Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

HÉTFÓ, 1991. JÚN. 24. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Egy óra a köztársasági elnökkel Király Zoltán: - Sokan szeretnének Önnel személyesen találkozni. A; egyik drámai kérdés így szólt: térden állva könyörgök. Elnök úr, fogadjon engem személyesen. Egy másik levél pedig így szól: még kezében van az az újságcikk, amelyben elmondja, hogy minden önhöz írott levélre válaszol, a levélíró viszont a múlt év októberében írt önnek és azóta havonta kérte, hogy fogadja, ön viszont nem válaszolt. Azt mondja, a magyar állampolgárokra is fordíthatna egy kevéske időt. Hogyan lehetséges az hogy személyesen találkozhasson a polgárokkal? Göncz Árpád: - Bizonyos határok között feltétlenül. Az igazság az, hogy a napnak 24 órája van és én ebből 12 órát bent töltök a Parlamentben, magyar polgár van összesen 10 millió, mindenkire semmiképp sem juthat idő. Nem kell térden állva könyörögni, akinek komoly baja van, akkor én valóban fogadom és valóban tudok beszélni vele. Csak azt kérem, hogy senki ne kérdezzen olyasmit, ami a helyhatóság ügyfélfogadói irodáján is megkérdezhető, hiszen ha a titkárnőnek hat keze volna, akkor se tudná a telefont kezelni. Búcsúzás a távozó csapatok parancsnokától K. Z.: - Mi van akkor, ha az illető már mindent megpróbált, az irodát, a képviselőjét, a szerkesztőségei és már legszívesebben az Istenhez fordulna? G. A.: - Olyan esetem is volt már, hogy valaki gyógyszert kért tőlem, ami nekem volt ugyan, de a gyógyszertárban nem lehetett kapni. Adtam, bár nem vagyok benne biztos, hogy az ilyesminek az elintézése az államfő dolga volna. Hadd legyem még hozzá, hogy naponta kb. 250-300 levél érkezik hozzám és természetes, hogy nem tudom valamennyit elolvasni. Egy-egy levél elintézése 4-5 napba telik, hiszen mindegyiknek külön-külön utána kell nézni. Korábban magam intéztem a teljes levelezésemet ezért elképzelhető, hogy annak idején a panaszosunk levele valahogy kicsúszott. K. Z.: - A liét legnagyobb eseménye volt a szovjet csapatok távozása Magyarországról. Mindenki másként éli meg ezt. Ön például hogyan? G.Á.: - Megrendítő volt. Az én élményem az, amikor Viktor Silov altábornagytól, a magyaroszági szovjet csapatok parancsnokától búcsúztam. Ez számomra, de gondolom az ő számára is igen jelentős pillanat volt. Amit elmondtam, az megjelent az újságokban is, nem akarom megismételni. Többé kevésbé ugyanezt' megírtam Gorbacsov elnöknek egy levélben. Kereszty András.: - Elnök úr mikor küldte el a levelet? G. A.: - Miután a külügyön keresztül küldtem, meggyőződésem szerint már szombaton eljutott. K. A.: - Ezt azért kérdezem, mert előttem van egy olvasói kérdés: Ön Moszkvába elmenne-e rendezni azokat a gondokat, amelyek most felmerültek a magyar-szovjet kapcsolatokban ? G. Á.: - Kártérítési tárgyalásokba nem folyok bele, ez szakértői szinten megy. Nekik is, nekünk is van egy megbízottunk, meggyőződésem, hogy a megoldást megtalálják, hiszem, hogy ez csak bizonyos mértékig politikai kérdés, más részről viszont gazdasági, probléma. K. A.: - Sokan kérdezik, nem lesz-e baj, ebből <3 nagy Itarangzúgásból. nem rontja-e a kapcsolatokat ez az ünneplés, amikor távozik a vendég? G. Á.: - Azt ünnepeljük, hogy hosszabb idő után visszanyertük a függetlenségünket, a szuverenitásunkat. Ami azon felül, hogy örömünnep, mert hiszen kétségtelenül az, felelősséget is jelent. Gorbacsov elnöknek azt köszöntem meg, hogy minden a tervek szerint zajlott, a megállapodás alapján, a Szovjetunió saját akaratából, és köszönetet mondtam azért, hogy a csapatok fegyelmezetten és segítőkészen viselkedtek. Azt hiszem, hógy ezek a fiatal katonák már nem ugyanazt a hadsereget alkotják, amely annak idején