Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-19 / 168. szám

V frhVnJt ••éwsmtiktorw* « 2 KÖRKÉP DÉLMAQYARORSZÁQ PÉNTEK, 1991. JÚL. 19. Farkas kontra Puma II. fokon Budapesti tudósítónktól Két hónapja csörgedezik Farkas Vladimír volt ÁVH-s tiszt sajtópere a Top-Gun (magyarul: Csúcsfegyver) című magazin ellen. A perről június 7-i és június 15-i számunkban számoltunk be. Idézzük fel - újra csak - a múltat! A második világháború idején szervezték meg a Puma vadászrepülőezredet, amely a keleti fronton harcolt. (Az egyik napilapból rossz adatot véve át, korábban azt frtuk, hogy a Puma-pilóták közül a háborúban egy halt meg. Kedves olvasónk figyelmeztetése nyomán most korrigáljuk ezt a számot: beszorozzuk hatvanhéttel. Ennyi magyar repülő pusztult el I944-45-ben a Puma ezredből légiharcban.) Akik a háborút túlélték, amerikai hadifogságba kerültek, azután hazatértek, s közülük sokan bekapcsolódtak a demokratikus hadsereg megszervezésébe. Köztük volt Tobak Tibor egykori repülős főhadnagy, aki a pumások történetét könyvben is megírta. Nem sokáig szervezhették a „demokratikus" hadsereget a Puma-katonák. A Magyarországra szállított JAK-9 típusú szovjet vadászgépek a földön és a levegőben motorpróba során kigyulladtak. Farkas Mihály és tábornokai szabotázst kiáltottak, cifrázva a farkasordítást a kémkedés vádjával is. Letartóztattak tizenhárom katonatisztet, Tobak Tibort is, s 1951. májusában Bajor László hadbíró ezredes elítélte őket szervezkedés és hűtlenség eímén. A Legfelsőbb Bíróság tavaly ezt az ítéletet valamennyi terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, de a rehabilitálást kevesen érték meg. (Egy tisztet, vitéz Tóth Lajost Farkas Mihály kivégeztetett.) A rehabilitálás előléptetéssel is járt, Tobak Tibor ma nyugalmazott honvéd alezredes. Emlékiratait (vádiratait?) folyamatosan készíti, s az 1951. évi koncepciós per vallatási körülményeit maglrta a Top-Gun idei negyedik számában. Ebben van a perelt állítás. Tobak Tibor ugyanis arról beszél visszaemlékezésében, hogy vallatói között az ÁVH-án ott volt Farkas Vladimír is, s arra biztatta elvtársait, verjék meg a főhadnagyot, ha nem vallja be bűnösségét. Farkas Vladimír ezt tagadja, mondván, nem ilyen ügyek tartoztak hozzá. Első fokon helyt adtak a felperes keresetének. Dr. Uttó György nem jogerős ítélete helyreigazítás közlésére kötelezte a Top-Gun-t. A per tegnap folytatódott a Legfelsőbb Bíróságon. A Top-Gun fellebbezése szerint az I. fokú bíróság a felajánlott bizonyítékokat tévesen értékelte: „Az alperesi indítvány egyrészt Tobak Tibor tanúkénti meghallgatása volt. másrészt kérte a Farkas Vladimír elleni 1957-es büntető iratok beszerzését annak bizonyítására, hogy annak idején a Farkas Vladimír vezette büntetőeljárásokban törvénysértő módszereket alkalmazta." De az I. fokú bíróság Tobak Tibort „érdekeltnek" tartotta a jogvita eldöntésében, sőt, „kifejezetten elfogultnak" is. Az alperesek szerint épp fordítva van! Nem a tanú érdekelt, hanem Farkas Vladimír. Ó az, „aki évek óta sorozatosan kér helyreigazításokat a rá wnatkozó tényállítások 'valótlansága' miatt", azt állítva, hogy ott sem volt. Ó csak tudja, hisz az ÁVH mindenütt ott volt... Az első fokú ítélet indokolása megállapította, hogy a Farkas Vladimír ellen 1957-hen lefolytatott büntetőeljárásban Tobak Tibor neve nem szerepel azok közt. akik ellen Farkas Vladimír „büntetette! valósított meg". Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az elmúlt évtizedekben a kommunisták vezette rehabilitációs eljárások kizárólag a meghurcolt kommunistáknak kedveztek. Mások élhettek tovább a rájuk sütött bélyeggel. Érvényes volt ez akkor is, amikor 1957-ben Farkas Vladimír került rabként a vallatószobába. Nem arról faggatták, hogy mit követett el a pumások ellen! 