Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-19 / 168. szám

PÉNTEK, 1991. JÚL. 19. DÉLMAGYARORSZÁG a HANGSÚLY 3 Baktó - a csatornaváros Kezdjük talán azzal, amit a helyszínen elmondtak. A lakók elégedetlenségének okait nagyjából így lehet összefoglalni: /. A baktói uicák, amelyek amúgy sem voltak jó állapotban, a nehéz munkagépek nyomai és a keresztirányú útfeltörések miatt esős időben „szinte járhatatlanok". A munkálatok kivitelezője - s a porták tulajdonosai ki-kijavítják ugyan a gödröket, de ez igencsak alkalmi megoldás. Mindmáig senki nem adott választ arra a kérdésükre, hogy a csatornázás befejezte után lesz-e nagyobb mértékű útjavítás vagy marad minden a régiben. 2. A panaszok sorában elhangzott, hogy a városgazdálkodás szemetesautói bizonyos utcákba nem hajtanak be, a lakók például a Hídverő utcából - maguk hordják el a hulladékot a Ladvánszky utcai kukákhoz. 3. Egyik-másik utcában az építkezés hetekre abbamarad. 4. A csatornarendszer gyűjtőaknái nem teszik lehetővé, hogy a portákra egyenlő mértékű saját vezetékhossz jusson. így egyeseknek, főként a sarokházak lakóinak - panaszuk szerint hosszabb csővezetéket kell építeniü k. mint a többieknek. Nyilván saját pénzükön. 5. A munkák határidőhalasztása miatt a lakóknak is várniuk kell a telkükről kivezető gravitációs vezeték bekötésével, illetve megépítésével. Közben az anyagárak emelkednek. Akad olyan is. aki nem tud beköltözni újonnan vásárolt házába, mert emésztőgödröt ásni nem érdemes már, a vezeték bekötése viszont egyre késik. Eddig a panaszlista, amelynek nyomán, a lakók kérésére, a csatornázási munkák fő kivitelezőjéhez fordultunk. Kérdéseinkre Bálint István, a Kelet-Magyarországi Vízü gyi Építő Vállalat építésvezetője válaszol. - Mi okolta a határidőmódosítást? - A témát kezdjük az eljétől. Az eredeti terv szerint május 30-ig 6800 méter gerinchálózat beépítése és körülbelül 230 akna kialakítása volt a feladatunk. A terv feltételezte, hogy 1,2-1,5 méter mélységben nem található akkora mennyiségű víz a Egy időre ugy tűnt, megnyugodtak a baktoi csatornázási rendszer megépítése körül tavaly ősszel felkorbácsolt kedélyek. Az építkezésre szükség van, ezt ma már senki nem vonja kétségbe. A baktoi utcák lakói felkészültek arra, hogy mindez földmunkákkal jár - alkalmasint járhatatlan utakkal és más válogatott kényelmetlenségekkel. Vállalták inkább, mint az esős napok szennyvíz-áradásait. Nos, tavaly ősszel megkezdődött a baktói csatornaépítés, az akkori elképzelések szerint május 20-i átadási határidővel. Most július van, s a munka még folyik. talajban, hogy az a munkák menetét ségú csapadékra. Még az alválakadályozná. Ez, mint kiderült, lalkozói - vagyis a Szegedi Vízlévedés volt. Dehát a korábbi évek művekkel tartott - egyeztetés után tapasztalatai alapján senki nem reálisnak látszott a határidő. Sajnos, számíthatott az idei nagy mennyi- később több akadály is felmerült. A Egyelőre csak földút NYILAS PÉTER Amikor megkötötték a szerződést a baktói csatornaépítésről, nem számoltak azzal, hogy esetleg keményebb lesz a tél, mint ahogyan a korábbi években megszoktuk. A májusi befejezés szándékát azonban keresztülhúzta a két hónapos kényszerű fagyszünet, így az új határidót augusztus 31-ére tűzték ki. Ezt valószínűleg sikerül is tartani, legalábbis a munkák állása pillanatnyilag erre utal. A baktóiak kedélyét azonban nemcsak a csatornázás elhúzódása borzolja. Azt is szeretnék tudni, hogy a pótmunkák megterhelik-e a lakosságot újabb költségekkel. Hat millió