Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám

KEDD, 1991. MÁJ. 28. DÉLMAGYARORSZÁG GAZDASÁG 3 Ivóvizet, szennyvíztisztítót és -csatornát! - Az új mezőgazdaság követelményei - Hollandia után a második helyen 55 Vizes" tervek Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság előtt álló legsürgősebb feladatokról dr. Kováts Gábor beszélt, aki 1991. április 1-je óta igazgatja a vízügyet. Az utóbbi években a megszokottnál sokkal több eső esett mostanában, ezért édeklódtünk az Ativizig nemrégiben kinevezett igazgatójánál, melyek a legfontosabb tervei? Dr. Kováts Gábor is reméli, hogy vége a sokéves aszálynak. A Szamoson és a Krasznán már elrendelték az árvízvédelmi készültséget, a tiszai viszonyok ezt még nem indokolják. Természetesen fölkészültek a védekezésre. A vízügyi igazgatóság további munkájáról szólva úgy vélekedett, hogy az országos változások új feladatok elé állítják őket. Várhatóan megváltozik a mezőgazdaság tulajdonrendszere, a nagyüzemeket fölváltják az új típusú szövetkezetek és farmergazdaságok. A vízügy számára ez az egyeztető, általános rendező szerep erősödését jelenti. A; önkormányzatok önállóságához a vízi közmüvek birtoklása is hozzátartozik majd. Az egészséges ivóvízellátás (ezen a téren Csongrád megye az országban az elsők között áll), és a csatornázás ugyancsak önkormányzati feladat lesz, s ebben három éven belül jelentós előrelépést terveznek - együttműködve a vízügyi szakemberekkel. A legelső feladat mindenkor a biztonságos árvízvédelem. Hollandia után hazánk a második a legveszélyeztetettebb országok között. Dr. Kováts Gábor megjegyezte, hogy ma sokan támadják Széchenyi és Vásárhelyi szabályozási terveit, az Alföld kiszárítását, az ártér kiirtását róva föl a következmények között. A szabályozás nélkül azonban a Tisza továbbra is elnyelné a most művelhető földek nagy részét. Ugyancsak itt említhető a leendő déli autópálya és a környezet viszonya, amelyről az igazgatónak az a véleménye, hogy az építés vízügyi következményeinek mindegyikére van technikai megoldás, csak éppen pénzbe kerül, és erre is gondolni kell az autópálya költségeinek tervezésekor. Az ember mindig változtat a környezetén, ha épít, „károsít" is, de meg kell találni az egyensúlyt ember és természet között. Nem tűrhet halasztást a Duna-Tisza-közi térség talajés rétegvíz csökkenése okának vizsgálata. Valószínűleg a szárazság, a mezőgazdasági művelés, a kőolaj- és földgázkitermelés is szerepet játszott abban, hogy a művelt területeken 20-25 milliméter rétegvízcsökkenés tapasztalható, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a hozamot. Az ivóvizet is csak nagyobb költséggel lehet felszínre hozni. A minisztérium is támogatja a feltáró vizsgálatok befejezését, amelyet a megoldáskeresés követ majd. Minthogy az éghajlati viszonyokon nem változtathatunk, a vízpótlás lehetősége marad. A Dunából és a Tiszából kell - öntözéssel, vízvisszasajtolással - vizet juttatni a talajba. A megnövekedett vízkitermelés miatt az Országos Vízügyi Főigazgatóság szükségesnek tartotta egy tanulmány elkészítését, amely megoldási javaslatokat is tartalmaz majd. A Tisza vízminőségének javítását csak a szennyvíztisztító telep megépítésével érhetjük el. Ez viszont lehetetlennek látszik külföldi tőke nélkül (egy dán céggel éppen ezen a héten tárgyalnak). Ugyancsak meghaladja erőnket a város csatornázása, amely 6-8 milliárd forintba kerülne, ehhez is külföldről várjuk a pénzt, persze komoly érdeklődésre csak a koncessziós törvény megszületése után számíthatunk. A tiszai hajózásról dr. Kováts Gábor úgy vélekedett, hogy a vízügy feladata a hajózó út biztosítása. Szeged nemzetközi kikötő lehetne, az ország vízi kapuja. Hiányzik azonban a csongrádi vízlépcső, amely javítaná a Csongrád és Kisköre közötti hajózási viszonyokat. NYILAS PÉTER Bemutatjuk dr. Kováts Gábort - Milyen szakképzést kapott a BME Mérnöki Karán? - Most építőmérnöki kamak hívják. Régen földmérő és általános mérnököket képeztek a Műszaki Egyetemen. Utóbbi azt jelentette, hogy út-, híd-, víz- és vasútépítést is tanítottak. Később kisebb szakterületekre bontották a mérnökképzést, ma viszont ismét kezdenek rájönni, hogy jó, ha együtt vannak ezek a tudományok, nem árt, ha a szakember mindegyikben tájékozott. - Szakmai érdeklődése merre vezette? - A komplex képzés után 1968ban mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki képesítést szereztem, 1971-ben hidrológiából műszaki doktorátust tettem. - Munkahelyei során végigtekintve úgy tűnik, a kör bezárult, mert visszatért az Ativizighez. - Valóban itt kezdtem a pályát, s kitérők után pályázati úton elnyertem a vízügyi igazgatóság igazgatói székét. - Nem tartja kiesésnek a közben megtett kerülőt? Születési év: 1938. Iskolák: gimnázium Békés, egyetem - Budapest, BME Mérnöki Kar. Munkahelyek: Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság, Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalat, Szegedi Vízmüvek és Fürdők. - Sőt, nagyon is hasznosnak és szükségesnek gondolom, mert a vízügy három fő ágazatát jártam végig: az igazgatóság az ár- és belvízvédelem, valamint az öntözés költségvetési szempontú irányításával foglalkozik, a Keviép a kivitelezéssel, a vízművek pedig a közszolgálattal. E területek ismerete igen fontos. - Jól tudom, hogy tagja a Mérnöki Kamara vezetőségének is? - Ha szabad ezt mondanom, büszke vagyok rá, hogy a két éve újonnan alakult Mérnöki Kamara Csongrád megyei elnökségében utóbb már alelnökké választottak, és tagja vagyok az országos elnökség vízimérnök tagozatának is. Ezek társadalmi munkák, de remélem, hogy így is elő tudjuk segíteni az ország gazdasági talpraállását. Ezenfelül természetesen a mérnöki társadalomnak is vissza kell nyernie az őt megillető presztízst. - Szabadidejét mivel tölti? - Kosárlabdázom! Egyetemista koromban NB l-es játékos voltam, utána a Szegedi Postás NB II-es csapatában játszottam 1973-ig. De a vízügyi öregfiúk csapatában ma is játszom a megyei bajnokságban - a középmezőnyben vagyunk -, néha még elkapjuk a fiatalokat is. Emellett vadászom az ópusztaszeri vadásztársaságban. De első számú hobbim azért a vízügy. Már tízéves koromtól vízimérnök szerettem volna lenni, mert nagyapám - aki a Hosszúfoki Ármentesító Társulat ügyvezető elnöke volt - sokat mesélt erről a foglalkozásról. Amire vágytam, sikerült, és nem is bántam meg! NY. P Ördög a részletekben Vásároljunk klubban? Ezért is figyelemre méltó a Promo-Indra Consorcio nem mindennapinak tűnő ajánlata, miszerint kamatmentesen, hatvan havi részletre kínál álomautókat. Ez a világ legnagyobb üzlete, gondolná az ember, mielőtt alaposabban szemügyre venné a kínálatot. Majd hamarosan rá jön, hogy „bagóért" senki sem kínál luxusautót. Az árlistán a 659 ezer forintos Daihatsutól a 3 millió 110 ezeres Pontiacig ugyanis mindenki megtalálja a kedvére való kocsit. - Egy teljesen újfajta