Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

KEDD, 1991. JÚN. 11. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 „Az Alliance Francaise készen áll a város szolgálatára" A közelmúltban tartotta - meghívója szerint - évi rendes közgyűlését a Szegedi Alliance Francaise szervezet, amely a francia nyelv és kultúra ápolására', népszerűsítésére vállalkozik. Ez a megfogalmazás - évi rendes -. mintha azt sugallná, az egyesület nagymúltú, hagyományokkal rendelkező közösség. - Évek múlva, bizonnyal az is lesz - véli dr. Németh Jenő, a JATE adjunktusa, a Szegedi Alliance intézőbizottságának elnöke -, legalábbis minden reményünk meglehet erre. Most még a munkánk elején tartunk, fél éve, hogy egyáltalán létezünk. A formailag évi rendesnek tekinthető közgyűlésünkön az utolsó követelménynek is eleget tettünk: elvégeztük a tisztújítást, elszámolt az ideiglenes vezetőség, döntött a tagság az idén elérendő céljainkról. - Kifejezetten kulturális jellegű az Alliance. a tevékenységi köre is az, honnan szereznek pénzt? A tagdíjakkal, de a nyelvtanfolyamok bevételeivel sem juthatnak egyről a kettőre. - Szponzorok nélkül nem is boldogulnánk. Szerencsére az induláshoz találtunk mecénásokat. A Párizsi Alliance Francaise egymillió forintot adományozott, ez volt az indulótőkénk. Oktatási segédeszközöket, könyveket, tankönyveket kaptunk, amelyek egy része meg is érkezett Szegedre, meg készpénzt. Nagy örömünkre szolgált a DM francia partnerének, Christian Theodose úrnak levele, amelyet közgyűlésünkhöz írt: évi 12 ezer 500 frank támogatást ígért, továbbá francia napilapokat Nizzából és környékéről. Reméljük, találunk a városban, esetleg közelében kultúraszerető magyar mecénást is. Meglévő javaink egyelőre biztosítják szolid létünket. - Tevékenységük kulturális jellegének erősítését határozták el a közgyűlésen. Konkrétan? - Az Alliance nyilvánvalóan azoké a szegedi polgároké, akik a francia kultúra, nyelv iránt érdeklődnek, ha úgy tetszik, rétegszervezet a miénk. Ám e Érettségin innen és túl ez nem jelentheti elszigetelődésünket a várostól, sót. A közgyűlésen elhangzott, lenne igény például francia nyelvű klubra Szegeden. Aztán indíthatnánk egy filmmúzeumot. A Budapesti Francia Intézet adná a filmeket, csak vetítésre alkalmas hely kellene. Az az igazság, számtalan lehetőségünk marad kihasználatlanul. Egy bizonyos, a nyárra tervezett nyelvtanfolyamainkat elindítjuk. A már működő öt mellé, igény szerint alakítjuk az újakat: kezdőknek, újrakezdőknek, középhaladóknak naponta négy óra lesz, a felsőfokú nyelvvizsgára készülők pedig hat órában tanulhatják a franciát. Kisgyerekeknek, egyetemre, főiskolára készülőknek, gimnazistáknak 60-60, illetve 30 órás kurzust hirdetünk, valamennyi augusztus 12-étől, illetve 19-étől indul. Az érdeklődők június 30-áig jelentkezhetnek a Ságvárí gimnáziumban, Zsivin LászJónénál. Július l-jétől 15-éig pedig engem kereshetnek az egyetem francia tanszékén. Egyébként az Egyetemi Klubbal megállapodást kötöttünk, kulturális programjaink egy részét ott tartjuk a jövőben. Bemutatkoztunk az önkormányzatnak is, az alpolgármester asszonynak fölajánlottuk együttműködési készségünket. A Ságvári gimnáziumban bevezetendő francia nyelvű oktatás előkészítésében magam is részt veszek. Mindezekből látható, a Szegedi Alliance kész a város szolgálatára is. - S tudnának-e abban közvetítőszerepet vállalni, hogy létrejöhessen francia konzulátus Szegeden, melyre a készség, itt, helyben megvan? - Nézze, azt én nem hiszem, hogy erről bárki is megkérdezne bennünket. Jóllehet a francia állam igen-igen respektálja az Alliance-szervezeteket, diplomáciai kérdésekhez a kulturális csoportok nem értenek. Természetszerűen mi se vagyunk járatosak ilyen téren, ezzel együtt, ha bármiféle megbízást kapnánk, megtiszteltetésnek