Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

KEDD, 1991. JÚL. 2. DÉLMAGYARORSZÁG SPORT 7 A bizonytalan jelen a jövőt is azzá teszi Mit ér a bronzérem egy volt NB II-es csapattól? Az asztal egyik oldalán" boldog játékosok, a másik felén pedig gondterhelt vezetők, ráadásul a klub vezetői a kezdésre meg sem érkeztek. Még szerencse, hogy dr. Majzik István elnökségi tag, az egyik bázis, az Agora Kft. vezetője olyanokat mond. ami a jelenlevőkben lagalább hitet ébreszt: - ígérhetem, hogy a Dózsa megmarad, s az NB III-ban fog szerepelni, ha szerényebbek is lesznek a lehetőségeink. Szerencsére maradtak olyanok, akik kiállnak és kitartanak a nehezebb hónapokban is a csapat mellett. Mások csak ígérgetnek. A szegedi önkormányzat sem lehet valami sportszerető, az egyik legpatinásabb szegcdi klubnak, a Dózsának egy fillér támogatást sem adott. A legtöbb szponzor pénztárcája is becsukódott. Nehéz a helyzet, de nyugodtan kijelenthetem, nem reménytelen. Az MLSZ nevében Gyólay János, a megyei labdarúgó-szövetség főtitkára nyújtotta át az NB III. Alföldi csoportjában harmadik helyen végzett játékosoknak a medált. Czibere László edző pedig azt ecsetelte, hogy a 3. hely nincs eléggé elismerve, megbecsülve. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van ebben az eredményben. Megtévesztő volt, hogy egy évvel ezelőtt esett ki az együttes az NB Il-ból, s a szurkolók többsége a visszakerülést fogadja el igazi helytállásnak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy olyan fiatalok kaptak játéklehetőséget, akinek nevét még A Széchenyi téri piatanok alatt mar többször felröppent a hír, hogy a Szegedi Dózsa megszünteti labdarúgócsapatát. Az amúgy is fogyókúrára fogott klub szponzorai megcsappantak, a korábban fő bázist jelentő Belügyminisztérium bejelentette: fokozatosan kivonul a sportból. Ezért is mentünk kíváncsian a szegedi lila-fehérek éremosztó, s egyben bajnokságot értékelő összejövetelére. egy évvel ezelőtt csak az ifjúsági mérkőzéseket látogatók ismerték. Aztán Czibere Lászlóval külön is kiveséztük a csapatot: - Elsősorban a játékosok teljesítményét emelném ki - kezdte az értékelést az edző. - Az általam vezetett osztálykönyvben az első helyen a valamennyi bajnoki fordulóban pályára lépő Csehó Tibor kapus szerepelt. Ót követi Fábián. Sahin és Popot. Rájuk mindig számíthattam, s a csapat meghatározói voltak. Tavasszal a legjobbak közé küzdötte magát Vándor Zsolt, aki valamennyi összecsapásunkon szerepelt. Rajtuk kivül képességeinek megfelelően szerepelt Vörös. Batik és Miklós. Elégedett voltam Szekeresbe). Ráczctf, Dézsive I. Simonnal, Szalaival és Tóthal A házi gólkirály 10 találattal Miklós lett, Simon 9-szer, Dézsi pedig ötször talált az ellenfél kapujába. Tavasszal a 8 győzelem és a 6 döntetlen mellett mindössze égyétlen vereség került a nevünk mellé. A fegyelmi helyzetünkkel is dicsekedhetek, hiszen tavasszal mindössze 11 sárgalapot gyűjtöttek össze a játékosok. Kiemelném még Pénzes József segítségét. a pályaedzőnek lagalább az enyémhez hasonló szerepe volt a 3. he|y megszerzésében, s abban, hogy a bajnokság második felét a játékosok edzettségi állapotából adódóan szinte sérülés nélkül úsztuk meg. Kiemelném még a két mindenest, Polyvás Dánielt és Cziráki Lászlót. ná|uk nélkül szinte megállt volna az élet. Egyetlen dologban azonban adósak maradtunk közönségünknek: a hazai jó játékkal. Idegenben többször is csillogott a csapat, de ez a Hunyadi téren egyszer sem sikerült. Az edző gondolatmenete ezután fordulatot vett. Arról kézdett morfondírozni, hogy ilyen bizonytalan helyzetben, mint amilyen most a Szegedi Dózsánál van. melyik játékos marad meg? Félő, hógy teljesen szétesik a csapat, s jövőre nemhogy a bronzérem, de még az osztályban maradás is csak álom lesz. Reméljük ez nem következik be. mert van annyi tartása a városnak, hogy összefogással legalább az eddigi színvonalon sikerül fenntartani s biztosítani a Szegedi Dózsa labdarúgóinak NB III-as szereplését. SÜLI JÓZSEF TTGMMMNMMMMMIMMMMMTMNMMQTTLMTTSTT^^ Húszból huszonegy? Az ügyvéd esküszik rá, hogy megússza a Bordeaux Eleddig úgy tudta a francia futball iránt érdeklődő kedvű, hogy a Gironáins