Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

SZERDA, 1991. JÚL. 17. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 A tanító- és óvónőképző főiskolák, valamint a Rendőrtiszti Főiskola felvételi ponthatárának megállapításával kedden befejeződtek a felsőoktatási intézmények ponthatárhúzó értekezletei - közölte az MTI kérdésére Bakos Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főmunkatársa. Nappali tagozaton, az összesen mintegy 23 ezer helyből az intézmények 22 ezret töltöttek be, így közel ezer fiatalnak még mindig van lehetősége arra, hogy pótfelvételi vagy pótárjelentkezés útján szeptembertől egyetemi, főiskolai polgár lehessen. Pótfelvételi vizsgát az országban három intézmény tart: a Miskolci Egyetem angol és német nyelvtanári szakra, az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar (Székesfehérvár) nappali tagozaton; a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola általános szociális munkás szakra levelező hallgatóknak hirdet pótfelvételit. E három intézmény összesen 90 hallgatónak biztosit még helyet - mondta Bakos Károly. A pótfelvételire az illető felsőoktatási intézmény tanulmányi osztályán adnak jelentkezési lapot, amelyet július 26-áig kell beküldeni. Pótátjelentkezésre 30 felsőoktatási intézmény, összesen 55 szakán nyílik lehetőség, ezzel 900 jelentkező nyerhet felvételt. Bakos Károly a beszélgetés során aláhúzta: a kérelmezők az átirányítást a korábbi elutasító határozat beküldésével kérhetik, de csak egy felsőoktatási intézménynél lehet átirányításra pályázniuk. Ar egyetemek és főiskolák a már elért pontszámok alapján rangsorolhanak a kérelmezők között - tudtuk meg a művelődési tárca főmunkatársától. (MTI) s XKm immmmmmmmm&msm,*, . . . ,. Éjszaka festik a belvárosi parkolókat Rossz tréfa? Mi a csudát akarhatnak a Megállni tilos! táblákkal a belvárosi, fizető parkolókban? És pont most, amikor egyébként is alig férünk egymástól, most még éjjelente is kelle­metlenkednek! Az efféle méltatlankodás teljességgel érthető, de a polgármesteri hivatal műszaki irodájában megértésünket kérik, meg hogy tartsuk be a tiltó táblák utasítását. A magyarázat: éjszakánként festik újra a parkolók útburkolati jeleit, s míg nem végeznek, a táblákat napközben sem viszik el. Egyébként rövidesen befejeződnek a szakaszosan végzett munkálatok, amelyek a belvárosi autótulaj­donosoknak okozzák a legnagyobb kényelmetlenséget. Előfordulhat, hogy a festés miatt nem állíthatják le a megszokott helyre kocsijukat éjszakánként. Türelem, még néhány nap... Ketyeg az „adóbomba " Ősszel alig vetnek Adományokból Cserepek erdélyi templomokra Jelképesen a püspöki palotától indították útjára tegnap délelőtt azt a két kamiont, amely öt erdélyi település templomainak építéséhez—felújításához szállított tetócserepeket. Ez volt az utolsó fuvar: az első teherautók januárban lépték át a román határt. Összesen mintegy 250 ezer darab tetőcserép jutott el oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mindezt Guriga Györgytől, a püspöki hivatal gazdasági igazgatójától tudtuk meg a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen dr. Gyulay Endre megyés püspök is jelen volt. Az erdélyi templomcserepek története még tavaly márciusban kezdődött. A Bramac vezetői ez idő tájt hívták meg Veszprémbe termékeik bemutatására az egyházi vezetőket. Az ebéd melletti beszélgetés közben került szóba az „erdélyi ügy," valamint az a körülmény, hogy a segélyezést a Szeged-Csanád egyházmegyei püs­pökség bonyolítja le. A Bramac két vezetője, Franz Zolles, és Csabai Béla kereskedelmi igazgató ekkor ajánlotta föl, hogy öt erdélyi templom felújításához elegendő cserepet ad ajándékba. A gyulafehérvári püspök, Bálint Lajos javaslatára Sepsiszentgyörgy, Kőhalom, Segesvár, Gyulafehérvár és Kovászna templomait választották, mint olyan épü­leteket, ahol a legsürgősebb a beavatkozás. Bálint Lajos azt is felajánlotta, hogy - cserébe a cserepekért - fát küld át a szegedi püspökségnek. Hamarosan rátaláltak a Lamtrans nevű szállító vállalatra, amely már a tavalyi szerződéskötéskor is alacsonynak számító árat szabott, és ezen felül negyedmillió forint költséget térítés nélkül vállalt magára. A szállítások kezdetben nem mentek éppen simán. Előfordult, hogy a visszafelé tartó faanyagot a román határról visszafordították - adminisztrációs hiányosságokra hivatkozva. Később már igyekeztek minden lehetséges akadályra felkészülni, így most az utolsó, huszonkettedik kamion is elindulhatott. A templomok felújításához a Bramac-cserepeken kívül persze szükség lesz még számos kiegészítő anyagra is, amelyek majd kétmillió forintba kerülnek. Ezt a terhet a szegedi püspökség vállalta magára. És még mindig nincs vége az adományozók felsorolásának: a szállítás költségeit egy bizonyos Páter Szőke térítette meg, körülbelül másfél millió forint értékben. De