Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

1991. május 14., kedd Kultúra 5 Integráció a képzésben Nyelvvizsga szakácsoknak, pincéreknek Új típusú képzési forma indul a Kereskedelmi Szakközépiskolában és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában is, amelyet leginkább az integrált szó jellemez, a kor követelményei szerint, természetesen, hiszen a privatizációs s egyéb, a kereskedelmet és s vendéglátóipart érintő gazdasági folyamatokra már az alapoknál kell készülni. Az új képzési formát először - két esztendeje - egy egri középiskolában vezették be, tavaly már jó néhány oktatási intézmény követte a példát szerte az országban, s a tervek szerint az elkövetkezendő tanévtől Szegeden is így képzik majd a József Attila sugárúton a vendéglősöket, cukrászokat és felszolgálókat. Hogyan ? A képzés öt évében különböző leágazásokkal épülnek egymásra az elsajátítható ismeretek. Az első egy-két évben az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapnak a sikeres érettségihez elengedhetetlenül szükséges, ún. közismereti tárgyak, majd másfél tanulmányi év elteltével kettéválik a képzés: gyakorlati és elméleti irányba. A szakmunkásképzés vonalán hagyományos módon lehet a fiatalokból cukrász, felszolgáló avagy szakács. Ellenben az elméleti irányba tovább tanulók az érettségi után lehetnek ,.kétszakos vendéglősök" felszolgáló és szakács képesítéssel, amelyhez azonban prezentálni kell egy szakmai jellegií nyelvvizsgát is. Valószínűleg nagy érdeklődésre tarthat számot az iskola idegenforgalmi szakképesítése is, melyhez szintén kell nyelvvizsga, miképp a föntebb említett „sima" szakmunkásképzésnél is van alapnyelvismereti követelmény. A kereskedelmi képzésben várhatóan '92-től történnek majd változások, melyekben a közgazdasági alapokon lesz a hangsúly. Egyébiránt a középiskola május 16-án találkozást szervezett a kereskedelemben és vendéglátóiparban érdekelt vállalkozói réteggel, amelytől egyrészt elvi megerősíttetést, szakmai tanácsokat, s nem utolsósorban anyagi támogatásokat várnak. ( Dal iskolák a múltból A Tankönyvkiadó Iskolák a múltból címmel sorozatot jelentet meg, melynek első négy kötete már el is készült, írója Mészáros István. Az ELTE nyugdíjas egyetemi tanára iskolatörténettel foglalkozik, többek között az oktatáspolitika 1945-48 közötti fehér foltjait próbálja feltárni, de a Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája című művében a magyar iskola kezdeteit is bemutatja. Könyvéből kiderül, hogy már 996-ban (!) folyt iskolai oktatás Magyarországon, Pannonhalmán. Mészáros István az Iskolák a múltból eddig megjelent köteteiben a budapesti Fasori, a bajai III. Béla, a hódmezővásárhelyi Bethlen és a kaposvári Táncsics gimnázium történetét írja le. A neveléstudomány ismert szakemberét az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága, a Neveléstudományi-Pszichológiai Szakbizottságának Neveléstörténeti Munkacsoportja és a TIT megyei szervezete Szegedre hívta. Mészáros István Aktuális neveléstörténeti kutatási témák címmel tart előadást. A fórumra a neveléstörténet kérdései iránt érdeklődő pedagógusokat várják a szervezők a TIT Kárász utcai klubtermében ma délután 2 órára. MAGYAR TÁNCCAL, MAGYAR ÉNEKKEL Rika Tokióból Mióta a karmesterverseny hőskorában a nyertes a mosolygós japán muzsikus lett, talán fel sem tűnik, hogy a magyar zeneéletben, zenepedagógiában sorra-rendre megjelennek á távol-keleti szigetország képviselői. Szegeden mégsem mindennapos eset, hogy kislányos arcú tokiói tanárnő néptáncesten szatmári karikázót járjon és énekeljen a honi társakhoz hasonló teljes biztonsággal. A Szeged Táncegyüttes programjában a Kis Mátyás csoport teljes jogú tagjaként léphetett közönség elé Umeda Rika japán zenetanárnő. Ékes magyarsággal, hogy ne mondjam érzékelhető tájszólásban válaszol az első csodálkozások utáni beszélgetés során. - Sokan kivételesen nehéznek találják a nyelvünket. Hogy sikerült ilyen jól megtanulnia ? - A népdaloknak köszönhetem, amiért egyáltalán elkezdtem érdeklődni a nyelvről és otthon, Tokióban