Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

4 DM MAGAZIN SZOMBAT, 1W. JÜN. ti ÁRPÁS KAROLY VERSEL Tavaszi képek Koringet öltenek mint ministráns diák tavaszt celebrálnak a meggy- s cseresznyefák Havazni zsendülő szélbe minden szirtnél a kertemben álló három ringó kisfám Köd nem érten a csuda lón köt a virág gyümölcsben tükröző napot himbál az ág Epiploké A . szélnek esőnek Esőnek megállni Megállni nem tudó Nem tudó szirmocslaik Szirmocskák suhanó Suhanó hullása Hullása ifjúság Ifjúság múlását Múlását idézik Idézik elibénk őszibaracknak Dream ofJacob I. M. Babits Mihály Az emberélet útjának felén - vagy felén az emberélet kútjának túl a bukások zúzmarás telén, és tavaszán is, mondhatni nyarának (?), játszva toposszal evokációt: erdőm nem látni - nekiniegyek fának (nem sikerült imitációd) Nincs már hová belépnem se reménnyel, se nélküle... nem lelt/elveszett mód. Beatricém él és igy fogy a fénnyel - laktalanit purgatóriumot -. csüggednék én, lankadó képzelettel, de Jblyton-gyors kerékként forgatott vágyat... olt bennem a Szeretet, mellyel mozgat napot és minden csillagot. tükör-tekintetemre rátalálván a csapban föltündököl a szivárvány BAKA ISTVÁN: Századvégi szonettek i Eső zuhog - nyeli a sok csatorna s szétköpködi a menny vizét; villámlik - sárkány óriási torka: Lángoktól kormos és dagadt az ég. Ugratja kőlovát Szent György, a város, a dögre templomtornyokat szegezve, lia átdöfné, a rüt sebből ragályos, megromlott vér, genny, kénsav permetezne. Váratlanul jött e vihar, letépte Noé bárkáját is, pedig beléje még csak a szú-pár költözött be. - ó. mi lesz velünk, ha majdan partra szállnak? Lcl-e uszadékfát az Ararát vad csúcsán a szú-civilizáció? *> Terülj-terülj asztal volt a világ. Kemenceként duzzadt a város: benne kalácsfonat futott a végtelenbe; a Főtér jóságú sütőlapát. Zabáltunk hát, amig tartott a készlet; tej-méz. folyók cs porka hó: cukor: a térkép volt az étlapunk, s komor főpincér állt hátunk mögött: a végzet. Csak ennyi volt? S a vérmocskoha abrosz... E földi lakomát dicsérte Pangloss. S miért ne? Hiszen itt a legiobb a konyha. S az Esvne? Egérfogóban szalonna. De asztalt bont. feláll a jóllakott század, s búcsúzva szellem egy nagyot A legtekintélyesebb könyvkiadó lesz? - A nyolcvanas évek első Jelében több. diákok és fiatal oktatók szervezte folyóirat látott napvilágot, mim például a debreceni Határ, avagy a szegedi Aetas és az ugyancsak helybéli Harmadkor. Ebben az időben indult meg a kifejezetten társadalomtudományokra koncentáló Századvég is. és azt hiszem, területén a legmesszebbre jutott. De hogyan? - A lapot egy barati társasa* alapította 1984-ben. Orbán Viktor. Kövér László. Varga Tamás, Wéber Attila, Stumpf István. Máté János és jómagam alkottuk e kört. jónéhányan a Bibó Szakkollégium kollégistái. mások már oktatói voltak. A lap első száma 1985-ben jelent meg, mindössze kétszáz példányban és engedéllyel. Ez utóbbi tény azért fontos, mert bár sokat tanultunk a szamizdatirodalonitól, mi mégis ügy gondoltuk, szükség van a legalitásra, milöbb, állampolgári jogunknál fogva ez egyszerűen jár, és hát némileg a politikai helyzet is kedvezett. A Művelődési Minisztériumot annyira elárasztották már a hasonló lapkérelmek, hogy az engedélyezési procedúrához csak a főszerkesztő aláírása felelősségvállalása - kellett, a cenzúra is utólagos volt. A Századvéggel szerettük volna a széttöredezett nyilvánosságnak egységes fórumot adni. Úgy a szamizdatosoknak, mint az utódállamokban élő íróknak, gondolkodóknak, vagy a Nyugatra emigráltaknak. Az első négy szám, azt hiszem, tükrözte is ezt a szándékot, hiszen ..megszólalt" a lapban Vajda Mihály, Kiss János, a pozsonyi Grendel Lajos, a kolozsvári Kántor Lajos és, többek között. a párizsi Kende Péter is. Mindenekelőtt az aktuális európai tudományos irányzatokat