ne feledkezzünk meg a Bramac ajándékának pontosabb megjelöléséről sem: 6 millió forintba került volna, ha ki kell fizetni. A sokfelől érkező nagylelkű segítségnek köszönhetően Sepsiszentgyörgyön új templom és plébánia épülhet, és felújíthatják Kovászna ravatalozókápolnáját, amelyben ezután misézni is lehet majd, kicserélhetik a segesvári templom tetócserepeit, és helyrehozhatják Kőhalom állomáskápolnáját, valamint a gyulafehérvári püspökség épületét is. NYILAS - Nem kívántam magamnak ezt a nagy felelősséget, de sajnos az előző elnök egész­sége megromlott, nem tud dolgozni. A pá­lyázatra komoly jelentkezők nem akad­tak, nekem kellett elvállalni a jelöltséget. Nem hagyhattam cser­ben az embereket, Az Opusztaszeri Árpád vezér Tsz udvarára belépve feltűnt, hogy a nagy értékű öntözőberendezéseket elfelejtették kivinni a földekre. Vajon mikor használják, ha most nem - szegeztem a kérdést a nemrégiben főköny velőhői elnökké előlépett Talpai Andrásnak. A praktikus indítás után nem győztem hallgatni az okok közvetett láncolatát. Miközben kirajzolódtak a gazdaság életbenmaradásáért tett erőfeszítések, bennem úgy rögzült, hogy vergődés ez a javából. A tét: felszámolás nélkül kihúzni addig, míg a leendő szövetkezeti törvény által kínált útelágazások kózul választhatnak, akik végül meg- mmmmmmmmtmmmmmmtmmmmmtmmmm SSWISSSSÍSSSS •• választottak. Akkor is elmondtam, mindent megteszek, hogy elkerüljük a csődöt, de ahogy erre senki sem tudna garanciát adni, úgy én sem. A legrosszabb a levezethetetlen rossz hangulat. A sorbanállás, a drukk, hogy legalább a dolgozók megkaphassák a fizetésü­ket, idegőrlő. A mezőgazdasági termékek értékesítési bizony­talanságai, az ezzel együttjáró alacsony árak ellen alig tudnak valamit tenni. - Létezik olyan növény- vagy állatfajta, amelyik nem veszteséges? - Talán a napraforgó és a magrepce. A jobb területeken kukoricát termesztünk, nem tudni, milyen áron lesz rá kereslet, a minősítést az adja majd. Az öntözőberendezéseket az intenzív kukoricatermesztés keretében lí­zingeljük. Olyan drága az energia, a víz, hogy a többlettermés nem futná. Most nem merjük ezzel emelni az önköltséget, mert könnyen belebukhatunk. - A gabonára van vevőjük ? - Az értékesítésre szánt teljes mennyiséget a gabonaforgalminak adjuk el. Az átvételt július­augusztusra vállalták. Az ár nem a legjobb, de legalább nem marad a nyakunkon. - Meglepő a szerencséjük, hisz másokkal csak a termés töredékére köt szerződést a GMV. - Márciusban épp a szegénysé­günk tudatában kötöttünk elő­szerződést. Már akkor tudtuk, hogy nem lavírozhatunk a nagyobb bevétel reményében, az aratás után azonnal kell a pénz. Tudtommal rajtunk kívül alig akadt, aki már ebben az időpontban elkötelezte magát. Most mi jártunk jól, de fordítva is történhetett volna. - Megmenekültek? - Egy kis lélegzetvételt jelent, nem többet. Csak példaként említem, tollat adtunk el. Előre megál­lapodtunk a vevővel, s a szállítás után közölte, felét fizeti csak a kialkudott árnak. Más vevőre nem számíthattunk, kénytelenek voltunk beérni ennyivel. A kacsáért a korábbi felvásárló 66 forintot adott volna kilónként, keveselltük, kerestünk egy másikat, aki 70-ért vette. Korai volt az örömünk, ennyiből sem jött ki a magas tápárak miatt. Kénytelenek voltunk felhagyni vele, nem tudtuk megvárni, míg olcsóbb lesz a takarmány. - Ahol a spórolás, a tevékenység beszűkítése tűnik járható útnak, ott a munka is kevesebb. - A 110 aktív dolgozónkból aratás után 25-nek, októberig még 15-nek vagyunk kénytelenek szüneteltetni a foglal­koztatását. Ok átme­neti munkanélküli járadékosok lesznek. - Ebben a hely­zetben logikusnak tűnne, hogy egy ré­szük egyéni vállalko­zóként próbál szeresnesét. - A vállalkozói kedv halálraítélője a pénztelenség és az eszközhiány. Attól is tartanak, hogy a nagyüzemek kieső adóterheit a nagy hallgatás ellenére végül nekik kellene megfizetni. S akkor még itt a nagy kérdés, mibe érdemes így ripsz-ropsz belevágni. Ezért gondolom, hogy más alapokon, de továbbra is rákényszerülnek a szövetkezésre. Talán az ide­genforgalomra, az épülő autópálya adta lehetőségekre lesz érdemes építeni. - És most? Hazárdírozunk. Azzal spórolunk, hogy az ősszel jóval kevesebb gabonát vetünk, mint korábban. Ha más is erre kényszerül, előfordulhat, hogy ezzel tesszük tönkre a tavaszi vetésű árunövények, a napraforgó, a repce, a kukorica piacát. - Kialakulhat igy az alacsonyabb szintű átmeneti egyensúly? - Nagyobb esély volna rá, ha nem az ősszel válna esedékessé hatmillió forintnyi adótartozásunk. Egy évekkel ezelőtti könyvelési műhiba levét isszuk most. Akik csinálták, már régen nincsenek itt. ha bukunk, most ebbe bukunk bele. Azért még nem adtuk föl, amíg lehet, küzdünk, küszködünk. T. Sz. I. Befejeződtek a felvételi vizsgák Libasors GYENES KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents