Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

(S VÁROSSZÉL DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. JÚL. 2. Szentmihálytelek: a fejlődés perifériáján A képviselő Elkeserítő a passzivitás ÍIWWM!M|HWMTNWIMMM8MMIM Papp /.ollan Szentmihálytelek - Sagvarilelep, Gyalaret es llattyaslelep - képviselője is az onkormanyzatban. Fiatal ember, a közelmúltban lett az Eliker igazgatója. - Elég nagy gondot vett a vállára a képviselőséggel. Ez azt jelenti, ön tenni akar az emberekért. - Igen. én azért vállaltam a kép\ iselóséget, mert tenni akartam és akarok a/, emberekén. - Másként látja-e képviselőként a települést, mint amikor elkezdte a küzdelmet? - Kicsit máskent látom, a gyakorlat más arcai mutatta a telepiileseknek. amióta képviselői s/emmel nézem az összefüggéseket. Nyolchónapos tapasztalatom az. hogy a négy település közül Szentmihálytelek a legpasszívabb. Teljes az. érdektelenség. A fogadóóráimra volt. hogy senki nem jött el, a képviselői beszimolóimon pedig a többi településhez viszonyítva elenyészően kevesen. 30-40-en jöttek el. főleg idősek. Nagyjából ez v árható is volt. hiszen a szavazáskor itt volt a legalacsonyabb ,i részvétel. Képviselői fórumot alakítottam ki helyi lakókból. Ez arra lenne hivatva, hogy a közös gondokat összegezze, s velem megbeszélje. Nos, ez a fórum Szentmihályteleken nem működik. Mennyi időt tölt a képviselői feladatok ellátsávul, s ön szerint ez iig. idő elegendő-e a munka elvégzéséhez? - Úgy érzem, nein elegendő. E/l persze az befolyásolja, hogy éppen akkor mennyi munka van. A képviselő egyedül nem tudja megoldani a feladatokat, ha nem támogatja a lakossag. Az én területem hatalmas. A főállásom mellett fizikai képtelenség, hogy a péjjy település legapróbb gondját-naját én lássam meg és orvosoljam. Ehhez kell és kérem is a lakosság, az ott élők segítségét. Ez kölcsönös erdek. - Kért-e tanácsot, amikor megválasztották. a kotábbi tanácstagtól? Érdeklődött-e. melyek azok a speciális gondok, amelyek éppen Szentmiliálytelekre jellemzők ? - Egy lakossági fórum után arra kértem Tóth Pördi Jánosnét, hogy segítsen a tanácsaival, támogasson. Ez kétoldalú dolog, sajnálatos, hogy nem alakult ki olyan kontaktus közöttünk, mint például a másik három településen, akikkel élő. mindennapi kapcsolatom van. Sajnálom, hogy még nem alakult ki semmiféle közös tenniakaris a falu és énköz.öttem. - A: eltelt nyolc hónap alatt nem tudott Szentmihálytelek „gazdája" lenni? - Nem. Ezt szomorúan bevallom. Ezért sem tudtam semmiféle programot beindítani. Talán ősszel megváltozik a helyzet. - A helyi adókkal kapcsolatosan mit javasolton a lakóknak? - A helyi adók az önkormányzat tervezete volt, én csak ismertettem azt. Sokan félremagyarázták, és úgy hallottam vissza, mintha ez az én tervezetem lett volna, s ezért durván támadtak engem. A helyi adóknál az önkormányzatban én nemmel szavaztam. képv iselve a lakók akaratát. - Ön Úgy érzi, hogy Szentmihálytelek nem fogadta be ? - Igen. úgy érzem, de föl nem adtam. Idő kell ahhoz, hogy új erőt merítsek a további munkámhoz. Nehéz azt lelkileg átélni, hogy az ember valamit tenni akar és akkor az érdektelenség, a passzivitás akadályozza! meg ebben. - Milyennek látja ön most a települést? - Elmaradottnak. Mindent későn