ide bevonult. Valószínűleg ők is örülnek annak, hogy végre hazamehetnek, a szüleik közelébe és olyan közegbe, amely a saját Otthonuk A Szovjetunió helyén nem lesz „luk" Bánki András.: - Lesz-e protokolláris programja egy hét múlva, június 30-án ? G. Á.: - Nincs, amit el lehetett mondani, már elmondtam. Meggyőződésem, hogy a tapintat ez esetben kötelességünk és meggyőződésem, hogy az ország méltósága megkívánja ezt. mmmsmmmttt Katmsmmemmsssmimm Azóta, hogy Göncz Árpád lett a Magyar Köztársaság elnöke, rövid idő alatt - szűkebb körben ismert személy iségböl - igen népszerű politikussá vált: nem csupán a nemzetközi és országos ügy ekben tanúsított bölcsessége, hanent szerénysége és közvetlensége miatt is. Krről győződhettek meg a TV2 nézői a tegnap esti „Ez történt a héten" című műsorból, mely et Király Zoltán vezetett, s amelyben három újságíró: Bánki András, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Kereszty András, a Népszabadság felelős szerkesztője és a nem budapesti sajtót képviselve - lapunk főszerkesztője, Dlusztus Imre bombázta kérdéseivel az elnököt. A beszélgetés az űj alapokra helyezendő magyar-szovjet kapcsolatokról, az egyházak helyzetéről, szerepéről, a magy ar társadalom közérzetéről folyt. Az alábbiakban e műsor részleteit szerkesztett változatban közöljük. Dlusztus Imre.: - Elhangzott a felelősség és a méltóság fogalma, mindkettő június 30-ához. a szovjet csapatok kivonulásának dátumához köthető. Hogyan gondolkodik az elnök úr a szovjet-magyar kapcsolatok jövőjéről? G. Á.: - Egyvalamit tudomásul kell vennünk. Bármilyen folyamatok zajlanak le a Szovjetunióban - és meggyőződésem hogy ezek többé kevésbé párhuzamosak a mi folyamatainkkal - a Szovjetunió helyén nem lesz lesz „luk". Akármilyen államrendje lesz, mindenkeppen nagyhatalom marad. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit a két háború között megengedtünk, hogy ne vegyünk tudomást a Szovjetunió létéről. A két gazdaság kiegészíti egymást, gazdasági kapcsolataink természetesen fenntartandók, ez számunkra nagyon nagy jelentőségű, számukra is, habár kevésbé, mint nekünk. A magam részéről lehetőséget látok arra, hogy a kap- csolataink ne csak korrektek, de barátiak is legyenek. Fontosnak tartom, hogy Európába a Szovjetunió is integrálódjék, és amit a magyar politika ennek érdekében el tud követni, el kell követnie. K. A.: - Vannak kényes témák a szovjet-magyar viszonyban. Úgy tudom van néhány szovjet katona, aki úgy döntött, hogy Magyarországon kíván maradni. Menedékjogot kapnak ? G. Á.: - Rájuk ugyanazok a törvények érvényesek, amik a Magyarországon illegálisan tartózkodó személyekre is. A Belügyminisztériumnak egyénenként kell döntenie a sorsukról, hogy kiutasít-e valakit az országból. Konkrét választ nem tudok adni, de nem hiszem, hogy nagy tömegről volna szó. Annus tábornok úr is keményen fogalmazott D. I.: - A kereskedelemben, a külgazdaságban gyakran a személyes kapcsolatok a döntőek, vagy legalábbis nagyon fontosak. Tudjuk jól. Itogy a magyar-szovjet gazdasági kapcsolat az eltelt negyven esztendőben milyen átpolitizált volt a személyeken keresztül is. Ugyanakkor célunk, hogy a gazdasági kapcsolatokat továbbra is fenntartsuk. Ön hogyan gondolkodik erről a jövőre nézve? G. Á,: - Meg vagyok arról győződve, hogy e kapcsolatok az erős politikai jellegükből veszíteni fognak. Tudjuk, hogy a szovjet piac igen-igen rendetlen állapotban van. Az utóbbi év legnagyobb eredménye az volt, hogy a Szovjetunióba irányuló gazdasági exportunkat sikerüli átirányítani a dollárpiacra. A mostani, Ukrajnával folytatott tárgyalások lényege az volt, hogy megtaláljuk az útját: a mezőgazdaságunk túltermelését ki tudjuk küldeni oda, ha másként nem, barter