1957-ben, amikor Farkas Vladimírt bűnösnek találták, kizárólag azt vizsgálták, hogy mit követett el Kádár János és társai ellen. Az I. fokú bíróság a Top-Gun közvetett bizonyítékait nem fogadta el, szükségesnek tartotta volna a közvetlen bizonyítékokat is, amelyek megerősítették volna Tobak Tibor állítását: Farkas Vladimír személyesen verette őt. A bizonyítás nehézsége fölveti azt a kérdést is, amint már írtuk, hogy hol vannak az ávós iratok? Hol lehet betekinteni e dossziékba? Mindenesetre a Legfelsőbb Bíróság tegnapi tárgyalására az alperes megidéztetett két tanút, akiknek Tobak Tibor még az ötvenes években, a váci börtönben elmondta, hogy egyik vallatója Farkas Vladimír volt, az 1 fokon nyerő - aki most épp bizonyítékokat kérő felperes. A bíróság az alperes fellebbezésére felhozott indokokat elfogadta, és a felperes keresetét elutasította. Szóbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az I. fokú bíróság a tanúvallomást tévesen értékelte. Tobak Tibor tanú nem minősíthető az ügyben érdekeltnek, és tanúvallomását összevetve az egyéb bizonyítékkal megállapítható volt, hogy visszaemlékezésében valóságot állít. Ezt támasztotta alá cellatársa is, Csernyi Miklós, akivel egy cellában volt elítéltetésük után. és már akkor említette neki kihallgatásának körülményeit. Kirohanás Tőkés ellen Uszítással vádolja Tőkés Lászlót a romániai elnöki intézmény nem hivatalos szócsöve, a Dimineata című napilap csütörtöki száma első oldalán a Királyhágó-melléki református egyházkerület püspökének Genfben, a kisebbségi és emberi jogi konferencián elhangzott beszédét, amelyben Románia kisebbségellenes, agresszív politikáját ismertette. A lap szerint Tőkés László románellenessége ezúttal agresszívebb formál öltött, mint bármikor. - Tagadja az egységes román állam gondolatát, vitatja Románia államhatárait, autonómiát követel, szerinte a románok számira nincs hely a nap alatt, végül pedig azt sejteti, hogy amennyiben nem réueaítik előjogokban a magyar kisebbséget - háború törhet ki. A lap közli az értekezleten elhagzott szöveget. Ebben Tőkés László konkrét számadatokkal bizonyítja olyan erdélyi nagyvárosok, mint Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, Szatmár elrománosítását. Nem hivatalos felmérésekre hivatkozva megállapítja: mintegy 3-4 millió románt telepítettek be Erdélybe a Regátból. Ez végzetes veszélybe sodorta az erdélyi magyarság 2 milliós tömegét. Dc az egységes nemzetállam áldozatná lett a görögkatolikus egyház ii, amelyet egyszerűen felszámoltak, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy híveinek száma meghaladta a kétmilliót.(MTI) Csaknem 200 ezer magyar munkanélküli Fél év alatt csaknem 100 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. A június végi összesítések szerint a regisztrált munkanélküliek száma országosan megközelítette a 200 ezret; 185 554 volt. A múlt év végi 80 ezerhez képest ez fél év alatt mintegy 100 ezres növekedés, A munkanélküli segélyben járadékban - különféle kizáró okok miatt ennél kevesebben, 145 081-en részesültek - tudhatták meg az újságírók a Munkaügyi Minisztériumban csütörtökön megtartott sajtótájékoztatón. Jelenleg már a munkaképes lakosság 3,9 százaléka munkanélküli. Száz álláskeresőnek átlagosan 8 állást tudnak felajánlani a munkaközvetítő irodák. Az országos átlag igen nagy aránytalanságokat fejez ki; amíg Budapesten például a ráta 0,9, addig a korábban is kritkus helyzetet mutató Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 9,5, Nógrád megyében 8,8, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 6,6 százalék. Az elbocsátások elsősorban a belföldi kereslet visszaesésével, a szovjet export csökkenésével, a gazdaságtalan termelés megszüntetésével, sok esetben alapanyaghiánnyal, s a privatizációs lépésekkel magyarázhatók. A keleti kereskedelem összeomlása az első félév során minden elképzelt mértéket felülműit - mondotta a sajtótájékoztatón Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára. Korábban 