kaptak meg, a vizet, a gáz is. A kereskedelmi ellátást, az utak állapotát nagyon rossznak tartom. Nagyon sok a gond, ezért is kellene, hogy a lakók kicsit a köz gondjaival is foglalkozzanak. Én tenni akarok Szentmihálytelekért, de kérem, támogassanak. A faluba érkező egy tipikusan alföldi települést láthat. Néhány lakóépületet kivéve kív ülről is az egyszerűség a jellemző. Csupán reggel van „nagyobb forgalom", napközben kihaltnak tűnik a városrész. A falut kettéválasztó fő útvonal, a Vóröshadsereg útjának kornyéke a torok világot idézi gondozatlanságával, elhanyagoltságával. A lakók többsége a háza előtti kis területet ugyan gondozza, virágokat, cserjéket ültet, ám mégis lehangoló érzés átautózni, -motorozni, -biciklizni vagy -gyalogolni a falun. A hosszú főútvonalról apró, keskeny közök nyílnak, melyek zsákutcák inkább, hiszen a vége általában egy lakóház, mely meggátolja a továbbhaladást. Érdemes meggyőződni róla, mielőtt beindul valaki, nem jón-e jármű kifelé, mert akkor fordulhat vissza, ugyanis egymás mellett nem lehet elhaladni, olyan keskenyek a közök. Ha érdekességet keresnék, mi a jellemző erre a településre, azt hiszem, elsősorban ezt kell említenem. Más településeken ez nem fordul elő ilyen nagy számban. A másik, ami jellegzetes erre a településre, a közelmúltban épült templom. A kis faluhoz illő, kecses templomtoronyból kellemes hangú harang hívja a helybéli hívőket egy kis ájtatosságra. A templom piros cserepes teteje angyalszárnyat utánzó formáival igazi teittfr.tü bravúr, s ráadásul szép munkát végeztek az építőmunkások is. Néhány házzal arrébb a Móricz Zsigmond Művelődési Ház talalható, mely az itt élő emberek politikai, kulturális szórakozási és családi ünnepeinek a helye. Két ünnep között pedig szorgalmasan dolgoznak az emberek. Az utca néni véletlenül kihalt. Ha valaki beny it a kapun, a kutya ugatása hívja elő a gazdát: a fólia alól, a kiskertből vagy az állatok gondozása mellől. Ebben a faluban nem szokás ugyanis kiülni a ház előtti kispadra, mivel kispad sincs. Hogy milyen is az élet Szentmihály teleken, mondják el ők maguk, akik itt élnek. A fóliázó A szép áru megéri a fáradságot Amíg átsétálok, keresve a gazdái, ingem már nem libben el, ratapad szorosan a leslemre. A fdliahaz végén serény munka foly ik. Barna Ferenc és felesége műanyag ládában hordja ki a leszedett paradicsomot, az anyósa osztályozza, mossa, s leszi újabb, előre elkészíteti ládákba. Öl tózétükön nem látszik a nvar tombolása. A bejáratnál, a kerítés mellett egy teherautóny i, igen jó minőségű s/én van ieóntve. Néhány méterrel arrébb hosszan elnyojtott, kissé mozdonyra emlékeztető kazán várja, gyújtsanak be s rakják meg vele alaposan a gyomrát. Ám mégis kényszerpihenőn van, mert inkább a hűtésnek, mint a fűtésnek van most itt az ideje. S valóban, a fóliaházban arasztásos öntözőrendszer van jelenleg üzemben. Hatalmasat csalódik az. aki azt hiszi, emiatt észrevehetően csőkken benn a sátor alatt a hőmérséklet. Kétoldalt, négyes sorban csodálatos látvány fogad: csaknem három méter magasra felkotozve, katonás rendben sorakoznak a „paradicsombokrok", s mindegy ik tő roskadozik az öklömnyi piros, vagy még zöld paradicsomtól. - személy vagy szervezel -, amely valóban működtetné a nagybani