Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

1991. május 7., kedd Gazdaság 3 Aki feleannyiból jobban csinálná Egy pikáns úr, színes csokornyakkendővel 1991 1990 « 100 % 1992 1993 E2 mzg-i termék fü belföldi fogy. EÜ3 foglalkoztatottak Kábító kijózanodás A hozzánk hasonló fejlettségű országok nemzet­gazdaságában korántsem olyan jelentős az élelmi­szertermelés, mint nálunk. A GDP közel húsz száza­lékát az összfoglalkoztatottak 22 százaléka teremti elő az ágazatban, s az összes exportunk egynegyede származik innen. Az utóbbi évek 1-1,3 milliárd dolláros pozitív devizaegyenlege jelentősen járult hozzá fizetőképességünk megőrzéséhez. A rendszer­váltás nyomán elemeire bomlott szét a korábbi időszakot tükröző agrárpolitika. A termelés jó néhány területén napjainkban kiütköző válságjelen­ségek éppúgy származnak hazai adottságaink, lehe­tőségeink megváltozásából, mint a nemzetközi feltételek gyökeres átalakulásából. A korábban biz­tos keleti piac összeomlásából adódó térvesztésün­ket csak fokozatosan s részlegesen lehet ellensú­lyozni az agrártermékek protekcionista világpiacán. A kormány új agrárpolitikai koncepciója korántsem hasonlít némely politikusok korábbi optimista álomképeihez. A Szovjetunió még 1990-ben is a legnagyobb felvevőpiacunknak számított, s a kivitel 20,5 százaléka ide irányult. Az export volumene már nem ismétlődik meg, de jelentós marad. A szám­talan bizonytalansági tényező miatt ennek összegzett grafikus ábrázolása lehetetlen. Az egyes termékekre vonatkozó esélylatolgatást következő lapszámainkba tervezzük. T. Tsz. I. t Rémhír ellen Palotás János országgyűlési képviselőnek (MDF), a Vál­lalkozók Országos Szövetsége elnökének nemcsak a csokor­nyakkendője színes. A taxisblokád idején kulcsszerepet betöltött üzletembernek legalább minden ötödik mondata arról szól, hogy engejuk végre szabadon a fantáziánkat; az élet és benne az üzleti világ oly színes, természeténél fogva, hagyjuk hát érvényesülni a természetét, s feledjük az egyenszürkét, ami a különféle politikai hatalmasságok kedvenc színe. A saját pártjában ellenzéki szerepre vállalkozó képviselőt a helyi vállalkozótársadalom és a szocdemek hívták meg Szegedre a minap; a maratoni (négy és fél órás) lakossági fórum után a Délmagyarország kérdéseire is válaszolt. Apróságok szülei aggódnak: bezárják az óvodát Mórahalmon. Úgy hallották - valakitől, vala­honnan -, az önkormányzatnak nem gazdaságos az intézmény működtetése, hát megszünteti. Hogy a kicsikkel mi lesz? - Járnak továbbra is a bölcső­débe - nyugtatja meg a „pletyka­nyomozó" újságírót Katona Lász­ló polgármester. - A bezárás rém­hír. Az intézmény jobb, gazdasá­A Pántlika úton gurulunk ki Csengeléről, és alig hagyjuk el a falut, furcsa járművek, szokat­lanul öltözött emberek tűnnek fel. Terepjáró kocsik, mozgó fúró­tornyok a búzatáblában, a lucer­naföldön karók, kábelek minden­felé. Szinte utat vágtak már ma­guknak a nehéz gépek a szépen magasodó búzaszálak között. Vé­li i fcS>: gosabb kihasználása érdekében mi egészen mást tervezünk. A böl­csődébe most kevés kisgyermek jár, az óvoda viszont túlzsúfolt. Húsz is sok lenne, de nálunk most harminc óvodás jut egy csoportba. Úgy véljük, segítene megoldani a problémákat, ha a gyerekek 4 éves korukig lennének a bölcsődében. Hároméves koruktól természe­tesen kiscsoportos óvodásként, annak megfelelő foglalkoztatás­dósisakos férfiak gyötrik a földet, egyik lyukat a másik után