vásárlási módszert szeretnénk meghonosítani Magyarországon - kezdi a beszélgetést Mirgay Zoltán, a portugálmagyar vegyes vállalat szegedi kirendeltségvezetője. - Mi lenne ez? - Úgynevezett vásárlói klubokat alakítunk. Ez Dél-Amerikában és Európa számos országában már bevált módszer. Lássuk, mindez hogyan néz ki a gyakorlatban. Elhatározza valaki, hogy nyugati kocsit vesz, de nincs rá elegendő pénze. Nos, a vételár bő másfél százalékát befizeti a kft-nek, majd vállalja, hogy havi 14 497 forinttól 64 554 forintig terjedő havi részletet fizet, összesen hatvan hóna„Cipöt a cipőboltból"- hirdette egykoron az igen csak bugy utának tűnő szlogen. Azt, hogy autót hol vehet az ember, jó ideig nem volt gond, hiszen a hiánygazdálkodás keretei között hosszú éveket kellett várni egy-egy Ladára, Dáciára, vagy Skodára. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet, a legcsillogóbb nyugati autócsodát is házhoz viszik, ha a vásárlónak akad néhány milliója. De kinek akad mostanság? pon, azaz öt esztendőn át. A vállalkozók garantálják, hogy a legpechesebb ember is az ötödik év végén megkapja a kocsit. A többi 119 klubtag? Nos, minden hónapban a klubtagok között kisorsolnak egy autót, egy másikra pedig lehet licitálni. A szerencsések akár már a következő hónapban is átvehetik a kocsit. Mindezt kamatmentesen - hirdeti a Promo-Indra. Némi szépséghibája azért akad a dolognak. Legelsőként talán az, hogy kinek van manapság havi húsz-harminc-ötven ezer forintja öt éven át kocsira. Furcsa, hogy az 1 millió 480 ezer forintért hirdetett Chevrolet havi részleteit összeadva 1 millió 857 ezer 260 forint jön ki. Kamatmenetesen természetesen. Lehet, hogy ebben az esetben az ördög tényleg a részletekben bújik meg? - Kiknek szánták ezt a nem éppen olcsó konstrukciót? - Úgy tűnik akad rá vevő. Főleg a vállalkozók, az üj polgárság körében. Budapesten már öt, egyenként 120 tagú vásárlói klubunk is alakult, most szervezzük a hatodikat. Első nap több mint ezren tolongtak az irodánk előtt. Tervezzük, hogy később nem csak autókat, hanem lakást, vagy mezőgazdasági gépeket is értékesítenénk ilyen módon. Alberto M. Queiróz úr, a vegyesvállalat elnök-tulajdonosa szerint Magyarországon sok embernek ez a konstrukció lehet az egyetlen esélye, hogy világszínvonalú kocsihoz jusson. Megemlítette azt is, hogy cége nem elsősorban a nagy haszon reményében tevékenykedik, hanem olyan szolgáltatást szeretne nyújtani, aminek szociális oldala is van. Mindenesetre a cég három féle biztosítást is kötött, arra az esetre, ha valaki még sem fizetné a részleteket. rg mtmmmttmummmmmmmtimm ttmmtmí'M Kapcsolatok Vajon milyen kapcsolatot tart fenn (és ápol) a - különben nagyra becsült - (központi) filozófiai intézet vezérkara a zugivók érdekvédelmi egyesületével? S a Magyar Tudományos Akadémia a bögrecsárdások kultúrmissziós testületével? Tudtommal semminemű kapcsolat nem létezik az említett intézmények és társadalmi rétegek között. Az viszont bizonyos, hogy a Kőbányai Dreher Sörgyár és a magyar határőrség gyümölcsöző jóindulattal viseltetik egymás iránt. Múlt szombaton, a Szeged-Honvéd mérkőzés szünetében a Tisza-parti stadionban a sörgyári lányok operett-majorette-minorette csapata komlópezsdítő mozdulatokkal kellette magát és a habot - miközben a határőrség központi fúvószenekara vigyázzállásban fokozta a hangmt, a látvány és a reklámérdek együttes hatását. Villanyfénynél. Drehert rá! P.S. Mezőgazdasági