megállapodások keretében. A magyar-szovjet tárgyalások középpontjában állnak a kereskedelmi kapcsolatok, s a fizetési rendszerek helyreállítása. Megítélésem szerint ezek nem politikai, hanem elsősorban gazdasági kérdések, amelyek a két ország viszonyára visszahatnak. K. A.: - Silov tábornak azt mondta a tárgyaláson, nem mehetünk vissza Dzsingisz Kánig. Igen keményen fogalmazott... G. A.: - Annus tábornok úr is keményen fogalmazott; itt egy nagyon kemény alku folyik. Érthetően mindkét fél ragaszkodik a maga álláspontjához. A csapatkivonások hefeiezódtek. a tárgyalások meg nem B. A.: - Egyre inkább előtérbe kerülnek Magyarország és a köztársaságok kapcsolatai. Elnök úr tervezi-e, Itogy külön találkozik a szovjet köztársaságok vezetőivel? Itt különösképpen a balti államok elnökeire gondolok. G. Á.: - Konkrét tervünk ebben a pillanatban nincsen, és jelenleg nincs érvényes meghívásom sem a Szovjetunióba. B. A.: - Üdvözölte-e Jelcint? G. Á.: - Igen. K. A.: - Ön hogyan látja Gorbacsov é.s Jelcin kapcsolatának távlatait? G. A.: - Remélem, hogy kialakult kettőjük között valami gyümölcsöző együttműködés, ha ez nem így lesz, az nagy on rossz hatással volna nemcsak a Szovjetunióra, hanem Magyarországra is. A debreceni Universitas megalapításáról K. Z.: - Ön egyik aláírója volt a debreceni Universitas alapító okiratának. A héten több helyütt is járt. Pécsett és Budapesten is, hasonló ügyekben. Mi volt ezzel a kifejezeti célja ? G. A. : - Mind a pécsi, mind az oltani meghívásomnak konkrét oka volt. Kezdjük talán a pécsivel. Pécseit a megyei közgyűlés tartott egy nemzetiségi vitát, a délszláv, a német, a cigány kisebbség helyzetéről számoltak be. A vita rendkívül magas fokú volt, abszolút jóindulatú, nyitott és nagyon őszintén mérte fel a feladatokat. Ez hihetetlenül jól esett nekem, a tisztánlátás, a szembenézés és a tényleges problémák vállalása. D. I.: - Pécsről az útja Budapestre, a Bibó Szakkollégiumba vezetett. Itt van egy olvasói kérdés elöltem: a kollégiumban találkozott a felsőoktatási érdekképviseletek vezetőivel: miért választotta ezt a helyszínt találkozása színhelyéül, azt az épületet, amely most'az egyházi ingatlanok visszaadása révén újra a figyelem középpontjába került? A; én kérdésem: van-e ehhez köze a Fidesznek ? G. Á.: - A Fideszhez nem volt; a lényeg az, hogy a Bibó István Szakkollégium az esztendők során a legfontosabb intézmények egyikévé nőtt, szinte azt mondanám, hogy politikai Eötvös Kollégiummá lett. A magyar társadalmi és politikai életben elfoglalt szerepe indokolja ezt a kijelentésemet, és indokolja az is, hogy valóban onnan indult el egy országos párt, a Fidesz, s hogy ezt a helyet választolta a beszélgetés színhelyéül az előbb említett felsőoktatási érdekvédelmi szervezet is De nemcsak ók voltak ott. Érdeklődő fiatalok is eljöttek Nagyon sok témát érintettünk, érintettük az értelmiségi fiatalok kérdéseit általában, és az oktatásügy helyzetét. Valóban szóba került az - ók vetették fel -.hogy az épületet visszaigényelte az a szerzetesrend, amelyiké volt. Nem éreztem türelmetlenséget - azt éreztem, hogy ez a kérdés olyan, amelyről, és általában a hasonló épületek sorsáról a helyhatóságoknak esetenként kell megállapodniok az érintettekkel, a használati érték, illetve a benne működő intézmény társadalmi hasznosságának figyelembevételével. Erre a hajlandóság megvan. Megkértek engem, hozzam őket össze olyan egyházi férfiakkal, akiklel e/t meg tudják hes/éini. D. I.: - Hasonló a probléma Szegeden is. ott is kollégiumok, volt egyházi ingatlanok sorsárol kellene dönteni. S engedje meg. Itogy ezért hiányoljam a látogatások sorából Szegedet, annál is inkább, mert öt évig ott oktatott... G. Á.: - Az a kérdés, amelyet Budapesten