10-20 százalékos csökkenéssel számoltak, ezzel szemben a visszaesés elérte az 50 százalékot. Az éves adatokat tekintve a becslések szerint ez a visszaesés jó esetben 30-50 százalék lesz, de elérheti a 70 százalékot. Magyarországon egész iparágak termeltek szovjet piacra. A vállalatoknál a szállítások előrehozatalával, raktárra termeléssel, kényszerszabadságokkal próbálták meg kivédeni bizonyos mértékig ezeket a hatásokat az első félévben. A keleti piac összeomlásának foglalkoztatási hatása inkább a második félévre várható. Egyes becslések szerint így további 150-200 ezer dolgozó veszítheti el munkáját. Schamschula György, a munkaügyi tárca államtitkára szerint az év végére mintegy 300 ezres munkaélküliséggel lehet számolni. Az ilyen számú állásnélküli ellátásához a Szolidaritási Alapban jelenleg rendelkezésre álló, illetve a második féléves szolidaritási befizetésekből adódó 17,5 milliárd forint nem lesz elegendő. Minimálisan további 3,5 milliárd forintra lesz szükség. Ez fedezhető részben a költségvetési kiegészítésből, a Foglalkoztatási Alap átcsoportosításából, a szolidaritási járulék megemelésével, a járadék-ellátás mértékének módosításával, a járadékok társadalombiztosítási vonzatának csökkentésével vagy a jövő évi Foglalkoztatási Alap terhére átcsoportosítással. A visszaélések miatt szigorúan ellenőrizni fogják az ellátások igénybevételének jogosságát Is - hangsJlyüzta az államtitkár. (MTI) Visszhang „Béke az előkertekben?" Vendéglősök véleménye A Délmagyarország július 18-i számából értesülhettünk róla, hogy a szegedi önkormányzat saját véleménye szerint pontot rakott az ügy végére, a kerthelyiségek közterület-használati díjának mérséklésével. A cikkből úgy tűnik, hogy mintegy kegyet gyakorolva, engedtek saját álláspontjukból. Az önkormányzat eddigi nyilatkozataiból úgy tűnhetett, hogy zsarolni kívántuk a várost és az önkormányzatot, hiszen nem láttuk be azt, hogy az őáltaluk felemelt díj teljesen reális. Véleményük szerint reális volt már az 500 Fvhrrvhó is, de mintegy kegyet gyakorolva, illetve engedve a „zsarolásnak", végül is felülvizsgálták álláspontjukat. Úgy gondolták, ezzel mindent megtettek a béke és a város érdekében. Morl már lépjenek a vendéglősök. Tehát mi következünk. Előre szeretnénk bocsátani, hogy az önkormányzat, illetve a közgyűlés rendeletével továbbra sem értünk egyet. Mivel azonban úgy érezzük, hogy Szeged érdeke, idegenforgalmának jövője, nem utolsósorban az általunk oly nagyra becsült városi polgárok véleménye amely egybeesik a miénkkel is - az, hogy legyen béke, ehhez mi is csatlakozunk. Feltételeztük, hogy az önkormányzat is így gondolkodik, és nem a mindenáron való pénzcsinálás vezérli őket. De minden számítást, szakmai véleményt nélkülöző döntést hoztak. Hiszen nem gondolták komolyan, hogy egy kalap alá kell venni az alkalmi utcai árust, aki mindenféle bóvlit sóz a járókelőkre, a vállalkozóval, aki a városképbe illő előkertet létesít komoly beruházással, amely a városképet, annak hangulatát, a turisták és a helyi lakók közérzetét kedvezően befolyásolja: Fejlettebb országokban, ahol ennek kultusza van, a városért, városképért történő plusz szolgáltatást, beruházást adókedvezménnyel „sújtják". Tudjuk, mi még ettől messze vagyunk, de reméljük, hogy egyszer utolérjük őket. Úgy gondoljuk, ahhoz, hogy korrekt megállapodás szülessen, nem az a járható út, hogy a másik felet a nyilvánosság előtt lejárassuk. A DM 18-i cikkében pl. lemaffiázták a vendéglősöket, amelyet határozottan visszautasítunk. Mi szeretnénk a legjobban tudni, hogy melyik önkormányzati tagot vagy vezetőt ki fenyegetett meg és mivel, s azt is, hogy melyik vendéglősnek akarták összetörni a berendezését. Hiszen ha a hír valós, akkor eljárást kell kezdeményezni a fenyegető ellen, ha nem, akkor pedig a legpitiánerebb jellemre valló fogás ez a közvélemény „hangolására", nem