Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

«tOi 2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. JÚN..17. p — —­- • - - ii i #11 „Kimennek az oroszok" - kétségkívül ez a legfontosabb belpolitikai eseménye a hétnek; bár az utolsó „szovjet" katona valószínűleg csak holnapután, szerdán hagyja el Magyarország területét, s feltehetőleg ez a személy maga V. Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka lesz. Őt egyébként csütörtökön nagy tisztelettel fogadta a magyar köztársasági elnök és a miniszterelnök is; ez utóbbi arra hivatkozott, hogy a kivonulás óriási presztízsnyereség a Szovjetunió számára a világpolitikában, s egyben a szovjet hadsereg erkölcsi megújhodását jelenti. A legfontosabb „nagypolitikai" esemény is e hatalmas keleti szláv néphez kötődik: B. Jelcin lett az Orosz Köztársaság elnöke. Ebből az alkalomból Washingtonban fogadja majd őt G. Bush amerikai elnök; míg M. Gorbacsov Londonba, a Hetek csúcsértekezletére hivatalos. A Moszkvába tervezett Gorbacsov-Bush csúcstalálkozó a START-egyezmény kidolgozásának elhúzódása miatt július második felére marad. Kelet-európai történések: komoly vita tárgya északi szomszédainknál is a Szovjetunióval való vagyonjogi és pénzügyi elszámolás. Úgy tűnik, Havelék keményebbek nálunk; nem csupán a szovjet csapatok ott-tartózkodása során, hanem az 1968-as invázió idején fölmerült károkat is felvetették. Bukarestben sok ezer ember emlékezett meg a tavalyi Egyetem téri tüntetés szétveréséről, a fővárosba szállított bányászok „hazaszeretetről" tanúbizonyságot tevő véres tetteiről. Még mindig Kelet-Európa: a héten hivatalos látogatást tett hazánkban Hájim Hcrzng, Izrael elnöke. A zsidó állam megalakulása óta első ízben járt ily magas rangú izraeli méltóság Magyarországon; útját a fővárosi sajtó nagy csinnadrattája kísérte. (Asszimilálódó románok.) Gheorghe Petrusan, a Magyarországi Románok Szövetségének elnöke - aki idehaza egyébként a Petrusán György nevet használja - az Arad megyei Adevarul című újságnak adott interjújában azt állította, hogy a mintegy 20 ezres magyarországi románság asszimilációs folyamatnak van kitéve. Az okokat vázolva elmondotta, hogy a II. világháború előtt a magyarországi románoknak nem hoztak létre megfelelő iskolákat; 1946-ban ugyan létrejöttek ilyenek, de azokat a '60-as években a Kádár-rezsim felszámolta. A jelenleg hazánkban élő románok nagy részének anyanyelve egyszerű népnyelv, s nem az irodalmi nyelv - panaszolta. Nem tette hozzá, hogy ez általában jellemző a különböző országok népességére, mármint hogy többségük a mindennapi érintkezésben nem áz irodalmi nyelvet használja... Ám nem csupán a húszezres magyarországi, hanem a közel húszmilliós romániai románság is segélykiáltásokat hallatott. M. Isarescu, a román központi bank kormányzója szerint súlyosan veszélyezteti a gazdasági reformokat, hogy a 24 fejlett ipari ország nem tartotta be ígéretét, s késlekedik a Romániának szánt egymilliárd dolláros segély folyósításával, melyből Bukarest eddig egy fillért, akarom mondani centet sem látott. Nagy a baj tehát szeretett délkeleti szomszédunknál; ezer s-zerencséjük, hogy gyakorlatilag nincs külföldi adósságuk - már ami a szigorúan vett pénzügyeket illeti... (Hová tűnnek Bosznia darabjai?) Splitben szerdán „baráti" találkozót tartott A. Izetbegovics bosznia-hercegovinai, F. Tudjman horvát és Sz. Milosevics szerb elnök, zárt ajtók mögött. A téma: Bosznia-Hercegovina esetleges feldarabolása. A kiszivárgott hírek szerint Bosznia területéből a szerb, illetve horvát többségű körzetek Szerbiához, illetve