fúrják. - Honnan jöttek, mit csinálnak ? - próbálom a nagy zajban megtu­dakolni az egyik fúrómestertől. - Budapestről, a Geofizikai Ku­tató Vállalattól. Háromdimenziós fúrással szénhidrogén után kuta­tunk. A túloldalon a műszerkocsi, ott a főnök, beszéljenek inkább sal. A bölcsőde helyiségeit így jobban kihasználnánk, az óvoda zsúfoltságát pedig csökkenthet­nénk s ezzel minden érdekelt jól járna. Kivéve az álhírrel nyugtalan­ságot kelteni igyekvőket. Remél­hetőleg a fentiek tudatában nekik •már senki sem fog hinni a vá­rosban. Sz. M. vele - kiabálja oda a fiatalember, és tovább dolgozik a furat mellett. A munkát irányító geofizikustól megtudtuk, Kömpöc, Kistelek, Csengele, Csólyospálos térségé­ben szeizmikus méréseket végez­nek. Tavaly ősszel kezdték el az első önálló 3 dimenzós rutinfu­rásokat, melyeket most folytatnak. Ez a módszer a 2 dimenziós méréssel szemben jóval alapo­sabb. megbízhatóbb adatszolgál­tatást tesz lehetővé az eredményes kutatófúrások kitűzéséhez. Ám tudni kell róla azt is, ehhez a méréshez háromszor több ember kell. A munkagépek számát ugyancsak növelni szükséges az ilyen módszerű kutatás esetén. - Szeizmikus kutatást említett. Mi a lényege ennek? - Mesterségesen a 45 méter mély fúrólyukban végzett rob­bantással földrengéshullámokat keltünk, ezek a szabályozott energiájú mikrorezgések behatol­nak a földkéregbe, és a mélyben lévő szerkezetekről visszaverőd­nek A mérés során - a detektáló érzékelók közbeiktatásával geo­fonkábclen a visszaérkező jeleket rögzítjük modem, nagy érzékeny­ségű műszerekkel. A mágnes­szalagra vitt adatok további fel­dolgozása a budapesti számító­gépközpontban történik. - Kutatóegységeiknek aligha örülnek a gazdák, a téeszek' - Mindenkit időben értesítünk, mielőtt a méréseket megkezde­nénk. Itt is szórólapokat osztot­tunk szét, hogy senkit se érjen váratlanul a kutatás. Természe­tesen vállalatunk az okozott kárt megtéríti. Gombc* Ernébct - Általában azért kárhoztatjuk a költségvetést, mert - úgymond ­nem különít el elég pénzt a gazda­ság és a társadalom infrastruk­túrájára, benne az oktatásra, ku­tatásra, egészségügyre. Ön azt ál­lítja. hogy a jelenlegi költségvetés túl sokat különít el ezekre a célokra. Mi erinek a kijelentésnek a logikája? - Nézzük meg a költségvetés logikáját. Mint eddig, e mostani költségvetésben is elkülönítettek egy összeget a gazdaság és a tár­sadalom infrastruktúrájára. Az indoklásban az áll, hogy infláció van, tehát 30, vagy inkább - a spórolás miatt - csak 25 száza­lékkal többet igényel ez a szektor. Erre én azt mondom, itt a bizo­nyíték, hogy az égadta világon semmit nem akar változtatni a kormány a gazdaság és a társadalom szer­kezetén. Ha a költségvetésben látom, hogy ennyi és ennyi a va­súthálózatra fordítható pénz, ab­ból azt is tudhatom, hogy tovább­ra is állami feladatnak tartják a vasúti szállítást. Ha a telekom­munikációra szánt összegre pil­lantok, tudom, hogy az állam nem akar visszavonulni e területen sem. Az összeroppanás előtt álló ágazatokat azért nem kényszerül privatizálni a kormány, mert a Világbank sorra-rendre megfinan­szírozza. A telekommunikációba azonos idő alatt legalább három­szor annyi pénzt fektetett volna a magántőke, mint amennyi a világ­banki segedelemmel a mostani előirányzat - de hát ez már alig érdekel valakit, legföljebb azokat a privát tőkéseket, akik sorba­álltak ezért az üzletért. A kormány szempontjából áz a lényeg, hogy a Világbank