Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-08 / 106. szám
4 Panoráma 1991. május 8., szerda 55 Utálom a XX. századot" Mozdul a Feszty-ügy A Feszty-körkép restaurálási munkálatatainak előkészítése évek óta tart. Mint azt lapunkban is többször hírüladtuk, a helyreállítást nemcsak a pénzhiány, de a bürokratikus ügyintézés is késlelteti. No persze az sem elhanyagolható momentum, hogy a munkálatokhoz szükséges támogatás ígérete időközben egyik kormány kezéből a másikéba csúszott át. Emlékeztetőül, íme néhány mondat az előzményekről. Az Országos Emlékbizottság 1990 decemberében egyértelműen megfogalmazta: a körkép restaurálása, ópusztaszeri felállítása nemzeti ügy. Idegenforgalmi vonzatáról nem is beszélve. Akkor született az alapítvány, melynek alapját az a százmilliós tőke adta, melyet a Parlament az országos költségvetésből megszavazott. Ez az összeg azonban nem elég a munkálatokhoz, szükségeltetik még százhetvenmillió forint ahhoz, hogy a restaurátorok a helyreállítást megkezdhessék. Az alapítvány kuratóriuma pályázatot írt ki a restaurálási munka elvégzésére. A beérkezett két pályázat közül a kuratórium, az emlékbizottság helyeslésével azokét a lengyel szakemberekét fogadta el, akik néhány évvel ezelőtt a Raclawiceikörképet rekonstruálták. Készült egy szándéknyilatkozat is, de szerződés mégsem született. Ennek egyik oka a kormányváltás. Hiszen egy ilyen horderejű munkához, mint tudjuk, kormánygarancia szükséges. Az új kormány „garancialevele" csak nemrég érkezett meg a kuratórium vezetőihez. Vagyis mostmár szabad az út, gondolhatnánk, tenyerükbe csaphatnak a magyarok a lengyeleknek. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a másfél évig hűzódó ügyintézés közben KeletEurópa is áttért a dollárelszámolásra. A lengyel csoport immár nem háromszázmillió forintot, de hárommillió dollárt kér a munkáért. Az sem elhanyagolandó tényező, hogy az üzletet magyar részről bonyolító külkereskedelmi cég, a FERUNION Vállalat időközben megszűnt. Szerencsére a kuratórium talált űj partnert, a szegedi VIDIA Trade vállalta a szerződéskötés lebonyolítását, a munka részletcinek megszervezését. Dr. Trogmayer Ottótól, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójától és Papp János gazdasági igazgatótól értesültünk az örvendetes fejleményekről, miszerint: a szerződést a lengyelek képviselőjével, a varsói Ars Antiqua menedzserirodával június 15-éig minden valószínűség szerint megkötik. Felvetődhet a kérdés, vajon a többi pénz hogyan, gyűlik majd össze? Most, hogy a kormány garantálta: ha az alapítvány a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja a dollármilliókat előteremteni a központi költségvetés a hiányzó összeggel a rekonstrukcióhoz hozzájárul, a kuratórium végre megindíthatja a pénzgyűjtő reklámkampányt. Ennek megszervezésére is talált - pályázat útján vállalkozót. A világhírű Ogivy and Mother amerikai reklámcég pesti irodája több mint négyezer címre kíván levelet küldeni külhonban élő magyaroknak. De nemcsak az idegenbeszakadt hazánkfiaitól várhat segítséget a Feszty-körkép. Nemrég Lucs Ferenc, a Szegeden jól ismert mecénás százezer forintot ajánlott fel a nemes célra. A Mezőbank pedig, mely a kuratóriumi pénz kezelését vállalta. megbízatást szintén pályázati úton nyerte - ötmillió forinttal járult hozzá a restaurálási munkákhoz. Ezt az összeget még megfejelte háromszor kétmillióval, melyet három éven át folyósít az alapítvány csekkszámlájára. Ráadásként a nála letétbe helyezett alaptőkére évente 34 százalékos kamatot ad, ami a mai bankviszonyokat ismerve igen kedvező. Kíváncsian várjuk a június 17-ei sajtótájékoztatót s reméljük arról számolhatunk majd be olvasóinknak: kész a szerződés s a réstaurátorok indulnak sátrat verni Ópusztaszerre. Hiszen a Feszty-körkép felállítását a; Országos