Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám

2 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. MÁJ. 28. Rebellis kényszer Ami hónapok óta lappang az erdélyi magyar társadalomban, és csak RMDSZ-vezetók s emigráns szószólók vitáiban bukkant a felszínre, a vasárnap befejeződött RMDSZ kongresszuson nagy politikai dilemmaként ülte meg a tárgyalási légköri: tűrje-e tovább eddigi megadó, engedménytevő módján a magyar érdekképviselet, hogy valamennyi törvényhozási javaslatát cinikus nacionalizmussal automatikusan leszavazza a román parlament, vagy államalkotó lársnemzetként „polgári engedetlcnségre" határozza el magát? Ez utóbbi a román kormány szemében egyenlő az eddig hangoztatott feltételes együttműködés feladásával, amit felváltana egy sokak állal már rég hiányolt keményebb tárgyalási modor. A kongresszusi küldöttek felszólalásaiban aztán ki is csapódott az igény, s a jelenlegi vezetés két tűz közé kerülve immár azt tartotta legfontosabbként megvédelmezni, ami az RMDSZ külső erejét, s egyszersmind belső gyengeségét jelenti: az egységet. Ez az egység azonban csak lelki erőforrás. A román kormányfrakció, számbeli fölénye tudatában elkezdte keresztülvinni alkolmányalkoló törvényeit, köztük olyanokkal, melyek megkérdőjelezik a kisebbség saját gazdasági és oktatási szervezeteinek jövendő létét, s egyáltalán a pártba szerveződés jogát is. A tehetetlenség érzése mostanára erősödött fel annyira, hogy az engedménypolitika csődöt kezdjen mondani, mégha a vezetés azt nem is ismerte be egészen. A dilemmának (gy született meg az a valószínűleg semmi hasznot nem hozó megoldása, hogy míg az ellenszegülés már kimondatott, a csődöt mondott jóhiszemű politizálás alighanem tovább folytatódik. PANEK JÓZSEF Politikai vegyes felvágott Nem engedett a csábításnak a Szocialista Párt környezetvédelmi fórumának hallgatósága, tudniillik a fiatal pártelnök, Szemők Árpád már az első percekben felajánlotta a lehetőséget: a jelenlevők kérdezzenek bátran az önkormányzat belügyeiről, a liberális politikai magatartás hátteréről - de azért vegyesen, a környezetvédelemhez politikát is adagolva kapta a kérdéseket tegnap esti vendégük, Szabó Ferenc (Fidesz) önkormányzati képviselő, környezetvédelmi szakmérnök. A Tisza Lajos körúti székházban megjelentek elsősorban a'környezetvédelem fogalmi tisztázását kívánták, s tudni, mit lehet tenni a füstölgő, levegőt, tüdőt szennyező gépjárművekkel, vannak-e eszközök az önkormányzat birtokában, amelyekkel az áldatlan állapotokon változtathatnak. A környezetvédelmi bizottság elnöke egyik fő nehézségként az önkormányzatról szeparált, önálló, csak budapesti központjának alárendelt hatóság létezését említette. De a környezetvédelemhez igen közel álló szakhatóságok is Ivízügy, köjál stb.) kívül esnek Szeged város kormányzási körén. Az egyetlen eszköz, amely rendelkezésre áll: a forgalomszervezés és -korlátozás. Az építési és közlekedési osztály már korábban kezdeményezett egy komplex tervet: a szakemberek Szeged egész területére vonatkozóan dolgozzák ki városunk új közlekedési rendszerét - több változatban is. Ezeket a lakosság megtekintheti, véleményezheti, s a közgyűlés hozza meg a végleges döntést. Ám egy forgalmi rendszerváltás akár több esztendőt is igénybe vehet - hivatkozott nyugat-európai tapasztalataira Szabó Ferenc. A gépjárművek lerobbartt állapota folytatta - úgyszólván lehetetlenné teszi a műszaki megoldások keresését is: ezekre az elhasznált típusokra még szűrőbetétek sem szerelhetők fel. A vegyes felvágottban szerepelt még: miért nem tud érvényt szerezni az önkormányzat a