Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

4 A HELYZET DÉLMAQYARORSZÁQ KEDD, 1991. JÚN. 11. A kisteleki disznópiacon tétlenkedőknek jut ideje alaposabban szemügyre venni az újváros.vásárának terét. Mintha az eső utáni sztyeppe képei vetítódnének. A Mázsaház hűvösében, mint majomfa tövében a jóllakott ragadozók, kisteherautók pihennek, platójuk emeletes ketreceiben pihegő malackákkal. A partosabb részre húzódott gazdák riadt gazellacsapathoz hasonlatosak, mely még a legapróbb jelre is fölneszel. Vámi nem várják ugyan a pénzt, piacot uraló kereskedők megsemmisítő támadását, de a készülődésük szele már meg-megcsapta óket. Kínlódva múlatják az időt. Odébb, a Rákóczi iskola kerítésének aljában, mint tetemre gyűlő keselyűsereg nyüzsögnek a kiskágéesté nincstelen kalmárai. Belsejüket tárt, ótvaros autók tarkaságát a fektepiac ezernyi virága színezi. Folytatásként a Rió de Kendersor házai pompázzák a látómezőt, aholis a valamikori cigánytelep épületei közül már csak néhány hírvivő vegyül a vásári tarkaságba. A varrodától a Nagyszék vizének szélére emelt, csillogó szennyülepítőig elterülő pusztát jelölte a húsz évvel ezelőtti falu előkelősége a népek vásári boldogulására. Malaconként egy ezredest... - Hogy a malac? - Ahogy viszi! A farmeros kérdező meghőköl: - Nem vagyok komoly vevő. - Annál hamarébb adom! Nézze piszkál a riadt állatok közé a baksi ember - nem táposak, zöldet esznek. Amaz sajnálkozóan rázza a fejét. Kérlelik: - Vigye el őket, nem bánja meg. Biomalacok. Keseredetten somolyognak mindketten, hogy a vevófogás e formája sem sikeredett, mivel csak a beszédbe elegyedés miatti volt az érdeklődés. Minekutána kiderül: máshol is fogytán az abrak. Nem is a takarmány, hanem a rávaló. Hirtelenjében utána számolnak, a gazda egy köeaalja állományon tisztán bukik tízezer forintot: - Malaconként egy ezredest veszi viccesre a pénzes figurát a középkorú ember - mindez úgy jön ki, hogy a húszkilós zsák tápért ötszáz forintot kérnek, a húszkilós választási malacért pedig csak ötszáz forintot fizetnek. Mondhatjuk , hogy kész röhej ?! A vásárra, piacra legtöbbször nem a közgazdasági számolgatásért járnak az embérék. Mégcsak nem is a biömalacért. Annyit, viszont érdémes Itt a pénz, hol a pénz? MAJOROS TIBOR RIPORTJA GYENES KÁLMÁN FOTÓIVAL - Milyen piacot képzel el a városának Harmath Sándor ? - Csamokosat, üzletekkel, állandó nyitvatartással, ellenőrizhető bevételekkel, kiadásokkal... - A város vezetése most is a vékony pénztárca miatt kesereg... - Meglenne a rávaló. Már a saját gépeimmel építjük a csónakázó tavat, kétméterre kikotorjuk a nádast, töltjük a lapost és arra terítjük rá a termőréteget. Társaimmal rendbehozzuk ugyanis az állomás melletti ingoványos területet. - Ez a sajátjuk lesz az iparosoknak? - A homokért csináljuk, meg egy kis társadalmi munka is van benne... Én majd a földemen építkezek. Veretem a vályogot, itt, helyben. A rendbehozott terület a tanácsé marad. - Vagyis az önkormányzatélégészíthetjük ki utólag a sietés miatt szóbotlásba keveredett vállalkozót. A Harmath és Társai Kft. vezetőjét, aki bizony sohasem volt rest összeszedni a mások portékáját és vinni azt vásárról