beszélve a súlyos rágalmazásról. Ezért kérjük ez ügyben a nyilvánosságot, hogy ha történt ilyen eset, nevezzék meg, hogy cl tudjuk magunkat határolni tőle. Reméljük, a döntés nem a végleges megoldás. Kérjük a közgyűlést, hogy egy megalapozott, gazdasági számításokon alapuló, szakvéleményekkel alátámasztott egyeztetés után hozza meg végleges döntését. Véleményünk fenntartásával tehát úgy döntöttünk, nem zárunk be. Nem járatjuk le saját városunkat. Nem akarjuk, hogy azok, akik sok esetben egész évi megtakarított pénzükért pihenni, kikapcsolódni akarnak, kellemetlen érzésekkel távozzanak. Azt szeretnénk, ha jövőre is eljönnének, hiszen mindnyájunknak ez a közös érdeke - ugye ez. Tisztelt Önkormányzat? A VENDÉGLŐSÖK KÉPVISELŐI yxíyxyiyyyi y - Mozaik Itáliából 3. Toscanai ámulat Bizonnyal elhiszik, hogy az Appentneken túl, Toscanában megannyi csoda várt ránk. Akik már jártak Pisa lenyűgöző Dóm terén, sétáltak Firenze lüktető múzeumvárosában, tettek egy kanyart a livomói kikötőben és megmártóztak a végeláthatatlan tenger vizében, biztosan egyetértenek velem csoda-ügyben. Az Amo völgye, ha sziklás szurdok nélküli, jellegzetes közép-itáliai vidék is, ezzel együtt sajátosságokat láttat. Egy-egy facsoport, patinás villa, virágba borult autóút elválasztó sáv, ez mind érdemel egy pillantást. Maradandó az apró emlék is a világraszóló hírességek mellen. Jóllehet az Adriától közelinek tűnik a Ligur- vagy a Tirrén-tenger, meg kell küzdeni elébb az autópályák emelkedőivel, Bologna és Firenze között számomra eleddig még ismeretlen nagyságrendű kamionforgalommal. Az egymást követő, több kilométer hosszúságú alagutakban fülsiketítő dörejjel előznek a szomszédos sávban az országúti szörnyek. Kész ámulat és lelket simogató nyugalom mindezek után kisétálni Calambrone Tirrenia Mare e Sole kempingjének privát strandjára. Estefelé, a folyamatos és fodros hullámaival csipkézett tenger messzeségében merészen kiemelkedő sziget pontosan kivehető sötét tömbje. Gondolván, majd holnap távcsővel is szemügyre vesszük, épp csak megnézem. Mégis kíváncsiság fog el, miféle föld az. Kiderül hamarost helybéli őslakos kempingező olaszoktól, hogy Gorgona szigete mutatta meg magát. Ottlétünk alatt először és utoljára, mint ezt később tapasztalhattuk. Alaposan körülnézve, égtájakat megállapítva lassan érezni tudjuk: befogadott minket a környék. Érdekességként szólok róla, ha már őslakos kempingezőket említettem: a csinos és színvonalas, nem megfizethetetlen, de a ravennainál hatezerrel drágább Mare e Sole fele területén valóban a környékbeli családok vertek tanyát. Nem akármilyet, mert a kedvenc tárgyaik arzenáljától kezdve minden a kezük ügyében van. Nincs a körükben divatban a hétvégi ház, egészen egyszerűen kiköltöznek a nyár teljes idejére a kempingbe családostól, virágaikkal, kutyusaikkal, papagájaikkal. Innen járnak dolgozni, miközben a gyerekek napközben is élvezik a vizet, a bandázó játékot, a szabadságot. Jó néhány nap eltelt már, mióta útnak indultunk otthonról. Ideje hazatelefonálni, rokoni híreket, baráti szót hallani. A minden fülkében megtalálható orszighívótzám-jegyzék itt természetes, csakúgy a SIP mágneskártya. Az ötezer lírás telefonkártyával kélsier tudunk beszélni. Néhány pillanat műve, s a Halló, Alsóváros! választ nyer. Csodákról beszéltem az első sorokban, de az elmondottak az élet köznapi egyszerűségei. Persze az itt lakóknak, ehhez szokottaknak. Számukra még a kék háromféle színárnyalatát egymásban oldó tenger is mindennapi. Nekünk, vándoroknak nem unható a röpke hetek alatt. Balról idelátszik Livorno kikötője, ahová föltétlenül bemegyünk. Mindenekelőtt azonban Pisa a pihenőnapok egyikének úticélja. Húszperces autózás, és a Dóm teret övező fal kőkapuja előtt parkolhatunk. A nem mindennapi tömeg ellenére találunk megállóhelyet, ingyenesen. Díjfizetés nélkül léphetünk a Dómba is, a