közterületfoglalást szabályozó rendeletének, meddig lesz még Szeged kloákája a HoltMaros, miért árulnak kimért szeszt a palackozott italok boltjaiban, mi történik a kerthelyiségekkel, köznevetség tárgya lesz-e az önkormányzat? ó.j. Az Országgyűlés előtt az EXPO Tegnapi ülésén elsőként a világkiállítás Budapesten 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot tárgyalta meg a Tisztelt Ház. Balsai István igazságügy-miniszter felszólalásában valószínűsítette, hogy amennyiben Magyarország kéri a világkiállítás egyedüli megrendezését, azt a Világkiállítások Nemzetközi Irodája hazánknak ítéli majd. Szólt arról, hogy a kormány szeptember végéig készíti el a részletes számításokat tartalmazó törvényjavaslatát, amelyben kezdeményezi a világkiállítás végleges bejegyzését. Az Országgyűlésnek politikai jellegű állásfoglalásával a feltételeket kell megteremtenie - mondta. Katona Kálmán (MDF) azt hangúlyozta, hogy az eredetinél nem kell nagyobb EXPO-t rendezni, mégis - Bécs visszalépésével lényegesen több látogatóra számíthatunk. Kuncze Gábor (SZDSZ) annak a véleményének adott hangot, hogy az elmúlt időszakban a világkiállításról folytatott vitákban eluralkodtak az indulatok, egyre inkább háttérbe szorultak a szakmai érvek. Kifogásolta, hogy a kormány politikai megfontolásokon alapuló döntést vár a Parlamenttől. Pásztor Gyula (FKgP) azt hangsúlyozta. hogy dönteni nyugodt szívvel e kérdésben nem lehet, ennek ellenére a frakció úgy határozott, hogy a lehetőséget elszalasztani hiba lenne, Pál László (MSZP) „történelmi eseményként" értékelte, hogy a kisgazdák szinte ugyanazt vallják, mint az MSZP: a Parlament „elkötelező jelleggel" most ne foglaljon állást. Nem lenne szerencsés valamiféle „nagy ugrásként" kezelni a világkiállítást - hangsúlyozta a fiatal demokraták frakciójának álláspontját összegző Frajna Imre. A kereszténydemokrata képviselőcsoport véleményét összefoglaló Csépé Béla - bár egyértelműen támogatta a világkiállítás megrendezését - felvetette a bécsi példáTa egy esetleges népszavazás lehetőségét az EXPO-ról. (MTI) Fórum az egyházi ingatlanokról A volt egyházi ingatlanok részleges visszaadása nem termel újra semmiféle százados struktúrát, vagy hierarchiát, az aktus megoszthatja ugyan a közvéleményt, de a többség azonosul a konnány szándékával dr. Grezsa Ferenc parlamenti képviselő bizakodó szavai szombaton délelőtt, a hódmezővásárhelyi városházán, a helyi MDF, az önkormányzat és az országgyűlési iroda közös rendezésében tartott egyházpolitikai fórumon hangzottak el. A megjelentekkel dr. Salamon László, a Parlament alkotmányi bizottságának tagja ismertette a volt egyházi ingatlanokról szóló törvénytervezet célját és tartalmát. A társadalomban ma morális űr tátong, eltüntetésében nélkülözhetetlenek a szolgáló egyházak, számukra eszközül vissza kell adni az egykor elvett, ám az oktatáshoz, gyógyításhoz, a szerzetesrendek újjáéledéséhez szükséges javaikat: az ingatlanokat - vagyis a tervezet a funkcionalitás, a lehetséges egyházi működés elvéhez igazodik tolmácsolta az MDF véleményét. A kormány a reprivatizáció - részleges kárpótlás (nemcsak az egyházakat, hanem a társadalom egészét érintő) dilemmájában az utóbbit fogadja el: nem pontosan ugyanazokat az ingatlanokat és nem valamennyit kell visszaadni; a földek visszaadása pedig szóba sem kerülhet. E részleges kárpótlás másik fontos alapelve a fokozatosság: az egyházak ingatlanjegyzékekben fogalmazzák meg igényeiket, s tíz esztendő alatt folyamatosan kapják vissza az ingatlanokat, a költségvetés teherbírásával arányosan. A lebonyolítás technikájáról