vásárra. Lett is neki szépen mindene, s állítása szerint - mivel ó vinné a bőrét a vásárra - hat, nyolcszázezer forintból a kisteleki préri is helyrepofozható lenne. Ha olasz, akkor - Pavarotti A váltás új piacokat formál. Nemrégiben a pusztamérgest út mellett vadvásárra lehetett figyelmes az arrajáró. Csaknem ötven borjút hajtottak össze hirtelenjében a Rádóczy tanyához. Olasz kereskedő jelezte jövetelét aznapra. Az ottaniak szerint csak Pavarotti úrnak keresztelt marhavásárló érkezése után hercegi eleganciával piszkálgatta az állatokat, majd kellő szakértelemmel a tolmács és a közvetítő külkereskedők segítségével, pillanatok alatt kiválogatta a neki tetszőket. Bejelöltette az állatok fülét és mint aki jól végezte dolgát, se sző se beszéd beült a FIAT-jába és elhajtatott. Azt mondják, volt már olyan, hogy az efféle szóbeli megállapodást nem követte egy hónap múltával a várva-várt kamion. Ettől függetlenül a környékbéliek most is várták az idegen kereskedőt, jobban mint a Megváltót. Ennek okán hasított igazán belénk: ha ekkora izgalmat okozhat egy messziről jött ember, igaza lehet a kisteleki helypénzszedónek, aki szerint nem szabad mérgelődnünk a kupecekre, kezükben a pénz! Ahol, pedig a pénz forog, nálunk, ott, még a vadon törvényei uralkodnak. S mi, mintha ezért indítanánk csatáinkat. Nemcsak a vásározó megemlítenünk e „zöldség" kapcsán, hogy az állattartóknak előbb vagy utóbb számolniuk kell. a méreg nélkül termelt zöldség mintájára a tápnélküli állattartás szükségességével. Vörös posztó előttünk, hogy a külföldi vevők már mérni tudják a hűsba rakódott mérgeket; a permetek, vegyi trágyák, tápok lerakódott maradékát. Az igazi bioportékának talán keletje mutatkozik a jóllakott finnyás, telt Nyugaton. Node, ne vágjunk a dolgok elébe. Tartsuk a sort a kisteleki disznópiacnál. Szerencsésnek hihetjük magunk, mert ha a kiírás szerinti hivatalos nyitásra, csütörtök reggel hat órára, megyünk - bizony, ott már egy piacozó lelket sem lelünk. Szerdán délután minden lezajlott. Helyette Somogyváriné Korom Ibolya óvónő - az üdítők, sörök, pálinkák rögtönzött piaci kimérójeként - politikai csatározásra invitál. Állítólag az emdéefesek megindítják a harcot a helyi hatalom egyik készülő döntése ellen. Később elárulja, hogy a csütörtöki disznópiac azért mondott csütörtököt mert a nép nem tartja magát a tanácsházi döntéshez. Bólogat erre a helypénzszedő, Jani, a részeg kísérő; meg a ráérő, mind. A délutáni bágyultság mintha élénkülne, hiszen minden új érkező a jó pénzű vevő jöttét rejti magában. Csalódniuk kellett a kupeclesőknek. Süllyedőben... A piactéri magaslaton Rácz Laci, valamikori tanyástársával Fekete Jóskával, méregeti a piacot, de a vége az, hogy Feketéék elpöfögnek a Trabant Kombival hízni való malac nélkül. Pedig a fiatalember, a szemre is szép jószágokból tizénhármat rakott a Lada mögé akasztott utánfutóra. Nem csoda, ha legyint. - Nem piac az ilyen. Reggel óta itt állok, pedig máskor, ha tömve is volt kocsival a mázsa melletti rész, már az iskolánál jött elébem a kupec, le se engedett fordulni a kőről, máris rakatta át a malacokat az ő kocsijára. - Gondolom, mostanában inkább ók is otthon