Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

81 1991. május 18., szombat életmód magazin A

múlt hét végén sajnos elmosta az eső az újszegediek szervezte Madarak és fák napját, elmaradt a Ugelben a madárgyú'rú'zés, és csak a legedzettebbek vágtak neki a vetyeházi gyalogtúrának. Ezért hát, ha most kedvez az időjárás a kirándulásnak, pótolni leltet az elmulasztottakat ezen a szombaton vagy vasárnap. De ideje tervezni a nyári programokat is: elöljáróban családoknak és természetkedvelő diákoknak adunk néhány ötletet. Vendégeket vár a börzsönyi Toboz-ház KÉTSZÁZ ÉVES A BICIKLI A hobbyhorse nyergében Van egy öreg parasztház a Börzsöny hegységben, amely 1966 óta a Csongrád megyei természetjárók zarándokhelye. A Toboz nevű kulcsosház Kisirtáspusztán található és az épület immáron nem bérlemény, hanem a Csongrád megyei Természetbarát Egyesület tulajdona. Földrajzi távolság ide vagy oda. megyénknek is van most már hegye. Igaz, csak 3225 négyzetméter egy kis házzal, focipályával, réttel, de sík vidéki emberek lévén, ennek a kis börzsönyi földdarabkának is örülhetünk. Annál is inkább, mert az egyesület lelkes, társadalmi munkára mindig kész tagjai által szépen felújított, az Újszegedi Szövőipari Vállalat, a Szegedi Fonalfeldolgozó, a Szalámigyár és a Szentesi Contavill segítségével komfortosított ház csak nagy huzavona után lett a megyei természetbarátok tulajdona. Hosszadalmas, bonyolult ügyintézés előzte meg az adásvételi szerződés megkötését, csaknem három évig tartott a kulcsosház kálváriája. Egyesületként 1989-ben jegyezték be a megyei természetbarátokat, akik attól kezdve folyamatosan szorgalmazták a ház birtokbavételét. A megyei tanács művelődési és sportosztályától megkapva a bérleti jogot, ezután már mint bérlők tárgyaltak az Ipoly Vidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdasággal, az épület gazdájával, majd miután kiderült. hogy a ház tájvédelmi körzetben áll, a Bükki Nemzeti Parktól várták a hozzájárulást a Toboz kezelői jogának megszerzéséhez. Ekkor ugyanis még úgy tűnt, csupán ezt a lehetőséget ragadhatják meg, ám csakhamar a Pest megyei Vagyonellenőrző Bizottság közölte az egyesülettel: a tulajdonjogot kell átadnia a gazdaságnak. Igen ám, csak közben a kisirtási ház felügyeleti jogát átadták az Országos Környezetvédelmi Hivatalnak. Innen is kellett az engedély és csak ennek megszerzése után, a vagyonellenőrző bizottság „áldásával" köthettek egyezséget a fafeldolgozó gazdasággal. A ház nagyon szép környezetben egyszerre harminc kirándulót tud kerékpárváz és a kerékküllők acélból való készítésére. Mivel a pedál az első kerék tengelyéhez kapcsolódott nagyobb menetsebesség elérése céljából, az elülső kereket nagyobb átmérővel készítették. A nagy elülső kerék megkívánta a nyeregnek, és ezzel a súlypontnak az előrevitelét. Ez viszont azzal a hátránnyal járt, hogy a kerékpározó könnyen előre esett. A nagy elülső kerék veszélyessége miatt azután a konstruktőrök a nyerget hátrább helyezték. A fejlődés jelentós lépéseként 1879-ben az angol Lawson a meghajtó pedálokat a két tengely közé helyezte, és a hátsó kereket láncos áttétellel hajtotta meg. Később egyforma nagyságú kerekeket alkalmaztak, majd fokozatos tökéletesítés nyomán alakult ki a kerékpár mai alakja. (Gondoljunk csak a századfordulós Singer-biciklire.) A golyóscsapágyakat a franciák használták először, majd a tangenciális acélküllőket Cowper alkalmazta elsőként. A levegővel töltött gumiabroncsot már 1845-ben feltalálták, azonban csak jóval később terjedt el, a múlt század vége felé. Ezután a kerékpár tömegközlekedési eszközzé vált, és használata az egész világon rohamosan elterjedt. A századforduló körül vezették be a kerékpározást kényelmesebbé tevő szabadonfutót. A bicikli kialakítása során bevezetett találmányokat, újításokat a gépkocsiknál is felhasználták. Az acéldrótküllős kerekek, a tangenciális küllóelrendezés, a gall-láncos erőátvitel, a golyóscsapágy. a levegővel töltött gumiabroncs mind alapvetően fontos járműszerkezeti elemek. Ezeket a gépjárműszerkesztők már készen kapták a kerékpáripartól. A kerékpár sikerei nyomán azután megszületett a tricikli, ennek motorizált válfaja (az első magyar motoros tricikli - Csonka János, 1900 - a posta számára), a személygépkocsi, amelynek első magyar példányát szintén Csonka János alkotta, 1905-ben, de levélgyűjtő autói már 1901-ben működtek. A kerékpár egykor nálunk is jelentős tömegközlekedési eszköz volt, majdnem annyira, mint Hollandiában vagy Dániában. Azután jött az autó. az urbanizáció, cs mindinkább kiszorult a városi ember életéből. A dráguló tömegközlekedés nyomán lehet, hogy majd két kerékre vált a szegedi ember is. s így köszönti a bicentenáriumot. BÁTYAI JENŐ fogadni. Villanyvilágítás, villanytűzhely, gázzsámoly, hűtőszekrény, jól felszerelt konyha, hideg-melegvizes tusoló teszi otthonossá a szálláshelyet. Közös nagy ebélőben étkezhetnek a túrázók. Tanfolyamoknak, táboroknak is otthont ad az épület. „Telt ház" esetén az udvar sátorozási lehetőséget kínál. Nagyon jó csatlakozással a Budapest-Szob (MÁV), Szob-Nagybörzsöny (Volán) útvonalon, illetve aki saját gépjárművel megy BudapestVác-Nagybörzsöny érintésével közelítheti meg a házat. Nagybörzsönyből kisvonat kanyarog fel Kisirtáspusztára, ahol a megújult parasztlak áll. A vonat 80 éve szolgálja Börzsöny túrázóit. Hajdanán lovakat fogtak a kocsik elé. és lórénak nevezték ezt a kis vicinálist. Hét végén menetrend szerint közlekedik, egyébként külön kell megrendelni a járatot. Nagybörzsönyt - hiszen ki sem kerülhető Kisirtásra menet - senki se mulassza el megnézni. Famennyezetes, román kori kőfejekkel díszített Szent István temploma egyike a legszebb Árpád-kori épületeinknek. Gótikus műemlék az 1417-ben épült bányásztemplom. Nagybörzsöny valaha neves, kiváltságokat élvező bányavároska volt. Egyebek mellett vasat, aranyat, rezet, ként hoztak itt a felszínre. Régen megszűnt ugyan a bányaművelés, de érdekességként megemlíthető, a közelmúltban újból kinyitottak egy aranybányát, és mintát vittek el a táróból. Néprajzi érdekességeket kínál a hajdani bányagazda házában kialakított falusi tájház. A német eredetű lakosság régies takácsszőttesei és újabb stílusú hímzésein kívül, a szólóművelés hajdani használati eszközeit is tekinthetik meg itt a látogatók. A bányászatról „mesél" a Rudabányai Érc• és Ásványbányászati Múzeum kiállítása. A ma is működőképes vízimalom a molnárok ősi mesterségével ismertet meg. Érdemes ellátogatni a védett pince és présház együtteshez, a horgászoknak pedig a Nagybörzsöny határában levő horgásztavat ajánlhatjuk. (gombos) A fiatalok és az élővilág Mottó: „Senkit nem lélek, ki meditálni vágy, s nem arra tör. Hogy folyvást nőjön a gazdagság " (A. Ginsberg: Guru blues) Ket, az ifjúságért és a termeszetért felelősséget érző szakember, Turai Géza pedagógus és dr. Sipos Tibor orvos, figyelemre méltó vállalkozásba kezdett. Kidolgoztak egy olyan programot, amely igyekszik gyökeresen jó irányban megváltoztatni a fiatalok természethez való viszonyát, segítve ezzel önmegvalósításukat is. A hatvanas évek után napjainkban újjáéled az az érzés, hogy a létező társadalmi viszonyok között nem tud kiteljesedni az egyén. Ezt felismerve egyre több és több embertársunk keresi a kivezető utat. Többségük fiatal, akire a negatív hatások még kevésbé hatottak. Sokukat azonban nyomasztó tehetetlenségérzés kerít hatalmába, a gyakran elhangzó „hülye zöld", „fűevő", vagy ezeknél is durvább jelzők elviselése miatt. Mindezekhez hozzájárul, hogy a felnövekvő generáción az. iskola és a környezet káros hatásai is erőteljesen jelentkeznek: a kifejezőkészség gyengesége, a logikus gondolkodás és az önbizalom hiánya, céltalanság, az értékrend eltolódása az élővilágtól a mesterséges környezet felé. Ezekből adódóan a környezetünk megóvása iránti igény az emberek így a gyerekek - többségében nem tudatosul, a problémákat önmaguktól távolinak érzik. A pillanatnyi helyzetben azonban már saját egészségünk, létünk került veszélybe. Ezek után nem szorul magyarázatra, miért is tartjuk fontosnak annak a kevesek által elismert ténynek a tudatosítását, hogy a környezet- és egészségvédelem egymástól elválaszthatatlan. A példaadásra jó lehetőség nyílik a gyerekek körében a táborozások során. A két szakember által kidolgozott program alkalmazásával az ismeretek nyújtásán kívül az előzőekben felvázolt negatív tényezők is eredményesen csökkenthetők. Az idei nyáron a természetismereti tábort harmadszor, az életmód tábort pedig először rendezik meg. Céljuk nem elsősorban az, hogy környezet- és egészségvédőket neveljenek, hanem a környezetüket és önmagukat ismerő, a természetet szerető és tisztelő embereket. A két különböző típusú tábor célkitűzései csaknem azonosak, csupán a megközelítés módja, és az azonos programok mennyisége különböző. A táborlakók megismerkedhetnek a természet és az ember ősi kapcsolatával, a tudomány és a művészet segítségével. A foglalkozásokon lehetőség nyílik arra, hogy fejlődjék a fiatalok környezetgazdálkodással és egészséggel kapcsolatos problémafeltáró és -megoldó készsége, hogy tudatosodjék bennük a természet és az önmaguk megóvása iránti igény. Az orvos és tanár együttműködésével kidolgozott program szerint ki-ki az egyéni érdeklődésének megfelelő témába áshatja be magát. Gyakorlati ismereteket is szerezhetnek a gyerekek földrajból, csillagászatból, maguk is megismerkedhetnek a makroés mikroklíma műszeres mérésének módjaival, megismerhetik a környék növény- és állatvilágát. Aki fotózni szeret, vagy a természet zenei, irodalmi vetülete érdekli, az sem fog csalódni a tábor kínálatában. Helyet kap a programban természetesen az egészséges életmód, a természetgyógyászat, a jóga. a meditáció és a relaxáció is. Mindez csupán keret, amely bárhol megváltoztatható, kiegészíthető a vizsgált terület adottságainak, a pedagógusok és a gyerekek felkészültségének, érdeklődésének megfelelően. Nemcsak tábori, hanem bármely szervezeti forma (tanóra, szakkör, klub. fakultáció) keretei között is alkalmazható. A pedagógus-orvos páros célja, hogy a gyerekek felnőttként saját tapasztalataikból merítve - bármely társadalmi réteghez tartoznak is majd aktívan vegyenek részt a következő generáció szemléletformálásában. IFelvételünket a Ligetben készítette Somogyi Károlyné) Az utolsó szalmaszál Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványi hozott létre a kormány tavaly májusban azzal a céllal, hogy támogassa az önálló jövedelem nélkül élö fiatalok egyéni és közösségi tevékenységét, illetve segítse az érdekükben dolgozók munkáját, együttműködését. Az Alapítvány öt hónapja működteti a Gyermek- és Ifjúsági Szolgálatot azért, hogy tevékenységét hatékonyabbá tegye. A Szolgálat ez alatt az idő alatt számítógépes információs és dokumentációs adatbankot hozott létre olyan információkkal - helyszínek, címek, telefonszámok stb. -, amelyek a fiatalok, illetve a fiatalokat tömörítő szervezetek életének megszervezéséhez szükségesek. Működteti továbbá az Alapítvány támogatási rendszerét pályázatok hirdetésével. Idén tíz pályázatot indít, ezekben főként a helyi önálló kezdeményezésekre számít, azokhoz nyújt kiegészítő támogatást. A Gyermek- és Ifjúsági Szolgálat érdekvédelemmel nem foglalkozik, különböző kiadványai révén nyújt információkat az ifjúsági szervezeteknek, hogy saját érdekvédelmüket megszervezhessék. Budapesten, az Amerikai úton megnyílt Utolsó szalmaszál-szolgálat elnevezésű irodája pedig a közvetlen útbaigazítás lehetőségét teremti meg, segítséget nyújtva ahhoz, hogy a fiatalok maguk találjanak megoldást problémáikra, akár pályaválasztásról, magánéleti zavarokról, vagy csak egy nyaralás megszervezéséről van szó. Az ókori próbálkozásokat nem számítva, a kerékpár az idén 200 éves. A párizsi Palais Royal kertjében Sivrac gróf 1791 júniusában egy fából készült, két egymás mögé helyezett kerékre erősített járművön jelent meg. Sokan úgy tudják, hogy e járművet maga a különc gróf készítette, és az első példányt 1791 februárjában. Az új játék hamarosan divatba jött, és a fiatal nőknek tetszett elsősorban. A két keréken való egyensúlyozás nagyon régi, de a használható megvalósítás csak 200 éves. A kezdetleges, mereven kapcsolt kerékpár nem volt kormányozható. Az első nagy horderejű újítás az első keréknek kormányozhatóvá tétele, illetve ennek érdekében a testsúlynak a hátsó kerékre való helyezése volt. Ezt egy erdómérnök szerkesztette meg, 1811-ben. Ez az erdőmérnök. Drais. találmányának népszerűsítésére szűkebb hazájában. Karlsruhéban állandóan azon járt, polgártársai azonban folyton kigúnyolták. Drais találmányát különösen Angliában karolták fel, és egy Johnson nevű vállalkozó nők számára különleges járművet épített, amit hobbyhorse-nak neveztek. A mai értelemben vett kerékpár kifejlesztése terén nagy lépést tett a francia Micheaux, aki 1863 körül az első kerék meghajtásához pedált alkalmazott. A kerékpáron való egyensúlyozás lehetőségének felismerésével indult el a bicikli hódító útjára. Micheaux kezdte meg a kerékpár ipari előállítását. O alkalmazta először a féket. Angliában 1870 körül rátértek a