Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

1991. május 8., szerda Kultúra 5 E

bben az országban sok minden igaz, de szerencsére sok minden még igazabb. Az általános válság vitathatalna jele az, amikor a tények olyanok, mint a gyurma, mindig annak a kéznek a nyomait őrzi a agyagcsomó, amelyik éppen az előbb babrált vele. Mindenkinek igaza van, és még inkább igaza. Igaz például, hogy Szeged városában négy embernek nagyobb a havi jövedelme nettó száznegyvenezer forintnál. Halász kollegának a Magyar Nemzetből vett cikkéből vettem ezeket a bájos adatokat, mert újsága arra kereste a választ, kik a gazdagok ma Magyarországon. Körkérdés volt. Szegedet is érintő. Mármost ha ez a négyes szám igaz is, még igazabb, hogy ennél jóval több nettó száznegyvenes és még gazdagabb polgár él Szegeden, és az is igaz, hogy egy viharsarki cipőgyárból nettó ötezer-ötezerötszáz forintokat visznek haza a hónap legfontosabb napján a munkásnők. Odateszik az összevagdosott konyhaasztalra az egyetlen ötezrest, meg a néhány darab százast a csillogó aprópénzzel együtt zsfrpapíros disznósajt és a zacskónyi szalonna közé, és el tudom képzelni, miket gondolnak. Ezek az asszonyok, akikből, ha jól sejtem. Szegeden is él jó néhány, általában nem hozzák nyilvánosságra, mire gondolnak ilyenkor. Nézik a pénzt, de csak a szájuk jár. Bocsássák meg, de most nem idézek. Az a helyzet, ha hallani, netán rögzíteni lehetne ezeket a mondatokat, valamint azonosítani lehetne a mondatok gazdáit is, úgy ez háromezerötszáz nettó forintot jelentene a kormánynak. Ennyire büntették ugyanis azokat a fiatalembereket, akik nagy nyilvánosság előtt gyalázták és szidalmazták a kormányt, s annak politikáját március tizenötödiken. Ha a kritikának ezt a radikális, s valljuk meg: igen meggondolatlan formáját a legrosszabbul kereső cipőgyári munkásnő egyszer használhatná, akkor Norma maradna még a hónapra kétezer, kétezerötszáz forintja, ami különben nem lebecsülendő öszszeg. Valószínűleg a legszorgalmasabb, és legügyesebb munkásnők kétszer is megejthetnék a szidalmazást, különösen az egy, két és három gyermekes anyák, akik reggel hét helyett rendre a hatórás napsugárral kísértetik magukat a gyárkapuig, hogy teljesíteni tudják a normát. Mert egyébként állítólag - a norma úgy van kitalálva, hogy ne lehessen teljesíteni. A norma azért olyan amilyen, mert a vállalat a csődnek elkeresztelt szakadék szélén táncol, és ugye, ilyen helyzetben nem lehet nagy fizetéseket adni. Erről persze nem a kormány tehet. És nem is az igazgatótanács, de még a főmérnök sem, különösen nem a Sziráki úr, a portás, aki állítólag az ötvenes években sztahanovista volt. Jó tudni, hogy ennyire ártatlanok vagyunk. Nemrégiben tartalmas értekezéseket olvashattunk Vitray Tamás fizetésének igaz és még igazabb mennyiségérőt, s ekkoriban hangzott el ama érv is, hogy hát fölösleges bruttó kétszázezer forintokon háborogni, mert a Vitray valami olyat tud, amit csak nagyon kevesen ebben az országban, fgy igaz. Ellenben még igazabb, hogy a viharsarki munkásnő is valami olyat tud, amit egyre kevesebben ebben az országban: ölbeejtett kezekkel nézni azt a nyomorult ötezrest, és nem megszólalni. Néhány napja láttam egy asszonyt, nem hiszem, hogy cipőgyári munkásnő volt, mindenesetre olyan fajta. Barna orkánban, fejkendőben ült a buszon, sápadt volt és fásult, a száját összeszorította. Egyszer csak odaült mellé az öregember, aki az előző megállónál szállt föl két hatalmas kosárral. Ránézett az asszony a kosarakra, mert az egyik hozzáért a lábához. Az öregember biccentett. Tudja, mert én vidéki vagyok, mondta. Aha, válaszolta az asszony, aki