elmondta, hogy a kormány és az egyházak paritásos alapon bizottságokat állítanak fel. egyeztető tárgyalásaikon egyszerű szótöbbséggel döntenek a vitás kérdésekről: elsősorban természetesen arról, mi kerülhet fel a visszaigénylő listákra; szavazategyenlőség esetén a kormány dönt. Az egyházak az érdekelt szervekkel (önkormányzat, vállalat, iskola, téesz, stb.) közvetlenül is megegyezhetnek, s akkor nincs szükség az említett tárgyalásokra. Dr. Salamon László az Antallkormány szemléletét mértéktartónak és igazságosnak nevezte, amely érvényesülni hagyja a jogos egyházi igényeket. Véleménye szerint az ellenzékből egyedid a Fidesz volt képes a kormányétól eltérő modell megalkotására: kritikájának lényege az, hogy a koalíció tervezete a régi egyházi ingatlanokból indul ki s ezért az burkolt reprivatizáció, hiszen az egyházak jövőbeni működését még senki nem körvonalazta; tevékenységüket a költségvetés fogságában végzik - a függetlenség egyik lehetőségét az alapítványi egyházak jelentik. Dr. Salamon László úgy értékelte, hogy a Fidesz összemossa a visszaadás elvét a megvalósítás technikájával, s a kormány álláspontját már csak azért is többre tartotta, mert azt koncepciójába beengedi a Fidesz jónak ítélt javaslatait. Az egyházi iskolák, óvodák működőképességét firtató kérdésekre elmondta, hogy a költségvetés átmenetileg finanszírozza: a normatív állami támogatás nekik is jár - a távlatokat tekintve azonban újabb törvény szükségességét hangsúlyozta. Dr. Grezsa Ferenc kiegészítésében úgy fogalmazott: az állami költségvetésnek ez nem újabb teher, hiszen a támogatások összege nem nő, mert ugyanannyi iskola kapja, csak egyesek önkormányzati, mások egyházi csatornákon keresztül, s ha végbemegy a tanári karok átrendeződése, akkor az 1992-es tanév kezdetére készen is áll az új rendszer. Ahol csak egy iskola van, ott a párhuzamosság lehet a megoldás az oktatásban, de a tulajdonjog már vitatható: az önkormányzatnak és az egyháznak kell megegyeznie egymással - tette hozzá dr. Salamon László. Egyéb kérdésekre válaszolva kifejtette: a visszaigénylést esetleg ki lehet elégíteni csereingatlannal vagy készpénzzel is; azokra az ingatlanokra pedig, amelyek felkerülnek a jegyzékre, elidegenítési tilalmat hirdetnek ki. ÓDOR JÓZSEF Két követ ugyanarról Miként látja hazája helyzetéi a budapesti jugoszláv nagykövet és mit mond Jugoszlávia helyzetéről a belgrádi magyar nagykövet? Rudi Sovdtól, aki kitűnően beszéli nyelvünket és három éve képviseli nagykövetként hazánkban Jugoszláviát, először azt kérdeztem, véleménye szerint megoldható-e a hazájában egyre inkább elharapódzó alkotmányos, gazdasági és nemzetek közötti válság? - Reméljük, megtaláljuk a kiutat. - kezdte, majd így folytatta: - Hangsúlyozni szeretném, mint mindig, a jugoszlávok most is önmaguk akarják megoldani saját problémáikat. Ezt az országot közös elhatározással hoztuk létre és most sem engedhetjük meg magunknak, hogy mások döntsenek helyettünk. A jelenlegi nehéz helyzetben némi derűlátásra adhat okot, hogy bármi történjék is, Jugoszlávia népeinek továbbra is együtt, egymás mellett kell majd élniük. Előbb-utóbb be kell látnunk, határainkon belül és azokon kívül egyaránt bölcsebb lesz jószomszédi viszonyokra törekednünk - Nekem úgy tűnik. Jugoszláviában a gazdasági nehézségek erősítették fel ennyire a nemzetek és nemzetiségek közötti konfliktusokat. - Pont fordítva történt! Jugoszlávia sokkal jobb gazdasági helyzetben lehetne, ha nem küszködne ilyen jellegű politikai gondokkal. - A külföldi megfigyelők az egyes köztársaságok kiválásának esélyeit latolgatva úgy