Horvátországhoz kerülnének, s maradna egy kisebb, tisztán muzulmán többségű köztársaság ­valahol középen... A szövetségi parlament egyik bizottsága megállapította, hogy nem sikerült lefegyverezni a félkatonai szervezeteket, sót, a fegyverbehozatal továbbra is zajlik. (Remélhetőleg, ha magyar cégek érdekeltek, a korábbiaknál ügyesebben csinálják...) Vizsgálataik szerint Horvátországba és Szlovéniába tengeri és légi, míg Boszniába inkább magánúton történik a fegyverbehozatal. S. Brovet jugoszláv védelmi miniszterhelyettes szerint a két „renitens" köztársaság egyenesen páncélosok, tüzérségi fegyverek és repülőgépek vásárlásáról tárgyal külföldi partnereivel. Nem tudni még. mi lesz a jugoszláv válság vége, az azonban világossá válik a nap mint nap érkező telexjelenlésekből: tovább agonizálnak a nem etnikai alapokon szerveződő, a nagyhatalmak kénye-kedve szerint létrehozott mesterséges államalakulatok, mint például a Szovjetunió és Jugoszlávia. (Balkáni poszlkommunizmus.) Arra már volt példa a történelemben, hogy Olaszország megszállta Albániát - természetesen, mint minden megszálló, felszabadítóként érkezett a fordítottjára azonban csak manapság teremtelt precedenst a történelem. Mint többször hírt adtunk róla, albánok ezrei menekültek hajókon, csónakokon, lélekvesztókön a (tengeren) szomszédos Olaszországba, emberhez méltóbb életet remélve. Emlékezetes, az olaszok eleinte nagy ovációval fogadiák a szegény „rab" szomszédokat, mára azonban, úgy tűnik, elegük lett a jóból. Kormányuk úgy döntölt, hogy visszatoloncolja Albániába a múlt héten érkezett 680 menekültet. G. de Michelis külügyminiszter Tiranába szaladt, s ígéretet kapott ott az albán kormánytól: megakadályozzák az újabb menekülési hullámot. Mindennek fejében az olaszok 50 millió dollár sürgősségi segélyt helyeztek kilátásba. Pezseg az albán belpolitikai élet is: az Albán Munkapárt a múlt héten X. kongresszusát tartotta. Állításuk szerint megtisztították a ve2ető testü­leteket az ortodox kommunistáktól; a 11 tagú politikai bizottság 7 tagját kizárták a pártból. Mielőtt azt hinnőnk, hogy a kongresszusi küldöttek többsége a reformok megszállottja, sietve le kell szögeznünk: tiltakozó közbeszólásokkal, tapssal szakították félbe D. Agolli urat (elvtársat?), az írószövetség elnökét, aki heves felszólalásában Enver Hodzsát Albánia népének nyomorba és pusztulásba döntésével vádolta. Komoly erők munkálkodnak tehát még Albániában is az úgynevezett „létező szocializmus" melleit, amely immár a Drávától északra nem létezik, sőt egyesek szerint, nem is létezett soha. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy csak a balkáni országokban tudlak győzedelmeskedni a sztálinista-brezsnyevista kommunista pártok utódpártjai, például Bulgáriában, Szerbiában, Cma Gorában, Albániában, és - egy szépreményű forradalom után - Romániában. Akárhogy is alakultak ezen országokban a szabad választások, kénytelenek vagyunk elfogadni a balkáni népek akaratát, mint ahogy ők sem tehetnek mást: tudomásul veszik, hogy a Magyar Köztársaságot - egy ideig még biztosan - konzervatív kabinet kormányozza. SANDI ISTVÁN Ismét botrány kisgazdáéknál Ki az igazi ? A Független Kisgazdapárt „hű magához": két legutóbbi rendez­vénye, a Csongrád és Békés megyei nagyválasztmány vezefőségválasztó ülése sem volt mentes a botránytól. Hosszadalmas, személyeskedéstől sem mentes vita után, a Csongrád megyei nagyválasztmány üléséről a vezetőségválasztás eredményének ismertetésekor 9 szervezet kivonult, s megalakította a Független Kisgazda­párt önálló, nagy-szegedi szervezetét. A megyei