lehetett volna cipógyári munkás is, és kinézett az ablakon. Az ég elsötétült, s a busz koszos üvegét csapkodni kezdte a hirtelen eleredt eső. Tudja, mutatott ki az öregember, ez kell, hogy nőjön a búza. Na mondjuk női is. Lesz kenyere mindenkinek. Maga meg tudja fizetni?, kérdezett hirtelen közbe az asszony, de aztán, mint akiben túl sok az indulat, el is hallgatott gyorsan. Lesz kenyér, lesz pénz is, csak sajnálat legyen, mondta ekkor az öregember. Én már ugyan nem sajnálok senkit, engem se sajnálnak, válaszolt az asszony, az öregember meg úgy nézett a sápadt és keserű arcba, hogy egészen közel hajolt. Ment a busz, csapkodta az eső, visongtak a fiatalok. Akkor megszólalt az öregember. Dehát Krisztus Urunk is azért jött le hozzánk, mert megsajnált bennünket. Mondja csak, mi lett volna mivelünk az Ő nagy sajnálata nélkül? Lejött, és megfogta a kezünket. És az öregember földbarna keze, mintha csak tovább mesélné ezeket a konok szavakat, fölemelkedett, s lassan kifordult a kél nehéz, sötét fényű tenyér. Zötyögött a busz, verte az eső, megdöbbenve nézett a levegőben maradt tenyerekre az asszony, aki akár cipőgyári munkás is lehetett volna, és már nem tudott többé megszólalni. Aztán az öregember se szólt többet. Csak az cső csapkodott, verte a földet és a várost, mintha hirtelenjében akarna elmondani minden igazat és még igazabbat. Darvasi László Xavér Varnus, a „csodavirtuóz" Odaül az orgonához, s átveszi az uralmat hallgatósága felett. Elfelejtjük, hogy a dómban vagyunk, lehetnénk akárhol, egy a lényeg: lelkünket fogja. Bachot játszik. Janus-arcú műsora is eszköz a varázslatban. Egyrészt a prelúdiumok és fúgák hatalmasan fenséges világával nyűgöz le. Súlyos, fényes aranyoszlopos hangbirodalomban, fénysugaras tömjénfüst-nyalábok közt imbolygunk, s a „Nagy" c-moll prelúdium hatalmas hangzuhataga alatt fuldoklunk. Másrészt a korálok egyszerű tisztaságát ragyogtatja fel. Bensőséges imahangon szól, gyermeki derű, bárányfelhős kék ég fényes nyugalma, mezők zöld selymének csendes békéje leng körül, hogy azután az e-moll prelúdium és fúgában^ annál lehengcrlőbben magasodjon elénk az Úr az Ó katedrálisában. Nincs feloldozás. Komor fenség fényeskedik, s a fúga témái, mim zaklatott lelkek űzik. kergetik egymást. A d-moll toccata és fúga világában sötét, fekete ég kárpitját hasítják szét a fortissimók fehérarany villámai, s a túlvilági fényben a fürge hangok, mint ezüstből vert falevelek kavarognak pengve, csengve. Aztán felhangzik három magányos kis dallam. Három magyar népdal. Témabemutatás. Majd hirtelen különös feszültséggel telik meg a levegő. Mintha egy áramkör záródna, s fény zúdul ránk. Indul az adott témákra az improvizáció. Mint a bővizű forrásból, úgy buzog fel játékos színfantáziája, s bódít a pazar színekben tobzódó hangszerelés. A témák víziókat váltanak ki Vamusból, s ezeket láttatja velünk. „Elindultam szép hazámból..." az idegenség óceánja morajlik fel, áradva hömpölyög, s sodor bennünket. „Serkenj fel kegyes nép..." vibrál, sziporkázik, lüktet a pirospozsgás élet, dörömböl a vad életöröm. A kritikai mércét el kell dobni. Az ittenáldotta tehetség áradó megnyilatkozásának adjuk át magunkat. Berényi Bogáta SZÍNHÁZI ELŐZETES A drámai jövő Három bemutatót tart a következő évadban a Szegedi Nemzeti Színházban a prózai tagozat, a Kisszínházban pedig valószínűleg hat újdonságot láthatunk. Az I991-92-es évadban a Nagyszínházban először a Padlás kerül színre. Presser GáborSztevanovity Dusán-Maróti Péter musicaljét a főrendező. Korcsmáros György rendezi. A díszleteket az ugyancsak Korcsmáros rendezte régebbi debreceni előadásból kölcsönzik. Ebben a