Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. JÚN. 25. Nem úri passzió! SZABÓ MAGDOLNA Vajon tudja-e. aki elhullott állatját temetetlenül a faluszéli szeméttelepre veti, hogy közveszélyt okoz - s ezért meg is bírságolható? S tisztában van-e a család ruháit tisztába tevő gazdasszony azzal, mekkora kárt okozhat a növényeknek, ha a mosószeres szennyvizet kilódítja az utcára? A permetezószer maradékát az árokba öntő ugyan gondol-e arra, hogy kiadósabb esőzés után a vegyszerek, a mérgek a talajvízbe, s onnan vissza, az ivóvízbe cirkulálnak? A kertjében mértéktelenül sok műtrágyát használónak eszébe jut-e, „tápszere" tönkreteheti idővel a növényeit, a fáit, a termőtalajt? A használt akkumulátort, a rádiók és magnók kimerült elemeit kidobók ugyan felérik-e ésszel, veszélyes hulladékot tesznek közterületre? S hogy mindezzel környezetüket károsítják! Hogy veszélyhelyzet előidézői! Nem hiszem, hogy túl sokan gondolkodnának ezen. Sajnos. A fiatalabb korosztály, a „civilizált generáció" számára a modem technika használata természetes, annak melléktermékei pedig mellékesek. Használják a vegyszereket, kell az autó, a magnó: ami pedig használhatatlanná válik belőle, azt egyszerűen kidobják. Közterületre. Felelőtlenül. Veszélyeztetve önmagukat, másokat, környezetüket - életet és életteret. S nemigen van, aki figyelmeztesse őket. aki azt mondja: „Ne tedd!" A falvakban többnyire „magánügy" az ilyesmi, amolyan „kinek mi köze hozzá és mit szól bele" téma. - Nem is nagyon vállalták fel eddig. Most azonban végre a Községvédö és Szépítő Egyesületek keretében elkezdték szerv ezni a környezetvédő csoportokat. Amelyeknek feladata az ember, a táj. a lakókörnyezet védelme - igen széles körű. Először is azt kellene tudatosítani, hogy a falu környezetvédelmében az egész község, minden ott lakö érdekelt - s nem 4-5 „megszállott" úri passziója ez a tevékenység. Azután fel kellene világosítani - erőteljes ismeretterjesztéssel - az embereket arról, hogy a „civilizáltság" mivel, miként veszélyezteti az élővilágot, magukat és környezetüket. Az iskolától a művelődési házon át a könyvtárig, az egészségügyben tevékenykedőkig és az önkormányzati testületekig sokmindenkinek be kellene szállni ebbe a felvilágosító munkába. Nem várva központi szervezésre, támogatásra, pénzre, irányelvekre, hanem mielőbb öntevékenyen elkezdve a munkát. Ami bőséggel van. s csak közösen végezhető el: összefogva és felelősséget vállalva. Elemezve, megismerve a falu település-egészségügyi. környezetvédelmi helyzetét. S kinek-kinek egyéni teendőit, amire a figyelmet fel lehet hívni az általános iskolában éppúgy, mint a népfőiskolán, ismeretterjesztő előadásokon vagy a gazdakör rendezvényein, tanfolyamok katedráin vagy uram bocsá', a templomi szószéken. Környezetének védelmében - bár vannak általánosítható, s mindenütt kötelező teendők - minden településnek sajátosságaihoz kell igazítani a >4 feladatait, a cselekvését. Ami nem merülhet ki „népnevelésben" és' tiltások megfogalmazásában. Ha azt akarják például, hogy a veszélyes hulladékok ne kerüljenek utcára, szeméttelepre, biztosítani kell számukra egy megfelelő gyűjtőhelyet - aki pedig nem oda viszi, azt meg kell bírságolni. A Szeged környéki települések többségén égetően fontos a szennyvízelvezetés problémáinak megoldása, mert a derítőktől, az emésztőgödröktő! már vésztjóslóan károsodik a talaj és a víz. Sokhelyütt esedékes a kutak tisztítása, az Ativizig szakembereinek vizsgálatai ugyanis azt mutatják, hogy a víz erősen szennyezett. A környékbeli falvak közterületeinek tisztaságáért is lenne mit tenni (még talán közmunkával is). Egyetlenegyet nem szabad tenni: várni, s ugyanolyan felelőtlenül