Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG I HÉTFŐ, 1991. JÚN. 24. A hét Nem múlt el történelmi esemény nélkül a hét. Negyvenhét esztendő után Magyarország területe 1991. június 19-én szerdán váll először, ténylegesen is szabaddá. Ekkor vonult ki hivatalosan az ország területéről Viktor Silov altábornagy személyében az utolsó szovjet katona is. A v ilágesemények között is volt rendkívüli jelentőségű: a hét közepén Berlinben első olyan értekezletét tartotta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBÉE), amely egyöntetűen a Helsinki-folyamat ellenőrzőjévé és foly tatójává tette a szervezetet. Berlinben fontos döntés született arról, hogy a tagországok mostantól válságstábot hozhatnak létre az Európában esetleg megjelenő feszültséggócok feloldására. A haladás szellemét jellemzi, hogy az EBEÉ felvette országainak sorába Albániát, az utolsó európai államot, amely még nem csatlakozott a 16 évvel ezelőtt Helsinkiben aláírt záródokumentum eszméihez. (G-7 helyett G-G-7) John Major brit miniszterelnök ugyan hivatalosan is átadta Mihail Gorbacsovnak a hét legfejlettebb tőkés ország csúcsértekezletére szóló londoni meghívást, de az invitációk kapcsán keletkezett politikai huzavona tovább tart. A hét elején Vdclav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter egy párizsi sajtóértekezleten kinyilatkoztatta: jó lenne, ha a londoni csúcson nem feledkeznének meg azokról az országokról, ahol már valódi privatizációs előrelépés is volt. A nyilatkozathoz másnap Janus Lewandowski lengyel privatizációs miniszter is csatlakozott,, még Klausnál is erélyesebben, mondván, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon megvalósított komoly reformok azt tennék indokolttá, hogy a G-7-en ezen országok vezetői vegyenek részt, nem pedig a Gorbacsov-féle Szovjetunió (sic!). Bár a csehszlovák kormány később sietett bejelenteni, hogy nem ellenzi Gorbacsov utazását, valamennyi, az ügyben kiadott nyilatkozat - ha óvatosan is üdvözli a közép-európai országok esetleges jelenlétét. Valamennyi közül a legóvatosabb a magyar Külügyminisztérium véleménye: „A meghívás a hetek és a Szovjetunió ügye, a magyar külügy nem tartotta fontosnak külön nyilatkozat kiadását." Zbigniew Brzezinski. Reagan elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója viszont fontosnak tartotta. Azzal a javaslattal állt elő, hogy Antall József, Lech Walesa és Václav Havel igényelje közösen a részvételt, és dolgozzanak ki konkrét tervet: hogyan támogassa a nyugat egyszerre a Szovjetuniót és a három új demokráciát. (Névtelen szocializmus) Az elmúlt hét elején nagy vonalakban befejeződött az új szovjet szövetségi szerződés tervezetének előkészítése. A szerződést előkészítő tanácskozás - enyhe malíciával szólva határozatképes volt: a Szovjetunió tagköztársaságai közül fele plüsz egy, vagyis kilenc veit részt a munkában. A tervezet még ebben a hónapban az összes köztársaság törvényhozásai elé kerül, a bizakodók szerint pedig júliusban már következhet az aláírás. Vannak azonban kevésbé bizakodók, mint a balti államok, amelyek külügyminiszterei Gorbacsov elnök hangsúlyozott rosszallása mellett önálló delegátusként vettek részt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet berlini tanácskozásán. Az új szövetségi szerződés tervezetében egyébként meglepő változás van. Az ország új elnevezéséből kimarad a szocialista szó. Gorbacsov, bár az okmányban az 1922-es lenini szövetségi szerződéshez való visszatérést látja, ennek alátámasztására érvül csak apnyit közölt, hogy mostanra „kiment a divatból" az, hogy az államok elnevezésében a társadalmi berendezkedés jelzése is szerepeljen. (Szerbia lenyelte - a Vajdaságot) Ez