forintos nagyságrendet emlegetnek, és érthetően nem örülnének, ha - a kivitelezők hibája miatt - újra a zsebükbe kellene nyúlni. A; önkormányzat 17 millió forinttal támogatja a beruházást. A műszaki irodán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nyugtalanságra legalábbis a többletköltségek miatt - semmi ok, mivel azok nem érintik az ott lakókat. A hatmillió egyébként is valószínűleg „csak" kétmillió, de a pontos összeget a kivitelező Keviéppel még egyeztetik. Hogy a többletköltségek végül is miből adódtak, ugyancsak vita tárgya. Nem segítette a munkák zavartalan és a lehetőségek szerinti gyors lebonyolítását, hogy az alvállalkozóként közreműködő vízművek összekapcsolta a művezetés és a műszaki ellenőrzés szerepkörét. A munkafegyelem gyakran hagyott kívánnivalókat maga után. A „szakik" néha brigádban látogatták a környék bögrecsárdáit, ezenfelül „szerzett" anyagból jóízűen fusiztak a környékbeli megrendelők igényei szerint A; önkormányzat azonban nem hajlandó a gazdaságtalanul és fegyelmezetlenül végzett munkából eredő költségeket vállalni. Éppen elég teher a mostani esős időben szinte használhatatlanná tett földutak állapotának visszaállítása legalább a munkák megkezdése előtti helyzet szerint. A baktóiakat ez érthetően nem nyugtatja meg, hiszen az utak minősége már korábban is alig volt elfogadható. Sajnálatos viszont, hogy a városnak egyelőre nincs pénze még a kohósalakos utak kiépítésére sem, ami utcánként 6-800 ezer forintba kerülne. Szegeden jelenleg 205 kilométernyi földes út van. Szilárd burkolatot csak a tömegközlekedési vonalakon tudnak készíteni. Ha az útfelújításból marad elegendő pénz, még az ősszel visszaállítják a csatomázás előtti állapotot. Ha nem, akkor ez is csak jövőre történhet meg. házi csatlakoztatások pontosítása például csak menet közben vált lehetségessé; a lakosok ekkor tudatták velünk gondjaikat, és ezen segíteni kellett. Ugyancsak menet közben kellett rájönnünk, hogy többletmunkákra van szükség; az aknák kialakítását csak állandó víztelenítés mellett lehetett elvégezni, akkora víztelítettségű volt a talaj. Ráadásul a téli hónapokban a nagy hideg miatt a fő munkákkal másfél hónapra szinte teljesen le kellett állnunk. Aztán meg az áprilisi nagy esőzések következtek, amikor a munkagépek nem mehettek be a rossz utakr/ Ez is hetekre tartott vissza. Mindez együtt sajnos kéthónapos csúszást eredményezett: a határidő augusztus 3l-re módosult. Pillanatnyilag a Tisza-töltés és a Ladvánszky utca közötti terület már próbaüzem alatt áll, s hadd fűzzem ehhez hozzá, hogy a fennmaradó rész beüzemelését valószínűleg már augusztus közepén megkezdjük majd. - Mi a véleménye arról, hogy egyes lakóknak hosszabb vezetékszakaszt kell építeniük? Ön szerint lehetett volna ezen javítani? - Az adott körülmények között ez, sajnos, elkerülhetetlen. Mi, még a munkák alatt is folyamatosan figyelembe vettük az utólagos igényeket - ezek egy részét azonban a rendszer felépítése miatt nem lehet teljesíteni. - Sokan panaszkodnak, hogy a munkagépek miatt megromlott az út állapota. - Ehhez tudni kell. hogy azok az utak a munkák előtt sem voltak jó állapotban. Mi a békesség kedvéért folyamatosan igyekszünk újra járhatóvá tenni, de nyilvánvaló, hogy ez csak félmegoldás. Arról már nem tudok nyilatkozni, hogy az önkormányzat áldoz-e majd pénzt az útjavításra. Ami rajtunk múlik: az építési nyomok elsimítása. Ezt el is végezzük. SOMOGYI P. SÁNDOR Morzsák a Bibliából AZ IMADKOZASROL. „URAM. TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI...!" (Lukács evang. 