csurrantott-csöp­pentett, tehát továbbra is fönn­tartható az állami tulajdonlás. Hasonló a helyzet az oktatásban. - Privatizálná az összes iskolát? - Ha ez nem jutna eszembe, ak­kor is elgondolkodnék, hogy fönntartható-e a jelenlegi arány­ban az állami tulajdon. Nemcsak azért, mert sokba kerül, hanem azért sem, mert bebizonyosodott, hogy túl sok baja támad az okta­tásügynek, ha meg sem érinti az üzleti szellem, a privát tulajdon hatása. Szeretnék egy jó példát ta­lálni, hogy ezt megmagyarázzam. Vegyük a pedagógusok iránt támasztható követelményeket: ha elhalványul az a tudat, hogy az állam a mi adóinkból tartja fönn az iskolákat és fizeti a pedagó­gusokat, akkor nagyon nehéz bármiféle követelményt támasz­tani. Az a hallgató, akinek előbb el kell menni mosogatni, hogy megkeresse a másnapi szeminá­rium díját, nyilvánvalóan nem azért fog fizetni, hogy aztán ne menjen el arra a szemináriumra. Ha én fizetem a tanárt, nem en­gedem, hogy mellédolgozzon. - Milyen tulajdoni arányokat tartana egészségesnek az oktatás­ügyben? - Az én képemen már 1993-ban a következő lenne az ábra: az általános iskoláknak 70-80, a középiskoláknak csak 30 száza­léka lenne állami kézben, a felső­oktatásban semmi. A középfokon persze differenciálni illenék: a szakképzésben semmi keresnivalója az államnak, s a gimnáziumokban is - ame­lyeket a szellemi munkások szakközépiskolájának tekinthe­tünk - csak a tehetséggondozási, szociálpolitikai feladatokai látom államinak. - Mire alapozza, hogy ilyen mértékű privatizáció lehetséges? Hol a befektetői szándék? - A magántőke a/.onnai benyo­mulna, ha visszavonulna az állam, hiszen ebben a szférában nincs s/ülseg nagy kockázatvállalásra. Nincsenek kiemelkedő profitok, dc ritkán veszteséges az üzlet. Ugyanez a helyzet az egészség­ügyben. Abban az esetben, ha eladná az állam az intézményeit, erős hazai és külföldi befektetői érdeklődés lenne. De sajnos csak új intézményeket enged építeni, ami duplán, vagy triplán botorság. Először is erre valóban nincs elég pénz; az építés költségeinek ugyebár meg kell térülni, a drága iskolára azonban nem lenne fizetőképes kereslet; de új kapa­citásokra nincs is szükség, intéz­ményünk van elég. - Azt gondolom, a nem újonnan épített magániskolára sem lenne elég fizetőképes kereslet. Hiszen nincs benne a bérünkben az isko­láztatás fedezete. - Ez igaz, ezért átmeneti meg­oldásokkal kellene operálni. Az állami büdzséből egyelőre hozzá kellene járulni a tandíjakhoz, akkor is, ha privát az iskola. Az­tán szép lassan ki kell lépni, egyidejűleg a fizetésekbe beépí­teni ezeket a költségeket. - Lehetséges, hogy ön fele­annyit adott volna az oktatásra, mint a jelenlegi költségvetés? - Körülbelül. De az állami iskolák pedagógusainak nem 20, hanem 30 százalékos béremelést biztosítottam volna, vagyis nem követő, hanem meghatározó bérpolitikát csinálnék, hogy a krémje ne áramoljon át teljes egészében a magánszektorba. Ez az egész persze már veszett fejsze nyele, mindenképpen éveket vesztettünk. - Igaz, hogy a VÖSZ fölaján­lotta az illetékes minisztériu­moknak, hogy teljes egészében átveszi a szakmunkásképzést? - Személyesen tettem ilyen ajánlatot, méghozzá abból a meg­gondolásból, hogy a vállalko­zóknak az a fele, amelyik már beleharapott a piacba, a legma­gasabb technológiával dolgozik, a tanulók tehát ezt a piacképes technológiát tanulhatnák. Mivel ezek a vállalkozók egyelőre a mintaszériákat gyártják, égető szükségük