szennyezni, veszélyeztetni a környezetet, mint eddig! Ne várják meg. míg kibuggyan az emésztőgödör - cseppet sem derítő! A hónap gazdája A Falulévé és a Magyar Gazda című hetilap pályázatot hirdet A hónap gazdája címmel. Havonta szeretnénk a televízióban és a lapban bemutatni egy olyan gazdát. mezőgazdasági vállalkozót, családi gazdaságot, amely eredményeivel méltó a hónap gazdája címre és munkája mintaként szolgálhat másoknak. Ki pályázhat? Bárki jelentkezhet és ajánlhat olyan gazdát is. akinek a bemutatását fontosnak találja. Örülnénk, ha egy-egy közösség, falu, gazdakör is javasolna termelőket pályázatunkra. Csupán annyit kérünk, írják le a bemutatandó gazda tevékenységét és adatokkal támaszszák alá munkája eredményességét. Kiket szeretnénk bemutatni? Olyan gazdákat, akik tevékenységükkel elismerést vívtak ki a falujukban. akik eredményeikkel felhívják magukra a figyelmet, vagy olyan termelési ággal foglalkoznak, olyan ötleteik vannak, amelyeket érdemes a nyilvánosság elé lámi. A téli hónapokban az állattenyésztők. márciustól a kertészek jelentkezését várjuk. Levelüket a Magyar Gazda szerkesztőségébe címezzék (1355 Budapest V.. Kossuth tér 11.) Hírmondás Forráskútról A forráskütiak helyi lapja, a Hírmondó legújabb számában nagyrészt a gyerekekkel, a vakációval foglalkozik. Megörökíti a „történelmi tényt", hogy a faluban először búcsúzott el két osztály az iskolától. A ballagok mellett szól a „maradókhoz", a szabadidő centrumban nyári napközis foglalkozásokat ajánlva nekik. A polgármesteri hivatal orgánumában mintegy pletykaelhárításként közli a támogatás, a segélyezés elveit, rendjét. Kérik, „csak azok kérjenek támogatást, akik valóban rászorulnak. Ok viszont kérjenek!" A hivatal arra is felhívja a forráskütiak figyelmét, hogy a dögtemető zárt, oda tilos tetemet kivinni, az elhullott állatokat a községházán kell bejelenteni és gondoskodnak az elszállításukról. A közérdekű közlemények sorában szerepel a falut érintő autóbuszok új menetrendje, az orvosi ügyeleti beosztás, a moziműsor - valamint az a - szerintünk sajnálatos tény. hogy a helyi könyvtár júliusban zárva lesz. Nyugdíjra várva FOTÓ: SCIIMIDT ANDREA Árnyas fák alatt is lassan múlik a délelőtt a havonta esedékes nyugdíjra várva. A domaszcki tanyákról a megszokott, postaláda-sorukozövul megismert helyre lépdelnek a környékbeliek. A pénz bizony kevés, a bosszúság a növekvő árak miatt egyre több. Nem örvendezik senki az érdeklődő kíváncsiaknak, sem a fényképezőgépnek. Pedig lam a pénz megjött, ha oly lassan múltak is a reggeli órák, mint az egész hónap. Szúrós napsütés rövidíti az árnyékokat déltájra. Lám, így múlik az emberi elet is. Sokaknak a kevéske pttntl, jffjfk "trakináisal Pártatlan elkötelezettség A jó kertész is metszegeti a növényt... - Korábbi munkahelyei feltételezik, kötődését a mezőgazdasághoz. de azt hiszem ez még nem mindén. - Apám technikumi tanár volt. talán neki köszönhetem gyakorlati érzékemet. Agráregyetemet végeztem, növényvédő szakmérnöki képesítést, majd a JATE-n természettudományi doktorátust szereztem. Már a gimnáziumban készített velem interjút az egyik volt kollégája. Megkeresheti azt az írást, akkor sem mondtam mást, a mezőgazdaságban kívánok boldogulni. - Beadta a pályázatot, s hat jelentkező közül kiválasztották. Kívántak öntől elkötelezettséget ? - Ha politikaira gondol, nem. Pártonkívüli voltam és az is vagyok. Egyetlen elkötelezettségem, a mezőgazdaság. - Egy ilyen poszton nem leltet kívül maradni a politikán. Melyik párt agrárprogramjával szimpatizál? - Ezekkel a programokkal mindegyik párt önmagát kívánja előtérbe helyezni. Sokan azt hiszik, csak az övék az egyetlen és igaz meggyőződés. Szerintem a jó vonásokat