vennénk. M.E. Pillantás, csikkszedés előtt Nehéz megmondani, hány éves volt. Már a kortalan öregség ösvényein járt, valahol a hetven körül, amikor öt-hat év tévedés nem sokat számít. Földszínű, fűzős bakancsot viselt, gyűrött kiskabátot, megöblösödött zsebekkel és kikönyökölt ujjakkal. Az arca is gyűrött volt, ráncai belevesztek piszkosfehér borostáiba. Arca alig fejezett ki valamit, kesernyés fintorfélébe kövültek a szem körüli izmok, s még némi fölényt is mutattak, olyan emberét, aki ezt a fölényt nem kívánta magának, de az élet így hozta, ó tudja, amit más még nem tud, hogy a végső állapot már közel. Ott várt a késő tavaszi napsütésben a posta előtt, a villamosmegállóban, a járda szélén. Valószínűleg senkiben sem merülhetett föl, hogy ez az ember utazni akar. Várakozásában nem volt türelmetlenség, ő már megbékélt az idővel. Azután megmozdult, tett egy lépést a járdaszegély felé, és lenézett. Egyik bakancsos lábával nehézkesen lelépett a sín mellé, majd lehajolt. Mielőtt fölvette volna a félig szívott, kialudt cigarettát, még a mozdulat közben fölpillantott, talán hogy észrevette-e valaki, de a tekintetéből látszott, valójában nem is érdekli, nem szégyelli, amit tesz, túl van már ezen. De valami mégis maradhatott, valami zavar, mert miután zsebébe dugta a csikket, lassan elindult. Lehet persze, hogy csak egyszerűen végzett ezzel a hellyel, velünk, és a többi már nem tartozott ránk. NYILAS S-i la A munkanélküliség réme A tegnapi szóbeli érettségire jelentkező szegedi diákok pontos számát még nem ismerik a megyei pedagógiai intézetben, mert az iskolák adatai vagy nem érkeztek be, vagy még nincsenek feldolgozva. Rendelkezésre áll viszont a végzős osztályok összesített beiskolázási létszáma, amelyet dr. Czene László. az intézet munkatársa szerint alapul lehet venni, hiszen az utolsó év lemorzsolódása már csekély. Eszerint az 1990-1991-es tanévben Szegeden 708 gimnáziumi és 995 szakközépiskolai diák végzi el a középiskolát, a tavalyi 644, illetve 1025-höz képest. A számok, és a tavalyi évhez viszonyított változások, vagy változatlanságok azonban akkor lesznek érdekesek, ha az elhelyezkedési lehetőségek függvényében vizsgáljuk őket. Bizonyos mértékben növekedett a gimnáziumi és csökkent a szakközépiskolás helyek száma, amiből a 74 fős, körülbelül két osztálynyi növekedés lehetne a mérvadó, ha a Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatója, Vladiszlavjev András nem szolgáltatna igen riasztó s a növelési logikának ellentmondó kilátásokat. Mint megtudtuk, idén várhatóan a gimnáziumot elvégző, és tovább nem tanuló növendékek 80 százaléka nem talál majd magának mmmmmom Tegnap országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségik. Sok diák talán utolsó olyan erőpróbájának gyűrkőzik neki, amelyikben csak saját tudására hagy atkozhat: a munkába elhelyezkedés nekik még a jövő ismeretlen foltja. És nemcsak nekik. Hányan maradnak majd valószínűleg munka nélkül azok közül, akik nem akarnak, vagy nem tudnak tovább tanulni, mire számíthatnak ők, és mi lehet a megoldás ezt próbáltuk felderíteni, sokszor csak azzal a következtetéssel, hogy a sötét foltok csupán a felderítéstől még sötét foltok maradnak. munkát. Ugyanez a valószínűség a szakközépiskolák szempontjából 20-25 százalékos. Összehasonlításként: tavaly a gimnáziumot elvégző diákok körülbelül 30 százaléka felvételizett sikerrel valamelyik főiskolára vagy egyetemre. Ha ez a százalék az idei tanévre is igaz (túl sokban nincs miért különbözzék), akkor a 708 diákból majdnem 500-an munka nélkül fognak maradni, ami félelmetes arány. A munkaügyi központ igazgatója elmondta, hogy a tavalyihoz képest 4-5 százalékkal növekvő munkanélküliség és az összpomló szovjet piac miatt idén szeptember és október körül rekordszámú pályakezdő munkanélkülit