lenne műhelyekre és rugalmas munkaerőre. Ha a szakoktatás meglévő műhelyeit megkaphatnák, a tanulók pedig akkor dolgozhatnának, amikor a piac ezt igényli, semmi akadálya nem lenne, hogy a kereslet­csökkenés idején színvonalas elméleti képzésben is részesül­jenek. A Közoktatási és a Munka­ügyi Minisztériummal biztatóak a tárgyalásaink, bár itt is közbeszólt a Világbank, ezeknek a tárcáknak is lettek saját rendelkezésű pénz­eszközeik. Mindenesetre bizo­nyos, hogy mi sokkal többre vál­lalkoznánk, mint amit a minisz­tériumok meg mernek lépni. - Milyen okait látja annak, hogy a privatizáció nem olyan méretű és ütemű, mint ön szeretné? - Ki engedi át szívesen a ké­szen kapott hatalmát? Ennek a kormánynak megízlelt a hatalom. Ráadásul ha egyszer nem politi­kai, hanem szigorúan gazdasági érvek alapján dőlnének el a dol­got, esetleg kiderülne, ki a di­lettáns. - Türelmetlen ember Palotás János? - Hogyne lennék, amikor azt látom, hogy rossz irányba me­gyünk, vagy túl lassan. De biza­kodó is vagyok, mert ez már egy nyitott társadalom, vagyis nem fogadja el a sikertelenséget, és ki fogja kényszeríteni az akaratát. Sulyok Erzsébet „KÖTELEZŐ SZŰRÉS" Gazdasági röntgenképek A megyei Mezőgazdasági Szövetség érdekvé­delmi tevékenysége egyre inkább konkrét ese­ményekhez, feladatokhoz kapcsolódik. A különböző szakterületek, ágazatok termelőiből alakult vá­lasztmányok jól kiegészítik a minimálisra csök­kentett apparátus munkáját A gabonatermelók vagy a sertéstartók választmánya már nevében is kifejezi, mivel is foglalkoznak. A közgazdasági választmány működését már nehezebb elképzelni. Káló Szilárd­tól, e kis csapat vezetőjétől megtudtam, ók is megta­lálták a testre szabott feladatot. A szövetkezetek különböző mértékben és irány­ban próbálkoztak eddig, hogy a változó gazdasági és politikai környezethez idomulva tartsák meg életképességüket. Akik halogatták döntéseiket, azok is előbb-utóbb rákényszerülnek tevékenységük újragondolására. A szövetkezeti, az átmeneti és a számviteli törvénytervezet elfogadását követően csak pár hónap lesz a gyakorlati megvalósításra. A vagyonnevesítés, az új számviteli törvény kikény­szeríti az új működési kereteket is. Alapvetően új közgazdasági gondolkodásra lesz szükség, amely az óvatosság és folyamatosság elvé­re épül A kívülállóknak szint szép mérleg helyébe a gazdálkodó tisztánlátását szolgáló valós mérleg lép. A nyereség nem tartalmazhat bizonytalan téte­leket, ezek csak akkor vehetők figyelembe, ha reali­zálódtak. E konfliktusokkal járó, fájdalmas műtétet célszerű egy nekirugaszkodással elvégezni. A választmány ehhez ad egy olyan lehetőséget, hogy az érdektelen harmadik szemszögéből világítja át a gazdaságot. Felméri a tevékenységek súlyát, kapcsolódásait, alternatív javaslatokat ad a vagyon más típusú működtetésére, s a jelenlegi tagsággal közösen ki­alakítja az új szervezeti formát. A négyfős csapat első megbízásán dolgozik jelenleg, de több felkérést kaptak már. Van olyan szövetkezet, ahol maguk alakítják ki a részleteket, csak először útbaigazítást, tanácsot kérnek a legcélravezetőbb módszerre, míg másutt a teendők teljes kidolgozását igénylik. Természetesen nem ingyen dolgoznak, de tekintve, hogy saját tagszövetkezeteikről van szó, az önköltséget alig meghaladó összeget kérnek. Külső cégek is vállalnak hasonló feladatot, a megrendelő dönti el. hogy kit választ. T. Sz. I. Kutatók a búzaföldön

Next

/
Thumbnails
Contents