piacot, akkor nem kellene annyi kézen átpörögnie az. árunak s a vevő akár 20-25 százalékkal is olcsóbban jutna a termékekhez. Ha este nem kel el az árunk, előkerül a pokróc, mert akkor ott éjszakázunk, reménykedve, reggel talán már nagyobb szerencsénk lesz. és sikerül Az a helyzet - * magyarázza a bajuszos fiatalember-, rengeteg szenei tüzeltem cl. A túladni rajta, a melegei még csak-csak ki ludjuk víznek, a villanyáramnak is fo- Amíg beszélgetünk, megnézzük, valahogy driblizni, de a szúnyogok lyamatosan megy föl az ára. Az első mi érik a többi fóliasátor alatt. Én ellen nincs jobb védelem, mint a két kötésnek legalább a szén árát szépnek látom az uborkái. Barna - Az ár már emeletes ár. - Ej hogy kell érteni? ruha. így is épp eleget kínoznak. kellene kifizetnie. - Gondolja csak meg - szólal meg _ De há, eUg jó ára va„ a az. elenk tekintetű, bogárfekete ,Wad>csomnak - vetem ismét közbe, szemű fiatalasszony -, mikor fölveszek egy ládát a fólia elején; s egy szúnyog rámszáll. Ha nem túl mohó, inkább hagyom, hogy csípjen, mini leiegyem a ládát. Délután viszem a piacra - mutat Barna Ferenc a katonás rendben sorakozó s már megtelt ládákra. - Most még jó ára van - mondom a vásárló szemszögéből látva az arakat. - \. dehogy - mondja ó. - Nézze, az elsó két kötésre fűtencm kellett, mégpedig elég keményen. Nem Ferenc leszakít egy levelet, mutatja. sötét színű az alja. Valamilyen kórokozó megtámadta. Hiába permetezi. alul sárgulnak a levelek. Még egy-két hét kellene az érésig magyarázza, de nem fűz sok reményt - Amikor megalkudok a keres- abhoz- hogY beLérik- Valószínűkedóvel. ó ráteszi a maga hasznát, s le? « nem Jön be az ,den- 01yan természetesen úgy adja tovább. Tőle talán az eladó veszi meg, s ő ismét tesz rá százalékot. Mire a pultra kerül. csodálkozom is: én, aki hónapokon keresztül kijárok szellőztetni, fűteni az elvetett magra, palántákra, permetezem, locsolom, leszedem, beviszem a piacra, általában a pulton lévó ár 50 százalékát kapom meg az áruért. permetezőgép kellene, ami magasnyomással porlasztaná a permellet, akkor az egész növényt érné a kezelés. De az a gép itthon megfizethetetlenül sokba kerül. Jó lenne az is. ha vámkedvezménnyel lehetne behozni közvetlenül a termelőnek kisgépet. - Ennyi gond és az egyre nehezedő terhek ellenére mégis megéri a szabad elfeledni, a meleg, a forróság Csak. az ár másik felét kasz nem régóta tart. korábban clcg hűvös szírozza be Akinél jó esetben néhány órát van fáradságot a kertészkedés. - Furcsa egy helyzet, az biztos. De amikor bemegyek egy-egy boltba, s volt. Sót, a fóliázás szempontjából igen hideg tél után nehezen akart kitavaszodni. Látta, mekkora a lázán! Méreteihez képest az ..étvágya" is olyan jó Ezen a télen ön szériát lehetne másként is? kérdezem. - Több. hasonló helyzetben lévó sorstársammal beszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy igen. Ha tenne egy olyan közös folvásárló látom, az én paradicsomom szebb, mint a mellette levő többi, örül a lelkem. Elfelejteti velem ez az öröm az éjszakai fölkeléseket, a fagyoskodást a piacon, a szúnyogok ádáz rohamát a fólia alatt. Tinik mondják Se mozi, se presszó Nchány fiataltól kerdeztem, elégfcdett-e azzal, amit Szentmihálytelek nyújtani tud a tiniknek. A válasz egyöntetű: nem. Egy kocsmája van a falunak, oda a lányok, de még a fiatalabb fiúk sem járnak. Sorolják: nincs mozi. ha filmet akarnak nézni, irány Szeged. Nagyon hiányzik egy kis hangulatos presszó vagy cukrászda, ahol normális körülmények között lehetne beszelgetni. ha kedvük lenne hozzá. Korábban volt mar diszkó, de egy szerencsétlen eset miau megszüntették - pedig nem is a helybeliek voltak a baj okozói, állítják néhányan. Persze. Szegeden mindez megvan, de ahhoz több mint 10 kilométert kell oda s ugyanannyit vissza is meglenni. Kétszer is meggondolja az, akinek szórakozhatnékja van, megéri-e a kocsikázást? A plébános „Lefoglalnak az építéssel járó gondok" tmmmmmmmmmmmm Álmomban se gondoltam volna, hogv vicsorogva fogadnak, amikor a templom ügyéről, illetve a hitélet szentmihályteleki gondjairól szerettem volna kérdezni a helyi plébános urat, Kovács Lászlót. Szerencsére a plébános ur idejében észrevette a plébánia körüli tévelygéseimet, s megmentett a fogát vicsorító két vérebtől, amelyek (persze korcs kotorék ebek) rohantak felém. Persze a harapásuk ugyanúgy fájna - de mint előbb említettem, idejében érkezett a segítség. - F.zek csak úgy mellém szegődtek, s mivel hűségesek lettek hozzám, én megtűröm itt őket. Cserébe vigyáznak arra, hogy rend legyen az udvarban akkur is, ha én nem vagyok itt. - Plébános ár. hatalmas munka van ön mögött s még ön előtt is, hiszen a plébánia nincs felépítve. - Igen. Nagy lendülettel és hitlel kezdtem bele az új lemplom építkezésébe 1989 augusztusában. Égy év múlva állt a torony és a lemplom is. Tavaly Szentmihálykor voll szép ünnepség keretében a fölszentelése. Sok-sok izgalommal leli nap, hét és hónap után. hiszen aki építkezik, tudja, mivel is jár egy ilyen nagy kaliberű munka megszervezése. - Jól halad a plébánia építése is velem közbe. - A Békéscsabai Generál Szövetkezet kűművesei - mindössze ketten - ha belelendülnek, öröm nézni, milyen gyorsan haladnak. Egyelőre lefoglalják minden időmet az építéssel járó gondok. - A templom és a torony tervezését. építését különböző adományokbál fizette. Van-e elég pénz a plébánia fölépítésére ? Mivel minden építőanyagnak én járok utána, így valamivel olcsóbban sikerült eddig megvennem a szükséges eszközöket. Ám még így is szükséglenne Jámogatáffá. hiszen az építőanyag-árak folyamatosan emelkednek. Vagyis röviden: ismét a hívekhez fordulok segítségért. - Plébános úr! Hogy látja: amióta fölépült az új templom, többen járnak templomba'.' - Azt hiszem, ugyanannyian. A templomépítésnek nem is az a legfőbb célja. A már leromlott plébánia méltatlan körülmények között fogadta a híveket. A templomépítés elodázhatatlan volt. - Mindig megtelik a templom? - Először nehéz volt megszokni, de most már elfogadom az itt élő emberek szokásait, mely természetesen a megélhetésük miatt alakult így ki. Tehát palántázás, paprika, retek és kapálási időszakok követik egymást, hogy az őszi betakarítást ne is mondjam. Azonban vasárnap a reggeli misére mindig megtelik a templom. - Mit tort Szentmihálytelek legfőbb gondjának? - Talán a magárahagyottságot. Dolgos, szorgalmas emberek élnek itt, mégis úgy érzem, nincs a falunak vezéralakja, akire hallgatna a nép. Igy mindenki csak a maga gondjával foglalkozik. Azért én mégis reménykedem, lassan