tulajdonképpen jó hír azok számára, akik a jugoszláv egységet erőn felül is megóvnák. Az elmúlt hét keddjétől a szélesében lévő Jugoszlávia egy tagköztársasággal kevesebbet számlálhat azáltal, hogy a vajdasági parlament hivatalosan megváltoztatta az 1974-ben hozott alkotmányt, és kimondta, hogy mostantól megszűnnek a Vajdaság állami jogai. Ami megmarad: a tartomány Szerbián belül megtarthatja területi autonómiáját. A parlament nem fogadta el a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének javaslatát a személyi elvű autonómiáról, amely a kisebbségi jogokat nem adott területhez, hanem valamely nemzetiséghez tartozáshoz kötötte volna. A parlament nyilvánvaló célja a zavaros jugoszláv helyzetben a Vajdaság hovatartozásának rendezése volt. (Nézz vissza haraggal) Nem nagy dolog, de valamit azért mégis jelez, hogy a Magyarországot hivatalosan elhagyó szovjet katonák utolsó mohikánjaként távozó Viktor Silov altábornagy nem a tervek szerint, gyalog lépte át a záhonyi határt, hanem rövid beszéde után tisztelgett, autóba vágta magát, és elhajtott. A sajtótájékoztatókat pedig, mint mondta, ki-ki tartsa meg a maga oldalán. Silov beszédében persze arról szólt, hogy a Szovjetunió milyen pontosan tett eleget a tavalyi egyezményben aláírt csapatkivonási megállapodásoknak, és hogy a magyar fél mégsem teljesítette ezt az egyezséget. A pénzügyi elszámolásokra gondolt, amelyek (óh, régi diadalok!) a szovjet déli hadsereg közép-európai stratégiájának leglényegesebb hadi céljává léptek elő az utóbbi hónapokban. Silov tehát azonmód vissza is tért, immár civilben, és hozta magával a szovjet hadvezetés legújabb fegyverét, a megdöbbentést: a szovjet fél az elszámolási tárgyalásokon az eddigi 50 milliárd forint helyett 100 milliárdos követeléssel állt eló. A megemelt igényről később kiderült, hogy benne Magyarország számára hasznosíthatatlan katonai építmények térítése szerepel, olyanoké, amelyeket a szovjet hadműveleti tervek keretében engedély nélkül sikerült megépíteni az országban. Nem csoda, hogy ezek után a tárgyalások lényegében mindmáig nem mozdultak előre. A magyar fél már az 50 milliárdból is csak 21-et ismert el jogosnak. (Szeparatizmus) Szerdán, amikor a román parlament képviselőházának és szenátusának együttes ülése befejezte a készülő alaptörvény paragrafusainak vitáját, és elfogadta a kisebbségek jogaira vonatkozó téziseket, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikerként könyvelhette el egy fontos jelző hozzáfűzését az államellenesnek minősített szeparatizmus szóhoz. Szerdán még úgy tűnt, másnap a törvényhozás a területi szeparatizmust bélyegzi államellenesnek, nem pedig a román nacionalista képviselők által javasolt etnikai szeparatizmust. Csütörtökre a dologból mégis meglepő kompromisszum lett: az alaptörvényben egyszerűen szeparatizmus szerepel. Hogy ezt ki és hogyan értelmezi, azt Románia törvényhozása rábízta a Securitate utódjára, az ország belügyminisztériumi államvédelmi szervezetére. SOMOGYI P. SÁNDOR Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója Szombaton Debrecen valamennyi református templomában megszólaltak a harangok 17 óra előtt néhány perccel, a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának keretében zajló ünnepi istentisztelet kezdetekor. A nagyerdei stadionban a nyitó zsoltárének után Kocsis Elemér, a házigazda, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott köszöntőt. Meleg hangon üdvözölte az ünnepi istentisztelet résztvevőit, köztük Antall József miniszterelnököt, Göncz Árpád köztársasági elnököt, valamint a kormány több miniszterét, illetve a testvéregyházak vezetőit. Bejelentette: a második világtalálkozón tárgyalnak a