számítanak regisztrálni. A nem továbbtanuló gimnáziumi végzősök ama várható katasztrofális 80 százalékos munkanélkülisége annak a következménye. hogy a vállalatoknál igencsak megnyirbálták az adminisztratív munkaköröket, az alakuló új vállalkozások pedig inkább az innen elszármazó tapasztalt munkaerőt alkalmazzák, mintsem a betanítást igénylő pályakezdőt. A szakközépiskolás elhelyezkedési valószínűség szerint főleg a ..beszűkülő" szakágak, a vízügyi és építőipari szakmák viszik majd a munkanélküliségi prímet, de az óvónők elhelyezkedési gondjaira is számítanak. Ezzel szemben, mint megtudtuk, az egészségügyben ilyen gond nem lesz. A középfokú oktatáshoz tartozó, de érettségi oklevelet nem biztosító hároméves szakmunkásképzők körülbelül 1250-es végzős létszámából már jóval kevesebb, mindössze 2-300 elhelyezkedni nem tudó tanulóval számolnak. Hogy mi lesz azoknak a sorsa, akik e szomorú statisztikába belekerülnek, azt egy pályakezdőkre vonatkozó segélyprogram kezeli - ideigóráig. Az első munkahelyre várók a munkaügyi központ nyilvántartásába való bejegyzés után három hónappal - hat hónapig - kapják a 7000 forintos bruttó minimálbér 75 százalékát jelentő 4900 forint segélyt. Az iskolák és a piac munkaerőigénye nincsenek összhangban, erre a pedagógiai intézetben is felhívták a figyelmünket (elég csak arra gondolni, hogy a gimnáziumi helyek száma a kereslet csökkenése ellenére is emelkedett). A munkaügyi központ igzazgatója elmondta, hogy míg eddig valóban semmi kapcsolatuk nem volt az oktatási intézményekkel, egy nemrég létrehozott képzési tanács jövőre már igyekezni fog egyeztetni. A változtatások nyomán jó néhány iskola válaszüthoz érhet: vagy igények szerint képez, vagy munkaerőkereslet híján jelenlegi formájában „munkanélküli-képzővé" válik. A munkaügyisek véleménye ezzel kapcsolatban: inkább néhány iskola legyen saját rugalmatlansága miatt bajban, mint önhibáján kívül sokszáz diák. PANEK JÓZSEF A honfoglaláskori magyarság Róna-Tas András akadémiai székfoglalója Róna-Tas András, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a József Attila Tudományegyetem rektora A honfoglaláskori magyarság címmel tegnap délután tartotta meg székfoglaló előadását Budapesten, az MTA Roosevelt téri épületének felolvasótermében. Az előadásban a nyelvtudomány és a történeti etnoszociológia legújabb eredményeinek felhasználásával foglalta össze a magyarság korai történetét. Az alábbiakban a székfoglaló összegező részét, illetve az egyik, az államalapítás idejére vonatkozó, érdekes részletét közöljük. „...A magyarság két finnugor csoportnak, a mancs és az er csoportnak a korai szövetségéből, vagy érintkezésekor jött létre, ezt őrzi a magyarságnak a 12. századig fennmaradt vegyeshangrendű önelnevezése, a magyer. Valószínűleg a kazárok is madzsernek hívtak minket. Ebből a török nyelvben szabályosan lett vezértörzsünk neve a medzser, később megyer, s a magyarban ebből vált önelnevezésünk a madzsar, később magyar. Biztosan madzser volt a magyarság önelnevezése már a 7. században, s valószínűleg már jóval azelőtt is. A volgai bolgárok baskírnak neveztek, a bizánci, s nyomukban az ibériai iszlám források türk néven tartottak számon. Az onogur nevet a szlávok alkalmazták ránk, s tőlük került a többi európai nyelvbe. Az onogur népnévre visszamenő hungri népnevünkhöz ugyanúgy fűztek népetimológiát, mint ahogy az idegen türkü névhez a törökök, az idegen-eredetű mancsa alakhoz ugor őseink, csak a népetimológiák mögött megjelenő képzetek voltak különbözőek. A magyarság idegen neveinek és önelnevezésének az eddigiekhez képest új elemzése lehetővé teszi, hogy feltárjuk a magyarság korai etnikai kapcsolatait, pontosabban rekonstruálhassuk a magyarság vándorlását az Urál vidékéről a Kárpát-medencébe, s világosabban értsük a honfoglaló