nagyválasztmány ülé­séről a sajtó, a nyilvánosság képvi­selőit kizárták, mert - mint Szabó Tamás, a megyei szervezet újravá­lasztott főtitkára elmondta - nem szerették volna kiteregetni a szennyest, ugyanis személyeskedésre számítottak, s „a Sárdobálással nem akartuk nevetségessé tenni magun­kat". Értékelése szerint „győzött a józan paraszti ész", mert a korábbi vezetőség 40 százaléka kicserélődött, de a választást megelőző sajtóhad­járat ellenére az élen nem történt vál­tozás, azaz a 99 szavazásra jogosult küldöttből 57-en Pintér István elnökségét támogatták. Véleménye szerint a megyei sajtóban azért támadták korábban - megalapozat­lanul - az országgyűlési képvise­lőként ismert Pintér gazdát, mert „egyesek szerettek volna a helyére kerülni". Ez a radikális vonal nem kapott támogatást, így az új veze­tőség 3500 tag, 50 szervezet akara­tából további egy esztendeig intézi a pártügyeket a megyében. Múltja, egykori MSZMP-tagsága és tisztsége miatt nem tartja „igazi kisgazdának" Pintér Józsefet a nagy-szegedi szervezet 9 tagszerve­zete - mondta Molnár Róbert, a kisebbségben maradtak nevében( az új kisgazda-tömörülés hirtelenjében választott ügyvezető testületének tagja - ezért kiváltak abból a megyei szervezetből, melyben „a régi rendszer kegyeltjét újraválasztották elnöknek". Kérdésünkre, hogy „ki az igazi kisgazda?" a válasz tömör volt: „az, aki a reprivatizációt támo­gatja". A kivált 9 szervezet 624 tagot tömörít. Az ügyvezető testület élén az a Hatvani Zoltán áll, aki 15 szavazattal maradi alul a megyei elnöki tisztért folytatott harcban. A nagy-szegedi szervezet az országos központ alá rendeli magát, s Torgyán Józsefnek, a FKgP társelnökének politikáját támogatja. Kérdésünkre válaszolva elmondták: nincs hason­lóság a nemzeti kisgazdapárt létre­jöttének körülményeivel, tz a kiválás nem vezet pártszakadáshoz. Minden esetre „mi vagyunk az igazi kisgaz­dák" - állította beszélgetésünk végén Molnár Róbert. * Békésben is megerősítették tiszté­ben a FKgP korábbi megyei elnökét, Zsíros Gézát, aki 78 szavazatot kapott (ellenfele csupán 21-et). A szomszédban az jelentette a botrányt, hogy a nagyválasztmányi gyűlés kezdetére váratlanul megérkezett Torgyán József, akit csak némi huzavona után engedtek be az ülésre. A függetlenségükhöz és a pártal­kotmány előírásaihoz ragaszkodó békési kisgazdák nem hagyták magukat befolyásolni a szavazás elolt, a párt társelnöke csak a zári ülés után kapott szót. Akkor már csak „elvi kérdésről", a kárpótlásról szólt. Torgyán József - az MTI jelen­tése szerint - elutasította az MDF állásfoglalását a kárpótlásról, s azt is, hogy a FKgP nagyválasztmányi ülése előtt, azaz a párt álláspontjának kialakítása előtt kerüljön a törvény­tervezet az Országgyűlés élé. Ezért azt javasolta: július l-jén legyen a parlamenti szavazás. Az általa képviselt politikát konzervatív radikalizmusnak minősítő Torgyán József szerint pártja a kárpótlási vita során a katasztrófa szélére került, de egyben óriási lehetőség előtt áll: a POFOSZ, az '56-os Szövetség és mások csatlakozásával a Független Kisgazdapárt valóban nagy kisgazdapárttá válhat. Kommentár helyett egy kérdés: a „nagy kisgazdapárt" hány kicsiből áll? úT Néptanítók az alma materben A tablóképen tizenkilencéves fiatalemberek. Tanáraik komoly arcú férfiak, az igazgató tanügyi főtanácsos, magas rangú egyházi méltóság. A Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző egykori növendékei 1941-ben, ötven éve végezlek. A hátrafésült hajú csokornyakkendős tanítóurak legtöbbje akkor nem a gyerekeket okítani indult, hanem a frontra. Sokan