hallottam, gondolom, nem különbözött nagyon sokban attól, amit Szegeden hallhattam volna. D. I.: - Engedje meg. Itogy egy személyes kérdést is fellegyek, milyen emlékei vannak azokról az órákról, amelyeket a vonatra várva llia Mihály tanár úr szobájában töltött? G. A.: - Nagyon kellemes emlékeim vannak. Ilia Mihály kiváló ember, ismeretei is nagyon mélyek, kapcsolatépítő képességei egészen kiválóak. Amit ó nem tud a magyar irodalomról, azt nem is érdemes tudni. K. Z.: - Egy néző kérdezi, s ezt az egyházi téma kapcsán fölvethetem - Itisz-e Istenben? G. A.: - Istenhívó ember vagyok, egyházhoz tartozom és amíg élek vitatkozni és küzdeni fogok Istennel is meg az egyházammal is. Ahogyan még sokan mások is. K. A.: - Debrecenben ott volt. amikor megalakult az Universitas, egy korszerű európai, mondhatni amerikai típusú egyetem... G. Á.: - Nagy jelentőségűnek tartom, hogy az elmúlt másfél esztendő alatt ismét felnőtt és nagykorú lett a magyar egyetem. Az elmúlt 40 esztendőben felaprózódtak a felsőoktatási intézmények, ami összefüggésben állt azzal, hogy a magyar felsőoktatásnak egy bizonyos mértékig középiskolás jellege volt, nagyon kötött tanrenddel, a pályamódosítást szinte teljesen kizárta. Holott a természettudományok mindenekelőtt az alapoktatás kifejlesztését kívánják és csak utána a szakosodásét. K. A.: - Az átalakítás sok pénzbe kerül... G. A.: - Ez inkább megtakarítás, kisebb létszámú gazdasági osztály, kevesebb személyzet kell. D. I.: - Fontos kérdés a kutatás és fejlesztés dolga. A magyar vegyes vállalatok esetében gyakran tapasztalható. Itogy a külföldi partner a vállalat kutató-fejlesztő osztályát nem veszi igénybe s ebből elbocsátások következnek, arra hivatkozván. Itogy kint megvan erre a megfelelő apparátus, altol a fejlesztés folyik. G. Á.: - Valahányszor hasonló ügyekről tárgyaluk. mindig azt mondom, hogy az együttműködésnek az az alapfeltétele, hogy a magyar s/.ürkeállománvt alkalmazzák, s a kutatási-fejlesztési részlegeket ne számolják fel. Inkább az ittenieket szereljék föl és az itteni embereket vigyék ki és hozzák vissza. K. Z.: - Ebben a társadalomban nem jó az emberek közérzete. G. A.: - Ha a gazdasági mutatók alakulasat nézem, a trendeket, nagyon sok jót jeleznek. Ez akkor fog hatni, ha először tudjuk az életszínvonal emelkedésében kitapintani a hatást. Ugyanakkor, amikor a gazdaságunk az átalakulás jeleit mutatja, az ország életszínvonala mégis csökken. „ Tudomásul veszem az engem ért kritikát is yy B. A.: - Hogyan látja a saját konfliktusmegoldó szerepét? Tapasztalhattuk, hogy gyakran keriil konfliktusba a miniszterelnökkel vagy kormányának egyes tagjaival. G. Á.: - Tekintve, hogy nem veszek reszt a végrehajtó hatalom munkájában, amikor az országban konfliktusjelenségekre figyelek fel, azt azonnal jelzem az illetékes miniszternek, s az esetek nagy többségében intézkednek is. D. I.: - Szeretném emlékeztetni arra. Itogy a Magyar Sajtó napján a Pilvaxban tartott beszédében arra kért minket újságírókat. Itogy segítsük Önnek lejjebb srófolni a gyűlöletet. Azóta fél év eltelt, mérlegelte-e, hogy mennyiben segítettünk ? G. A.: - Mostanra többé-kevésbé kialakultak az újságok profiljai, meglehetősen széles skálája a véleményeknek és ellenvéleményeknek. Ez természetes és el kell viselni. Szívesen tudomásul veszem az engem ért kritikát is, nem tartok igényt arra. hogy mások védelmezzenek. K. Z.: - Köszönöm az Elnök Úrnak és a jelenlévő újságíróknak a beszélgetést. G. Á.: - Elnézést kérek, hogy közbeszólok... Ne hagyjuk ki a hét eseményei közül a Reformátusok II. Világtalálkozóját: magyarok ezrei gyűltek össze a Kárpát-medencéből és a Kárpátokon túlról, s erezték a/i az emelkedettséget, amit az eevijtr imádkozás telem