darabban vendégként a Rádióst Bognár Zsolt alakítja, aki korábban évekig a szegedi színház tagja volt. Hcllcr regénye, A 22-es csapdája Kern András adaptációjában kerül színre, a főszereplő Kovács Zsolt lesz. A három tagozat közös vállalkozásban mutatja hr a My fair lady című musicalt. Higgins Gdti Oszkár, Liza Frankó Tünde, Doolittle Gregor József lesz, a koreográfiát pedig Imre Zoltán tervezi. A Kisszínházban Schiller Stuart Máriáját Szegvári Menyhért rendezi, a díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezi. A két főszereplő Bede-Fazekas Annamária és Fekete Gizi. Saint-Exupery Kishercegét fiatat színészek és stúdiósok fogják játszani Varsa Mátyás irányításával, a címszereplő Téglás Judit. Csapó Virág harmadéves főiskolás lesz az egyik fósztreplóje Molnár Ferenc Liliomjának. Színre kerül még Róbert Harling Acélmagnóliák ctmú darabja, melyet hat nő látszik. vaUmint Durrmman Nagy Romolusa Király Levente főszereplésével, Sándor János rendezésében. Ezenkívül Gárdonyi Lámpását vagy Katona Bánk bánjának stúdióváltozatát tervezik a Kisszínházban, amely darabbal várhatóan turnézni fog a társulat. Mint Korcsmáros. György főrendező elmondta, szeretnék folytatni a stúdiószínházi előadásokat is a Tantusz Művelődési Házban, de erre vonatkozóan konkrét elképzeléseik még nincsenek. Új tag a színházban Fazekas Andrea Békéscsabáról, valamint valószínűleg egy marosvásárhelyi fiatalember, Fekete István. Vendégként föllép Csapó Virág fh . Gáti Oszkár. Vass Gdbor és Bognár Zaofc COSI FAN TUTTE BEMUTATÓ A hűség próbája A Mozart évet a szegedi operisták az Angyal Mária rendezte Cosifan tutte felújítással köszöntik. Varga Mátyás díszletei között, Vágvölgyi Ilona jelmezeiben ez évadban Matkócsik Éva ( Fiordiligi), Szonda Éva (Dorabella), Andrejcsik István (Guglielmo), Réti Csaba (Femando), Gregor József és Kővári Csaba (Don Alfonso), Vajda Juli (Rosina) lépnek színpadra. A koreográfiát Mátó Éva és Kolep Zoltán készítette és táncolja. Az előadást a '87/88-as évadban Cser Miklós dirigálta, most Kocsár Balázs a karmester. A plakát tehát senkit ne tévesszen meg, a május 10-i és a későbbi előadásokat is ugyanezen szereposztással láthatja majd a nagyérdemű. A színlapon jelzett művészek. Frankó Tünde, Derecskei Zsolt és Vághelyi Gábor csak szeptemberben, a következő évad Cosi fan tuttéjában énekcinek majd. A hétfő esti főpróbán mégis ott láttam a színpadon Vághelyi Gábort, mint a jelmezes próba egyetlen civil figuráját. Jót mulattak a tizennyolcadik századi módi szerint felöltözött művésztársai, amint Vághelyi hózentrágeres próbanadrágjában hol katonatisztet, hol álalbán nemest játszott. Miután szerepét még nem kell tudnia, a legalább kétkilós partitúrát időnként az imádott hölgy térdére támasztva volt kénytelen lapozgatni. a műhaldoklási jelenetnél pedig a segítségére siető álorvos köpenye alól kellett kilesnie, hanyadik ciffcmcl is tart a zenekar. Szünetben elmondta, azért ugrott be próbálni, mert Andrejcsik Istvánnak igen fontos elfoglaltsága akadt, ezekben az órákban néz apai örömök elé. (Azóta megtudtuk, a próba idején szerencsésen megszületett Lujza nevű kislánya. Gratulálunk!) A sztorit az operabarátok jól ismerik, meglehetősen megzavarják egymás és önnön maguk fejét a szerelmesek a kissé furcsa hűségpróbával. Hogy „mind így csinálják"* a dolgot a mai nők, ha netán albán nemesekkel akadnak össze, nem tudom. S hogy akad e a magabiztos férfiak közül olyan, aki hajlandó álszakállt ölteni szfve hölgye hűségének kipróbálása végett? Nem tudom. Mindenesetre Loranzo da Ponté nem túl elmés librettója jó alkalmat szolgáltatolt Mozartnak arra, hogy igényes muzsikát