kívántuk bemutatni. Mármost a legkézenfekvőbb formának erre sorozatok megjelentetése látszott, könyvkiadói tevékenységben, természetesen. Jelenleg négy ilyen nagy sorozatunk van. Ilyen például a Metamorphosis Históriáé, amely hozzánk eleddig be nem érkező társadalomtörténeti irányzatokat, alapmunkákat és ezek képviselőit adja ki, Ricluird van Dülmen A rettenet színháza címú kurrens könyvét például, amely a kora újkor kivégzési gyakorlatairól szól. Van egy Idea Russika című sorozatunk is, amely Egyébiránt a „Századvég"- nek elkeresztelt kiadóról van szó, amely, először történelmi, társadalomtudományi jellegű folyóiratként, még az elmúlt évtized közepén jelent meg. Azóta már könyvkiadással is foglalkoznak, mégpedig nyugat-európai mércével is magas szinten, hiszen Magyarországon, de az Elbától nyugatra eső országokban se nagyon akad olyan könyvkiadó, amely három és fél statussal évi húsz, igényes és ennyire fontos köny vet dobna a piacra. És hogy milyen könyveket? főbbek között erről beszélgettünk Gyurgyák Jánossal a Századvág folyóirat főszerkesztőjével. a ..minden rossz, ami orosz" divathullám ellenében igenis hangsúlyozottan orosz eszmetörténeti munkákra irányul. Kiadunk például egy a Szlavofil gondolkodók nézeteit összegező könyvet, sőt. orosz szerzőkkel íratunk kétkötetes orosz történelem könyvet is. Negyedik sorozatunk az Ars Srcibendi, azaz Az írós művészete cím alatt olyan már-már elfeledett publicisták és közírók műveit adjuk ki, mint például Gáspár Zoltán. Kovács Imre. K. Havas Géza, Zsolt Béla.... Első benyomásra is igen tekintélyes, nagy formátumú kiadói vállalkozásnak tűnik a Századvég kísérlete. Azt hallottam, hogy ti kívántok a legnagyobb társadalomtudományi könyvkiadó lenni. Nem tudom, igaz-e a hír, annyi mindenesetre nyilvánvaló. hogy a szakma legigényesebb kiadványait manapság a Századvég szolgáltatja. - Mondjuk azt, a hír igaz. Az igényesség szempontjából mindenképp. A dolog összefügg azzal, hogy az állami kiadók roppant nehéz helyzetben vannak, 60-80 embert kell egyészt eltartaniuk, másrészt köztudott, hogy 1989 óta nincs, nem lehet ilyen jellegű nyereséges könyvkiadás. Jó néhány állarni kiadó ezért enged a színvonalból, amit azonban mi mégse vagyunk hajlandóak megtenni. Szóval nincs kompromisszum! Ezzel együtt nyilván továbbra is szükségünk van a támogatások minden, állami formájára is. S hogy a minőség megtartása mit jelent? Lesznek újabb sorozataink is, mint például a Modern ideológiák, amelyben a világ anarchista gondolkodóinak írásait adjuk kózre először, majd konzervatív elméktől válogatunk, de megjelentetünk egy válogatást a magyar anarchizmusról is, avagy a honi nacionalizmusról és liberalizmusról. - A kiadó zöld színű reklámpapirocskaján azt mondja az ismertető, hogy a Századvég önnön olvasótáborának a politikai szerepet vállaló értelmiséget és a művelt középosztályt tekinti. Néhány napja nyilatkozott a televízióban Glatz Ferenc, a História főszerkesztője, és hát problémákról. a lap megszüntetésének a veszélyéről beszélt. Mármost a História jóval populárisabb a Századvégnél, mégis bajban van. A; általatok kijelölt olvasórétegre valódban lehet-e támaszkodni? Mert hát a társadalom újgazdagjai mindennek nevezhetők, csak művelt középosztálynak nem, - A rendszerváltás éveiben mi is jobban álltunk, olykor a tízezer eladott példányt is elérte a Századvég folyóirata. Ez a politikai hullámverés nemcsak nekünk, de a Históriának és más folyóiratoknak, kiadóknak is kedvezett. Mindez azonban már a múlté. A politizáló értelmiségnek egyszerűen nincs ideje olvasni, a művelt középosztály valóban vékonyka, alig-alig érzékelhető réteg. az egyetemi ifjúság, bár roppant érdeklődő, nem rendelkezik elegendő pénzzel. A Századvég jelenleg ezerötszáz-kétezer példányban kel el. Ezért a kiadónak van rövid távú és van hosszú távú programja. Rövid távon egyszerűen fenn akarunk maradni. Hosszú távon már meg is akarunk élni abból, amit csinálunk. Mert, és ebben biztos vagyok, van igény a munkánkra. Az a helyzet, hogy a történelem nem múlhat el. DARVASI LÁSZLÓ MMiiittLiMiitmwtiMiiiMtMrom^^ Hölderlin és Nietzsche őrülete „Az emberben nem az intelligenciája nemes, hanem a rettegése." (Celin) Beképzelt emberek írhatnak csak jól. Olyanok, akik elhiszik magukról, hogy ók a legjobbak, a legeslegjobbak minden eddig élt író között, és űgy látnak minden alkalommal munkához, hogy bízvást hihetik, az a művük, igen, az a művük, amelyet éppen most készítenek, lesz a legjobb az életművükben, és ilymódon ugyebár egyedülálló az egész világon. Nietzsche, Hölderlin prülete tehát a jogos sértettség őrülete volt. Neveltetésük korcsosságának belátható következménye. Két elkényeztetett gyermek lázadása az önmagát oda nem adni akaró világ ellen. Hasonló öngyúlölet ahhoz, amikor József Attila szerelmében csalódva arra kárhoztatta őt - csókok helyett -, hogy nézze önkívületét és öncsonkítását. (A makóiak gyakran mesélik, amikor égő hajjal rohant ki a házból.) Akik szemlélik őket; a mindennapi dolgok iránti gyűlöletnek és megvetésnek hiszik a fény közelségét, amely akár a villám találkozása a felszántott földdel nem csak félelmet, hanem undort is kelt. A kiválasztottak és a szerelmesek részesülhetnek csak a tűz okozta várandóságban, akár a görög Szemeié, aki tudta. bog> Zeusz neki, halandónak nem mutatkozhat meg, mégis várta öt: a biztos halált. És abban a percben, amikor az isteni kegyelem megnyílt előtte, belepusztult megvilágosodásába. Csak egy gyermek maradt utána: Hölderlin és Nietzsche őrületének vigyázója és atyja - egy elkényeztetett, a legelkényeztetettebb gyermek, akit Zeusz a combjába varrt: Dionüszosz. Őt ünneplik azok, akik valamit megértettek és arcukat széppé zilálta a látás őrülete Semmi más nem maradhat emlékül utánuk: Csak a szemük Amivel látni kényszerülhetnénk, ha jelentektelenségük belátása feloldana az övékéhez hasonló állapotban. Minden megváltozik. „Nem az agy torzul el az elmeháborodottakndl. hanem minden egyéb" (Th. Szász), Be kell zárnunk őket. Nem szabad tudnunk világos pillanataikról, ahogy halálukról sem. Tisztelet helyett üldözést remélnek. Nyughatatlanok. BLZAS ANDRÁS RAJZS Visszaemlékeznek csodálatos gyermekkorukra: a nyárfákra, a kapualjakra, az őszi erdőre, a korhadt fákat görgető vízre és játékaikra, magányos elmélkedéseikre és a simogató kezekre, becézgetésekre, babusgatásokra. Mindent megkaptak, akár irigylésre méltóak is lehetnének. De undort keltőek, mert újra képesek az ágybavizelésre, a nyálcsorgatásra, a karmolásra és az őrjöngésre is. Amit tudnak, soha többé nem mondhatják el. ,A halál véget érni nem akaró befejeződés" - írja Th. Browne. Az ó teljességük éppen a tökéletes befejeződés; kilépés a reinkarnáció ördögi köréből. Kapcsolatban állnak Dionüszosszal, s bar nevét kiejthetik, de nem hivatkozhatnak rá. nem árulhatják el. Egyetlen mentsváruk ebben a kínzó hallgatásban már csak a halál: „Az élet édességeit kiittam én már / ifjúságom üdve messze, messze rég már/ Április, május, június, de távol / semmi vagyok már, válnék a világtól" - írja Hölderlin egyik visszatérésekor. Keserű panasza nem az elmeháborodottak destrukciós ösztönének bizonyítéka (Freud), hanem a magát kívülről szemlélő ember panasza, a megformázhatatlanhoz. ahhoz, akinek leírásától még a Biblia is tilt. megintve a hamis képeket fabrikáló tehetségteleneket. De ők ketten már egészen mások: kiváltságuk volt „szemlélni a Tártat" (Hölderlin), akárcsak Szemelének, de Szókratész után már nem ültethetnek új isteneket a hegy fekete tetejébe. A kegyelmet nem nyerhették meg, csak bűn és halál biztos tudását és a leplezés egyetlen lehetséges módját. KOLOZSI Liszio