Magyar Reformátusok Világszövetsége megalakításáról. A világtalálkozó a debreceni Kossuth-szobor, majd a gályarabemlékmű megkoszorúzásával kezdődött. Ezt követően a világ minden tájáról összesereglett résztvevők ünnepi istentiszteleien vettek részt a negyerdei stadionban. A sportlétesítményt zsúfolásig megtöltötte a több mint 30 ezer résztvevő. Antall József beszédében felidézte a magyar református egyház történetét, szólt a protestantizmusról, majd a katolicizmusról, hangsúlyozva: mindkettő nagy érték a nemzet számára. Külön kiemelte, hogy a református egyház nagyon sokat tett és tesz a világban szétszóródott magyarság összetartásáért. Kérte: a reformátusok folytassák missziós szerepüket továbbra is, tegyenek meg mindent a határokon túl a magyarság összefogásáért, itthon pedig a megújulás eléréséért. Végül az együvétartozást, a közös értékek elfogadásának fontosságát hangsúlyozta, és felszólított a demokrácia, a kivívott pluralizmus megőrzésére. Tőkés László a hit fontosságát hangsúlyozta szentbeszédében, kiemelve: abból fakadjon a nemzet örök reménysége, hjszen csak hittel lehet benépesíteni az özönvíz utáni állapotokat mutató tájat. Hinni kell abban, hogy összefogva szebb jövőt építhetünk, és ezért mindenki hittel tegye a dolgát. A püspök tolmácsolta Királyhágó-melléki református egyházkerületének elhatározását is, miszerint kérik, hogy a magyar reformátusok III. világtalálkozója Erdélyben legyen majd. Kérését vasárnap hivatalosan is előterjesztette a világtalálkozó szervezőinek. A vasárnapot a Magyar Református Kultúra Napjaként ünnepelték meg. A teológiai akadémia dísztermében tartott plenáris üléssel megkezdődött a nap egyik fő eseménye, a református értelmiségi találkozó. A négy szekcióban lezajlott eszmecsere résztvevői a református hit irodalmi tradícióival, a művészetben és a tudományos életben betöltött szerepével, valamint az egyház mai küldetésével foglalkoztak. A külföldi Az MSZP felismerte, hogy a kereszténység a történelem különböző korszakaiban tartást adott a nemzetnek, s erre nagy szükség van a mostani, erkölcsileg kuszált társadalomban is - foglalta össze a Keresztények és szocialisták című szombati debreceni konferencia tanulságait Szűrös Mátyás. A rendezvény, valamint az a tény, hogy az MSZP anyagi támogatást is adott a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója megrendezéséhez, a párt nyitását jelenti az egyházak felé. Hozzátette: ez a nyitás azonban már a szocialisták második kongresszusán megkezdődött, ahol egyértelműen megfogyülekezeteket vendégül látó hazai egyházközségek gazdag programmal várták hittársaikat, több testvérgyülekezeti kapcsolatfelvétel is történt a más országokban élő magyar református közösségekkel. A világtalálkozó ma tudományos szimpóziummal, az egyházzenészek találkozójával és lelkész-találkozóval folytatódik Debrecenben. A záró istentiszteletet és a kórushangversenyt 18 órakor tartják a Nagytemplomban. (MTI) galmazták, hogy számítanak a hívőkre is. A szocialisztikus eszmék ugyanis átívelnek a Biblia világától a mába. A kereszténység fogalmai - az igazságosság, a szolidaritás, a jóság és a szeretet - természetes részei a szocialista eszmeiségnek is. Hangsúlyozta: a szocializmus eszméjét nem lehet az '50-es évek létező szocializmusán megítélni. A Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója impulzust adott ahhoz, hogy az MSZP végiggondolja, hogyan működjék együtt a keresztény világgal a nemzet összefogása érdekében - mondotta Szűrös Mátyás. (MTI) Keresztények és szocialisták MSZMP - a XV. kongresszus előtt „Három dolog összefügg: a munkás, a szakszervezet és a párt" - A magyar gazdaság súlyos helyzetbe kerülhet: ha a következő hónapokban nem sikerül helyes irányba előre lépni, az egész agrárágazat összeomlásával számolhatunk, s ez tönkreteheti a gazdaság más területeit is. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az vagy nem ismeri a magyar valóságot, vagy indokolatlanul derűlátó. A másik veszély: az önző politikai érdekek miatt az önkormányzati rendszer is összeroppan, az ország pedig irányíthatatlanná válik. - Önök látják-e a kiutat? - A kárpótlási törvény tárgyalását a Parlament meghatározatlan időre függessze fel; az embereket népszavazáson kérdezzék meg, adottnak gondolják-e a kárpótlás feltételeit. Ha igen, akkor a Parlament ismételten foglalkozzék vele. De mi nem tudjuk elfogadni azt a gyakorlatot, hogy néhány párt, amely egyre kisebb hányadot képvisel a magyar társadalomból, az egész ország sorsát befolyásoló döntéseket hozzon. Segíteni akarunk. Szerintünk nem kevesebb búzát vagy húst kell termelni, hanem piacokat keresni terményeinknek. így az sem lenne okos dolog, ha a Szovjetunióra rácsapnánk az ajtót; próbáljunk inkább kereskedni vele. Pártunknak jó kapcsolatai vannak az SZKP-val s a kínai kommunistákkal is, s mi kértük a szovjet vezetőket és a KKP főtitkárát, ösztönözzék országaik vállalatait, hogy azok a magyar piacon vásároljanak. Készségesnek mutatkozik Líbia is, s ott a fizetőképes kereslet is megfelelő a birka- és marhahús átvételére. - Előbbi szavait úgy kell értenünk, hogy legitimációs válságban van a Parlament, s (gy 1992 a választás éve lesz? - Ésszerű kiutat csak az új választások kiírása jelenthet. Ezek a pártok már tavaly márciusban sem tudhatták maguk mögött az ország lakosságát, hiszen a többség el sem ment szavazni. Társadalmi bázisuk mára összeszűkült. A szakszervezet és a kormány küzdelme azt miitatja, hogy a különböző érdekegyeztető fórumok nem működnek. A közelmúltban folytatott tárgyalások csak A Dél-Alföldön és az ország valamennyi szegletében tanácskoztak szombaton a munkáspárt területi csoportjai. Szegeden a Juhász Gyula Művelődési Otthonban a párt Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei vezetői, aktivistái és helyi önkormányzati képviselői folytattak előkészítő tárgyalásokat: az MSZMP október 12-ére, Salgótarjánba összehívott XV. kongresszusára készül. Thürmer Gyula pártelnököt az ország állapotát és lehetőségeit értékelő beszélgetésre kértük. ígéreteket hoztak - garanciák nélkül. A Parlamentben nem képviselt társadalmi rétegek érdekei pedig mindinkább felszínre törnek: taxissztrájk, észak-magyarországi megmozdulások stb. Ezeket a problémákat nem elfojtani, vagy az utcán ütköztetni kell, hanem megadni az érdekeltek számára a parlamenti képviseletet. A feltételek megértek rá, tehát lehetséges, de a társadalmi kényszer miatt szükséges is a közeljövőben, legkésőbb 1992 tavaszán választásokat tartani. - A XV. kongresszus felkészülés az új megmérettetésre? - Magyarországon még nem dőlt el, hogy alulfejlett kapitalizmus vagy valóságos demokrácia lesz az útkereső csatározások eredménye. Átmeneti időszakban élünk. A munkáspártnak védenie kell a közösségi társadalom még meglévő értékeit mert vannak ilyenek a szövetkezeti mozgalmat, az ingyenes oktatást, a szociális juttatások rendszerét stb., s fel kell hívnia az emberek figyelmét arra, hogy ezeket egyik napról a másikra elveszíthetik. Fellépünk a társadalom kapitalizálódása ellen, védjük a dolgozók demokratikus jogait. A kongresszus ebből kiindulva fogja meghatározni az elkövetkező évek programját, de néhány hónapos, rövid távú cselekvési tervet is készítünk. - A kapitalizmus ellen? Úgy tűnik, a piac- és tökecentrikus gazdaságnak ma nincs alternatívája. - A piacgazdasághoz nem feltétlenül szükséges a