Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

4 Hedethét határon 1991. május 14., kedd Kábel bábel GAZDAEMBER - SZEGÉNYEMBER Akácosra vár a tanyaföld Gyalogművelésű szóló. Meg nem mondanám, mikor hallottam utoljára ezt a kifejezést, amelynél pontosabbat alig lehetne találni a magában körbekötött, legfeljebb karóval erősített szőlőre. Ha a szót most örömmel és szinte elfeledettként hallom vissza Dózsa Pál pusztamérgesi tanyásgazda szájából, attól még az a lehetetlenség is eszembe ötlik: igazi hagyományos tanyán lugast eleddig nem láttam. Gondolom furcsa lenne, pedig amint a tsznyugdíjas Dózsa Pali bácsit beszédre fogom sokmindenról szólal úgy ötven évre visszafelé. Leginkább azt emlegeti, mekkora próbatétel volt neki az orosz fogság négy kemény esztendeje. Még az Uraiban bányászott és emléknek hazamenekített azbeszt ásványdarabokat is előkeríti a kamrából. Érdekes módon könnyen leragad a háború és a fogság emlegetésénél. Pedig ahogy mondja, nem sokaf mesélgetett eddig róla. Lám, éppen ezért hozakodik elő kényszerű bányász mivoltával, mert sokat hallgatott erről. - Azért az se volt épp könnyed sétaidő. amikor „vezéri parancsra " narancs termett itt a tanya körüli príma homokon egész a vakdűlőig - mondom csak úgy közbevetőleg, mire föl elébb meglepődik a hetvenöt esztendőt megélt és kedélyét láthatólag őrizni képes gazda, majd nevet egy jóízűt. - Itt a narancsot nemigen erőltették szerencsére, annál azért több észt intézett a teremtő. Rizzsel se akarták megjavítani a termésátlagot errefele. Örültünk, hogy annak beszédbeli rokona, a rozs megtermett úgy-ahogy. Abból is csak a mélyebb, barnásabb részekre volt érdemes vetni. Nagyon nem érdemes elmerülni azokba a téeszes dolgokba, vagy a 61 előtti gazdálkodás gondjaiba. Énnekem olyan nagyon keserves sorsom nem volt. Ugy vélekszek, ha tudja az ember azt észbe venni, hogy milyen lehetőségek jutnak neki és az itt élőknek, akkor kevesebbel is megelégszik. - Azt már azért nehezebben hiszem, hogy odavolt a közös gazdaságért. Vagy azt szerette, hogy körbe volt kapva a tanya a szövetkezeti birtokkal ? - Nem mondom éppen, hogy örömteli éveknek néztünk elibe a tsz-szervezéskor. De hát sorrarendre mindenki aláírt, mit volt mást tenni. Sok fizetség éppen nem jutott, több évben könnyen lehetett Icmázsálni a fizetségképpen kapott terményt. Azt mégse mondom, hogy .olyan rettentően keserű sorsom volt. Körül lehet azért nézni, a tanyán mindenünk megvan, amire nekünk a feleségemmel együtt szükségünk van. De éppen a két férjezett lányunk, vagy az itteni lányunknál született három unoka se kell, hogy kívül szoruljon, amikor nálunk yannak. Bővítettük, csinosítottuk, komfortosítotttuk a tanyát, míg csak ilyen nem lett. Mindenevő kazánnal oldottuk meg a központi fűtést, vízszivattyút hajt a villanyáram. Be vagyunk rendezkedve. - Szóval majdhogynem jómódbajutottak? - Úgy vagyok vele, mint már mondtam, az embernek az igényei mondják meg, mi is a jómód. Szerintem az rámillik, hogy gazdaember, mert kevéske területet a háztáji mellett még béreltünk és betelepítettük barackkal, almával. Gazdálkodtunk a közösben végzett munka mellett is, meg miután nyugdíjas lettem. Csak most az utóbbi évben hagytuk rá, mert a feleségem is beteges. Vigyáznunk kell most már. hiába a kistraktor, meg ügyes művelő szerkezetek, azzal együtt is terhelő a munka. - Akkor inkább már szabadulna a földtől, nem a visszaigénylés a gondja ? - Ez nem pontosan.igaz. A tanya körül volt öt és fél hold, ezt kiszögletesítve igényelem, azaz valamennyit még veszek is hozzá. Az elnököt már kérdeztem, nem látszik semmi akadály. És akkor most hozzáteszem, mi célja van az egésznek. A vejem kitalálta, hogy nagyobb vállalkozásban méheket tart. Most tnég csak 18-19 család van. de jócskán tovább bővíti majd a méhészetet. Mivel a legjobb az akác a méheknek, megbeszéltük hogy a visszakért földterületet betelepítenénk akácerdővel. Csak egyszer kell költeni