11:1) Egy tanítvány kérte Jézust erre, miután Jézust látta vagy hallotta imádkozni. Ezt a kérést hallottam én is a napokban egy asszonytól, aki elmondta magáról, hogy '56-ban született, sok mindent kapott, tanult eddigi életében, de egyre inkább érzi, hogy hiányzik valami a lelki- és érzésvilágából, ami volt a falusi nagyanyjának, aki szorgalmasan járt a templomba, olvasta a Bibliát és TUDOTT IMÁDKOZNI. Arra kért. hogy ha a sok hozzá hasonló korú embernek akarok segíteni, akkor az imádkozásról írjak, mert az igazin segítség lenne, mert sokan nem tudják, hogy mi az. ha nem volt olyan nagymamájuk, mint neki. de ó sem tudja igazán, hogy mi az. csak látta, hogy van és nagyon jó, ha van. Megvallom, akkor döbbentem arra a felismerésre, hogy hány kedves olvasója van e szerény sorozatnak és még több kedves ember él ebben a városban, akiknek semmi vagy téves fogalmuk van az imádkozásról és hiányzik az életükből. A teljes Szentírás egybehangzó kijelentése azt bizonyítja, hogy az imádság = VÁLASZADÁS. Jézus a hegyi beszédben az imádkozóknak azt mondja: „ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretik mutogatni magukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz. Atyád pedig, aki látja, amit titokba teszel, megfizet neked. Ne szaporítsátok a szót. mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." (Máté ev. 6:5-8) Ezek azt mutatják, hogy az imádság semmiképpen nem valami embereket kápráztató, szép és sok beszéd, hanem nagyon személyes, diszkrét és egyéni feltárulkozás a láthatatlanul jelenlevő, titkon néző. mindent tudó Atya előtt. Isten beszélgetni akar velünk. Először Ó szólít meg: kijelenten Igéjével, vagy életünk valamilyen eseményével, ami velünk vagy körülöttünk történik, és a mi válaszunkat igényli. Mennyire fonákul élünk. Mennyire képtelenek vagyunk egymással is beszélgetni, vagy ha beszélgetünk, van-e annak építő, éltető tartalma? A mi beszélgetéseink inkább rendelkezések, követelések. vádaskodások, gyózködések vagy üres locsogások. A magát „nagykorú"-nak kikiáltott ember, aki saját kezébe vette sorsa irányítását - azt bizonyítja. hogy olyan, mint egy árva gyermek, aki nem kepes az értékek között különbséget tenni. azokat megőrizni, környezetét nem tartja rendbe, azt gondolja, hogy mindent jól tud, de sorra bizonyítja tájékozatlanságát, rossz döntésekkel; bizalmát, érzéseit felületesen pazarolja el, lelki sivárságba jut és értelmetlennek kezd látni mindent. Milyen csodálatos, hogy mindezt pontosan látta, látja és leíratta az Isten a Bibliában. De azt is leíratta, meg is bizonyította, hogy szereti ezt a világot és az embert. „Abban nyilvánul meg az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (János I. levele 4:9) Teljesen a mi emberi életünket öltötte magára, hogy kiemelhessen a mi állapotunkból, amin változtatni képtelenek vagyunk. Van hatalma arra az Istennek, hogy olyan módon mutassa meg, értesse meg magát velünk, amilyen az atya és fiű viszonyulása egymáshoz az isteni módon tökéletes állapotban, nem a manapság gyakori felbomlott csonka család sokféle ellenséges indulattal terhelt képletében. Aki Jézusban akar hinni és kész hinni, rá hallgatni, annak, azoknak megmulatja a válaszadás mintáját, megteremti a kapcsolatot: „Ti tehát így imádkozzatok." (Máté 6:9) (Folytatjuk) P APP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Kép-zavar TANDI LAJOS Amikor kisgyerek voltam, s nem ment a tanulás, nagymamámék azzal fenyegetőztek, hogy nem lesz