elindul fölfelé ez a közösség is. A sertéstenyésztő „Ha már vannak, nem éheztetem őket" Gombos Imrééinél nagy öröm van, kisfia született, a napokban hozta haza a klinikáról. Hála Isten, egészségesek a feleségem és a fiam is. Gratulálok neki s elmondom jövetelem célját, meg szeretném nézni a gazdaságát. Néhány másodpercig gondolkodik, majd lemondóan legyint. - Nem sok mindent lát most. Lassan, de fokozatosan kivágtam az anyakocákat. Egy ideig reménykedtem. hátha megváltozik a helyzet, s továbbra is megéri a sertéstenyésztés. Akármennyire is szeretek velük foglalkozni, fájó szívvel ugyan, de be kell látnom, nem éri meg. Á takarmány ára nagyon magas, a sertésfelvásárlás bizonytalan. Az ára nagyon alacsony. Be kell látnom, nincs annyi pénzem, nem állok olyan jól anyagilag. hogy megengedhessem magamnak azt a luxust, csak hobbiból foglalkozzam vele. Nekem ez egy megélhetési forrásom volt (Közben odaballagunk a kifutóhoz, s talán 10—15 süldő hűsöl, dagonyázik a beöntött vízben). - Szépek a süldók - vetem közbe. - Nézze, ha már vannak, nem éheztetem őket. Amilyen hamar csak lehet, túladok rajtuk. - Mién nem viszi ki a vásárba ? - Tudja hányszor autóztattam meg őket? Most, hogy visszagondolok rá, tavasszal még „jó árat" kínáltak értük, de én akkor még keveselltem. Később már a feléért is odaadtam volna, de nem pipabagóért. Aki venni akart, nem azt nézte, szép-e a malac, hanem csak azt, minél olcsóbb legyen. Nem fogja elhinni, olyan malacok keltek el, amilyeneket én még az udvarba se engednék be. Aki megvette a hitványát, azt hitte, jó vásárt csinált. Pedig azok kétszer annyi takarmányból és legalább másfélszer annyi idő alatt érik el a súlyukat. Látja, megbolondult a világ, nem a szebb, jobb fajta a kelendőbb, hanem a hitványabb. Egy másik ólban „csipkés" fülű. durak fajta apaállat „figyeli" a beszélgetésünket. - Tihamér már a karcsúsítási programban van, most azt lesi, hátha kap egy kis moslékot. Egyszer adok neki este. A kannak egyébként se kell kövérnek lennie. Arra azért vigyázok, ne menjen tönkre. Mint ahogy a kocákra is. Azokból már csak egyet hagyok meg. a magunk számára. Fiúk a pályán „Kell egy jó csapat!" Egy csapat fiatalember gyakorol a focipályán. Egy csapat, meg a tartalékok. Zokszó nélkül róják a köröket, gyakorolják a technikai elemeket. A fújtató, lihegő gyerekeket kérem, álljanak meg pár pillanatra. Miért ez a nagy ügybuzgalom ? Szentmihályieleken nincs focicsapat - mondja Retek Gyuri -, mi szeretnénk még a nyáron játszani néhány barátságos meccset, s ha lehet, folytatni ősszel. De igazából nem tudjuk, hogyan kellene elkezdeni - Melyitek szervezte meg a csapatot? - Gábor András és én - válaszolja Retek Gyuri Tetszik tudni, ha már pálya van, kapu is van, sőt még hálót is tudunk a kapura fölszerelni, hát miért ne legyen a falunak focicsapata! Mi lelkesek vagyunk s megpróbáljuk. Ha az elején győznénk, az nagy erőt adna a további edzésekhez is. Most maradtunk ki a nyolcadikból, néhány hetedikessel megerősítve össze tudnánk hozni egy jó csapatot. Azt hiszem, ennek a falunak is kellene egy jó csapat. S mi egy igazán jó csapat leszünk. Amikor elbúcsúzok tőlük, ók valamennyien csókolomot köszönnek. Hát persze, hiszen még csak 14 évesek. Az OLDALT ÍRTA TURI JÓZSEF