rá. aztán a föld is hasznosítva van. Amúgy se sokat érő ez a homok. Mire az unokák megnőnek, velük nőnek a fák is. (Gyenes Kálmán felvétele) Becsei Péter A rúzsai borok vetélkedője A május elsejei rúzsai borversenynek legalább 15 éves hagyománya van. A majális részeként szervezték már korábban is, de azért a helybeli kistermelők mindig komolyan vették. Akik itt díjat kaptak a borukra, azok legtöbbször a megyei borversenyeken is indultak, s volt aki az országos versenyen díjat szerzett. Idén a rúzsai erdőpihenő tisztásán, ugyancsak a majáiisi jövés-menésben akadtunk a borbírókra, ácsolt asztal mellett ültek, előttük kancsó, poharak, palackok, s egy tál alma volt. A verseny kellékei. No meg a jó borok, amelyek ott illatoztak, s amelyeket csak így neveztek: borminta. IVégtére is a verseny folyik, nem a bor.) Hanem azért a zsűriző kortyot senki nem köpte ki, ahogyan a nagy versenyeken szokás. (Elvégre majális is van, nem csak verseny.) A legvégén pedig - a bírák állították: ekkorTa sem lettek részrehajlók - eredményhirdetés következett. A nyertesekről Vincze Miklós zsűrielnököt kérdeztük. • -Tizenegy magántermelő jelentkezett. 14 bormintával. Mindenkinek egy palack bori kellett hoznia, amit kisorsolt számokkal címkéztünk, így a zsűri elé csak az ital került, a tulajdonos neve nélkül. Tizenegy fehéret, az ezerjó, olasz rizling, zöld veltclini, kövidinka, zala gyöngye és vegyes fajtákból, és három kékfrankos vörös bort bíráltunk, a fajtákra jellemző minőségi jegyek szerint. Az ezerjónak például férfias karaktere, a rizlingnek kesernyés íze. a kövidinkának kellemes simasága kellett hogy legyen, ezek olyan jegyek, amelyek alapján meg lehet különböztetni még az egymáshoz hasonló alföldi borokat is. A zsűri végül három díjat osztott ki: a nagydíjat Szabó Szilveszter 1990-es évjáratú kékfrankos szőlőből készült vörös bora kapta, a két második díjat pedig Vóneki József és Dóczi Jenő ugyancsak 1990-cs fehér borai, ezerjó és olasz rizling fajtákból. - Mi a véleménye a zsűrizett borokról? - Nehéz volt köztük dönteni. Jó termésűek mind, meg az időjárás is közrejátszott abban, hogy a környéken a tárolással .sem volt gond. Ha hűvös az idő, a bor nem zavarosodik meg. Ezek mind újborok voltak; az alföldi homokos talaj felszíni pincéiben nem is igen lehet három évnél tovább hordóban tartani a bort. A hideg s a meleg váltakozása, bizonytalanná teszi a minőségét. Ha valaki tovább akarja érlelni, annak palackoznia kell. Van egy másik veszély is: amikor a hordó mellé termény kerül - alma. burgonya, vagy a legrosszabb, ha hordós káposzta. Ilyankor a bor átveszi a szagokat. Rossz ízű lesz. De ez a versenyen egyetlen bemutatott bormintával sem fordult elő. - Ha összehasonlítja őket az átlagos üzleti borokkal, melyiket talalja jobbnak? - A termelóét. A kereskedelemben kapható palackozott borok általában gyorsított kényszerkezelésen esnek át. míg az egyszerű pinceműveletek, a szűrés, vagy az ülepítés a termelőknél a maga természetes ütemében történik, s ezt érezni is a borokon. - Lehet-e teljesen elfogulatlan egy borbíró? - A borbírálat eléggé szubjektív dolog, a hangulattól is függ, meg az időjárástól is, de még attól is, hogy az illető mit reggelizett. A nagy versenyeken ezért a zsűri legalább nyolc tagból áll, s a borvizsgálatot még így is összeszoktatás előzi meg: az első mintákat nyíltan bírálják el, mindenkinek cl kell mondania a véleményét, hogy az ízléseiket egyeztethessék. Egy jó szakértő egyszerre - persze pihenőkkel - 35-40 bort is véleményezni tud. A színt, a tisztaságot, az ízt s a zamatot, de még az alkoholtartalmat is meg tudja állapítani. S. P. S. Forráskúti kezdeményezések Forráskúton április 30-áig fogadták el azokat a kérelmeket, amelyekben a falu polgárai OTPkamattartozásaik kifizetéséhez kértek támogatást az. önkormányzattól. Szép számban érkeztek igénylések, sokan azonban az utolsó napra hagyták a támogatást kérő sorok benyújtását. így a képviselő-testületnek nem állt módjában, hogy május 3-i ülésén, ahogyan azt eredetileg tervezték, személyre szólóan döntsön a támogatás mértékéről, a juttatás formájáról. Előbb ugyanis környezettanulmányt kell készítenie a hivatalnak, és csak ezután kaphat „zöld utat" a kérelem. Harminc igénylő várakozik a döntésre, amelyet várhatóan május 14-én hoz meg a testület. A kommunális fejkvótába „beépített" összegből kapnak támogatást a rászorulók. Az önkormányzat vagy kamatmentes hitel formájában a pénzintézeten keresztül bonyolítja le az „ügyletet", vagy a havi 1500 forintos részletek átvállalásának módját választva támogatja az igénylőket. Többféle tartozás esetén a képviselő-testület akár kétszer-háromszor is megszavazhat 1500 forintos támogatást egy-egy nagyon eladósodott kérelmezőnek. Ahogyan egyre több faluban, Forráskúton is mind gyakrabban hozzák szóba a község lakói: legyen egy olyan emlékhely a településen, amelyet nem sajátíthat ki senki, amely valamennyiüké, ahol az I. és a II. világháborús, s az 1956-os áldozatokra egyaránt emlékezhetnek. Az alaptőkét az emlékmű létrehozásához máris elkülönítették. A Képviselők Forráskútért Alapítványból 25 ezer forintot szánnak erre a célra. A lakosság anyagi hozzájárulása nélkül azonban az emlékmű felállítását egyedül az önkormányzat nem tudja magára vállalni. Várják tehát a falu lakóinak felajánlásait, hogy a forráskúti áldozatok emlékhelye mielőbb elkészülhessen. Az általános iskola igazgatójának. Tábory Jánosnak az ötlete: a gyerekek ösztönzésére alakítsanak ki egy ösztöndíjrendszert az iskolában. A tantestület niég ebben a tanévben dolgozza ki a pályázati feltételeket, és tegye közzé, milyen szempontok szerint értékelik majd a diákok teljesítményét. Az úgynevezett polgármesteri pénzkeretből 12 ezer forintot kap az iskola a kezdeményezés támogatására, amit az intézmény ugyanekkora összeggel egészít ki a saját költségvetéséből. A felnőttek megteszik a magukét, most már csak a gyerekéken múlik, hagyományteremtő lesz-e ez a próbálkozás. G. E. Naplemente Megállt, karjával a falhoz támaszkodott. Zihálva szedte a levegőt, mintha kevés lenne belőle a környéken. Az eget hideg pára takarta, a lehelete fehér gőzként távozott a szájából, úgy, mint amikor a lovak fújtatnak. Legalábbis ő úgy érezte. Kesernyés mosolyra rándult a szája, arra gondolt: ő és a fújtató paripák! Valamikor, fiatal korában! Akkor igen! Egész nap markolta az eke szarvát, s inkább a ló, mint maga miatt hagyta abba a szántást. De az régen volt. Az akkori erőből már nagyon kevés tartalék van, éppen annyi, amivel most lépni tud. Sokáig nem ácsoroghat a fal mellett, erősen fagy, hiába jár közelebb az idő délhez mint a reggelhez. Még fújtatott néhányat, s kis erőt gyűjtve, ismét elindult hazafelé. Az út fölé nyúllak a cigánymeggyfa ágai, s zúzmara hullott a kalapjára, kabátjára, majd lepörögve, vékony fehér réteget vont a járdára. Léptei nyomát jól lehetett látni végig az úton. Az ajtó csendben nyílt, ő szinte osont a konyhába. Lassan az asztalhoz ért, zsebéből kirakta a gyógyszereket. - Csukja be az ajtót - szólt rá a menye nem az udvart fűtőm! A csuda vigye el, füstölgött magában, azt hittem, becsuktam. Hál tényleg nyitva hagytam, pedig mennyire vigyázok arra, mindenben a menyem kedve szerint jártak. - Ne haragudj - szólalt meg de azt hittem... Még be se fejezte, a menye közbevágott: - Tudom, maga azt hitte! Az ajtót nem hinni, becsukni kell! - szólt éles nyelvvel, s még mielőtt az öregember szólhatott volna, folytatta: Adott-e a kutyának tegnap este enni? Az öreg még mindig kabátban állt az asztal előtt, s a meleg lassan elviselhetetlenné vált körülötte. - Reggel nem adtam neki, nagyon siettem. Majd most mindjárt adok neki - s már indult volna is készíteni a kutyaennivalót. - Nem ezt kérdeztem - nyelvelt a fiatalasszony -, este adott-e neki. Mert azt nagyon jól tudta, hideg lesz az éjszaka. Azt is tudta, a kutyának az ólban kevés szalmája van. de ha eszik az állat, melegíti az ennivalója, s nem lehet vele baj. - Miért, baj van? - kérdezte az öregember. Hangjában türelmetlenség s aggódás volt. Mit vacakol már megint vele a menye? Mit akar ezzel mondani? Néhány lépést tett az ablak felé. - Azt már nézheti - csattant fenyegetően a fiatalasszony hangja. Megfagyott. Az öregember nézte a kutyaólat. A kutya feje az ajtóban pihent, úgy, mint máskor. Orrán megcsillant a nap egy-egy bátortalanul előtörő sugara. Nem tűnt úgy. mintha tényleg kimúlt volna. Az öreg csak nézte, még a szemöldökét is fölvonta, talán úgy többet láthat. - Azt már nézheti - szólt ismét az asszony -, megfagyott. Az öreg szeméből hosszú útra indult egy meleg könnycsepp, végiggördülve az arcán, egy barázda segítségével a szája szegletéig kanyarodott. Mire leért, kihűlt. Szegény Rexi. Vajon sokat szenvedett-e, míg a pusztulásba szenderedett? Milyen aranyos kis.kutya volt. Hm. Amikor hazahozta, gyerekei körülvették a lugas alatt, óvatosan letette a napon nyújtózkodó macskák közé. Óriási pánikot okozott közöttük. Az anyamacska minden szőrszála égnek állt, még a farkán is. Rexi is megijedt, de aztán szaladt utánuk barátkozni. Azok persze, ahányan voltak, annyifelé futottak. Igazán akkor kezdett haragudni a cicákra, amikor lánc került a nyakára, mert irigyelte tőlük a szabadságot. Jó házőrző volt. Sokkal biztosabban vigyázott mindenre, mint a mostani flancos biztonsági zárak. A kihűlt könnycsepp, a hideg sós lé térítette magához. Szinte alig tudta elhinni, hogy nincs. - El kell ásni - mormogta szinte csak magának. - El ám, de előbb ki kéne szedni az óljából. Az magára vár! csattant a menye hangja, amiben benne volt az is. na majd meglátjuk, hogyan tud megbirkózni a munkával. r Gondosan igazgatta lábára a kapcát, nehogy fájjon a hajtás mentén. A feladat nyugtalanította, ereibe visszatért az erő. Nem igaz motyogta maga elé -, hogy nem tudom megcsinálni. Meg fogom csinálni! Majd megmutatom a menyemnek! Nem vagyok én olyan rongy ember. Csak azért is megcsinálom! Délelőtt még „haldoklott", de mostanra már teljesen feltüzelte magát. Egyszerűen jobban volt. mint reggel. Máskor is észrevette magán a gyors változást, ám soha sem tudta megmagyarázni az okát. - Meg fogom csinálni - csapott öklével a levegőbe meg fogom csinálni. A nap végleg áttörte a páraburát, mely a zúzmarát hizlalta, s fényes sugaraival sárosra melegítette a kertet. Lassan akart mélyülni a gödör, a fagy keze alaposan benyúlt a földbe. Már órák óta birkózott a talajjal, mire elérte a megfelelő mélységet. Sárosan, csapzottan nyitott be a konyhába, megcsapta a párás meleg. Ismét erőtlenné vált, a lemenő nap sugarait táncolni látta. Összeszűkült. kicsi szemén alul a szemhéja lefittyedt. Kék szeme „vizenyőssé" vált. Nem könnyezett, a látása lett fátyolos. Talán a menye előtt elveszett becsülete, a kutya iránt érzett szánalma volt az oka mindennek. Megcsináltam - töri ki belőle a hang. De ezzel ki is ürült a tüdeje, s olyan fáradtság kerítette hatalmába, hogy csak távolról, nagyon távolról hallatszott menye éles hangja: - Csukja be az ajtót, nem az udvarnak fűtök. Túri József Még igen sok a tisztázatlan kérdés, mi lesz a kábeltévé útja Bordányban. Az önkormányzat szeretné, ha közös nyomvonalon haladhatna a kábeltelevízió és a kibővített telefonhálózat vezetéke. Tárgyallak a Távközléstcrvczó Kft.-vcl a tanulmányterv elkészítéséről, de a telefonfejlesztés lehetőségei csak 1993-ra lesznek adottak. Mindenképpen előnyös, ha szakszerűen meghatározott nyomvonalon közösen építenék ki a két rendszert, az viszont nyitott kérdés: a koncessziós törvény megjelenésével milyen társasági keretben történjen a működtetés. Nehéz arról is dönteni, miképp-n tudják a közműfejlesztésre vonatkozó kedvezményeket igénybe véve a kábeltévét és telefonhálózatot közösen kiépíteni, ugyanakkor arról se feledkezni: a kábeltévét egy éven belül ígérte az önkormányzat a lakosságnak