Emlékbizottság már akkor megígérte nekünk, mikor világkiállításról még szó sem volt. Aztán pedig a megyei önkormányzaton múlik, hogyan sáfárkodik e nemzeti kuriózum lehetőségeivel. Lehet, hogy még az emlékpark is „működni" fog egyszer, s nemcsak féltve őrzött látnivaló lesz. (pacsika) Beszélünk mi egy kicsit franciául - mondták a ságváris diákok, amikor vendégségbe Szegedre érkezett nizzai diáktársaik faggatásához tolmácsot próbáltam szerezni - aztán, mint akiknek mi sem természetesebb, kitűnő franciasággal fordították a kérdéseket. A tizenöt francia diák a nizzai Licée d'Estienne í/'Orve.s-ból jött, ahogyan elmesélték, egy általános képzést és érettségit adó iskolából. melynek ez év februárban a ságvárisok voltak vendégei. A személyes kapcsolatok (ők is a nizzai gyerekek családjainál kaptak szállást) nem szakadtak meg, s ahogy elnéztem őket. nem is fognak megszakadni hamar. Összebarátkoztak. A franciák még nem jártak Szegeden, minden új volt nekik: „egyáltalán nem hasonlít Nizzára, a város tetszik, a dóm pedig gyönyörű, így képzelCsereélmények lük el Magyarországot". „Jókat lehet enni errefelé; az emberek itt többet esznek, mint otthon." teszik hozzá nevetve. Kicsit gondolkodnak, amikor megkérdezem. egyáltalán milyennek ismerik Franciaországban Magyarországot: nem tévesztik-e össze Budapestet Bukaresttel? Nem - jön a tiltakozás, a magyar kultúra ismerős arrafelé, bár sokan azt hiszik, Magyarország még kommunista ország, pedig itt s/inic olyan, mintha Nyugaton lennénk. Ha otthon úgy válogatták volna ki őket. hogy olyan srácok és lányok jöjjenek latogatóba, akiket minden érdekel, akkor sem válóin nvertui •\ inast. Fiatalok hirdetik gőzerővel, ricsajozva: joguk van hozzá. Mivel olyan sokan vagyunk - amióta {legalábbis Európában) a gyermekhalandóságot kiszorítottuk az új életre s szülőkre leselkedő veszélyek sorából, a hálás tizenévesek kobozzal és lanttal a kézben dicsérik - mit is? Ők kellene hogy tudják. E nemzedéki betegség alapvető szindrómája az agresszivitás. Mely tömegméretű népszerűsítését valóban e század termelte ki. Eljuttatván a képernyőn keresztül a nappaliba és a hálószobába. A parancsszóra elkövetett agresszió (háború), a spontán agresszió (forradalom), az ideológiai agresszió (negyvenöt avagy hetvennégy év történelme) mindezt szakszerűen előkészítette. Ugyanis azt a felfogást nem fogadhatjuk el, melynek alaptétele szerint az emberiség agresszivitása az önmaga elleni fordulásban csúcsosodik. Mintegy betetőzvén a XX. század örökölt „gyönyöreit". Ezért ellentmondásos gyermekeink szenvedélyes tiltakozása: a XX. század technikai felszereltségével (s mindazzal, ami mögötte van) utálják (megteremtvén a hátranézés szulverzióját - s nem az előretekintés technológiáját...) a kiragadott utálnivalót, feledvén a szellemi XX. század felszabadultságát. Igaz: a könnyűzene mindig a kisebb ellenállás talaján tud megélni... (pataki) S? A 'Sí £ NJ>H £ L, SU^/kdk l I t^s-u, Slr-í bt^-d-tA. ŐUíi LMAJVf•h « ók. Tó?kuk (•"•V VtM ,jbóyi- c^ YLcky-j j 'Jk.rctfA te: J— ÍZ"*. /k, kVhrO t<rrJl tfy -őLt'k' ftiSK^. -ö-vk/. Kk'őíúf^cUA' " 1>CHm,J /ő Jey fid Vn-iil iít gathattak volna jobban. Amikor az továbbtanulásról kérdem őket, szinte már felnőttként válaszolnak a francia gimisek. Otthon hamar el kell dönteni, milyen egyetemre akar menni az ember, mondják, mert a beiratkozási sorrendben veszik fel őket. Persze fizetni is kell, de keveset. A magánegyetemeken, ott más, az sokba kerül, és ott komolyan kell tudni. Egyikük jogra készül, másikuk társadalompolitikai egyetemre. Otthon mindent elmesélünk ígérik búcsúzóul, és tartjuk majd a kapcsolatot a Ságvárival, hiszen ' az első találkozás után most már Ih Ifik ítjgSS W Ü Összeszoktak. Igazuk van a vendéglátóknak: az ilyen kapcsolatok az iskolán túl is szoktak folytatódni P.J.