maradnak... - Itt állnak és várják, hogy valaki elszánja magát. Csütörtökön Üllés, pénteken Majsa lesz a vadászterület, ha itt nem sikerül. Az egyik csöngőiéi koma nem bírta cérnával, odaadta nekik hatszázért a szép malacokat. - Nem éppen a szokásos áron... - Rettentően olcsón! - Ha kellett neki a pénz, akkor is ? - így vagyunk ezzel sokan. Az is igaz, ha most nem adom el óket, hat hónap múlva kezdhetem újra az idegeskedést: viszik a hízót vagy sem? Tétovák leszünk hamar, mert a válasz sejthető. Sót, hallható is mellőlünk: - Nem kapkodnak érte! Emberünk utolsó szalmaszálként kapva az alkalmon ajánlja: lenne belőlük bőven, ha komoly vevő jelentkezne. Akárcsak Laczkó Lajosnak, ki már úgy látja az otthoni kondát, hogy rég túlhízták a kívánt súlyt. Tartásuk fölél minden tartalékot. Nagy teher ez mindnyájunknak. Megfeneklett, süllyed a hagyományos disznópiac. Mező János és Mátay Zoltán a messzi Fejér megyéből csaknem 400 kilométert tettek meg, csupán azért, hogy innét, rövid orrú. mutatós alföldi malacot vigyenek. Kimondottan tiltakoznak a kupec megnevezés miatt, mert váltott engedélyükkel most már állatiéivá: sárlók. Szerintük, tavaly óta csak kettesével - hármasával vesznek tőlük mlacokat. amelyek éppen úgy nem bírják a hosszan tartó kocsikázást, mint a gyümölcs. Emiatt is alakult ki az alkonyati, éjjeli, hajnali disznópiac. Ügy tarják, ha malaconként 100 forint haszon jön a mostani szűk esztendőkben, még nem érdemes föladni a vásárt. Mindezektől függetlenül, gondolhat bárki bármit, ók a tisztességes sertéskereskedők közé sorolják magukat s a vásározó helyeken mindössze ötven-hatvan embert érdemesítenének e titulussal. A többi, engedély nélküli kupec, aki lejáratja a szakmát. Megtudtuk még, hogy a kilométer eszi a malacot, s ráadásul a mai kereskedők jószerivel csak az áfornak hajtjanak hasznot. Rajtuk keresztül a falánk állami hatalomnak. Ki tudja: kinek is rosszabb ez a mai összevisszaságunkban?! A szigeteken jár a nép Az öblös téren most nincs sürgésforgás, csupán a partosabb részek kitaposott gyepe árulkodik, hogy a viz szigetein máskoron, bizony erősen jár a nép. Az edzett vásározók már el se indulnak Kistelekre magas szárú gumicsizma nélkül. A közelmúltbéli faluhatalom megtestesítőinek alkotókedvét dicséri, hogy hosszú betonnyelvet ölthetett a faluszéle a vásározóknak. A Galambász kocsmától utat indítottak a semlyékbe, az iskola mellett haladva jutottak a mázsaház közelébe. Ennek köszönhetően az újvárosi polgárok akár félcipőben is elsétálhatnak az alkalmi bazársorra. A kifolyókút az állomás felőli bejárathoz került, mert a nomád balkáni népek - vásározó keleti barátaink elpocsarasították a kőasztalok környékét. Az igyekvő kisteleki vásárgondnokokat dicséri, hogy a fékezhetetlen szemetelókedvnek igyekeztek medret szabni. Nehéz vaskonténert állítottak a kút mellé. Kicsit kikezdte ugyan az alkotmányt az idő, de remélhetőleg nem sokáig kell csúfoskodnia, mert amit az egyik oldalon rombol a természet, igyekszik azt a másikon fölépíteni. Ha marad továbbra is a párás, esős nyárelő az árokpart füve előbb-utóbb elrejti majd még a vizslató szemek elől is a rozsdás, zárt szeméttartályt. Ettől függetlenül