írjon. Olyat, amivel igencsak megdolgoztaja az énekeseket és a zenekart. A feladat a szegedi operistáknak - úgy tűnik - most sem fog gondot okozni. A Cosi fan tutte bemutatója csütörtökön este 7 órakor kezdődik a nagyszínházban. (pacsika) ELŐSZÖR SZEGEDEN Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója Az idei Szabadtéri Játékok egy új rendezvényformának is keretet ad. A Játékok igazgatósága és a Szegedi Színházi Páholy augusztus 12. és 15. között rendezi meg az alternatív színházak fesztiválját. Négy nap alatt nyolc társulat jön el, s előadásokat tartanak a város legkülönbözőbb pontjain. Itt lesz várhatóan a szófiai Könny és Mosoly Színháza (A Börtönök cimű előadással), a párizsi Túrba Színház (Track), a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub Színpada (Babits: Laodameia), Budapestről az Andaxfnház (Fanatikus Zenekar, Ernst Jandl verseire), Csetneki Gábor társulata (Aisa és Engima című előadásaikkal), az Arvisura Színház (Magyar Elektra) és a Szkéné Szabad Társulás. Emellett várhatóan szegedi csoportokkal mutatja be a találkozó ideje alatt Árkosi Árpád Az Éhezőművész elmegy című produkciót, amely Franz Kafka novellája nyomán készült. A találkozó hátteréről Balog József, a Páholy elnöke beszélt. - Ez egy próbafesztivál, Magyarországon ilyen eddig nem volt. Ami volt, például a kazincbarcikai fesztivál, azon általában verseny folyt, s a csoportok inkább egymásnak mutatkoztak be. mint a közönségnek. De kísérlet ez azért is, mert ez a fesztivál nyáron lesz. amikor nincsen a városban az amatőr színházak legfőbb közönségbázisa: az egyetemi-főiskolai hallgatóság. Most kiderül, rajtuk kívül kit érdekel ez a fajta színház. Azt szeretnénk, ha ez a fesztivál áthatná a várost. Olyan játszóhelyeket kerestünk, ahol a színház nem egy épület falai közé zártan jön létre. Szegeden sok olyan tér, udvar, utca van. ahol nyáron előadást lehet csinálni. Később szeretnénk ezt a találkozót egy nagy nemzetközi fesztivállá bővíteni, amely akár 2-3 hétig is eltart, s amely vonzó lenne a legrangosabb együ tteseknek is. - Múlt hét péntekén kezdte meg munkáját az a bizottság, amely a Szegeden kialakítandó színházi struktúrát dolgozza ki. Te tagja voltál ennek, de kiléptél belőle. Miért? - Ennek személyes okai vannak. írtam egy háromoldalas levelet, abban megfogalmaztam az indokaimat. Én ugyanis a pályázatomban a szegedi amatőr színházak jövőjével foglalkoztam, az a bizottság pedig a hivatásos színházakkal foglalkozik. Úgy gondolom, a Szegedi Nemzeti Színház ügyében nincs kompetenciám Nekem nem az a dolgom, bogy abban dolgozzam A mi legfontosabb/jellemzőnk épp az. hogy a hivatalos struktúrán kívül állunk. Én csak ezt képviselhettem volna ebben a bizottságban, ami azonban annak nem témája, ezért nem akartam ezzel terhelni a munkáját. Másrészt én a színházzal mint művészettel foglakozom, s semmi nem kényszerít, hogy szervezeti kérdésekben döntési pozíciót vállaljak. Nem az én dolgom, hogy a profi színház működési rendjéről döntsek. Véleményem természetesen van, de csak a művészi kérdésekről. - Mi egy profi színház dolga? - Az. hogy pontosan szólítsa meg a kort, amiben él. Mondja el. hogy milyennek látszik onnan, belülről. Sokféle, gazdag képet kell adnia. Ha ezt érvényesen csinálja, akkor ehhez a néző viszonyulni fog. Elveti, vagy elfogadja, de megérinti. Nekem a megérintettséggel kell foglakoznom. Egy művésznek nem az a dolga, hogy bizottságokban üljön, és arról meséljen, hogy milyen színház kellene. Azt a színházat meg kell csinálnia. Ezzel a nyári fesztivállal mi mindenesetre megpróbáljuk megmutatni, hogy szerintünk milyen színházra lenne szükség M. T.