magántulajdon elsöprő többsége, az működhet vegyes tulajdoni alapon is, esetleg úgy, hogy a közösségi tulajdon van túlsúlyban. Mi ez utóbbi modellben gondolkodunk: a tulajdonformák békés együttműködésében. Köztük a verseny döntsön, ne államhatalmi szó vagy a törvényalkotás - a Parlament ne politikai határozatokat hozzon, a kárpótlási ügy tipikus esete ennek. A külföldi tőkét támogatjuk, hiszen jelenléte nélkülözhetetlen, de ellene vagyunk az ország kiárusításának. Még nem találkoztam ugyanis nyugati tőkéssel, aki egy rossz vállalatol vett volna meg Magyarországon. - Amerika gazdasági urai a japánok, Európában az integrációs folyamatok erősödnek, a tőkének és a tulajdonnak nem gátja a nemzetállam politikai határa - van-e érielme ragaszkodni az össz/iemzeti tulajdon kategóriájához? - A Nyugat is panaszkodik, hogy nemzetek fölötti monopóliumok uralják a gazdaságot: japánok, amerikaiak, németek. Ha a tőke internacionalizálódik, az nem feltétlenül kedvező jelenség. Nemrégiben Portugáliában jártam, az ottani paraszt, nem azt és annyit termel, amennyit akar, hanem amit az ország számára a közös piaci kvóta meghatároz, amit a multinacionális felvásárló monopóliumok szükségesnek tartanak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyengék eleve rosszabb helyzetben vannak, másrészt a nemzeti jelleg eltűnésével a Nyugat uniformizálódik. - A nemzeti, dolgozói tulajdon hangoztatását foíarv populizmusnak bélyegük. - Bennünket ez nem zavar. Mi úgy látjuk: a rendszerváltás során először a politikai hatalmat vették el a dolgozóktól, és most a munkástól a munkapadot, a paraszttól a földet idegenítik el. Véleményünk szerint számukra biztosítani kell a tulajdonlás jogát. - A Nyugaton, például Ausztriában készített felmérések bizonyítják, a társadalom nagyobb része ott ji bérből és fizetésből él s csak kevesek tulajdonosok - Egy jól működő dolgozói közösségi tulajdonnak helye van a piacgazdaságban. Magyarország a tőkés fejlődés kezdetén áll. nem lehel összehasonlítani Ausztriával. Ha azt az utat. amelyre ráléptünk, be is járjuk, akkor átmenetileg nő a tulajdonosok száma, röviddel ezután azonban rohamosan csökkenni fog: a végeredmény egy szűk csoport uralma lesz a gazdaságban. Tagjai vásárolják a Mercedeseket s járnak üdülni a Kanári-szigetekre, miközben a tömegek rohamosan szegényednek. - Az érdekvédelemre hivatott szervezetekkel milyen kapcsolatokat kívánnak kiépíteni? - Három dolog összefügg: a munkás, a szakszervezet és a párt. Ők csakis együtt létezhetnek. A szakszervezet nem alkalmas arra. hogy politikai szerepet vállaljon, ha mégis, előbb-utóbb kénytelen párttá alakulni, példa erre a lengyel Szolidaritás. A politikai párt pedig nem védhet napi gazdasági érdekeket. Egymásra vagyunk utalva, alanyunk is közös: a dolgozó embert képviseljük. Ezért jó kapcsolatra törekszünk elsősorban az ágazati szakszervezetekkel. az MSZOSZ-szel: élő a kontaktusunk a vasasokkal, az építőkkel, a bőrösökkel stb. - Tekintsünk ismét a határon túlra: három országot említett, ezek az egypárti időben a magyar külpolitikát reprezentálták: a Szovjetunió, Kína és Líbia. A teljes fordulatot mi sem jelzi jobban, mint Hájim Herzognak, Izrael államelnökének magyarországi látogatása. Mit gondolnak a változásokról? - Magyarország kis ország, okos. kiegyensúlyozott külpolitikával jó viszonyra kell törekednie minden állammal. Nem szükséges okvetlenül rokonszenveznünk Kadhafi eszméivel, hogy belássuk, az arab piacra szüksége van hazánknak. A zsidó állam feltehetően soha nem fogja termékeinket olyan mennyiségben felvásárolni, mint az arab országok, de természetesen örülünk annak, hogy végre rendeződött kapcsolatunk Izraellel. ÓDOR JÓZSEF