Baptisteriumban viszont minden eddiginél többet kémek. Mondván, hogy a keresztelőkápolna privát kezelésű. A nem érthető privatizáció nem veszi kedvünket, hogy gyönyörködjünk órákon át a XI. század remek épületegyüttesében. A csipkefinomságú Dóm, a mögüle ferdeségében felbukkanó torony szikrázik a napsütésben, az üdezökl, frissen vágott gyepszőnyeggel övezve. Kívül és belül igyekszünk minden apró részletet alaposan megfigyelni, hogy ne feledjük gyorsan. Természetes módon az emlékezetnek igyekszem besegíteni a videofelvételekkel is. Számtalanszor mondtuk mán ha már nem tudunk majd utazni, útrakelünk a képben-hangban elevenített emlékekkel. Nehéz lenne választani, mi az igazából megragadó az épületegyüttes csodájából. Talán a márványból faragott szószék leírhatatlan szépségű domborművei, talán maga a torony, amely a négy és fél méteres elhajlás nélkül is bízvást az itáliai építészet remekei és az európai csodák közé tartozna. A jóformán csak ladikokhoz, legfönnebb vízibuszokhoz szokott ember a másnapi kiránduláson úgy fest a livomoi kikötőben, mint kinek a nyaka kitekeredve akarna maradni, amint a négy-ötemeletnyi tengerjáró komphajók legfölső traktusában még a kihajtó szakácsokat is megpillantja. A terminálban mindenütt a sconto 50 százalék felirat futkos, ami még így sem maradéktalanul csábító. Hamarost francia földön lehetnénk, már ami Corsica szigetét illeti, ha négyen a gyerekek kedvezményét is számítva a jegyre szánnánk mintegy száz dollárt. Talán nem is annyira a pénz, hanem a betáblázott programok gátolják meg a háromórás hajóutal és véle a Bastiai-i kirándulást. Úgy vettük azonban tervbe, hogy hazafelé araszolva két napot Firenzére szánnánk az egyre fogyó szabadságból. Jó tanácsként mondom: ne áldozzon autópályára Livomótól Firenzéig visszaúton senki. Alig 30 kilométer után ugyanis a készülő másik autópálya előnyét élvezheti díjmentesen egészen Firenzéig. Eképpen délelőtti strandolással, ebédet követő indulással öt után már Firenze belvárosában vagyunk. Pedig már le is tanyáztunk a Pratoi úton levő Sesto Fiorentinoi kempingben. Firenze lüktető, nyüzsgő, hihetetlen sokaságot befogadó város. A főutak elképesztő forgalma, a szűk utcák kanyargása, a rengeteg míves vízköpő, s a csilingelő sétakocsik, szirénázva rohangáló rendőrautók (Fiat Tipo) a nagyváros hétköznapja Lenyűgöző kirakatok, a Ponté Vecchio aranyhíd ötvösüzletei, a készséggel útbaigazító emberek mind Firenzét jelentik. A Piazza del Duomo még másnap is kevéske csalódást jelent. Csupán és kizárólag a rálátás miatt: egységes egészében képtelenség megcsodálni a zöld-fehér márványpompázatű Dómot és vele Giotto harangtornyát. Ez sajátos módon majd később a Pitti palota dombra húzódó kertjéből, a Boboliból válik lehetségessé. A panoráma csodálatos, de össze nem vethető azzal az érzéssel, amit a Ponté Vecchio keltett: a monumentális, csupán tornyával égbeszökő építészeti remek és a műtörténetből isníert plasztikák, szökőkútfigurák tövében ilyen aprónak még sosem éreztem magam. A firenzei két napról, a tízezer lírás belépővel elérhető Uffizi palota Mediciek által megalapozott galériájáról hosszasan lehetne szólni. Tiziano portréi, Paolo Veronese eleven színű kompozíciói. Dürer Madonnája, Leonardo da Vinci Angyali üdvözlete és Verrochioval közösen készített Krisztus megkeresztelése festménye mind csak apró villanások bennem a hihetetlenül gazdag anyagból. Firenze azt is jelenti, hogy a város nem a pihenés helyszíne. Csoda, és nem véletlenül vonzza a látogatók tízezreit Mindezzel egyetemben belépőivel, szállás, és vendéglátásáraival ki is használja kivételezett helyzetét. Mégis megéri időt, pénzt fáradságot. Hiszen tőlünk nincs is oly távol.'Mint teszem azt a japánoktól. Akikből több ezidőtájt legfeljebb a távol-keleti szigetországban lehet. Kívülük most mindenki Európában, a reneszánsz szülőhelyénél ámul. IVége) BECSEI PÉTER