látják, külön-külön nehezen alkothatnának önálló gazdasági egységet S ez Szlovéniára is érvényes lehet. - Ezt magam is így látom. Tudja, összefonódott a múltunk, a jelenünk és ezért talán a jövőnk is. - Nem tart attól, hogy az elkövetkező időben továbbra sem lesz elnöke Jugoszláviának és ez további bonyodalmakat okozhat? Szerintem ézt a kérdést is megoldjuk valahogy - De mégis, hogyan ? - Most a parlament alkotmányjogi bizottságának véleményét várjuk. Azt, azt hiszem, mindenki elfogadja majd. - A könnyen manipulálható, elszegényedett rétegek is? - Nyilvánvaló, hogy minden politikai marakodás hátterében mindig a meglévő hatalom, és a meglévő javak elosztása a cél. Csakhogy nálunk lassan már nem lesz mit elosztani. Ezt az emberek is be fogják látni, hiszen kiürül a pénztárcájuk. - Végül hadd kérdezzem meg. mit javasol, menjünk-e mi. magyarok a nyáron Jugoszlávia felé? - Nincs mitől tartaniuk, jöjjenek csak nyugodtan a tengerpartra, szeretettel várjuk önöket. Belgrádi nagykövetünktől. Őszi István tói azt szerettem volna megtudni, milyen kellemetlenségeket okozhat Magyarország számára déli szomszédjának általános válsága. - Egy destabilizálódó országgal nehéz együttműködnünk, mivel intézményei nem úgy működnek, mint azt elvárhatnánk. A mostani helyzetben Jugoszláviával nehezebb nagyobb volumenű, hosszabb távü politikai vagy gazdasági ügyleteket lebonyolítanunk. - Éppen ezért, a magyar kormáin a jugoszláv kormányon kívül milyen kapcsolatot épített ki az egyes köztársaságokkal? Mennyire lettek például fontosabbak számunkra a Horvát és a Szlovén Köztársasággal fenntartott korábbi kapcsolataink '' - Ezek a kapcsolatok olyan mértékben erősödnek, amennyire Horvátország vagy Szlovénia függetlensége a továbbiakban új lehetőségeket kínál a hazánkkal való együttműködésre. önállósodási törekvéseik valóságával mindenképp számolnunk kell, bár mi továbbra is egy, a Jugoszlávia népei, nemzetiségei által demokratikusan kialakított új Jugoszláviával szeretnénk együttműködni. - Az ön megítélése szerint a jugoszláv válságot gazdaságának helyzete vagy pedig nemzeteinek és nemzetiségeinek ellenlétei okozták? - Mindkettő egyszerre: szűk lett a ruha! - Lát-e esélyt arra, hogy megoldódjanak Jugoszlávia problémái? - Meg kell oldódniuk, Jugoszlávia geopolitikai súlya garantálja ezt. VARGA IVÁN imsmstmmm Előszezon Dél-Franciaországban I. . . • '.i Kavicsszedők a Cote d'Azur-ön Szabad-e úgy tolakodnom az Olvasó színe elé. hogy rögtön magamat mentem? Mert hogy egy ilyen útijegyzet-félét illendő volna ugyan felkonferálni, elregélve a következőkben érintendő témákat, s imígyen az olvasóra bízni, szán-e időt, s figyelmet a szerző mondandójára - magam mégsem ezt teszem. A véletlenben bízva, a rögtönzésbe hitemet vetve, - meglehet tekervényes kalandozásra hívom csak, ki majd képzeletben velem tart: Dél-Franciaországba. Oly ötletszerűnek, s esetlegesnek . ígérhetem mondandómat, mint amilyen már az elindulás is volt. Április utolsó péntekjén este egy hirtelen mozdulattal odafordult hozzám Christian Theodose. kinek neve - mint francia üzlettársaink képviselője, s a Délmagyarország kiadásának egyik felelőse - ismert lehet lapunk impreszszumából. Az az ötlete támadt, hogy mennék el vele - tolmácskísérettel - haza, Nizzába. Csak pár napos ismerkedésre, tapasztalatcserérc. Kit nem ütött volna szíven egy ilyen meghívás? No de hát az nálunk nem úgy mén ám, hogy csak gondolunk egyet, beülünk egy kocsiba, s aztán hajts! Az embernek, ha a DM-nél újságíró, péntekenként már készen van a jövő heti munkaprogramja, aztán ott a családja, a gyereke épp csak