kell belőlük kivenni, s azokat ötvo/ni. A jó kertész is metszegeti. irányítja a növényt, ha a maximumot akarja belőle kihozni. - Mi a hivataluk feladata? - A minisztérium agrárpolitikájának területi képviselete. Szervezetek halnak el, hivatalok születnek, különösebb izgalom nélkül veszi tudomásul az ember. Vezetők mennek, vezetők maradnak. Sokszor egy-egy szakterületen belül is az érintettek szemléletüktől, netán pártállásuktól függően igen eltérő nézetet vallanak. Tudtam arról, hogy a tanácsok megszűntével, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is a múlté. Helyette létrehozták a Földművelésügyi Hivatalt. Egy tanácskozáson kaptam fel a fejem, amikor az egyik hozzászólót, régi ismerősömet, Fülöp Mihályt az FM hivatal vezetőjeként mutatták be. Előtte a gabonakutatóban, majd a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat vásárhelyi intézetében talalkoztam vele. Szigorúan szakmai feladatai voltak, most űj oldaláról ismertem meg. Olyan érzéssel és hittel szólt a mezőgazdaságról, hogy ezzel kirítt környezetéből. tési szakigazgatási feladatok, szőlőgyümölcs és borgazdasági fajtavédelem. halászati és vadászati igazgatási tevékenység, erdóbirtokossági társulatok törvényességi felügyelete. az agrárszakoktatás koordinálása, támogatások működtetése s az információáramlás biztosítása teszi ki a kilencfős hivatal munkáját. - Kikkel dolgozik együtt ? - A korábbi apparátus tagjait szakmájuk elkötelezettjeiként ismertem. Az ó tudásukra, tapasztalataikra támaszkodom. Három ember ment csak el innen, ők is a kisebb létszámkeret miatt. - A cégtábla- és vezetőcserén kívül mi a különbség a mai és a régi szervezet között? - A termelésre vonatkozó előírások mára megszűntek, ha tetszik, ha nem az európai mértékű piacgazdaság felé kell orientálódni. Az eszközeink ennek megfelelően közvetettek. Gazdasági adottságainkból nekünk Növénytermesztési és állattenyész- adódóan a támogatások szűkülésére Népünk hagyományvilágából számíthatunk, mindez nem egyenlő az ágazat elhanyagolásával. - Sokan tartják úgy, mindez képtelenség. - A szakembereknek kell megtalálni az ésszerű gazdálkodás határát, az önköltségcsökkentés lehetőségeit. Többet kellene foglalkoznunk a piacképes minőséggel, a termékeinket kelendőbbé tevő feldolgozással, csomagolással. Az exportpiacokhoz kell alkalmazkodni, fordítva nem megy. Az agrárértelmiség nagy része ma semleges szemlélő, elvesztette aktivitását. Számomra furcsa, hogy egyes vezetők saját elbizonytalanodásukat az egész cégük bizonytalanságaként tűntetik föl. - Mit tehetnének? - Ne várják azt, hogy a hivatal helyettük hatékony érdekvédelmet építsen ki. A vállalkozó szellemű agrárértelmiség dolga. hogy_ alulról indítva szervezze meg azt. Ok adjanak az irányítás számára használható, hiteles információt. A mostani érdekképviseletek hibája, hogy mindenki szószólójaként lépnek föl. holott csak adott funkcióban bizonyíthatnák létjogosultságukat. Az ágazat védtelenségét ez okozza. - Ezzel a háttérrel is megalapozottnak tartja a lényéből áradó hitet és bizalmat? - Különben nem vállaltam volna. TÓTH SZELES ISTVÁN Részesaratók Péter-Pálra már megszerveződtek. Ha család szegődött, az szerződésbe állt. Rendszerint évekig együtt voltak a bandák. Ám. ha valaki nem úgy dolgozott, netán mögszérájkolt. vagy - mert ilyen is előfordult - meglopta a társakat, részegen ment munkába, vagy késelt, azt kizárták. Méghozzá úgy, hogy más bandák se vették be. Uradalmi falvakban nem okozott gondot a részesek megszervezése, hiszen valamennyien ott, közelben akartak dolgozni, hogy a jövő évi fejadagot beszerezzék a családnak. Általában egy-egy családból kerültek ki a kaszás marokverői, kötélterítői. illetve a