semmiképp sem nevezhetjük rendezetlennek a kisteleki vásárteret. A rendszerváltás előtti időre inkább illene ez a kitétel, de a mostanira egyáltalán nem. Régen ide-oda-amoda voltak elszórva a vásározó helyek, nem úgy mint a mostani, amely akár jelképe is lehet majd a föltörekvő városnak. A kistelekiek büszkék lehetnek még a Nagyszék-cigánytelep-iskola-strand -varroda-téeszirodakert határolta területre, amely a vasút és a majsai kövesét szögletébe ékelődik. Ami ma szégyelendónek tetszhet, lehet, hogy a jövőben nagy érdemmé válik. A mi hirtelen váltós rendszereinkben bármi előfordulhat, megvetik? Elemlámpa pislákoló fényénél Hallani, hogy a szabadjára eresztett disznópiacon igencsak disznó dolgok történnek. Lopnak, csalnak, hazudnak. Nincs villany, az igaz, de ez még nem biztos, hogy melegágya a bűnnek. A malac is csupán azért cserélhetett akarat ellenére gazdát , mert az eladó az elemlámpa fényénél összekeverte a sötétbőrűeket.Nem attól kérte a pénzt, akinek a jószágot adta. Az sem kelthet pánikot, hogy az ilyen népes helyekre szinte rajzanak a gyanús alakok. Szívesen telepednek orosz, román, lengyel testvéreink, kiket első ösztönük még a forgalmas európai út menti tisztásokra pakoltatott. Nyilván, abbéli megfontolásból, hogy látszódjék és hamar észlelhető legyen a piaci teríték. Hamarjában pokrócaikra, gyékényeikre kerültek alsó és felsőneműik, szerszámaik, nélkülözhetetlen kellékeik, műszereik. Érthető, ha az átkos múlt hiányosságait igyekeztek palástolni. Bár serénységüket az újvárosi legújabb hatalom próbálta kissé féken tartani, de siserehaduk újultan rohamozott és vasszekereik sikeresen vették az ostromot, nemcsak Kisteleken, hanem máshol is. Azóta jönnek csapatostól és balkáni kordéikon hírelik : szomszédaink sem tarthatók örökké rabságban. Kelet-Európa mutatja magát! Erre tekintettel lehet,, egy az utunk: a tartós béke". A régiből lett új hivatalnokok jól tudják ezt. Hagyják is a dolgokat a maguk medrébe terelődni. Hozzák így is a pénzt a hivatal kasszájába. Csupán szélességből, hóbortból nem érdemes a több évtizedes szokáson változtatni. „ Aki szeret, nem bánja, aki szalad nem látja."- vélekedett találóan az egyik közértékelő. / Áruház a prérin?! Harmath Sándor vállalkozó mégiscsak azt mondta: álljon meg a menet! Adják neki a kispiacteret, diszkontáruházat épít oda. Cserébe felltölti a vásárteret, csatornázza, a korhoz méltó butiksort állít, hogy szebb formája legyen a térnek. Nyilván, kicsit hamarkodott Harmath vállalkozó, mert az akkori kommunista hatalom képviselői úgy elhajtották az ötleteivel együtt, mint Krisztus a templomba tévedt kufárokat. Persze, ez a régi tanácsi vezetők tette volt. Azóta nagyot fordult a világ. Harmath vállalkozó ismételten átgondolhatja ajánlatát. Ennek ügyében kerestük a téeszmajorral szemközti birtokán, amelyet azóta vásárolt. Megkérdeztük, tart e még a régi álom? - Most, hogy kiírták a pályázatot a vásártér üzemeltetésére én is elküldtem a papírt. Több kérdést fogalmaztam a kiírással kapcsolatban, de mindeddig nem kaptam rájuk semmiféle választ. Pedig jó lenne tudni, hogy például hányszor kell majd vinni a szemetet, hová, milyen sűrűn tarthatók vásárok.