hogy felgyógyult a hathetes influenzaszövődményekből. Aztán van ugye főszerkesztője, történetesen távol Szegedtől, nincs viszont mobilizálható pénze, pláne hogy péntek délutántól számlakezelő bankja zárva is vagyon. (Tényleg, nem kellene ezen egyszer már változtatni, kedves pénzintézetek? Még ha az utazási csekket, a hitelkártyát akarják is ránkerőltetni?...) Végül persze a gondok megoldódnak, s mire felocsúdsz, mögötted vannak az autópálya-stációk, az alagutak, előtted meg a tenger, ..történetesen" azúrkékben. Azon, hogy azúrkék, fessenek nyugodtan csodálkozni, ugyanis Riviéra ide. Cote d'Azur oda, napot, s így kék tengert egy hét alatt a megérkezéskor láttunk. Ha Nizzában három napig borús az ég, az egész város letargiába esik vigasztalnak francia barátaink az első nap végén, s a hatodikon gondosan elkerülik az időjárásnak mit időjárásnak? május eleji télnek! - még a fölemlegetését is. Szürke hát a tenger, virítanak a narancsszínű hajók a parti vizeken, ahol a genovai tankhajó-katasztrófa elsodródott olajfoltjait terelgetik tartályaikba. Utóbb a Cote d'Azur regionális tévéadásában láttam: a tengerparti kavicsokat, már amelyikre olaj tapadt, lapáttal is, egyenként is zacskókba szedték. Nizza strandján mindenesetre csak meleg ruhába bújt turisták lógatják az orrukat, olajnak sehol sincs nyoma. Narancsszínű ruhásokat egyébként nappal csak a piacok környékén látni. Antibes-ban délben kezdték áruikat összepakolni a kereskedők, s egy gyors ebédnyi idő múltán ugyanaz a piactér talpig kiglancolva (szemét összeszedve, burkolat felmosva!) már sétatérül szolgált. Pedig de szívesen bámészkodna még az ember a sajthegyek, sosemlátott gyümölcspiramisok között. Válogatna a provence-i fűszerkeverékekből, forgatná kezében a türkiz-lila-ezust köveket. (Utóbbiakat minden arra járó szülőnek ajánlom figyelmébe: nincs az a nagy értékű ajándék, aminek jobban örülne idehaza a gyerek. Ráadásul ezek a kövek számunkra is elérhető árúak!) Hadd időzzek még egy kicsit a növényeknél, melyek „virágos erkély, zöldellő terasz-párti" lelkemet olyannyira melengették. S bizony mondom: ha nem tudnám, hogy pecsétes papír kell a legkisebb növényke hazahozatalához is. csomagtartónkat legszívesebben a piacok dús palántakínálatából töltöttem volna meg. (így maradtak az újságok, de erről majd később!). Sok persze a művirág is - azoktól meg irtózik a magamfajta, igaz, egynémelyikről még tapintással is nehezen dönthető el, selyemből és műanyagból formázták. A sárgaság azonban a parti promenádok pálmalevelein valódi: bizony, megsínylették a nizzaiak is a februári havazást, meg a nem ekkora forgalomra tervezett utak kipufogóbűzét. Ottjártamkor egy napig sztrájkoltak a buszsofőrök. volt is dugó rendesen az egész városban Ám türelmetlen dudaszó, lengő karmozdulat és grimaszok vágása egy sem. Mintha az egész város ráért volna kibekkelni. míg céljukat érik a buszvezetők. Az egyik ilyen dugóba épp a repülőtér épülete előtt kerültünk - volt hát időnk egynéhány pillantást vetni e fura, mert belvárosi építményre. Belvárosi - ugyanis csak a fogadócsarnoknak kellett telket adni, a kifutópálya a tengerbe nyúlik be. Fura érzés lehet mindenesetre, amikor egy felszálló gép alól kifogy a betonszalag, s döbbenetes látvány, amikor lefelé ereszkedik egy gép. s kiengedett kerekei szinte súrolják a hullámokat. Viszont nyilván így volt olcsóbb, mint ahogy olcsóbbá teszi az épület bővítését, hogy a - menet közben működő - repülőtér „kis háza" köré építik most fel a nagyobbat, s majd aztán bontják ki belőle a kinőttet. Pofonegyszerű, nem? IFolytatjuk) Pálfy Katalin