szabályozók Fizetség vagy kifulladás Eleinte még azt gondolhatta az ember a szokásos hiány és fölösleg hullámzása nagyítódott fel. Gyanússá csak akkor vált a folyamat, amikor a bor, a baromfi, a sertés, a tej eladási nehézségei egymásra torlódtak. Újabban a gabona került föl a besokallás listájára. Világossá vált, mi sem ússzuk meg fékezés nélkül. A technikája kidolgozott, egy a hibája, ehhez is pénz kell, méghozzá hamar a megelőzésre. Tekintve, hogy pénz az nincs, a fékút igencsak megnőtt, a lassulási energiát a termelő kifulladása adja. Átmeneti megoldásokra is van példa, amikor a kifulladt átadja a stafétát egy önként jelentkezőnek, s egy kis időre megpihen. Ezért lehet ma hallani olyan szólósültetvényekról, amit a nagyüzem kiad százszázalékos haszonbérbe. A költségeket átpasszolja, így vesztesége nem lehet, a termés értékesítése sem az ő gondja. A vállalkozó nem pénzt kap a munkájáért, hanem a termés áldásait. Megeheti, megihatja, s ha ezen felül marad eladni való. Pár éve számomra a megfoghatatlant, a különcségei az ép ésszel nehezen felfoghatót jelentette, ha arról hallottam, a fejlett világ mezőgazdaságára mennyit költenek, hogy fékezze magát. Miközben nálunk ültetvénytelepítést, gyep-gabona váltót, többlet kukoricaterületet támogatott a költségvetés, s vemhes kocákhoz juthatott kedvezményes áron a termelő. Ehhez úgy szépen hozzá is szoktunk. Ahogy beesett a nagygerenda a keleti exportra, s a hazai fogyasztás a pénzszűkében zsugorodni kezdett, egy-egy ágazat eladhatatlan terméktóbblete jelentett gondot. akkor maga is kitapasztalhatja a „van" gondjait. Az időnyereség jói jön a nagyüzemnek, hisz közben tisztázódhat, ha selejtez, a támogatás visszafizetését elengedik-e neki. Egy-két-öt milliárd forintban is sok, ha üres kasszának kéne állni. A sertésfelesleg levezetése e nincstelenség miatt húzódik hónapok óta. Ha időben jön az exporttámogatás egy fölösleg disznó még csak 120 kilós, most már a kétszázat is eléri, s a különbözet szinte teljesen eladhatatlan zsír. A kontraszt ijesztő, s számomra ismét a megfoghatatlant, az ésszel nehezen felfoghatót jelenti. Az EGK-ban ahhoz, hogy az elmúlt gazdasági évben elért árakat megkaphassák a termelők, 2 milliárd márkával túllépik azt a 65 milliárd márkát, amely már amúgy is 14 milliárddal több a korábbi támogatási összegnél. Az agrárminiszterek szerint maga az NDK belépése 2,5 milliárdos pótköltségvetést igényel. A nagykalap elve mindenütt csábít a visszaélésre. Egy német képviselő szerint az olasz tejtermelők egy része kijátszotta a tejkvóta miatt előírt tehénállomány-csökkentést. Az 1988-ban jogtalanul felvett összeg 140 millió márka 1 millió tehén kivágásáért. Az 1989-es tejtermelésnövekményre az állatszámlálás adott magyarázatot. A „selejtezésre elkönyvelt" tehenek 90 százaléka nem jutott el a vágóhídra, holott az azonosító számmal és a hozzákapcsolt füllel az ellenőröknek mindig elszámoltak. Az állatszámlálók meglepve tapasztalták, mennyi félfüló tehén ontja a tejet. Közelítsünk a forint felé, s számoljunk schillingben! Az osztrák kormány komoly összegeket áldoz arra, hogy a minőségi bortermelésre képtelen gazdákat ültetvényeik felszámolására bírja. Az önkénteseknek a költségek 75 százalékát térítik. A kivágási díj hektáronként 30-40 ezer schilling. Szándék és pénz, úgy tűnik egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Fogalmam sincs, hogyan tesszük a szándék mellé a pénzt, ha a