egy feleségnek odakerült magyar asszonytól órákat kaptam. Egy héten egyszer. Amikor én tanultam kicsit, mindig jobban meg tudtam érteni, amit énekeltünk az énekkarunkban. Magyar népi dalokat nem ritkán énekeltünk a kórusban, ahol jártam. Tizenhét évesen ismerkedtem meg Bartók és Kodály gyűjtéseivel, feldolgozásokkal és a kórusművek, népi dalok alapján elhatároztam, meg akarom ismerni a népnek a szokásait, a kultúrát és az énekléstől el nem is különíthető táncot. - A Kodály-módszernek nevezett magyar zenepedagógia megismerésére sok külföldi országból jön egy-egy tanár. Ám elsősorban Kecskemét, vagy Budapest fogadja őket. Rika hogy jutott éppen Szegedre? - Tavaly egy hónapig itt voltam, hogy válasszak. Néztem Budapesten. Szegeden. Debrecenben is milyen ískolalehetőségem van. Azért jöttem végül szeptemberben ebbe a városba, mert Japánban találkoztam Karsai Zsigmond népművésszel és ajánlotta, ha én akarok népi táncot és zenét együtt ismerni. Szegedre jöjjek. Fontos volt az a találkozás még, amikor a szegedi főiskola tanáraival Ordasi Péterrel és Vas Irénnel meg a Bartók kórus vezetőjével, Rozgonyi Évával beszélhettem japán turnéjuk idején. így már elég sok ismeret alapján tudtam Magyarországon körülnézni és Szeged mellett dönteni. Azt is megmondhatom. Nagy Albert néptáncpedagógiájára még külön felhívták a figyelmemet. - Mondhatni akkor, szinte csak elhatározás kérdése, hogy egy fiatal japán tanárnő magyar földre kerüljön, s tízegynéhány hónap után példásait ismerje nyelvünket, színpadképes néptánctudása legyen és hozzá még kél kórusban is énekeljen ? - Először el kell szánni magát erre valakinek. Ettől még nem tanult meg semmit, csak az akaratát nem szabad elveszíteni. Énbennem olyan erősen volt az akarat, hogy a népdalok hazáját, a szokásokkal együtt és a táncokkal egyformán megtanuljam, hogy sikerül. Lehet, másnak ez nehezebb, nem tudom. Nagyon megszerettem a magyar népdalokat, még jobban is, amikor kezdem látni, melyikhez milyen táncokat, milyen lépéseket kell járni. - Úgy tudom, még a férfitáncokat se akarja kihagyni a tanulnivalók sorából. - Igen, abból is szeretnék megtudni minél többet, táncolni is. Most olyasmire semmiképpen se gondolok, hogy ebből tanítsak valakit Japánban. Csak azért akarok minden részletében megismerni táncokat, mert a nép zenéjének és az életének fontos része. Azt a szüleim megkérdezték, mikor elindultam, hogy mit fogok csinálni, ha visszamegyek Tokióba. Mondtam, még nem tudom biztosan. Gondolom, fogok kórust vezetni és zenét, éneket tanítani a magyar módszerrel. Szeretnék minél többet megismerni és ezért még a mostani után legalább egy évet ittmaradni. Azt hiszem, az ösztöndíj kérelemre Japánban egyszer majd válaszolnak, mert a saját költséggel kicsit nehezebb lesz itt lenni. De régebbi zenetanár ismerősök és otthoni barátoknak a magyar barátai segítenek Szegeden énnekem nagyon sokat, a lakásban, megélhetésben is. így tudok tanulni és megismerni a népet a zenéjével. (A lánykar közepén Rika.) Becsei Péter A limes bennünk van Megjelent a szombati számunkban egy egész oldalas interjú Takáts Józseffel, aki mögött - ifjú korához képest - tekintélyes irodalomszervezői múlt van. Szeged kulturális életéről olyannyira ószintén-egyenesen fogalmazott, hogy velem együtt valószínűleg még sokan ismét indíttatva érzik magukat: némileg keserű ízű miértekre próbáljanak válaszokat keresni. Miért nincs itt valódi kulturális élet? - ez a kérdés, s azért fogalmazzuk időszakonként újra és újra, mert a bőrünkön érezzük: valóban nincs. Ebbe pedig nehéz belenyugodni. Leginkább annak, aki itt él. Hiszen ahogy Takáts is mondja, emberek - vannak. O az egyetem falai között fedezi föl őket. de biztos vagyok benne, azért tudja: egyéb intézményekhez kötődve, vagy csak úgy, magányosan, léteznek Szegeden széles látókörű, alkotóképes emberek, értelmiségiek, akiknek a létén - működésén múlik az értékteremtő folyamatosság, amit kulturális életnek szokás nevezni. Léteztek aztán - események, amelyeket a kulturális jelzővel látnak el. Valami miatt azonban „nem áll