Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

SZOMBAT, 1991 ..1 ' R> (JÓN. 8. 7 P u H AQ) AR01 ISZAG DM MAGAZIN 5 „Mutasd az írásod, megmondom ki vagy" Pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt. hogy a grafológiát felsőbb iskolákban oktassák. Ma már az ország tíz egyetemén és főiskoláján sajátíthatják el a hallgatók e tudomány alapjait. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vendégtanára dr. Agárdi Tamás, a Grafológiai intézet igazgatója, akit e tudomány értelméről, helyzetéről kérdeztünk. egymástól. Az egyik a már előbb említett úgynevezett metrikus vizsgálat, ez a mérhető tapasztalatokra támaszkodik. A másik az intuitív módszer, amikor is a szakember érzése, benyomása alapján elemez. Átadja magát a hatásnak, így az írást egyfajta „művészi produkcióként" értelmezi, amely a lélek rezgéseinek kikristályosodása. Ezeket próbálja érzékelni, megfogalmazni. Beszélhetünk motoros grafológiáról is, amikor nem a betűk a fontosak, hanem a mozgás. Van egy olyan módszer is - az eidetikus -, amely az írásban ősi szimbólumokat keres. Például a barlangmotívum megléte jelentheti a biztonság utáni vágyat, de az elbúvás igényét is. Érdekes dolgokra lehet következtetnünk ezekből, de sokkal bizonytalanabb az előbbieknél, és nem is tanítható. Sajátos adottság kell hozzá, megfelelő tanári irányítással. A: intuitív módszertől haladunk a metrikus felé. Intuícióra minden szellemi munkánál szükség van, de az soha nem helyettesítheti a biztos tudást. - Létezik-e olyan szervezet, amely összefogja az e tudománnyal valamilyen szinten foglalkozókat ? - Néhány évvel ezelőtt alakult budapesti hatáskörrel az írástanulmányi Társaság. Hamarosan kiderült, hogy erre országosan is szükség van. Ekkor váltunk Magyar írástanulmányi Társasággá. E társadalmi szervezet sokszínű. Van köztünk akadémikus, gimnazista, de 90 éves idős ember is. Szponzorok tartanak fenn bennünket, de számuk sajnos csökken. Létrehoztuk ezért a Grafológiai Intézetet, amely kft. formában működik. Feladata, hogy piacképessé tegye a grafológiát, és az így befolyt összegből finanszírozza a kutatást és a szervezet költségeit. A társaságnak vannak országos tagcsoportjai, ilyen például a szegedi is. Ennek vezető alakja Tóth János kollégám, az 6 aktív közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre ez a kurzus sem. - Meglehetősen ősi tudományról van szó: már az ókori Kínában és Rómában is foglalkoztak az írás elemzésével. Korunkban ki tudja hányadik fénykorát éli. Mi lehel vajon ennek a magyarázata? - Amíg az ember dolgaiban sikeres, nincs semmi probléma. A kudarcok jelentkezése azonban mindenkit rádöbbent a változtatás szükségességére, ami sokszor eredményezi az önmagunkkal való szembekerülést. Napjaink zavarában nem nagyon várhatunk külső segítséget. Ami fölött uralmunk van, az kizárólag saját énünk. Kilépni a számunkra kedvezőtlen helyzetből csak személyiségünk többoldalú megismerésével lehet. - Az írás elemzése miként segítheti az önmegismerést? - Szinte egyetlen olyan, emberekkel foglalkozó terület sincs, ahol ne lehetne eredménnyel használni. Ezek közül a legfontosabb a kriminalisztika, a pályaválasztás, a párkeresés, a pedagógia, a pszichológia. A kézírás alapvető személyiségjegyeket hordoz. Ezek vizsgálata sok mindent elárul a karakterről. - A grafológus tulajdonképpen mit vizsgál? - A betűknek, az