belőlem semmi, legfeljebb elmegyek majd utcaseprőnek. Ezek szerint az utcaseprés volt a legalantasabb munka az ötvenes évek vidéki községében. A napokban viszont az egyik barátom, aki hosszú vedégeskedés után nagybátyjától tért meg Bajorországból, lelkendezve mesélte, hogy az ottani kisváros utcaseprői versengve szépítik saját tertiletüket, büszkék patyolattiszta utcáikra, nyírott pázsitjaikra, lombos fáikra, virágágyásaikra. Jóban vannak egymással és a lakókkal, valahogy fölismerték, hogy a magánszféra és a közös terület harmóniája elodázhatatlan s csak együtt megoldható. Engem nem is ez a kép zavar, hanem az, ami hiányzik róla. Nagy László kollégám felvétele példaértékű. Üres kuka. kócos vesszóseprúk. „köztisztasági dolgozó" sehol. Illetve a kép sejtetni engedi, hogy a bisztró feliratú vendéglátóipari egység mint második otthon fogadja párás közegébe gazdáját. Ahol természetesen nem filozófiai műveket olvas az asztalra könyökölve, hanem pálinkáspohár vagy söröskorsó fölé mered. Így aztán nem csoda, ha tegnap a Széchenyi tér közepén az egyik képviselőbarátom épp a városházáról érkezvén földúlva ecseteli a Kárász utcai - hogy is írjam, hogy finom maradjak - ürülék nyomjelzések délelőtt I l-kor még eltakarítatlan sorát. Természetesen magyarázat és kifogás mindig akad: kevés a pénz, túlterheltek a tisztítógépek, nincs megfelelő szakember, nagy a fluktuáció. Sokszor elmondtuk és leírtuk már. hogy a szemetes város magától a lakóitól az. Aki felszáll az autóbuszra, könnyed mozdulattal pöccinti a hulladékgyűjtő tövébe a csikket: ha leszáll, hasonló gesztussal szabadul meg jegyétől: másutt tejeszacskójától, a hot-dog papírszalvétájától, az alma staniszlijétól és csumájától, a parkban elfogyasztott sör üvegétől és hadd ne soroljam. S aztán jobb érzésű városlakók panasszal fordulnak az önkormányzathoz, a városszépítő egyesülethez, a tévéhez, az újsághoz, a köztársasági elnökhöz, az atyaúristenhez... A minap hallottam, hogy az ország néhány nagyvállalatánál több ezer dolgozóra vár a munkanélküliség bizonytalansága. Ugyanakkor elmondták azt is, hogy ma a munkaközvetítőkben jelentkező minden száz ember közül nyolcnak tudnak felkészültsége, szakmája, érdeklődése vagy szüksége szerint munkát ajánlani. Mint ahogy lapunk egy másik írásában olvashatták, a munkanélküliségnek nehezen tudunk gátat vetni, a közeljövőben mintegy háromszázezerre növekszik a számuk. Elképzelhető-e. hogy lesznek közülük, akik nem tartják alantas tevékenységnek a környezet tisztántartását, azt a munkát, amit mi igen pejoratíven utcaseprésnek nevezük. Lesz-e. aki egyszer megfogja ezl a fényképen latható szemeteskocsit, kiemeli a vesszőseprűket. s büszke lesz arra, hogy az a néhány utca. az a pár tér patyolattiszta lesz. a szeméi a hulladékgyűjtőbe és a konténerekbe kerül, a pázsiton nem kerget műanyag tejeszacskót a szél. a villamos- és trolimegállókban nem járunk térdig a lyukasztott jegyekben és csikkekben. Visszakapja-e régi becsületét a fegyelmezettség, a környezetünk megbecsülése iránti vágy? Mert ez önmagunk megbecsülését is jelentené. S ha a régi útbiztosok és útkaparók presztízse ismét fényleni fog. talán a szemlélet is változik, mely az egyetlen záloga, megoldási esélye ennek a sajnos mindennapi problémának. Ami miatt egyesek zsörtölődnek, mások kibúvókat keresnek, ismét mások legyintenek és tovább állnak, s mivel semmi sem történik, az utcaseprő is a téren hagyja árválkodni kukáját és szerszámait, s nyugodt szívvel hajt le egy felest a kocsmapultnál.