kévekötők. Azokból a falvakból viszont, amelyiknek nem volt sok termőföldje, így kevés volt a kenyérgabonájuk is. onnan más falvakba, városokba szegődtek el. olykor bandástól. Az uradalom embere az intéző volt, akit ma nyugodtan nevezhetnénk gazdasági igazgatónak. Általában jól képzett mezőgazdasági szakembert vett maga mellé az uraság intézőnek, aki a bandagazdával egyezett a tagság megbízása alapján. A banda első embere, olykor tán írni. olvasni nem tudott, ám az egyezkedéshez, de legfőképpen a munkákhoz nagyon értett, s kiválóan művelte maga is. így. csakis így lehetett valakiből bandugazda. Olyan, akinek a saját faluja határán túlra kiért a tekintélye. Annak hiányában az uraság szóba se állt vele. Az egyezséget - természetesen - terményben, mégpedig tisztabúzában kötötték meg. Az erről kézzel írott szerződést az uraság embere, a bandagazda, illetve a ) is/ások látták el kézjegyükkel. ift t..m mindén rés/eskaszás tudott írni, hát megtette a kereszt is. A bandagazdák a marokszedő lányok rés/ére fejre való.haboskendőt, a kévekötőnek es a kaszásoknak kékfestókötényt, a kötélterítő gyerekek számára pedig fejesbocskort is kértek. Jó nevű uradalmak ezeket nem úgy adták, mint bérrészt, hanem „csak úgy". Beleszámították viszont a kért (és kapott) szalonnát, szappant, illetve a kenyeret: bár kenyeret általában hazulról vittek magukkal a részesaratók. „Oroszlámosba jártunk, egész hétre möntünk. Vasárnap este már ott köllött lönni. Hetfén hajnalba nekiláttunk, vágtuk szombat délig. Akkor föltisztálkodtunk, és hazagyüttünk. Itthon vasárnap elmöntünk a templomba, aztán mánis indulhattunk visszafelé. Váltó alsóneműt és kinyeret rakott anyám, aztán isten álgya, majd gyüvök a gyüvóhét végin. Bálázni? Hát ki a ménkűnek vót kedve mulatozni. Mulattunk öleget a saját levünkbe, ha belepérkált az Öreg. Hetekig vágtuk, mire a kisnyulat sikerült mögszortani az utolsó állógabona-sarokban." Manapság, hogy kombájnok végzik a parasztság egykoron legnehezebbnek számító kenyérkereső munkáit, az aratást és a cséplést, talán már eszünkbe sem jutna a kora hajnaltól késő estig tartó, kiskaszás aratások. A frustokra sült szalonnák, vöröshagymák, a földasztalon megterített krumplistarhonya, a paprikáskrumpli, a babgulyás, no, meg a cserépcsöcsösből kortyolt hűs ásottkútvíz, pedig, Istenem, de jó is volt. És a végzési lepény, amit uradalmakban a naccságosék szolgálói, kisgazdaságokban az édesanyák sütöttek. Ki túrósat, ki krumplisat, másutt kaprosat, mely lepény íze, tudom, sok egykori kaszásnak, marokverőnek és kévekötőnek idéződik fel most az emlékezetében. Csakúgy, mint a híres aratóbálak, mely alkalmakon végre kimulathatták magukat kaszásukkal a marokszedő lányok. IPJ. LELE JÓZSEF Aratóünnep Zákányszéken A Zákányszéki Polgármesteri Hivatal, a helyi római katolikus egyházközség és a II. Rákóczi Ferenc katolikus népfőiskola szövetség (KALOT) dél-alföldi szervezetének rendezésében idén, június 30-án ismét lesz aratóünnepség Zákányszéken. A szervezők tavaly vették fel először az 1945 után megszakadt hagyomány fonalát, és úgy tervezik, hogy Péter-Pál napján az eseményt ezentúl évente megtartják a faluban. A/, ünnepség programja délelőtt IQ órakor kezdődik a helybéli római katolikus templom kertjében, ahol Gyulai Endre szeged-csanádi püspök celebrál ünnepi misét, majd 11 órától dr. Gáspár Miklós a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője mond beszédet. Délután 2 órától a szervezők lakossági fórumra várják az érdeklődőket. A földkérdéssel, a kárpótlással és más időszerű gondokkal kapcsolatos kérdéseket lehet majd feltenni. A fórum helyszíne a zákányszéki művelődési ház. Vendégei: Gáspár Miklós és Marik Pál, a KALOT fótitkára.