írásnak több ezer paramétere van. Ebből nagyjából 40-50-nel dolgozunk. Nézzük például a szóközt, a sorirányt, a szöveg tagoltságát, a margók elhelyezkedését, a betűnagyságot, a dőlésszöget... Azt szokták mondani: egy jel nem jel. Egyetlen jelenségből megállapítani valamit nem lehet. Minden szakembernek megvan a maga módszere. Az enyém a skálarendszerben való dolgozás. Ennek lényege a következő. Egy-egy személyiségjegynek 8-10 kritériuma van, ha ebből 4-5-öt fölfedezek, a karakterjegy 50-60 százalékos biztonsággal jellemző az illetőre. - Ezek szerint vannak különböző „iskolái" a grafológiának? - Két irányt élesen el lehet különíteni Agostonné Páger Margit, a társaság helyi vezetőségi tagja a grafológia gyakorlati alkalmazásáról beszél. - A grafológiát az élet szinte minden területén alkalmazhatjuk. Nézzük a napjainkban legfontosabbá válót, az üzleti életet. A vállalati leépítéseknél szelektálni kell a dolgozók között, hisz nem mindegy, hogy kiket küldenek el. Az írás vizsgálatából kiderülhet az, hogy kiknek vannak még energiatartalékaik, és kik élték föl már teljesen azokat. Új vállalat vagy kft. létesítésénél nem véletlen, hogy a leendő munkatársaktól kézzel írott jelentkezéseket várnak. A személyiségjegyek vizsgálatával könnyebb kiválasztani a munkakörökre legalkalmasabbakat. Kiderül az is, hogy az illető hosszú távú vagy rövid távú munkára alkalmas, alkalmazkodó vagy inkább agresszívabb típus, figyelmes vagy esetleg szétszórt alkat. Következtethetünk arra is, hogy rendelkezik-e például vezetői tulajdonságokkal. Nyugati országokban a személyzetiseknek alapfokú grafológiai ismeretekkel kell rendelkezniük. Nálunk a Grafológiai Intézet foglalkozik ilyen képzéssel, úgynevezett grafológus hétvégék keretében. A jelentkezők megismerkednek itt az alapokkal, így képessé válnak egy durva munkaalkalmassági szűrés elvégzésére. Használható még a párválasztásnál is. kiderül, mennyire összeillő a két személy. De a pedagógiában is alkalmazhatják, főleg az osztályfőnökök. Következtetni lehet a diákok lelki állapotára, családjukban betöltött helyükre, szerepükre. Nagyon fontos lehet a pályaválasztásnál is. A tanárok így a legmegfelelőbb irányba terelgethetik a gyerekeket, elkerülve az alkalmatPLERRE SZEKELY SZOBRAI Káromkodni csak pontosan, szépen Beszélgetés a csúnya szavakról lanságokat, pályamódosításokat vagy az esetleges kudarcokat. - Igaz az. hogy az egészségi állapotra is lehet az írásból következtetni? - Igen, ez nagyon fontos kérdés. Míg az orvostudomány megállapítja a betegségei tüneteiből, addig az írás vizsgálatával a betegségre való hajlamot lehet kimutatni. Fizikait és lelkit egyaránt. Ez természetesen a megelőzés szempontjából hasznos. - Volt már szó alkalmazásról és módszerekről, de arról még nem, hogy ki is a grafológus. Hogy kerülhető el a kontárkodás veszélye? - Grafológus az, aki ilyen vizsgával rendelkezik. Sokan önképzéssel jutnak el egy szintre. Addig nincs is baj, amíg ebből nem akarnak pénzt keresni. Ettől kezdve a/onban már komoly károkat okozhatnak. A vizsga azért fontos, mert a grafológiai társaság neve kötelez és egyben garanciát is ad a szakértelemhez. - Korábban tudományként emlegettük az írás vizsgálatát. Mitől az? - Nehéz ezt pontosan meghatározni. A legfontosabb érv az, hogy a pszichológia egyik ága, és tudományos módszerekkel dolgozik. Neves pszichológusok ritkán diagnosztizálnak ilyen vizsgálatok nélkül. Sajnos a korábbi időkben az asztrológiával együtt misztifikálták, és ez az emberekből természetesen kétkedést, bizalmatlanságot váltott ki. Mára már változott a helyzet. A grafológiát ugyanúgy alkalmazzák, mint a nyugati országokban. TORONYKÓI MÁRTA LIPPAJ TAMÁS RATZA - Hogy jutott erre a nem mindennapi kutatási területre? - Egyetemista koromban bibliafordításokat vetettünk össze, ennek kapcsán kezdtem el foglakozni a betegségnevek törénetével. Ez hatalmas terület, egy idő után muszáj volt szűkíteni. Az egyetemi szakdolgozatom írása közben figyeltem föl. hogy néhány fekélyes betegség neve káromkodásokban, szitkozódásokban szerepel. így jutottam el a mai témámhoz, a szitkozódásokban szereplő betegségnevekig. - Van ennek valamilyen tudományosan kidolgozott rendszerezése? - Vannak kísérletek. Szinte ahány szerző, annyi a kritérium. Három fő csoportot különíthetünk el: a káromkodást, az árkozódást és a szidalmakat. A káromkodások közé azokat a durva nyelvi formákat sorolhatjuk, amelyekben vagy az. Isten és a szentek szerepelnek durva, trágár szavak kíséretében, vagy pedig az emberek egymás rokonságát, fölmenóit és lemenőit emlegetik trágár jelző kíséretében. A; átkozódás formailag fogható meg: ez egy kívánság, amit tipikusan felszólító vagy feltételes módú igealak fejez ki. Ezek a ..Verjen meg az Isten!"-típusúak. A szidalom pedig - ahogy egy német szerző megfogalmazta - támadás az ember egyénisége ellen. Vagyis olyan jelzőkkel illetnek valakit, ami becsületsértő, ami alkalmas rá, hogy az emberi értékeket kisebbítse. Ilyeneket mondtak, hogy „Te huncut!". A huncut, ugye. eredetileg nagyon durva káromkodás, azt jelenti, hogy a kutya segge. Ezek a nagy kategóriák, de sok az átmenet. A „Verjen meg az Isten!"ben például ott az Isten is, meg a felszólító módú igealak is, ez egyszerre káromkodás és átok. A káromkodás legtöbbször nem egy szó, hanem egy hosszabb szöveg, amiben a legváltozatosabb variációk fordulnak elő. - Hogyan alakulnak át történetük során a káromkodások ? - A fejlődés legfontosabb jelensége a jelentéselhomályosulás. Van egy önálló fogalmi tartalmú szó, amihez tartozik valami pozitív vagy nagatív hangulat. Amint káromkodásokban kezdik használni, az eredeti jelentése gyakran elhomályosul. A XV. században férfiakra vonatkozó szidalom volt hogy „Te lator!". Ez később semleges hangulatú szóvá vált: ma is van egy kis pejoratív tartalma, de nem tipikus szidalom. Vagy a ..kurva", amely eredetileg nagyon durva szitokszó volt, férfiakranókre egyaránt alkalmazták, sót inkább férfiakra. Szláv jövevényszó, jelentése kakas. Később csak nőkre kezdték alkalmazni, és lényegében foglakozásnévvé vált. Hasonló a helyzet a betegségnevekkel. A fene eredetileg fekélyes betegséget jelentett. Amikor elkezdik használni, hogy a „Fene egye meg!", lassan elveszíti az eredeti, betegségjelentését. A használati gyakoriság következtében a kifejezés kiürül. - A közhiedelem szerint a magvar elég gazdag káromkodásokban. - Ez csak viszonylagos gazdagság. A magyar ember elég gyakran használ káromkodásos formákat, a nyelvi anyaga azonban nem túl gazdag. Ha megnézzük a klasszikus káromkodásokat, az Isten nagyon gyakori, az anya is, de a többi rokon már kevésbé. Az elemzés során arra jutunk, hogy 10-12 alapformánál nincs több. Ami nagy, az a variációk száma. A káromkodást mindig a pillanatnyi helyzet váltja ki, ezért gyakoriak a variációk. - Keletkeznek manapság új káromkodások? - Nem nagyon. Inkább a klasszikus formákba helyettesítenek be űj szavakat. A káromkodásokban ugye nagyon gyakori Manapság szinte mindennapos, hogy valakit elküldünk a fenebe. Ezt senki nem veszi tul komolyan, csak a legérzékenyebb lelkűek sértődnek meg. Ez ma már nagy on egyhe kifejezés. Nem volt mindig az. A „fene" ugyanis nagyon csúnya betegséget jelentett. De ki emlékszik már rá? A nyelvben a káromkodásoknak, átkoknak és s/.idalamaknak külön históriájuk van. Ezek történetével foglakozik Galgóczy László, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Nyelvészeti Tanszékének tanára. vmm nemi szervek és cselekvések megnevezése. Ezekre sok rokonértelmű szavunk van, ami viszonylagos gazdagságot jelent. - Egyszer elkáromkodtam magamat magyarul egy korombéli angol fiú előtt, aki ebből egy kukkot sem értett. Amikor kérésére lefordítottam neki, elszörnyedt, hogy az milyen durva. Össze lehet hasonlítani a magyar káromkodásukat durvaságban más nyelvek hasonló kifejezéseivel? - A kulturális hagyománytól függ, hogy mit tartunk durvának, attól, hogy az adott szóhoz milyen jelentéstartalom tapadt. A melanéziai bennszülötteknél a ledurvább káromkodás az. hogy „Hasonlítasz a nővéredre". Ez vért kíván, aki ezt kimondja azt vagy megölik, vagy a közösségből eltávolítják. Hogy miért durva? A mögöttes tartalom miatt. Ezzel ugyanis az illető férfinak azt mondják, hogy nem vagy férfi. Olvastam magyar káromkodási pereket. Valaki azt mondta, hogy „Anyádat a padkán!", és ezért nyelvkivágásra ítélték. Miért durva ez? Hiszen önmagában sem az anya, sem a padka nem durva. Hát azért, ami kimaradt. Akinek ugyanis mondták, az tudta, hogy mit csináljon az anyjával a padkán. - Milyen szavakat használunk fel a káromkodásokban ? - Egyfelől a jó értelmű szavakat, amelyeket bizonyos tisztelet övez. vagy épp ellenkezőleg: a durvákat. A közömbös hangulatú szavakkal nem lehet káromkodni. Az például, hogy „ház", káromkodásra teljesen alkalmatlan. - A nyelvészet hagyományosan az írott nyelvvel foglakozott inkább, a káromkodás pedig tipikusan beszélt nyelvi forma, ritkán írják le. Honnan lehet itt adatokat szerezni? - Legnagyobb segítségeink a régi periratok. A boszorkányperek, káromkodási perek jegyzőkönyvei tele vannak anyaggal. És ezek hitelesek, hiszen egy perben bizonyítani kell. A hitelességet jelzi az is, hogy a káromkodási perek jegyzői nem írnak le mindent. A túlságosan durva szavakat mergszépítik. A klasszikus „basszameg" helyett például azt írják, hogy az „Isten mívelje meg!". Vagy a szidalmaknál csak annyit ír. hogy „S és SZ-t mondott" Ezt a kutatónak kell megfejtem, ami a szövegkörnyezet alapján általában nem nehéz. - Egy nyelvészeti dolgozat azért más, mint egy bírósági jegyzőkönyv. Ön leírja ezeket a savakat? - A kandidátusi értekezésemben például kénytelen voltán leírni, hiszen ez az én nyelvi anyagom. Annak idején Deme László mondta, hogy jó lesz vigyázni vele, mert lehet, hogy ez a dolgozat soha nem fog megjelenni - nyelvesztétikai okok miatt. Pedig a káromkodástörténet nagyon sok művelődéstörténeti tanulsággal is szolgál. Csak valahogy nem illik ezeknek a szavaknak az eredetét kutatni. A szombathelyi nyelvészkongresszuson álltam elő először ezzel a témával, és ott elszörnyedve kérdezték a kollégák: „Na és ki is mondod?" - Na és kimondta? - Úgy tettem, mint a jegyzőkönyvvezetők régen. A durvábbakat eufemizálva mondtam..Leírni leírom minden gondolkodás nélkül, de kimondani azért nehezebb, bennem van a gátlás. - Gyűjt mai élőnyelvi anyagot is? - Igen. és ez legegyszerűbb a buszon. Amíg a tízessel beérek a városba, egész kis csokrot szedhetek össze, de beszállt a kisfiam, ő is segít. Persze csak az érdekes, újszerű példákat írom le. Ezenkívül irodalmi alkotásokból, újságokból, tévéből is lehet válogatni. Itt is kevés az újdonság. Igazából azonban engem nem is a forma érdekel. Inkább az, hogy miért hangzik el egy káromkodás. Ehhez azoban az eddigi munkásságom csak az alap. - Amit eddig kutatott, az lényegében frazeológia-történet. Ha jól értem, most akarja kiterjeszteni mindezt a nyelvhasználat, a pragmatika területére. - Ez voltaképpen szociológiai, társadalmi probléma. Miért káromkodik az • ember? Mikor kerül olyan szituációba, hogy káromkodnia kell? A káromkodást mindig szigorúan bünlették. az emberek mégis káromkodtak. Azt szeretném megnézni, hogy vannak-e olyan történelmi korok, szituációk, amikor felszaporodnak a káromkodási perek, illetve hogy a mai korban milyen szituációkban sokasodnak meg. Messzire visz a dolog, de úgy látom, ez a kizökkent idő problémája. Az emberek akkor káromkodnak sokat, amikor az egyén a külvilág közötti vélt vagy valódi harmónia felbomlik. Például áremelés volt. nem lehet kapni valamit, tömeg a buszon stb. Amikor a feszültség megnő. S ennek a levezetésére használjuk a káromkodást. - A káromkodást általában elítlenáő cselekedetnek tartják. - Én a dolgot kettéválasztanám. Vannak funkcionális káromkodások, és azt el tudom fogadni. Szöget verek a falba, ráütök a kezemre. Amit mondok, az funkcionális, mert belső tartalmat fejez ki, és oldja a feszültséget. Ebből a szempontból majdnem mindegy, azt mondom, hogy .Jaj!", vagy hogy „Az Isten ba-. szóval mívelje meg!". Oldottam a feszültséget, megszűnt. Van aztán egy másik, egy formális. Tipikus esete a kötőszóvá vált „bazmeg". amit minden 3-4 s/ó után kimondanak. Ez azonban nem illik a szövegbe. Semmi értelme nincs, rossz szokás csupán. Ezt én is elítélem. A káromkodások terjedésében nagyon fontos a mintakövetés. Mocsár Gábor írta meg, hogyan tanulja meg a parasztgyerek az apjától a viselkedési mintákat. Azt, hogy mikor kell vetni, kapálni, aratni - és káromkodni. A paraszt, mondja Mocsár, nem káromkodik hiába. Derűre-borúra nem káromkodik, csak felindulásban. Ma sajnos mérhetelenül terjed a formális káromkodás, és ezt a gyerekek eltanulják. Feleségem az általános iskola harmadik osztályában fogalmazást íratott. Az egyik gyerek beírja: „Úgy megijedtem, hogy majd beszartam." Mi csinál ilyenkor a pedagógus'1 Hiszen találó a kép. használjuk! En azon kezdtem e' gondolni, mér' ezt írja a gyerek. Nyilván azért, mert ezt hallja otthon. Ebben a szituációban ez a panelmondat hangzik el. Nem tud mást. És itt felmerül egy másik probléma: mit is tanítsunk az iskolában nyelvtan címen. Azt hiszem, elsősorban nyelvi viselkedést kellene tanítani. Azt, hogy milyen nyelvi szituációban mit mondjunk, pontosabban, hogy a rendelekezésünkre álló variációk közül melyiket válasszuk. No és persze nem árt megtanítani néhány variánst, hogy legyen miből válogatni. MÁROK TAMAS