Nyugathoz akarunk közelíteni. Leginkább az olasz példa látszik megvalósíthatónak. Tóro SZELES ISTVÁN Az árfolyamok kisimulnak Mennyit ér ma a német márka Szegeden? Aki erre a kérdésre véletlenül úgy próbál választ adni, hogy betér a Széchenyi téri. valutáért és forintért egyaránt árusító elektronikai üzletbe, könnyel elhamarkodott következtetésre juthat. Az árcédulákon két szám látható, a nagyobb a forintra, a kisebb a márkára vonatkozik. Ha valaki ezekből egyetlen osztás végeredményeként próbál a márka forint árfolyamára következtetni - pórul járhat. A számtani művelet a legolcsóbb videorekordemél 34 900 osztva 640-nel, egyenlő 54,5 forintánárkás - meglehetősen gyenge - árfolyamot eredményez. A sorban következő, csak tízezer forinttal drágább készülék több mint kétszer annyiba, 1399 márkába kerül. Itt az osztás nemzeti valutánkra nézve egészen hízelgő, 32 forint/márkás árfolyamot eredményez. A további, drágább videóknál a hányadosok rendre az említett két szélső érték közé esnek. (Természetesen az üzletpolitika; az árképzés bonyolult valami s talán ezért nem sikerült logikát találni abban, hogy a szűk kétszeres márkaárhoz miért tartozik esetenként bő háromszoros forintár.) Száz német márkáért hivatalos beváltóhelyen 4228 forintot kap a külföldi turista, a magyarok ugyanezt - valutakeretre - 4489 forintért vásárolhatják meg. Lassan már csak ez a 3 százalék különbség tartja mozgásban a feketepiacot, amely egyébként sokat változott az elmúlt hónapokban. A német márka feketepiaci árfolyama a hétvégén, pontosabban szombat délelőtt a Nagyáruház előtt 47 forint volt. Ennyiért váltották, vásárolták azt a „hivatásosok." Ez az ár már csak 2 forinttal magasabb, mint amennyiért hivatalosan - jegyrendszerre emlékeztető módon - megveheti az állampolgár. Igazán persze kevesen bánkódhatnak mostanában, ha idő előtt elfogy a valutakeretük, hiszen az az évi 80 márka valójában csak 160 forintot jelent mínuszban. Ennyiért már nem érdemes összetörnie magát senkinek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy másodkézből valamivei drágább, már 48-49 forint a márka, a lényegen azonban nem sokat változtat. Mi mozgatja a feketepiacot? Kézenfekvő a válasz: a jugoszlávok 42 forint 30 fillér helyett 47-et kapnak minden márkájukért, ha azt nem a valutapénztáraknál váltják be. És Szegeden valóban évekig déli szomszédaink alakították az árfolyamot. Amikor a Figyelő című gazdasági hetilap közölni kezdte a feketepiaci árakat, az országos átlag 3-4 forinttal mindig magasabb volt a szegedinél. Akkoriban innen Miskolcra is gyakran utazott a márka. Mára ez a különbség 1-2 forintra - olykor még ennél is kevesebbre csökkent. Jelenleg nem a jugoszlávok alakítják az árfolyamot, hanem a bécsi pénzintézetek. Minden attól függ. ott hány schillinget adnak száz forintért s ez a szám már megbízhatóan 14 felett van. A; árfolyamok pedig országosan lassan kisimulnak. Ez pedig már valami igazi kiegyenlítődés, hiszen a bécsi börze a forint mindenkori vásárlóértékét veszi alapul. Az osztrákok tehát erősnek találják a forintot, ennek azonban a szegénység - a fizetőképes kereslet csökkenése - az ára. Ha valami mozgatja ma a valuta feketepiacot, az a mind kevesebb forint, erre panaszkodnak a „felvásárlók" is. A mostani jó kurzust csak nagyon kevesen tudják kihasználni, a többség azt is feleslegesnek tartja, hogy elvégezzen egy osztást a videók árcéduláin szereplő számokkal. KOVÁCS ANDRÁS