Bordeaux pénzügyi nehézségei miatt a július huszadikán rajtoló új bajnoki idényben a második ligában folytatja, holott pontjai száma alapján nem kellett búcsút intenie az első osztálynak. A napokban új hírek terjedtek él. A „girondisták" ügyvédje. Martin Moulin Boudart elmondta, sikerült újabb megbeszélésekre rávenni a Francia Labdarúgó Szövetség és a Francia Labdarúgó Liga vezető tisztségviselőit. Kérdés, mi újat tudnak még egymásnak mondani, hiszen a Bordeaux 50 millió dolláros adósságával mit sém tud kezdeni mindenféle látványos válságkezelő manőverek, elképzelések ellenére sem. Mind a szövetség, mind a Liga eddig keménynek és hajthatatlannak mutatkozott. Arra hivatkoztak, a szabály az szabály, az a klub, amelyik meghatározott időre nem tudja rendezni tartozásait, bírósági határozattal egy bajnoki osztállyal lejjebb sorolandó. Boudart doktor szerint bizonyosra vehető, hogy a szövetség és a Liga végül is rááll arra, hogy megkegyelmezzen a Bordeaux-nak, sót olyasmit is mondott az ügyvéd, hogy erre akár esküt is merne tenni. Kérdezték, honnan ez a nagy magabiztosság, de erre csak kitérő választ adott, emlegetve, igen hasznos tárgyalások folytak. Már korábban szóbeszéd támadt arról, hogy a Girondins valóban elkerüli a lejjebbsorolást, és van arra esély, hogy a húszas első osztályú bajnoki mezőnyt felemelnék - a Bordeaux különlegesen biztosított első osztályú tagsága miatt - húszról huszonegyre. Sok idő már nincs, a Liga képviselője korábban panaszolta, jó lenne már végre tiszta vizet önteni a pohárba, mert egyszerűen képtelenek ebben az ellentmondásos helyzetben elkészíteni a bajnoki sorsolást. „Sámson" triatlonverseny Kiskörén át Barcelonába Az ország második legnagyobb vízfelületén, paradicsomi körülmények között rendezi meg triatlonversenyét a kiskörei polgármesteri hivatal és a nagyrédei Sámson Kft. A mini (700 m úszás, 20 km kerékpározás, 5 km futás) és rövid távú (1,5 km úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás) erőpróbára a szervezők előzetes nevezéseket is elfogadnak (Kisköre, Pf. 24), de közvetlenül - a szombaton 11 órakor kezdődő verseny előtt is lehet még jelentkezni (100. illetve 200 Ft/fő). A 150 ezer forint összdíjazású viadalon lehetőség nyílik az olimpiai ötpróba triatlonpróbájának teljesítésére is. A résztvevők egyike az 1992-es barcelonai olimpiára utazó magyar különítmény tagja lehet, hiszen ezúttal is sorsolnak majd a sikeres próbázok között. Portugália a junior világbajnok T. ' • ' ' - ' V.. . , . ' , / ..... , 7 ' .. . ; , ; . V - > . ' - ' , : ' ' • • - 7 . - ' A portugál junior labdarúgjválogatott otthon tartotta a Coca Cola Kupát, megnyerte a M éven aluliak világbajnokságát. Portugália-Brazília 0-0 (hosszabbítás után 1 l-esekkel 4:2). Lisszabon. 125 000 néző. Vezette: Lamolina (argentin). Gólszerző: J. Costa. Figo. Torres. R. Costa. ill. Ramon, Andrei. Sárga lap: Peixe (6.), Joao Pinto (61.), Capucho (119.), ill. Djair (8.). Zelao (9.1, Andrei (49.), Elber (61.) A hírügynökségi jelentések szerint a portugálok ügy védték meg két éve, Szaúd-Arábiában szerzett junior vb-clsóségüket, hogy olykor ..közük sem volt" a játékhoz, mert az ifjú brazil labdamúvészek szinte eldugták azt. A jelentős sárgalap-gyújteniény beszerzésében különösen az első 15 percben jeleskedtek a fiatalok mindkét oldalon. Jelentések szerint dühös fúriaként üldözték egymást, aki labdaközeibe ért, már kapkodhatta a lábát, mert azonnal odavágtak neki... Az első percben a brazil Elber lesgólt lőtt, majd ugyanezt megismételte nem sokkal később. Abszolúte negatív figurává lépett elő, hiszen óriási kapufát is lőtt, a I l-es rúgó viadalban pedig kihagyott egy büntetőt. A második félidőben a hazaiak közül Joao Pinto dolgozott ki helyzeteket, mindjárt ki is hagyta azokat. A büntetőpárbajban gólt elérők névsora: Jorge Costa, Luis Figo. Paulo Torres, Rui Costa, illetve Ramón, Andrey (Érdekesség: a világbajnok portugálok a tavaly nyári, magyar földön lebonyolított ifjúsági Európa-bajnokság küzdelmei során csak a II-es rúgásokban bizonyultak jobbnak a házigazda magyar válogatottnál.) A VIII. junior labdarúgó-világbajnokság végeredménye: I. Portugália. 2. Brazília, 3. Szovjetunió, 4. Ausztrália. A góllövőlista legjobbjai: I. Szergej Cserbakov (Szovjetunió) 5 gól, 2. Souza Elbert (Brazília), Pedro Pineda (Mexikó) és Ismael Urzaiz (Spanyolország) 4-4. A Szeged SC labdarúgóit vasárnap elkísérte Diósgyőrbe Gyenes Előre kell bocsájtanom: nem Kálmán, lapunk fotóriportere, aki sokatmondó pillanatokat és hiszek a predesztinációban, abban. mozdulatokat is lencsevegre kapott. Munkatársunk az utolso csata előtti h"8> egy ember (egy csapat, egy terepszemlét, a frissítést és a közönség üdvözlését éppen úgv közösség) sorsa teljesen független jó vagy rossz cselekedeteitől. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni azt a nézetet, mely szerint a Szeged SC labdarúgó-egviittesének gúnyos kacagásra és alig-alig visszatartható zokogásra is okot adó (jellegzetesen századvégi és velejéig magyar forgatókönyv alapján bekövetkezélt) kiesése valamiféle eleve elrendeltség vagy ..magasabb szempontokat" szolgáló ..égi" (értsd budapesti) óhaj beteljesülése volt. Bogdánék nem azért buktak el. mert a Fradi vagy a Kispest-Honvéd szárazföldi utazástól is tengeribetegséget kapó focistái szívesebben játszanak Angyalföldön, mint a Felső Tisza-parti Stadionban, vagy mert a krónikus forintbőséggel küzdő Vermes úr tavasszal összevásárolt egy kétségkívül meglepő eredményeket produkáló - mellesleg nem is olyan rossz képességű - Volán-„garnitúrát". Akkor is csak önmagunkat csapjuk be. ha a „bíró-maffia" nyakába akarjuk varrni a kudarcokat, vagy Kelet-Magyarország (gazdasági oldalról például stabilan alátámasztható) viszonylagos elmaradottságát, lenézettségéi emlegetjük döntő érvként. A futballtudományt ugyanis Brazíliában, a Balkánon és Felső-Voltán sem (kizárólag) pénzért osztogatják, legfeljebb azért veszik! Ami a balszerencsét illeti (ha egyáltalán van az életben ilyen kategória), abból a szegedieknek idén vitathatatlanul nagyobb kanállal jutott, mint amennyi még „egészséges" lett volna. Elég csak a tavaszi Videoton és Rába ETO elleni bajnokira vagy a diósgyőri osztályozóra gondolni. Egy vereség, egy majdnem azzal felérő gólzáporos győzelem és egy döntetlen. Három meccs, három szerencsétlen mozdulat, három öngól. Ha az első kettő bármelyikét sikerült volna elkerülni, akkor a harmadikat már nem is jegyezhették v o I n a le a (foci) történetírók, hiszen abban az esetben a Vasas játszott volna osztályozót a DVTK-val... Mielőtt azt hinnék, hogy a bennmaradás és a kiesés megítélésem szerint csupán egyetlen „rossz kapuba" helyezett (?) találaton múlt, sietek leszögezni: legalább hat-nyolc szegedi gólra (és ki tudja mi mindenre?) lett volna még szükség az üdvösséghez, ahhoz, hogy alapvető matematikai ismereteinket egyáltalán ne kelljen feleleveníteni. Bizonyára valamennyi helybéli szurkalónak vannak „élő" vagy képernyős emlékei Ciganék mérkőzéseiről, kihagyott Il-esekről, helyzetekről, kapufákról, kapus- és védőbakikról, amelyek valahol hozzátartoznak ehhez a játékhoz, ám egy bizonyos mennyiségen túl már komoly következményekkel bírnak. A legnagyobb szépséghibájuk pedig az. hogy utólag már akkor sem „módosíthatók". ha összefog edző. játékos, városatya, klubelnök, szurkoló és akárki, sőt még egy szibériai száműzetés „beígérése" vagy sok-sok táska pénz is kevés már ilyenkor a változtathatatlan megváltoztatásához. Hogy miért nem bánkódtam inkább egy „sort" a vasárnapi - végső soron mindent lezáró - miskolci balsiker miatt? Nos. úgy érzem, a Szeged SC nem az osztályozókon búcsúzott az NB 1-től. hanem <lélekben) már az őszi és tavaszi fordulók lepörgése után... Vasárnap este egyébként legalább húszan tárcsázták izgatottan a DM sportrovatának számát, ennyien akarták tőlünk megtudni a hírt: a (minden baklövése ellenére is szimpatikus és sokáig görcsösen kapaszkodó) Szalai-legénység egyéves NB l-es lét után - papíron végérvényesen visszaminősült másodosztályú gárdává. Ami igazából meglepett: a szurkolók - egy kivételével - csendes beletörődéssel vették tudomásul, hogy két hónap múlva már olyan csapatok neveivel is találkozhatnak az utcai plakátokon, amelyeket talán még a térképről sem ismernek. És ez alighanem minden öngólnál fájdahmsabb... RÉTOI J. ATTILA