megjárták a fogságot, többen odavesztek a háborúba. Negyvennyolc után pedig mindnyájuknak egyformán priuszt jelentett a királyi-katolikus diploma. A most Csonka János, korábban Rózsa Ferenc Gimnázium épületében, az egykori tanítóképző intézetben ötven éves találkozót rendeztek szombaton az öreg diákok. Egyetlen tanáruk örülhetett már csak a találkozásnak: Dr. Szörényi József, akit Szeretettel köszöntöttek a ma már ősz hajú idős tanítványok. Megemlékeztek dr. Becker Vendelről, akinek sírját a Fogadalmi Templom altemplomában megkoszorúzták. Az egykori igazgatóról elmesélték, a harmincas évek végén saját házának és birtokának ellenértékéből tett alapítványt, mellyel a szegény diákok taníttatását kívánta segíteni. Becker Vendelt az államosítások után diákjai mentették meg a letartóztatástól. Mint emlékeztek, az akkori hatalom végül is beérte azzal, hogy az igazgatót posztjáról lemondatta és nyugdíjba küldte. A tanítványok nemrég létrehozták a Szegeden Végzett Tanítók Baráti körét, melynek dlszelnöke Gyulay Endre megyéspüspök, örökös, tiszteletbeli tagja pedig Bíró János, aki korábban az első világháborúban eleseti tanítóképzősök emlékművének felállítását kezdeményezte. Az ötven éves találkozót Dr.Németh László szervezte, az ünnepségen jelen vált Dr. Korányi Mátyás is. az iskola mostani igazgatója, aki szívesen támogatja a régi tanítóképzős hallgatók kezdeményezéseit. Többek között azt is, hogy Becker Vendel emlékére reliefet készíttessen, vagy emléktáblát állíttasson a baráti kör. Népszavazás? A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács továbbra is elutasítja a kárpótlási törvényt. 1991. június 15-én egyeztetésre hívta azokat a társadalmi szervezeteket, egye­sületeket, szövetségeket, szakszer­vezeteket, amelyek az elmúlt idő­szakban a kárpótlási törvény ellen foglaltak állást. A tanácskozás során Olyan vélemény alakult ki, amely a kárpótlással és az egyházi ingatla­nokkal kapcsolatos parlamenti tárgy­sorozatnak a levételét támogatja, mert a tulajdonviszonyok általápos rendezése során - azzal összhangban - lehet csak széles körű társadalmi bázis - esetleg népszavazás figye­lembevételével dönteni. A TÉT fel­hívással fordul mindazokhoz, akik el akarják kerülni, hogy nélkülük, kizá­rásukkal történjen döntés a társada­lom alapvető viszonyait meghatározó kérdésben. Közös akciót javasol azért, hogy a nép dönthessen. Felhív­ják a kezdeményezés támogatóit, jelentkezzenek a Társadalmi Érdek­egyeztető Tanácsnál, 1366, Pf. 102. A szerb vagyon A magyarországi szerbek nemzeti identitásának megőrzésében kiemeli szerepe van az iskolarendszer megre­formálásának - állapították meg a résztvevők vasárnap Szentendrén a Szerb Demokratikus Szövetség II. országos közgyűlésén. Amint a kül­döttek többi között leszögezték: ahhoz, hogy a diákok a két tannyelvű iskolákban valóban megismerhessék a szerb nyelv, a nemzeti történelem, a kultúra alapjait, mindenképpen új, szakmailag megalapozottabb tanterv­re, korszerűbb tankönyvekre van szükség, s éZek megalkotására Mód­szertani Szaktanácsadói Kabinet fel­állítását határozták el. Éhhez a mű­velődési tárca elvi támogatását is megkapták, továbbra is hiányoznak azonban a tárgyi, anyagi feltételek. A gazdasági háttér megteremtéséhez a SZEDESZ el kívánja érni, hogy az 1948 előtti állapotnak megfelelően visszakapják a szerb iskolákat, a volt szerb egyházi ingatlanokat. A SZEDESZ ezért támogatja, hogy a volt szerb egyházi kötődésű „kisebb­ségi" vagyon visszakerüljön eledeli tulajdonosához. A szeri réten GYENES KÁLMÁN KÉPRIPORTJA 4

Next

/
Thumbnails
Contents