrelátumai, az elsőé a plurális demokrácia, a másodiké a piac, a harmadiké az osztálytársadalom, amikor valaki úgy kerül be egy társadalmi csoportba, hogy teljesít, nem pedig kinevezik. De mivel a kettősség az uralkodó, megvannak a modern értékek és struktúrák hordozói, de a visszamaradottakéi is: a harc a szabadság, a tulajdon stb., illetve az ezek hiányával jellemezhető alakzatok között folyik. - Közép-Európában megkerülhetetlen problémát jelentenek a kisebbségek. Megoldhatók-e illeszkedési és identitászavaraik? - A kisebbségi kategorizáció magával cipel egy negatív vélelmezést, mintha a kisebbség pusztán azért volna csökkent értékű, devianciára hajlamosabb, mert létszámában kisebb. S ennél fogva - a manicheus világképnek megfelelően - a gonosz szolgálatába szegődni. E torzulásoknak elejét lehet venni, de csakis a szocializáció, a folyamatos, jól átgondolt tömegkommunikáció biztosíthatja a megoldást. A többszörös identitás átélhető valóság. Nevelni kell azonban az embereket, hogyan lehetnek különböző szituációkban különféle identitások megjelenítői anélkül, hogy önmagukat elveszítenék. - A közép-európaiság fikció vagy létező valóság? - Ábránd. De szép ábránd. Németh László gondolatmenetével: a történelemnek mindig van egy jövődimenziója - ha ezt ejtjük, nincs értelme az életnek. Ezért hiszek abban, hogy a közép-európaiság megvalósítható álom. ÓDOR JÓZSEF