össze" ez az egész. Amíg - egyre pontosabban - nem próbáljuk megfogalmazni, hogy miért, addig valószínűleg minden így marad: ilyen jelzésszerűen, töredezetten, atomosan; inkább egyedi erőlködések és bukások története, mint jól nyomon követhető szerves folyamat. Természetesen nincsen kész, még kevésbé pontos válaszom, csak példám. Az idén július 8-án kezdődik a világhírű Aix en Provence-i fesztivál, amelyre meghívták a szegcdi Salieri Kamarazenekart. Nyolc alkalommal lépnek fel, négyszer operaelőadáson: Mozart gyermekkori, színpadon még sohasem játszott vjallásos drámáját mutatják be. Négyszer koncertet adnak. A világ zenei életének ismerői pontosan tudják, milyen mércével mérték a francia szervezők a szegedi együttest, ha ideírom azoknak a nevét, akikkel koncerteznek: Carol Vaness, Heleit Donath, Teresa Berganza, Margaret Price. A meghívás nem az égből csöppent. A Pál Tamás alapította zenekar tavaly az évadot nyitotta Lille-ben, koncertjük volt a Thcatre des ChampsElysées-ben, amelynek anyagát decemberben lemezre rögzítették. E tényeket azért kell ide írni, hogy valamiképpen jelezzük: Európában megbecsült szegedi alkotóműhelyről van szó. Láttam az Aix en Provence-i fesztivál elegáns műsorfüzetet. Benne volt egy géppel írt levél, amelyben a Szegedi Szimfonjkus Zenekar érdekvédelmi képviselői arra szólítják föl a Salieri Zenekart, hogy ennyi meg ennyi bérleti díjat fizessen az ó próbatermük használatáért. Tudom, hogy a Salierinek van saját próbaterme, de azért sejtem, hogy a szimfonikusoknak nemcsak a helyét, hanem néhány zeneszerszámát is használhatták valamely felkészülési időszakban. Ám azt is tudom, hogy néhány zenekari tag játszik a Salieriben is, s számomra ez a kapocs elcg is lenne. Mihez? Hogy fölmérjem, bár a Salicrit nyilván rendesen megfizetik külföldön (ott az a szokás, hogy a minőséget, egyediséget díjazzák), itthon azonban semmiféle büdzséből nem kap semmit; ennek tudatában talán barátságos és méltányos egyezkedésbe bocsátkoznék, annál inkább, hisz a Salieri vezetője nemrég még a szimfonikusok vezetője volt, s mostanában is vezényli őket. Ez a barátság és méltányosság, aminek előfeltétele a másik másmilyenségénck tisztelete, értékcinek elismerése, más szóval a tolerancia talán még bejön e két, bár nem egy súlycsoportba tartozó zenekar között. Végtére kultúremberekről van szó. A szűkszavú levél, melyet akár barátságtalan gesztusnak is tekinthetnénk, mégis ismét egy jele, ha tetszik bizonyítéka Takáts József igazának. Hogy tudniillik élnek Szegeden emberek, sőt léteznek csoportok, akik és amelyek értékeket hoznak létre. De sehogysem akarnak szervülni, s nem hogy egymást kiegészítő, színes együttest nem alkotnak, még egymás mellett sem nagyon bírnak meglenni. Inkább csak egymás ellen. Leggyakrabban az úgynevezett emberileg érthető okok működnek: az irigység, a szűkkeblűség - a nagyvonalú, mert magabiztos tolerancia helyett. Gyakran észlelni, hogy itt túl sokan kompenzálnak. Saját előnytelen helyzetük miatti dühükben rúgnak egyet a másikon, nehogy annak sikerüljön valami... Ezt persze jobb-rosszabb csomagolással, többnyire demagógiával leplezni illik, amitől azonban a dolog lényege nem változik. A példánál maradva: igazán nem esik nehezemre elképzelni, hogy akár öt nívós kamarazenekar működik Szegeden, mert hiszen más-más profillal. (A Salieri például nem a szokásos romantikus, hanem a historikus előadásmód híve, munkamódszerük is eltér más együttesekétől, biztos vagyok benne, hogy pontosan megkülönböztethetők nemcsak a nagy együttesektől, hanem például a konzervatóriumi kamarazenekaroktól is.) Ha megélnek - ugyan miért ne? Hiszen megvan végre annak a kötelemnek a hiánya, hogy itt minden csak állambácsi atyai támogatásával létezhet. Vagyis megvan a megfelelő közeg a sokarcúsághoz, a színességhez, a többféleséghez. Ami aztán igen érdekes, izgalmas és szerves (mert nem elrendelt, hanem természetes) egység lehetne! Ha a limest, ami a civilizáltság és az ellenkezője között feszül, a rómaiak után annyi évvel nem teremtenénk újra és újra - magunkban. Sulvok