magyarság kialakulását, államalapításának etnoszociológiai hátterét is. A magyarságnak nemcsak egységes önelnevezése volt legalább a 7. századtól kezdeve, hanem volt közös szemiotikai rendszere, a nyelv, a viselet, az életmód közössége mellett saját közös eredettudata is. A közös etnikai tudatot még a különböző törzsfők rivalizálása sem kérdőjelezhette meg. A Kárpát-medencében a honfoglalás után a magyarság valódi és hamis török hagyományokat is őrizve, szláv elemeket is felhasználva, nyugati mintákat is követve, együtt élve a társként vele beköltözött, s az itt talált népekkel saját, magyar országot alapított. Ellentétben a Kárpát-medence számos korábbi lakójával, a honfoglaló magyarság etnikumát ' megőrizve tudott átalakulni és csatlakozni Európához. Ezeregszáz évvel ezelőtt." „...Vajon tudjuk-e, hogy mit gondolt ez a magyarság saját magáról az államalapítás idején? Mint tudjuk, I. András király Bélával vívott csatában 1060-ban halt meg. Özvegye, a kievi Anasztázia és fia, Salamon IV. Henrik frank király mainzi udvarába menekült. 1063-ban aztán Henrik seregei megindultak, hogy Salamont trónra segítsék. Le is győzték Bélát és még ugyanabban az évben Salamont Pécsett királlyá komázták. Henrik jóindulatának megnyerésében kulcsszerepet játszott Ottó bajor herceg. Anasztázia ezért hálából, mint ezt egykorú hiteles forrásokból tudjuk, Attila kardját ajándékozta Ottónak. Ma már természetesen nem lehet megállapítani, hogy a magyar királyi udvarban tényleg hittek-é abban, hogy az átadott kard Attila hun király kardja volt-e vagy csak ezzel a kegyes hagyománnyal értékelték fel az ajándékot. Akárhogyan is volt azonban, annyi ebből a történetből is világos, hogy legalábbis a magyar uralkodó család már ebben az időben, a 11. század 60-as éveiben, vagyis az elveszett ősgeszta feltételezett összeállítása körüli időben, vallotta a hun leszármazást, hiszen a hun uralkodó kardjának átadása csak ebben az esetben válhatott jelképpé: a kereszténység ellen fellépő Attila kardjának átadása egy keresztény uralkodónak. Ez egyfelől utalást tartalmazott a magyar királyi ház vélt eredetére. Ebben a korban a steppei legitimizáció egyetlen forrása Attila volt, tudjuk, hogy a dunai bolgár uralkodó ház is Attilára vitte vissza családfáját. Ez a legitimizáció a steppén ugyanolyan természetes volt. mint Európában az Isten kegyelme. Másfelől azonban Attila kardjának átadása szimbolizálta a keresztény Európával való kiengesztelődés, az űj szövetség kötésének gesztusát is. Nem tudjuk, hogy mit gondolt saját magáról a II. század magyar közembere, de az udvarban egyszerre vallották magukat Attila utódjának és Európa részének, hunnak, töröknek és magyarnak. A hun krónika egyéb elemeit, mint erre már többen. így Szűcs Jenő és legutóbb Harmatta János rámutattak, a 13. századi krónikásaink nagy szorgalommal a nyugati latin forrásokból szedegették össze. A kor színvonalának megfelelően így törekedtek egyidejűleg az Európához való szellemi felzárkózásra, s az attól való különállás hangsúlyozására." Hagyományőrző napok A szegedi Ságváritelepi Általános Iskola június 12-étól 15-éig „Hagyományőrző napokat" rendez. Szerdán néprajzi kiállítás nyílik, majd kulturális műsorral folytatódik a program. Itt bemutatkozik az iskola irodalmi színpada, néptánc csoportja, a német tagozatosok színjátszói, a versfaragók és a kis zenészek. Délután népi játékokról szóló előadáson és foglalkozáson vehetnek részt a tanulók, majd vidám képek és számítógépes színvarázs várja az érdeklődő gyerekeket. A napot táncbemutatóval és táncházzal zárják. Csütörtökön Sziksóstó-fürdőn folytatódik a program, ahol népies jellegű ételek készülnek, majd tréfás versenyek várják az érdeklődőket. Péntek a környezetvédelem napja. A hetet a szombaton 11 órakor kezdődő ballagás zárja.