F.rzsébet Dicséretek Haladunk. Addig jutottunk már, hogy a sajtó dicséri a kormányt. Vasárnap este a tévében Pálfy G. István elismerően szólt a kormány munkájáról, s bírálta az ellenzéket. Bátor kormánypárti kiállása nem maradt visszhangtalan. Hogy is maradhatott volna, amikor ott ült vele szemben a legnagyobb kormánypárt két sajtóilletékese, Csurka István és Balázsi Tibor. Ők is bírálták a sajtó nagyobbik, zavarkcltó részét, és dicsérték az örvendetesen szaporodó kormánypárti orgánumokat, műsorokat, többek között bátran szembedícsérték Pálfyl. És természetesen bírálták az ellenzéket. Az ellenzék maga nem volt ott. Meghívtuk, de nem jöttek el, epéskedett Franka Tibor, aki gondolom kormánypárti riporter, másképp nem ülhetett volna ehhez az asztalhoz. Hiába, no. az eltiltás meghozta gyümölcsét! Franek, azaz pardon: Franka úr megtanulta, hogy kell kormánypárti politikusokkal bánni. Aztán hosszan, tüntetően mutatják a két üres széket. Bólintok, ismerős a szitu például a kanadai tévé etikai kódexéből: ha az ellentétes vélemények képviselőit semmiképpen nem lehet a műsorban megszólaltam. akkor ezt semleges hangon közölni kell; érzelmi effektusokat (pl. üres szék) nem szabad alkalmazni. Mondom, nagyon megörültem, hogy ilyen szépen el tud beszélgetni sajtó és kormánypárt. A sok mocskolódás után megmelengette a szívemet, hogy, mennyire szeretik egymást. Hogy dicsérték például a Híradót! Még az sem zavarta őket, hogy főszerkesztője ott ül az asztalnál. Valamint az sem, hogy mindezt a Híradó-Hét nevű műsor sugározta VI. T. SZÍNHÁZI ELŐZETES Mivel fogunk operálni? Két bemutatót tart jövőre a színház operatársulata. A Mozart-év alkalmából A varázsfuvolát mutatják be december 5-én. Az alkotógárda azonos a két évvel ezelőtti Hamupipőkéjével: a rendező Békés András mv., a díszleteket Menczel Róbert mv., a jelmezeket Laczó Henriette mv. tervezi. S ha már Rossini mese-vígoperájánál tartunk, azt is fölújítják a következő évadban, egészen pontosan '92 májusában. A szereplők a régiek, de van két új fiú, Ramirót Derecskei Zsolt. Dandinit Busa Tamás fogja énekelni. A varázsfuvolával kapcsolatban már teljes színlappal szolgálhatunk. A három karmester Acél Ervin. Pál Tamás mv. és Kocsár Balázs lesz. Sarastrot Gregor József, Szakály Péter és Kővári Csaba, Taminot két vendég, Laczó András és Mukk József, az Éj királynőjét Szilágyi Erzsébet és Cságoly Csilla főiskolai hallgató, Paminát Vámossy Éva és Vajda Juli, Papagenót Andrejcsik István, Busa Tamás és Réti Attila mv., Papagenét Frankó Tünde. Vajda Juli és Merényi Nicolette, Monostatost Derecskei Zsolt mv. cs Réti Csaba, az Öreg papot Altorjay Tamás és Busa Tamás fogja énekelni. A másik bemutató Verdi Traviatája lesz 1992. február 14-én. A rendező Bor József mv., a díszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Vág völgyi Ilona tervezi. Karmester Acél Ervin és Kocsár Balázs.. Violetta Szilágyi Erzsébet és Vámossy Éva, Alfréd Vajk György mv. és Rózsa Sándor mv., az öreg Germont Gyimesi Kálmán és Busa Tamás lesz. Műsoron marad a Bohémélet az idei szereposztásban és a Bánk bán. valamim a Faust Airiztr Csabával A Cosi fan tutiéban bemutatkozik egy mástk gárda: Vámossy Éva, Varsányi Mária. Derecskei Zsolt mv. és Vághelyi Gábor Felújítanak két régebbi produkciót, a Rigóiéitól és a Toscát. Lxsz két új Toscánk: Matkócsik Éva és Szilfai Márta mv., és egy új Cavaradossink: Vajk György mv. Nyugdíjba megy Gortva Irén, a Fővárosi Operettszínházhoz távozik Vajk György. Továbbra is Szegeden marad félállásban Vághelyi Gábor, s várhatóan a társulat tagja lesz Busa Tamás, aki eddig is több szerepet énekelt vendégként. Mint a szereposztásokból részben kitűnik, vendégként Airizer Csaba. Albert Tamás. Derecskei Zsolt, Laczó András, Mukk József, Szilfai Márta és Vajk György jön. valamint Karikó Teréz, aki a színház nyugdíjasa, s egyben énekmesteri feladatokat is ellát. Gulyás Dénes várhatóan továbbra is a társulat tagja marad (a szerződés eddig még nem köttetett meg), a tervek szerint jövőre a Traviata Alfréd szerepét fogja énekelni